Az első 48 óra

Lassan 48 órája itt vagyunk, és ma a délután második fele szabad, ezért íme néhány szösszenet az első 2 nap tapasztalatai alapján, minimális rendezettséggel, ahogy eszünkbe jut.

  • Kedvesség

Muszáj ezt kiemelni elsőként, itt a szolgáltatásban tényleg mindenki mosolyog, de az a minimum, hogy normálisan és kedvesen szól hozzád. Bank, mobilszolgáltató, PPS, tömegközlekedés, ebéd, mindegy mit intézel, nőnél vagy férfinál, fiatalnál vagy idősnél teszed, mindenki normális. Úgy tűnik, itt már rájöttek arra, hogy ha náluk akarom tartani a pénzem, vagy költeni akarok náluk, akkor azzal nem ők tesznek szívességet nekem. Szóval amiket az interneten lehet olvasni arról, hogy milyen kedvesek az írek, az mind igaz. Persze 48 óra alapján ez kemény ítéletnek hangzik, de tényleg ez az első szembetűnő változás otthonhoz képest. Biztosan itt is találkozunk majd tahókkal, házigazdáinktól hallottunk már sztorikat is.

  • Türelem

Habár a közlekedés valami tragédia a csúcsidőben (bővebben lásd lentebb), ennek ellenére senki nem ideges, senki nem kiabál a buszsofőrrel, nem szidja a másik autóst, nem vág be a buszsávba, hanem szépen kivárja a sorát. Amúgy is mondták, hogy az írek elég ráérős fajta - ezt egyelőre mi is meg tudjuk erősíteni. Tegnap több mint egy órát késett a buszunk hazafelé, és a legidegesebb én voltam az utasok közül - egyébként is legendás türelmemről vagyok híres :) Szóval a lényeg, át kell venni az itteni életstílust mihamarabb.

  • Magyarok

Ha már kedvesség + türelem, rögtön a megérkezés után megvolt első élményünk egy itt élő magyarral. Egy hölggyel utaztunk együtt, aki itteni barátjához utazott ki. Segítettünk neki az utazás során egy picit, cserébe amikor ideértünk, felajánlotta, hogy a barátja elhoz minket a szállásunkra. Habár eléggé bénáztunk útközben a címmel, ő nagyon türelmes és segítőkész volt végig, ajtóig hozott minket, illetve sok hasznos információt is megtudtunk. És persze felajánlotta, ha bármikor gondunk van, hívjuk. Úgyhogy a "csak magyarokkal ne beszélj" tétel galwayi megérkezésünk utáni első fél órában megdőlt, és ezúton is köszönjük Robinak a segítséget, ha esetleg valamikor ezt olvassa! Valószínűleg jól megszenvedtünk volna a kijutással nélküle.

  • Közlekedés

Na és a feketeleves. Az egész belvárosban 2x1 (jó szűk) sáv mindenhol, ami még nem is lenne probléma, viszont a városnak alapvetően a nyugati részén laknak a népek, keleten meg dolgoznak (legalábbis ezt olvastam valami cikkben). Ezért a csúcsidőben tömegek vándorolnak egyik helyről a másikra. Ez még mindig beleférne, ha a belvárost nem szelné ketté a Corrib folyó, és nem 4 apró híd lenne, amin át lehet kelni autóval és busszal (és, nem, nem egy Árpád híd méretre kell gondolni, de még nem is a szegedi belvárosira, azok igen nagynak minősülnek ezekhez képest).

A külvárosokban ugyan már megvannak a bus lane-k, de odáig ki is kell érni. Lényeg a lényeg: tegnap a főtérről hivatalosan 16.20-kor induló busz valamikor 5 után indult el (addigra ért be), így 18.00-ra már itthon is voltunk. Reméljük ez azért nem lesz mindennapos. Jövő héttől, amikor már dolgozom is, elválik. De ha az lesz, legalább addig is lesz lehetőség olvasni, zenét hallgatni, kipihenni a napi fáradalmakat, stb. Az viszont egy tanulság, hogy végleges albérletet érdemes a keleti részben nézünk, közelebb a munkahelyhez.

Cserébe a buszok legalább ritkán járnak (20 percenként, csúcsidőben is), a helyi bérlet jó drága (70 euro / hó), és ezért csak a járatok 80%-át használhatod, mivel a maradék 20-at egy másik társaság viszi, ahova nem érvényes a jegy (kb. olyan, mintha Szegeden kéne egy SZKT + egy TiszaVolán bérlet, vicces. Ja, aki esetleg ismeretlenül tévedett ide, a szegedi példákból gondolom kezd rájönni, honnan vándoroltunk ki). Viszont nagyon érdekes, hogy elméletileg bárhol leintheted a buszt (még a körforgalomban is megáll), cserébe mintha a buszmegállóban is csak jelzésre állna meg ha nagy a forgalom, és ha egyedül állsz ott.

  • Szállás

Egy lengyel párnál szállunk meg eleinte, eddig iszonyúan kedvesek, normálisak, tényleg mindenhez hozzáférünk, amire szükségünk van, úgyhogy egyelőre csak szuperlatívuszokban tudunk beszélni róluk.

Ami érdekes, az a fűtés: bár elvileg központi fűtés van, valójában olyan, mintha két üzemmód lenne. Ezek a standard (értsd: a radiátor hideg), és a "boost" (amikor nem hideg). Ez kb. annyit jelent, hogy van egy gomb a falon, amit be kell nyomni, akkor a radiátorok 1 órán keresztül nyomják ki a meleget, majd utána ismét lekapcsol a rendszer. Van egy másik gomb, ami 24/7-ben nyomná, azt nem használjuk. Gondolom itt is működnek a reformok, meg a rezsicsökkentés. Itt mondjuk mindenki pulcsiban tolja, lehet ez csak a mi szokásunk volt otthon is, hogy rövidnadrág + pólóban lehet szaladgálni télen is a lakásban.

Ugyanez igaz mondjuk a vízre is. Megnyomod a gombot, felmelegíti a vizet a kazánban, aztán kész, használod amíg van. Napi 1x1 órára szoktuk benyomni, egész napra van meleg víz. Mondjuk ha napi 5x tusolnánk, nem tudom meddig tartana :)

  • Időjárás

Mindenki féltett minket a klíma miatt. Lehet amikor 5 napig folyamatosan esni fog az eső, akkor visszatérek ehhez a poszthoz, és mérgemben törlöm az alábbi bekezdést, de egyelőre az időjárás teljesen vállalható. Persze, naponta 4x esik az eső, viszont ha 15 percig süt a nap az esős időszakok között, akkor úgy át tudsz melegedni, hogy szinte már izzadsz. Egyelőre kellemes 15-20 fok közötti időjárás van naponta, ebben meglepően jól elvagyunk még úgy is, hogy eddig mindkét nap a városban szaladgáltunk ügyeket intézve.

  • Tisztaság:

Az utcán mi az első 48 óra alatt nem láttunk nagyobb mennyiségű szemetet. Ehhez valószínűleg az is nagyban hozzájárul, hogy a lehető legtöbb helyre ki van írva, hogy épp mennyit fizetsz, ha ezt és ezt eldobod, és elkapnak. Cserébe viszont a buszon mindenki otthagyja a jegyét vagy az ülésen, vagy a padlón. Biztos itt élik ki lázadó hajlamaikat :)

  • És végül:

Egy fantasztikus WiFi nevet is találtunk a házban, ami biztos csak nekünk új, de otthon ezt még soha nem hallottuk: "Pretty fly for a WiFi" - hibátlan!