Felhozó poszt

Mivel ez a blog elsősorban még mindig az ismerősöknek szól, így kaptunk egy-két jogos észrevételt, miszerint mostanában kevesebb az "énposzt". Szóval most következzen egy összefoglaló az elmúlt hónapokról, és arról, hogy mi is történik velünk. 

Dolgozni, dolgozni, dolgozni

Kezdjük a melóval, mi mással. Nekem a munkahelyemen semmilyen változás nincsen, leszámítva, hogy elvesztettem közvetlen csapattársam, akivel ketten csináltuk a melót. Rossz nyelvek szerint szimplán csak kicsináltam :), valójában azonban elég messze élt a munkahelytől, és nem bírta el a napi két óra ingázást.

Természetesen kerestünk a helyére új embert: 3 interjúztatottból kettőt fel akartunk volna venni, de különböző okokból egyik sem fogadta el. A harmadiknak fel sem ajánlották a pozíciót, állítólag nem volt elég nyitott - hja, hiszen itt kevésbé fontos az, hogy valaki jó munkaerő legyen, annál inkább kell beleillenie a fontos emberek által felvázolt vízióba. Szóval bullshit-bingó, na. Addig-addig húztuk a dolgokat, hogy egyszer csak bejelentették, hogy költségmegtakarítás van, mindenhol le kell építeni. Nálunk ez csak abban nyilvánult meg, hogy az épp betöltetlen pozíciókat nem töltik be. Kiváló döntés.

Úgyhogy most jelenleg egyedül csinálom a melót, ami kicsit fokozottabban igényli a jelenlétemet - ez azt jelenti, hogy a 8 órámat most már ki tudom tölteni gond nélkül, és még maradna is meló másnak is. Úgyhogy most vagy kénytelenek lesznek kiszúrni a szemem egy szabad szemmel is látható fizetés-emeléssel, vagy keresünk más megoldást. Majd meglátjuk ...

Lehetőségek ugyan eddig is voltak, de a következő hónapokban nem tervezünk munkát váltani, épp elég most az esküvő szervezése - erről még lentebb. Mondjuk ajánlatokból kevés igazán tetszetős van (fejvadász-élményeimről jön majd egy poszt), de azért kaptam már olyat, ami ha helyben lett volna, úgy vetettem volna rá magam, mint gyöngytyúk a takonyra.

De ennyit rólam, beszéljünk egy kicsit jobbik felemről. Mint azt korábban olvashattátok, feleségem saját vállalkozásba fogott, majd egy idő után ezt egy belvárosi szalonban való munkára bővítette ki. Sajnos a tavalyi tél nem tett jót a biznisznek: nem jöttek a vendégek, és azóta sincs olyan felfutás, mint vártuk volna. Persze szakmabeliekkel beszélgetve (na nem én persze ...) állítólag mindenhol hasonló gondok vannak, de azért nem áltatjuk magunkat azzal, hogy ez csak a gyíkemberek gonosz összeesküvése. Szóval biztosan vannak más okok is, de ez most nem egy elemző poszt.

Így március végével az a döntés született, hogy ki kell próbálni valami mást: adódott egy alkalmazotti, részmunkaidős lehetőség a város egyik hoteljének SPA részlegében recepciósként, illetve műkörmösként. Ambivalens érzéseink vannak. Előnye ugyanis, hogy két munka van párhuzamosan, lehet válogatni: amelyik jobban bejön, az marad hosszú távon. Hátránya, hogy most két munka van párhuzamosan, vagyis a hét 7 napjából legalább 6 napon meló (3-4 nap a hotel, 3 nap a szalon), így valamiből visszább kellett vennünk. Ezek pedig a hétvégi kirándulások lettek, emiatt is látható kevesebb utazós poszt mostanában.

De úgy döntöttünk, ezt most bevállaljuk. Nem, megnyugtatok mindenkit, nem az esküvő lesz nagyon drága :) Egyrészt egy 5 csillagos szállodai tapasztalat mindig jól mutat a CV-ben; másrészt mivel itt is van műkörmös feladat is, így mindenki tudja azt (is) csinálni, amit szeret. Persze mi is tudjuk, hogy ez nem marad így örökre, valamelyik meló menni fog, és utána a szabadidő is több lesz. Van már elképzelésünk, hogy lesz később, de ez még egyelőre maradjon a mi titkunk.

Itt azért még megjegyezném, hogy ismét csak nem győzzük megköszönni a segítséget, amit kaptunk a hotelbe való bejutáshoz, ismeretség nélkül valószínűleg jóval nehezebben ment volna ez a dolog. Azt hittük, Nyugat-Európában ez nem dívik, de sajnos bizonyos szakmákban itt is elég jól látható, hogy kapcsolatokkal sokkal könnyebben nyílnak meg a kapuk még a kelet-európai vendégmunkásnak is. Persze akarat is kell hozzá, hallottunk mi már nem egy olyan sztorit, ahol elsősorban az hiányzott.

Egyébként az utóbbi hónapokban megfordult náluk Ed Sheeran és Saoirse Ronan is. Tudom, hogy utóbbit sokan nem ismerik, úgyhogy két mondatban: ő jelenleg a legismertebb ír színésznő, tavaly a legjobb női főszereplő Oscar-díjára is volt jelölve. Semmiség, tudom. Persze feleségem az ilyen "nagy emberek" annyira nem érdeklik, úgyhogy speciel fogalma sem volt róla, hogy kit vitt körbe addig, amíg itthon szolidan meg nem jegyeztem neki, hogy kivel beszélgetett. "Valami ismert fiatal ír csajszi, állítólag színésznő" :) Ja, és itt van, hogy miért jártak itt, ha valaki még nem látta volna.

De legalább jó idő van

Közben beköszöntött a nyár is, ami azt jelenti, hogy este 11 körülre lesz sötét, és hajnali 5-kor már világos van. Ennek megfelelően elég éberek vagyunk, észre sem vesszük, és máris este fél 11 van. Ezek a sorok is elég későn íródnak, kint meg kb. egy órája égnek a köztéri lámpák. Összehasonlításként, ezen sorok írásának napján Szegeden 20:31-kor volt hivatalos naplemente, itt 21:51-kor. Az a majdnem 1.5 óra ilyenkor elég sokat számít.

Persze ez tök jó, hiszen például munka után hazaérve még elmegyünk bringázni / geoládázni / városban szaladgálni / vásárolni, stb. Ez egyedül akkor gond, amikor másnap reggel mondjuk hatkor kelünk, hogy a reggel 7-es spinningre odaérjünk :) De egyelőre élvezzük, hogy nem csak világos van, hanem jó idő is. A májusi átlaghőmérséklet simán 15 fok körül volt, amit jobb esetben akár 20-25-nek is lehet érezni. A tavalyi május sem volt kutya, de az idei tényleg kiváló volt, alig láttunk esőfelhőt, amíg itt voltunk.

Ha már itt tartunk, a legrosszabb hétvége talán az volt, amikor szüleim meglátogattak minket - sajnos ott minden nap esett egy kicsit az eső, de azért az is kibírható volt. Első látogatásuk volt, úgyhogy nem is nézett volna ki jól, ha végig tűz a nap - el sem hitték volna, hogy itt tényleg szeszélyes az időjárás :) Mivel többnyire olyan helyeken jártunk, amelyeket már láthattatok itt a blogon, ezért nem sietünk a képekkel - de azért majd igyekszünk egy beszámolós posztot feltölteni a közeljövőben.

Az itteni látogatás után pedig mi is hazaugrottunk Magyarországra. Persze a szokásos "pihenős" körút volt, meg is jegyezte egy barátunk, hogy "ti sem aludni jöttetek haza". Hát nem. Céljaink az esküvői meghívók szétosztogatása (sajnos így sem fért bele mindenki), a gyűrű kiválasztása, illetve a vőlegény leendő öltönyének kiválasztása voltak.

Ezeket többé-kevésbé sikerült abszolválni - és mivel legközelebb szeptemberben, esküvő előtt egy héttel megyünk haza, talán addigra már úgy fogunk állni, hogy a nagy dolgok megvannak. Az apróságokat meg addig is intézzük online. Nagyon örültünk mindenkinek, akivel tudtunk találkozni: tudom, hogy közhely, de minél hosszabb ideje vagy távol, annál jobban tudsz értékelni minden percet, amit régen látott barátokkal tudsz tölteni.

Egyebek

Mi történik még? Nézzünk még egy-két olyan témát, ami felmerült az utóbbi időben privát beszélgetésekben.

 

Ha már esküvő, sokan kérdeztétek, lesz-e esküvő után nászút. Sajnos az idén a lagziszervezés minden szabinkat elvitte (szó szerint, az év végi kötelező leállásra valószínűleg már fizetés nélküli szabi jön), így idén nem lesz nászút. Majd jövőre :)

 

Hogyan tovább? Szintén gyakori kérdés, és 1.5 év után már jogos is. Ahogy említettem fentebb, az esküvőig nem mozdulunk, az biztos. Hogy aztán mi lesz, az jó kérdés. Köztudottan szeretem jó előre megtervezni a dolgokat :), de ez most nem az a pillanat. Az biztos, hogy egy ideig még járnánk Nyugat-Európa vándorútjait, de hogy merre, azt még nem tudjuk. Mivel én találok könnyebben melót, ezért ez nem csak tőlem függ. Akár Dublintól sem zárkózunk egy megfelelő ajánlat esetén - de ha ittmaradunk, akkor sem történik semmi. Ha pedig országot kell váltani ... tényleg nehéz kérdés. Nem biztos, hogy hatalmas ujjongással vágnánk bele egy új nyelv megtanulásába, de biztosan jellemformáló lenne még egy országban élni. Ahogy ebben a posztban már elhangzott párszor: meglátjuk :)

 

Szintén örömre ad okot, hogy több, mint egy év után sikeresen visszataláltam a futballpályára: egy kisebb magyar csoporttal járunk el heti egyszer játszani, és szerencsére nem hétköznap, ebédidőben. Azért az itteni játék nem egy szegedi kispályás bajnokság szint, de a heti kardióedzés pont megvan vele :)

Így pedig a konditeremben koncentrálhatunk az egyebekre. Mint azt sokan tudjátok ugyanis, eldöntöttük, hogy az esküvőre megpróbáljuk formába hozni magunkat, úgyhogy heti pár alkalommal edzeni járunk. Na persze a cél nem a "kopasz - kigyúrt állat" kategória elérése (bár az első fele így is - úgy is meglesz hamarosan...), hanem egy, a korunknak megfelelő fittségi állapot elérése - azt ugyanis mindketten éreztük, hogy szükség van rá.

Az biztos, hogy az, hogy edzeni járok, néhány dologban biztosan segített. Kevesebb egészségtelen ételt eszem (hiszen ha már edzeni jársz, ne rontsd el azzal, hogy rögtön utána betolsz egy dupla csokis péksüteményt); rájöttem, hogy a saláta egy létező köret, és igyekszem is fogyasztani; és nem utolsó sorban leálltam a cégnél kapható sütikkel is, sír is a szám miatta időnként. Azt viszont el kell ismernem, "rendes" egészséges életmódot és diétát nem tudok tartani, nem tudok leállni a csokival, nasival, stb. Viszont most már látom, hogy nem mondanak hülyeséget azok, akik azt állítják: az edzés eredményeinek 80%-a normális étkezés, 20%-a konditermi tevékenység eredménye. 

Mivel nekem nem sikerült rávennem magam, hogy reggelire 10 tojást egyek, utána pedig legalább 3 alkalommal csirkét rizzsel (sarkítok, bocs minden keményen diétázós konditermi arctól!), és betoljak még egy protein shake-t is az edzés után (nálunk ezek a termékek ki vannak zárva), így maradnak a korlátozott eredmények.

Mi speciel ezzel is elégedettek vagyunk, pont azt kezdjük elérni, amit akarunk: fittebbek vagyunk, frissebbek vagyunk, és nekem még valamiféle izmot is sikerült magamra szednem. 100 kilóval még mindig nem tudok fekve nyomni, de ez legyen a legnagyobb bajom. 

Ha már itt tartunk, számomra nagyon érdekes a magyarországi és az itteni konditermek összetételének különbsége, illetve az emberek sporthoz való hozzáállása. Otthon megjártam 3 edzőtermet hosszabb-rövidebb (inkább rövidebb) ideig, de úgy idő után mindenhol azt éreztem, hogy ez a gyúrós arcok játszótere. Itt viszont - legalábbis ahova mi járunk - 18-78 év között mindenki megtalálható. Persze el kell ismerni, itt is megvannak a nagyon keményen gyúrós arcok, akik ha háromnál többször nyomnak ki egy súlyt, már nyögnek, mint azok a bizonyosak. Úgy tűnik, ez elkerülhetetlen :)

De nem csak a konditeremben vesszük észre ugyanezt: itt mindenki sportol valamit, ha mást nem, gyorsgyalogol. És ez is meg is látszik. Még véletlenül sem fikázásnak szánom a következő mondatokat, csupán ténymegállapítás. Örök példám marad a szegedi buszpályaudvar, ahol komolyan úgy éreztem magam egy hazalátogatás során, mintha szanatóriumban lennék. Állni alig bíró 60 év körüli emberek, mindenkinek valami baja van - itt meg egy környékbeli sétán előfordult, hogy a bottal sétáló idős néni lehagyott minket! Szóval van különbség ezen a téren, lenne hova fejlődni.

 

És végül, ha már esküvőszervezés, és "mi van velünk": jegyesfotózásra, táncórák jelentik a következő hetek programját. Úgyhogy lehet, hogy szeptemberre még valamiféle mozgáskultúrát is magamra szedek. Ez utóbbira azért fogadni nem mernék, elhamarkodott ígéret lenne ez :) Szóval nem fogunk unatkozni addig sem, amíg eljön a következő hazaút. Élvezzük az ír nyarat :)

Címkék: vegyes