Viharon túl, szélcsenden innen

Aki olvasta az előző posztunkat, az már tudja, hogy egy Ophelia névre keresztelt "ex-hurrikán" szaladt át a mai napon rajtunk. Nézzük, mi történt.

Mint azt az Indexen is olvashattátok, idén már több mint 10 hurrikán alakult ki az Atlanti-óceán meleg vizében, amelyek közül a legutóbbi, Ophelia névre hallgató nem Amerika, hanem Írország felé indult meg. Európában merőben szokatlan a hurrikán, ezért először nem is nagyon tudták az emberek, hogy hogyan is kéne fogadni.

Ennek megfelelően tegnap reggel a helyi közösségi oldalakon még többnyire a vicces, "ugyan már, ebből sem lesz semmi, mint a viharok többségéből"-típusú kommentek kerültek előtérbe. Ezt alátámasztani látszott az, hogy az első híradások szerint a hurrikán mire ideér, már lecsendesül.

Aztán persze kiderült, hogy lecsendesül ugyan (és épp ezért a hivatalos neve már "ex-hurrikán", legalábbis itt mindenhol így hivatkoznak rá), ennek ellenére nem hivatalosan ezt még bőven tekinthetjük hurrikánnak. Ezt igyekeztek is kihangsúlyozni: ez nem egy hurrikán maradványa, hanem maga a hurrikán - szóltak a híradások több helyen. Az első nyugtalanító hírek akkor érkeztek, amikor tegnap este jelezték, hogy hétfőn nincs iskolabusz-hálózat - majd szépen sorban az összes közintézmény jelezte, hogy holnap ők nem nyitnak ki.

Azóta folyamatosak voltak a törlések: Cork és Kerry repülőterek járatainak többségét törölték, a helyi és távolsági buszokat is leállították, jöttek a hírek arról, hogy a kertekből pakoljunk el mindent, ha nem három utcával arrébb akarjuk összeszedni később a maradványokat. Szóval tegnap este már ez pörgött mindenhol. A cégtől is kaptam üzenetet, hogy ugorjak már be a laptopomért, és ma dolgozzak itthonról. Megtettem.

Tovább erősítette a parahangulatot a történelem felemlegetése: 56 éve pont ezen a napon csapott le Írország eddigi legnagyobb vihara, amely a Debbie névre hallgatott, és körülbelül 15 ember halt meg benne. 30 éve, 1987-ben pedig Nagy-Britanniára csapott le a Great Storm, szintén majdnem 20 halálos áldozattal.

A mai napon tehát konkrétan nincs iskola, tömegközlekedés, nincs posta, az összes nem sürgős egynapos kórházi beavatkozást törölték; az emberek otthonról, vagy nem dolgoznak; az egyemetek bezártak, a repterekről törölték a járatok többségét, a boltok fokozatosan zártak be, az összes sportesemény elmarad, hivatalos ügyeket nem lehet intézni. Mint egy nemzeti ünnep, csak sokkal rosszabb időben :)

Közben pedig hallgatjuk a rádiót, amiben folyamatosan mondogatják, hogy senki ne mozduljon ki, mindenki maradjon otthon, a vizek közelébe pedig még véletlenül se menjen senki. Ennek megfelelően mi is csak kora reggel mentünk el még vásárolni egy utolsót, egyúttal pedig megtapasztaltuk a vihar egyik pozitívumát is: a város járható volt! Sehol egy dugó, mindenhol gond nélkül tudtál közlekedni. Meggyőződésünk, hogy ha többen dolgoznának otthonról, akkor ez egy sokkal élhetőbb város lenne a közlekedés szempontjából.

 

Hozzátenném, maga az ország előkészületekből ötösre vizsgázott nálam. Semmit, de tényleg semmit nem indítottak el, amiben egy kicsi kockázatot is láttak. Úgy voltak vele, hogy inkább ma ne annyira pörögjön a GDP, mint hogy holnap azzal legyenek tele a hírek, hogy egy iskolabuszt elvitt az ár, vagy hogy épp hány tucat ember rekedt az utakon. A nem dolgozásról pedig: a legtöbb helyről maguk a munkáltatók adtak szabadnapot a dolgozóknak. És hogy mikor kell ledolgozni? A legtöbb helyen ez fel sem merül kérdésként. Szabadnap, ennyi. Ugye, hogy nem múlik azon az egy napon semmi?

 

Nézzük meg, mi fogadott minket ma reggel az újságos standon:

img_20171016_082944.jpg

Gyilkos vihar közelít / Pánik hétfő / Halálos Ophelia - készülj fel és maradj biztonságos helyen / Vörös riasztás 

Tipikus vihar előtti csend, a rádióban pedig minden harmadik percben az "eerie" (talán a hátborzongató a legjobb szó rá) kifejezés hangzott el. Felnézve a felhőkre, jogos volt - reggel 8.30-kor olyan sötét volt, mint máskor reggel 6-kor. Még a főbérlőnk is benézett a délelőtt folyamán, hogy elpakoltunk-e a kertből, és rendben vagyunk-e? Pedig ő félévente egyszer, ha eljön, szóval nem az a parázós fajta. Amikor megjegyezte, hogy az ő életében még nem volt olyan, ami most van, akkor azért már éreztük, hogy ők is aggodalommal vegyes érdeklődéssel várják a nap alakulását.

A vihar végül 11 óra körül ért partot, itt pedig délután 2-3 között volt a legerősebb, a központja 3 körül haladt el tőlünk pár tucat kilométerre nyugatra. Természetesen mi ezt bentről, a lakásból néztük végig.

Mivel járt?

  • Rengeteg fa kidőlt, körülbelül egy tizenötös lista van arról, hogy csak a megyében melyik utak vannak jelenleg blokkolva kidőlt fák által. De egyébként is minden út tele van törmelékkel, falevéllel, vagy éppen vízzel.
  • Körülbelül 300-400.000 ember maradt áram nélkül, közülük sokan még napokig így lesznek sajnos
  • A part menti helyeken sok helyre betört a víz, tetőket vitt el a vihar
  • A szél átlagosan 100-120 kilométer / órás volt, a legnagyobb sebességet körülbelül 600 méter magasan mérték Cork mellett, 191 km/h. A fentebb már említett repülőtereken 120-130 km/h-s szél volt.
  • A poszt megírásának pillanatában 3 személy elhunyt + legalább 2 szörfös eltűnt. Az elhunytak közül az egyikre a kocsijában dőlt rá egy fa, egy másik épp egy fát próbált meg láncfűrésszel eltakarítani az útból, amikor valami történt vele
  • A szörfösökre kitérve megjegyezném, a természeti események itt is vonzzák az idiótákat - elég sok helyen voltak bátrak a parton, akik úgy gondolták, úsznak egyet a vízben, vagy most próbálják ki a zsír új szörfdeszkát. Ezzel kapcsolatban érdekes volt hallani, hogy ma egyszer sem hangzott el a rádióban az, hogy ezeket az embereket majd lecsukják, meg jól megverik majd (ehhez Magyarországon még hurrikán sem kell, elég egy KFC-be bemenni, ha jól hallom ...). Helyette mi történt? Próbáltak a lelkükre hatni azzal, hogy azt mondták: nem csak maguknak, hanem a mentőalakulatoknak is életveszélyt okoznak. Szerintem ez egy kiváló leképezése az ír és a magyar néplélek közti különbségnek - azt viszont egy szóval sem mondom, hogy az ír megközelítésmód a jobb.

Nézzünk néhány megosztásra érdemes képet és videót:

cork.jpg

A Cork City stadionjának a teteje beszakadt, egy nappal azelőtt, hogy lejátszották volna azt a bajnoki meccset, amin nagy valószínűséggel behúzták volna a bajnoki címet. Forrás innen

Jön a dagály:

Majd meg is érkezett. A lenti képen ugyanazok a padok láthatók, mint az előző videón.

22520225_700645900134870_4045057020713652507_o.jpg

Forrás: Picture Diary of a Galway Lady

Itt pedig még egy videó tekinthető meg ugyanonnan, Salthill, Promenade. A 2.20m feliratú kapuk mögött egy autóparkoló van ...

Ez pedig már ismét Cork, egy videó arról, hogy egy iskola tornatermének a tetejét hogyan kapta le a vihar:

 

 Ez pedig az iskola tornaterme:

douglas.jpg

 

Zárásként pedig még egy videó a déli partokról.

 

Oké, láttuk a videókat, láttuk mit hozott: de mi hogyan éltük/éljük ezt meg? Először is, még nincs teljesen vége: habár a vihar központja már áthaladt felettünk pár órája, kint még mindig igen erősen fúj a szél, a nap pedig közben lement.

Összességében azonban elmondhatjuk, hogy mi az ország középnyugati részén, nagyváros közepén, magasabb helyen lakunk, így sem az áradások, sem az áramszünet, sem a déli partra lecsapó szelek nem érintettek annyira erősen.

Mondhatnám, hogy komolyabb viharra számítottunk, de ki merné ezt kimondani olyankor, amikor 3 halott van, és még ki tudja, mi történik a következő órákban? Na meg tegyük hozzá, teljesen más ezt megélni belülről egy házból, mint kintről az utcáról. Én körülbelül 4-5 alkalommal mentem ki az ajtó elé fényképeket készíteni, és egyből éreztem, hogy átfúj a szél, rögtön nagyon fázni kezdtem - szóval nem volt kellemes, na.

Nem irigylem azokat, akik ma kötelességükből adódóan kint voltak az utcákon. Igazán pokoli akkor lett volna, ha mi is kint vagyunk; vagy mondjuk a vihar elviszi a tetőnket; vagy a mellettünk lévő parkban kidől egy-két fa, és ráborul az autóra: szerencsére ez nem történt meg. Viszont elnézve a fenti videókat és képeket, ha a vihar nem délről jön, hanem mondjuk nyugat felől érkezve kap minket telibe, akkor simán lehettünk volna mi az első település, ahol partot ér. És akkor valószínűleg semmi okom nem lenne azt mondani, hogy "komolyabb viharra számítottunk", mert megkaptuk volna azt, amire senki nem vágyik. Az biztos, hogy nem lennék az amerikaiak helyében, amikor egy hármas erősségű hurrikán tombol odakint, 200 km/h-val. Nekünk ez a 120-130 is elég volt, köszönjük.

Most pedig, egy hosszú nap végén, elmegyünk pihenni. Öt éves évfordulónk előestéjére egy hurrikánt kaptunk - úgyhogy ma este megiszunk valamit (szigorúan kimozdulás nélkül), és megünnepeljük az elmúlt öt évet. Őszintén: egy ilyen nap után, kívánhatna többet az ember?

Címkék: időjárás