Nem vagyok nagy focimeccs-látogató, szerintem valahol 10-15 között simán megállna az általam élőben látott mérkőzések száma. Azért ebbe belefért U21 és felnőtt válogatott meccs, UEFA-kupa meccs, NB1-es és NB2-es bajnoki is, szóval igyekszem ... ami viszont ezekben a meccsekben közös volt, az az, hogy mindegyiket Magyarországon rendezték. Úgyhogy itt volt az idő, hogy életemben először megnézzek egy igazi biszem-baszom mérkőzést is: Galway - Dundalk.

Előzmények

Az ír bajnokság utolsó fordulójában járunk. 12 csapatos első osztály, a magyarországihoz hasonló ("kiváló") 33 fordulós lebonyolítási rendszer, csak éppen tavaszi - őszi rendszerben. Az Airtricity League átalakítása miatt jövőre csak 10 csapat marad: most tehát 3 kiesik, 1 jut fel.

A Galway United a szerencsétlen 10. helyen tanyázik, 35 ponttal. Előtte két másik (Sligo, St. Patrick's) csapat 38 ponttal, és rosszabb gólkülönbséggel. Ez azért fontos, mert az ír ligában a gólkülönbség dönt azonos pontszám esetén. Egyszerű a matek: ha a United nyer, és a két fentebbi S-betűs csapat bármelyike veszít az utolsó fordulóban, jövőre is mehetek ír első osztályú meccsre. Ha nem, akkor marad a másodosztály.

Nem könnyű, de nem is lehetetlen küldetés - a problémát azonban növelte, hogy az ellenfél a Dundalk volt, akik tavaly ilyenkor még az UEFA-kupa csoportkörében vitézkedtek (a Zenit, Alkmaar, Maccabi Tel-Aviv hármas mögött lettek utolsók, 4 pontot gyűjtve). Öröm volt az ürömben, hogy mivel ők már se előrébb, se hátrébb nem kerülhetnek, az utolsó fordulótól függetlenül biztosan ezüstérmesek - tehát valószínűleg nincs nagy motiváció. Országos egyes, mondanánk ...

Összefoglaló

Úgy kezdtek a hazaiak, ahogy azt egy, az életéért küzdő csapattól elvárják: nagy tempó, erős nyomás, úgyhogy 8 perc egy szögletből után 1-0 ide. Gyakorlatilag még arra sem volt időm, hogy lefényképezzem az eredményjelzőt, máris sikerült gólt kapni: Dundalk-szabadrúgás után 1-1. A gyors gólváltás után leült a meccs, nem sok minden történt, egészen a 40. percig, amikor a Dundalknak sikerült majdnem egy tucatnyi jó passz egymás után, amiből gól is lett: 1-2. Az első félidő hosszabbításában egy hazai, az ellenfél tizenhatosánál történő bedobás után elvitte a labdát a vendégcsapat, és egy szépen kivitelezett kontra végén, a kapust átemelve lett 1-3. A félidőben gondolatban el is könyveltük, hogy először és utoljára vagyunk első osztályú ír meccsen Galway városában.

A második félidőben aztán ismét úgy jöttek ki a fiúk, mint akik vért ittak: a félidőben hőn áhított gyors gól megvolt, 53. perc, 2-3. Ezután erős mezőnyfőlény, helyzetecskék, ám igazi nagy gólszerzési lehetőség egy kapufa kivételével nem volt. Ekkor a brit futball minden szépsége előjött: 70 méterről felívelt labdák, csattanós ütközések, és persze az utolsó pillanatig küzdés az összes labdáért. Az utolsó 10 percben aztán beindult a gárda, egykapuzás, majd a 89. percben a gyümölcs learatása: a nap talán legszebb góljával, egy jó kapáslövéssel sikerült egyenlíteni, 3-3. A több mint 2000 fős "nézősereg" hangja is megjött. 4 perc hosszabbítás, egy gól kell.

Ám alig kezdődött el a hosszabbítás, labdát kapott az egyik dundalki játékos a hazai tizenhatos sarkánál. Én ekkor el is könyveltem, hogy le fogja vinni a sarokba, ahol ellabdázgatnak, esetleg jól agyonrúgják egymást, és ezzel le is pereg a 4 perc hosszabbítás háromnegyede. Emberünk nem így gondolta: beadta a labdát ... és innentől kezdve homályos a kép. Egyértelmű volt, hogy a hazai védő elviszi a labdát, ám ahol én ültem, onnan úgy tűnt, hogy a combmagasságban, keményen beadott labát a két lába közé satuba fogta, és gyakorlatilag lerakta azt a csatár elé ... az pedig köszönte szépen, beverte.

3-4, kiesés. M4 Sportos elemzői státuszba emelkedve elmondhatom, hogy a csapat mindig a legrosszabbkor kapta a gólokat (az álmoskönyvek szerint sem jó gólra gólt kapni, mindkét félidő hosszabbításban meg pláne nem szerencsés), ráadásul a fiúk nem most, hanem az előző fordulókban bukták el a bennmaradást (3 meccsen 3 döntetlen közvetlen riválisokkal szemben), úgyhogy sajnos nem is lehetett más a vége. Vigasztalhat minket, hogy a közvetlen riválisok egyike sem tudott kikapni, így végül is mindegy volt.

A körítés

Jöjjenek a saját fényképekkel tarkított élmények.

A helyszín az Eamonn Deacy Park, a galwayi focicsapat otthona, Galway városának harmadik legnagyobb stadionja (az első a GAA-é, a második a rögbié). A stadion 3.300 ülőhellyel rendelkezik, állóhelyekkel együtt összesen mintegy 5.000 néző tekintheti meg együtt az épp aktuális meccset. A főlelátó a lenti képen látható, itt körülbelül két - két és fél ezer néző fér el.

A főlelátó, lefújás után kb. 10 perccel

Meccs előtt

A bejutás elég egyszerű volt: megveszed a jegyet helyben (igazolvány csak a diák- és nyugdíjas jegyek mellé szükséges), majd átsétálsz egy forgókapun. Motozás? Nincs. Biztonsági személyzet? Nincs. Összesen 8-10 rendőrt láttam a stadionnál, azok is inkább forgalmat irányítottak, a parkolókat felügyelték (körülbelül 200 autó fér el a stadion melletti közvetlen parkolóban, a többiek - így mi is - a stadionhoz vezető út szélén álltak le).

Egy fiatal srác állt a forgókapu előtt, aki elvette a jegyed, letépte a perforációt, és ezzel megtörtént a belépés. A jegyárak? 15 euró a felnőtt, 10 euró a kedvezményes. A jegy egyébként nem helyre szól, oda ülsz, ahova akarsz.

Ha már állóhelyek: Magyarországon ha jól tudom, a pályának még a közelébe menni is tilos, körben mindenhol "rendezők" állnak, akik szigorúan, a meccsnek háttal állva vigyáznak a rendre. Itt ennek nyomát sem látod: ahogy a lenti képen is látható, elég közel kerülhetsz a játékosokhoz - sőt, konkrétan a kapu mögött sétálsz fel a főlelátóra. Úgyhogy nagyon vigyázni kell, nehogy a bemelegítésnél egy kósza labda fejen találjon :)

Ha akarod, a pálya körül húzódó, derékmagasságú betonfal mentén bárhol megállhatsz, és ott nézheted végig a meccset - ezt hívják itt "állóhelynek".

Egyébként lehet, hogy csak én gondolom így, de úgy láttam, hogy a csapatok itt látszólag jóval kevesebb interakcióval vannak a nézők felé: bevonulás után simán háttal maradtak a főlelátóknak, a nézők köszöntése is elmaradt a meccs előtt, a gólokat sem a lelátóhoz kifutva ünnepelték meg, hanem a pálya közepén. Ez egy kicsit furcsa volt.

A meccs előtt a helyi U11-es és U9-es csapat játékosait köszöntötték, akik utána sorfalat álltak a "nagyoknak".

Meccs közben

Milyen a színvonal? Ha csak a hajtást, a futómennyiséget, és a fizikai párharcokat nézem, simán felveszi a magyar első osztály ritmusát. A brit futballra jellemző, elég kemény belépők voltak, de a teljes meccsen 2 sárga lapot sikerült kiosztani a sporinak: az egyiket labdaelrúgásért, a másikat egy 90. perces, "minden mindegy"-típusú belépőért. Ápolni játékost talán ha kétszer kellett (legalábbis ennyire emlékszem), egyszer a kapusnak csúsztak oda, egyszer pedig egy könyökös után maradt lent valaki. Mindez a mellett, hogy tényleg igen komolyan faragták egymást a srácok. Lazovicsing itt nem jellemző.

Megemlítettem a bevezetőben, hogy a Dundalk motivációja talán kisebb volt a mai meccsre: ezt mi egy pillanatra sem tapasztaltuk. Csúsztak-másztak, ők is odaléptek, ha kellett, és ugyanúgy meg akarták nyerni a meccset, mint a hazaiak - bár utólag elolvasva a facebook-oldaluk kommentjeit, néhány szurkoló pont a küzdést hiányolta tőlük. Ki tudja, mi lett volna, ha még küzdenek is ...

Ha viszont a játék színvonalát, a technikai tudást nézem, akkor szerintem gyengébb, mint az otthoni csapatok többsége. Komolyabb labdakezelési hibák, rengeteg eladott labda, kevés összjáték, a hátulról, passzokkal indított támadások szinte teljes hiánya. Ha az ellenfél térfelén kapsz szabadrúgást, az alap, hogy felívelés jön: meg sem próbálják kipasszolni az ellenfelet. Voltak szép támadások, de ezek kontrák voltak. 

Főleg a második félidőben volt szembetűnő az ívelgetés: tudom, hogy idő hiányában ez a leggyorsabb, de a védelem annyira behúzódott akár egy felezővonalnál történő szabadrúgásnál is, hogy gond nélkül lepasszolhatták volna, és vihették volna a labdát kb. 25-30 méterre a kapuig. De mindkét csapat tudta, hogy ez nem fog megtörténni ...

Viszont mindezt tényleg ellensúlyozza az, ahogy küzdenek a pályán.

Milyen a szurkolás? Minimalista. Egy meccs alapján veszélyes lenne ítélkezni, de én ezen a meccsen sokkal inkább nézőket, semmint szurkolókat láttam. A helyi, pár tucatnyi srácból álló B-közép a főlelátó egyik végében foglalt helyet, az első 15 percben elég hangosak voltak, szurkoltak, doboltak. Aztán a meccsel együtt szépen lassan a lelátó is leült. A dobok elhallgattak, szögletnél, helyzetnél, szép megoldásoknál felharsant a "United, United ...", illetve a "C'mon Galway" felkiáltás, néha rákezdett a teljes főlelátó, de ennyi.

A sporinak volt jónéhány, a lelátóról kétesnek tűnő ítélete. Magyarországon ilyenkor a minimum a fütyülés, fújolás, de leginkább az illetékesek felmenőinek emlegetése, esetleg egy ízes cigányozás, buzizás a jellemző. Itt a legdurvább nemtetszésnyilvánítás a fújolás volt - amikor nagyon elégedetlenek voltak, akkor akár néhány százan is rákezdtek. Tartott körülbelül 15 másodpercig, majd elmúlt.

A meccs után

Van az a mondás, miszerint "A futball élet és halál kérdése. Ezzel nem értek egyet. Annál sokkal, de sokkal fontosabb". Hát, amennyiben ez azt jelenti, hogy a nézők kiesés után is simán megőrzik pozitivizmusukat, ez teljesen igaz. De valószínűleg az eredeti mondás nem erre utalt ...

Ahogy már korábbi posztjainkból is kiderült, a foci itt sokadlagos fontosságú sport, nem életre-halálra megy. Másrészt, a nézők itt tényleg támogatják a csapatot, nem pedig szidják. A mérkőzés végén a kieső csapat vastaps közepette hagyta el a pályát, kimentek pacsizni a szurkolókkal: egy rossz szót nem hallottál. Mondjuk ehhez lehet hozzátartozott az is, hogy az utolsó utáni percig küzdöttek.

Hazafelé pedig a családok békésen beszélgettek, a gyerekek vidáman szaladgáltak körülöttünk. Nem volt letargia, nem vizionálta senki a siralomházat. Lement a meccs, kiesett a csapat - de az élet megy tovább. Biztosan sokan vitába szállnának velem, de szerintem ez valahol így van rendjén. Persze semlegesként ezt én könnyedén mondom, de ha a saját kedvenc csapatomról beszélnénk, valószínűleg én sem így állnék hozzá.

Persze a játékosok itt is letörtek voltak, még talán pár könnyes szemet is láthattál - de senkin nem éreztem, hogy itt lenne a világvége, vagy hogy a nézők most próbálnak majd elégtételt venni a srácokon a szezonbeli gyenge produkcióért.

A levonulásnál tapsot kapott a hazai- és a vendégcsapat is, egyedül a bírói levonulás során harsant fel a füttyszó pár másodpercre.

Egyéb érdekességek

A félidőben kiskapukat állítottak fel az egyik térfélen, ahol a gyerekcsapatok játszottak bemutatómeccset. Úgy tűnik, itt nem kell a széltől is óvni a gyepet, meg mittudomén honnan hozatni gyepszőnyeget, hogy aztán 6 hónap múlva kidobhassuk az egészet. A pálya talaja egyébként nagyon jónak tűnt, annak ellenére is, hogy az elmúlt napokban elég sok eső áztatta. Szerencsére azonban péntek este kellemesnek mondható, 12-13 fokos, eső- és szélmentes idő várta a csapatokat.

A fenti képen két dologra hívnám fel a figyelmet: az egyik a "vendégszektor". Figyelmesek észrevehetnek egy zöld valamit a szembeni lelátó G és A betűje között - ez a vendégszektort elválasztó "kordon". Nincs teljes elszeparálás, nincs külön rendőri őrizet. A hazai szurkolók a vendégkapun belépve is elsétálhatnak a főlelátóhoz, gond nélkül lehet vegyülni a meccsek előtt, közben és után. 

Ez a kép egyébként a bemelegítés során készült, a meccs kezdetére körülbelül 20-25 ember foglalt ott helyet, akik a hazaikhoz hasonló "hangerővel" (tehát minimalista módon) buzdították sajátjaikat. Az alábbi kép pedig a meccs után, közvetlenül a vendégszektor mellől - senkit nem érdekelt, mit csinálok én ott.

A másik érdekesség a fenti képen a fehér épület, melynek az emeleti részén a hétköznapokon a csapat shop-ja üzemel. Az alsó szint viszont egy pub! Nem tudom, van-e még stadionba épített pub bárhol máshol a világon :)

Sajnos a meccs után bemenni nem tudtunk, akkor már csak a csapatokat és a családtagjaikat engedték be, de találtam egy rövid videót róla. Az egész pub úgy van kialakítva, mintha egy öltöző lenne - érdemes megnézni!

És még néhány dolog, ez már képek nélkül:

- Vásárlás: hát egy biztos, hot-dog, háromszögszendvics, és szotyi nincsen. Én egyetlen vásárlási lehetőséget láttam, a meccsfüzetet lehetett volna megvenni belépés után, pár euróért. A második félidőben a lelátón láttam egy-két kisgyerekes családapát sztenderdnek tűnő sült krumplis dobozokkal - szóval valószínűleg volt valahol kajavásárlási lehetőség, de mi ezt nem kerestük.

- A nézőszám: látszólag itt nem kell hazudni a számokról, mindenki tudja, hogy a foci nem a legkedveltebb sportok egyik, és állami milliárdokkal sem tömik ki - épp ezért nem szégyen, ha csak pár százan vannak kint. Tegnap azért többen voltunk, mint az átlag épp arról beszélgettünk, hogy 2000-2500-an lehetünk, amikor bemondták: 2.214 volt a hivatalos nézőszám. Egy 2016 decemberi statisztika alapján itt Galwayben átlagosan körülbelül 1100-an járnak meccsre.

- Labdák: Magyarországon ugye a fiatal labdaszedő srácokat azért tartják a pálya körül, hogy ha kimegy a labda, akkor minél gyorsabban lehessen folytatni a játékot. Itt a labdaszedő fogalma látszólag ismeretlen. Egy labdával zajlik a játék, ha kirepül a közönséghez, a lelátóról dobják vissza. Ha pedig véletlenül a lelátón is túlrúgják a labdát, akkor a technikai zónák mellett van egy zsák labda lerakva, és onnan ad egy másikat a negyedik játékvezető.

Zárásként: a magyar bajnokság eseményeit követve látom, hogy sokan reklamálnak, hogy az MLSZ youtube-csatornájára csak több napos késéssel kerülnek fel az összefoglalók. Ezt a posztot eredetileg akkor akartam megjelentetni, amikor felkerül itt is az összefoglaló a netre, de végül feladtam. Az ír szövetség youtube-oldalán csak válogatottal kapcsolatos anyagok vannak, a liga honlapján pedig a legfrissebb videó augusztus 29-i (a meccset október 27-én játszották). Úgyhogy sajnos be kell érnetek összefoglaló nélkül. Viszont a meccset adta a TV, szóval aki akarja, a teljes meccset megnézheti itt (gólok: 25:40, 27:30, 58:30, 1:03:15, 1:19:00, 1:54:30, 1:58:00).

Aki pedig jobb minőségű, közeli fotókat szeretne nézni, az ide kattintson!