Minden valamirevaló filmnek készül legalább három része - úgyhogy itt az idő, hogy mi is befejezzük saját "trilógiánkat". Mint azt tudjátok, az ír gazdasági problémák posztsorozatban azt a három problémát vesézzük ki, amely a leginkább érinti egy Írországban élő személy életét - és pénztárcáját. Szóval ha esetleg írországi költözésben gondolkodsz, szerintünk érdemes végigolvasni ezt a három posztot. 

A közlekedés és a lakhatás után jöjjön az utolsó témakör: a biztosítás. A posztban elsősorban a gépjármű-biztosításról lesz szó, ez ugyanis a leginkább akut probléma. De beszélünk egy kicsit az egészségbiztosításról, illetve a felelősségbiztosításról is, amelyek szintén érdekes helyzeteket eredményezhetnek.

Gépjármű-biztosítás

Autónk biztosítása egy fontos elem, hiszen még a legjobb sofőr is okozhat balesetet. 

Gépjármű-biztosítást itt is kötelező kötni, nem választás kérdése. Az ára, na az viszont nem mindegy. Gondolom nem árulok el nagy titkot, hogy a téma azért került be a problémák közé, mert ma már sokak számára megfizethetetlen ez a biztosítási tétel.

Az elmúlt négy évben az ír autóbiztosítások átlagos költsége egyes kimutatások szerint 70%-kal emelkedett. Ez olyan, mint ha Magyarországon a nagyjából 50.000 forintos kötelezőnk négy év alatt több mint 80.000 forintra növekedne. Persze közben balesetet nem okozunk, és nem szenvedünk el! Nevetséges. Csak 2016-ban 25%-al emelkedtek a díjak. 

Nézzük, mi okozhatja ezt.

Kezdésnek tárgyaljuk ki az áremelkedés egyik szinte mindenhol emlegetett okozóját, a biztosítási csalásokat. Hiszitek vagy nem, annak ellenére, hogy itt állítólag kolbászból van a kerítés, mégis sokan élnek ezzel az illegális megoldással.

Az első eset az, ha simán úgy döntesz, hogy nem fizetsz biztosítást. Persze ez egy pénztárcakímélő megoldás, de ha megállít a rendőr, és kiderül, hogy nincs biztosításod, akár 5000 euróra, minősített esetben akár elzárásra is ítélhetnek. Elméletileg ennek megállapítása nem kéne, hogy atomfizika legyen, hiszen a biztosítás lejáratát jelző papír kötelező eleme az ír szélvédőnek. Persze ilyen papírt bárki tud nyomtatni, szóval kell egy központi adatbázis, ahonnan simán lekérhetők az adatok. Ez azonban itt valódi problémát okoz - egy 2016-os cikk szerint a rendőrség még mindig nem rendelkezik ilyen központi adatbázissal! 

Egy tipikus ír szélvédő: bal oldalon a műszaki, középen a biztosítás, jobb oldalon az útadó lejárata.

Ha kötsz biztosítást, ez nem kéne, hogy érintsen - mégis hatással van az általad fizetett összegre is. Ha ugyanis a saját károdat nem fedező biztosításod van, és egy nem biztosított autó gazdája beléd hajt, szinte semmit nem tehetsz azért, hogy kártérítést kapj. Ha viszont teljes mértékben fedezve vagy, akkor a Te biztosítód fog fizetni arra a kárra, ami téged ér - aminek ők persze nem örülnek, hiszen egy olyan autós okozta a kárt, aki "rendszeren kívüli".

A második eset a hamis sérülések bejelentése. Ennek csak egy tipikus példáját említem meg: az ostorcsapás-sérülést. Nem hallottál még róla? Sebaj, ezért írom ezt a posztot, hogy ilyeneket is megtanuljunk :)

Ez egy olyan sérülés, ami többnyire autóbalesetek során következik be, mégpedig a fej hirtelen előre-hátra csapódása miatt. Kevésbé súlyos esetben "mindössze" idegbecsípődést eredményez, ami természetesen kisugárzó fájdalmat okoz.

Miért gond ez? Azért, mert gyakorlatilag kimutathatatlan. Sokaknak valójában semmi bajuk nincsen, a vizsgálatok sem mutatnak ki szinte semmit: a fájdalom az azonban fájdalom. És ha alig tudsz járni, vagy nem tudsz elmenni dolgozni, akkor bizony jelentkezhetsz a kártérítésért. 

Ebből akkora üzlet lett mára, hogy sokan már egy minimális koccanás után is óriási összegeket akasztanak le a biztosítókról. Egy korábbi posztunkban írtunk arról a nőről, aki egy koccanásos baleset után 16.000 eurós kártérítést harcolt ki magának (ez bizony 5 millió magyar forintot jelent).

Állítólag sikerült már lefülelni egy olyan bandát, akik elintézték, hogy koccanás történjen, majd utána felvették a jó kis kártérítést. És hogy mennyire elterjedt a gond, azt mutatja az egyik biztosító honlapján megjelent hosszú blogbejegyzés is: aki kíváncsi arra, hogyan csalnak Nyugat-Európában, olvassa el, érdemes! 

Én most csak egy dolgot emelek ki: elmondásuk szerint, míg bizonyos kelet-európai országokban gyakorlatilag ismeretlen ez a sérülésfajta, amikor ezek az emberek Írországba költöznek, akkor hirtelen megnő az ilyen jellegű sérüléseik száma (avagy Kelet-Európa híre a világban ...)

Még egy dolgot megemlítenék, csak röviden: Írországban a totálkár nem feltétlenül azt jelenti, mint Magyarországon. Itt egy olcsó autóra igen hamar rámondják a biztosítók, hogy javíthatatlan, szimplán azért, mert túl nagy költséggel járna nekik a javítás. Nem szeretnék belemenni a részletekbe, mert nem értek hozzá, soha nem törtem össze még szándékosan autót - ám az ügyeskedők meg tudják oldani, hogy pont úgy "törjön" az az autó, hogy már totálkár legyen, így pénzt akaszhassanak le a biztosítóról, de még simán használhassák.

Összegezve: az ilyen jellegű kifizetéseket a biztosítók is kibírják röhögés nélkül ...

Persze azért túlzás lenne csak a biztosítási csalások számlájára írni a növekvő díjakat. Nézzünk néhány egyéb okot:

- A gazdasági helyzet is közbeszólt. 2008-2013 között folyamatosan csökkentek a biztosítási árak - nem nehéz észrevenni, hogy a gazdasági válság kezdetére tehető az árcsökkenés. 2014-től azonban, amikor az ír gazdaság újra elkezdett növekedni, a biztosítási árak is ismét az égbe szöktek. A biztosítók állítása szerint erre azért volt szükség, mert 2014-re eljutottak az árak arra a szintre, amin a biztosítók már jó eséllyel buktak. Ugyanekkor a gazdaság ismét elindult egy növekedési pályán, ami több embert, több megkötött biztosítást - és több káreseményt is jelentett. Úgyhogy az árak elindultak felfelé (érdemes ezt összevetni az előző posztunkban tárgyalt lakhatási problémákkal, vagy éppen a fentebb már említett, "bizonyos kelet-európai országok" bevándorlóit).

- Egy 2016-os európai uniós irányelv, az úgynevezett Szolvencia II sem segített. Célja az volt, hogy harmonizálja az EU-n belül a biztosítási szabályokat. Egyik legfontosbab pontja az volt, hogy a biztosítóknak több tartalékot kell képezni, hogy ha hirtelen többletköltségei támadnának (értsd: több kárigény kerül bejelentésre), akkor képesek legyenek azt fedezni. Persze emiatt szintén áremelésre volt szükség.

- Voltak bedőlő biztosítók is, akiknél körülbelül 100 milliós nagyságrendben ragadtak bent kárigények (igen, euróban). Ezt persze a többi biztosítónak kellett összedobnia.

- És persze említsük meg azt is, hogy a cégek is hoztak hibás döntéseket: mindenkit biztosítottak, túl nagy kártérítéseket fizettek, ami növelte a bukás esélyét és mértékét.

- Végül már csak halkan említem meg azt, amiről a cikkek nem írnak, viszont nagyon sok ember gondolja, hogy ez a valódi ok: a biztosítók simán kartelleznek, megegyeztek abban, hogy X az adott típusú ügyfelet nem biztosítja, Y pedig a másik típust (vagy biztosítja, de csak horror áron). Jut is, marad is. Van egy kis összeesküvés-elmélet szaga a dolognak, de láttunk már bukást hasonlók miatt.

Szóval rengeteg elem hozzájárul ahhoz, hogy a biztosítások díjai az égbe szöktek. Eleinte ez valószínűleg még egy érthető folyamat volt, ám idővel a biztosítók túlzásba estek, és ma már annyira túlbiztosítják magukat, hogy a tisztességesen fizető, ám valamilyen szempontból kockázatos csoportba eső embereken verik le a költségeket. Kockázat pedig lehet bármi: túl fiatal vagy / túl öreg vagy / nincs ír jogsid / van ír jogsid, de nincs bónuszod / van bónuszod, de spoiler van az autódon, stb. Régen bárkit biztosítottak, ma pedig már szinte senkit.

Ne kerülgessük az elefántot a szobában: mit jelent a "túl magas díj"? Saját példánkon bemutatva, a 10 éves, közel 3.000 euróért vett autónk első éves biztosítási díja 2.700 euró lett, úgy, hogy a maximális önrészt vállaltuk be kár esetén. És ez volt a legjobb ajánlat, amit kaptunk: volt olyan nagy biztosító, aki nem is volt hajlandó biztosítani, mert 30 év feletti első autós vagyok; de volt olyan, aki hajlandó lett volna biztosítani, baráti, 4.500 eurós áron. És ez egy 1 literes kisautó - 1.4 feletti modelleknél ez a 4.500 euró volt a kezdeti díj, ennél csak többet láttunk.

De konkrétan nincs olyan ismerősünk, akinek 2017-ben ne növekedtek volna a díjai. Hallottunk olyan autósról, aki a maximális, 7 éves bónusszal tapasztalta azt, hogy az éves, 370 eurós díja hirtelen 800 euróra emelkedett. 

Nevetséges, na. Érthető, hogy autóra mindenkinek szüksége van a jelenlegi közlekedési helyzetet ismerve, viszont egyre többen nem tudják már megfizetni az azzal járó költségeket. Ki van ez találva ...

Szóval mielőtt autóvásárlásra adod a fejed Írországban, érdemes előbb online árajánlatot kérni néhány biztosítótól, hogy lásd, mire számíthatsz. Szerencsére a rendszám ismeretében ezt bármikor megteheted.

Egészségbiztosítás

Szóval a gépjármű-biztosítás egy igazi pokol tud lenni, ha bármilyen okból is a kockázati kategóriába esel. Az egészségbiztosításnál szerencsére a helyzet nem ilyen rossz - de nem kell sokat tenned, hogy több száz eurótól megszabadulj havonta. Ez viszont már önkéntes alapon működik, nem kötelező jelleggel.

Az ír egészségügyben működik a magánbiztosítás rendszere, ám ha nincs biztosításod, akkor is ellátnak a közkórházakban - erről hosszan beszéltünk már egy korábbi posztunkban. Persze ez sincs teljesen ingyen: 100 euró az ügyeleti díj, 80 euró a kórházi bennfekvés napidíja. Olvassátok el a fent linkelt posztot, ha még nem tettétek volna.

Ha ennél jobb ellátást szeretnél, lehetőséged van magánbiztosítást kötni. Persze e nélkül is mehetsz magánkórházba, ám számítani kell arra, hogy a gatyádat is otthagyod. Egy magánkórház ügyeleti részlegén egy csuklóvizsgálat, röntgen, gipsz felrakása 400 euróba fáj összesen. Ha pedig befekszel egy magánkórházba, akkor fizeted a magánkórház napidíját - csak épp nem a biztosításod, hanem a saját pénztárcád terhére (ez egyébként 813 euró/nap egy kétszemélyes, 1000 euró/nap egy privát szobában).

Szóval ha nem akarod a túlzsúfolt közkórházat, és nincs kedved 800+ eurót fizetni naponta egy magánkórházi ágyért, érdemes magánbiztosítást kötni. Mi is gondolkodtunk benne, így fogtuk, és megadtuk a legnagyobb árösszehasonlító oldalnak a szükséges paramétereket. Alapvetően többféle magánbiztosítást köthetsz:

• cash plan, ami az általános egészségügyi költségeket fedezi
• outpatient plan, ami csak a befekvést nem igénylő, egynapos kezeléseket fedezi + a háziorvosi látogatásokat
• inpatient plan, ami a kórházi befekvéseket is fedezi. Ötféle tervből választhatsz, az elhelyezés szempontjából: közkórház, magánkórház (kétszemélyes és privát), hi-tech kórház (kétszemélyes és privát).

Nem szeretnék itt belemenni a számháborúba, mert nem látom értelmét, és amúgy is sok lesz már a karakterszám :) A lényeg, hogy megpróbáltuk az összes lehetőségből a legolcsóbbakat összehasonlítani, és mindegyikre azt kaptuk, hogy amennyiben nem vársz gyereket, és/vagy nincs családod, gyakorlatilag nem érdemes magánbiztosítást kötni.

Vagy azért, mert az olcsó ajánlatok annyira keveset fizetnek vissza, hogy az éves biztosítási díj több lesz, mint amit visszakapsz. Vagy azért, mert a drága ajánlatok egyszerűen nem érik meg, ha nem számítasz egy műtétre, vagy nem valószínű, hogy a következő 12 hónapban háromnál több alkalommal kell kórházba járnod.

Szintén nem tereli az embert a biztosításkötés felé az, hogy a legtöbb ajánlat a fogorvosi kezeléseket nem fedezi - azt szinte teljesen külön kezelik Írországban. Persze van olyan ajánlat, amiben van némi visszatérítés, de ha a low-end kategóriában keresgélsz, ezek említésre sem méltók: láttunk olyan ajánlatot, ahol 80 euró visszatérítést kapsz, évente egyszer (ennyiért itt egy varratszedést vagy egy kontrollt sem csinálnak meg, csak mondom).

Mi úgy látjuk, hogy az a biztosítás, ami mind a kórházi bennfekvést, mind az egynapos vizsgálatokat + még egyéb szűréseket, vizsgálatokat is fedez, az körülbelül 250 eurónál kezdődik. Havonta, fejenként. Ennél kevesebbért ezek részhalmazait választhatod. Esetünkben tehát évente 5-6000 eurót jelentene, hogy mindenre biztosítva legyünk.

Hogy lehet, hogy akkor mégis működik a magánbiztosítás rendszere? Először is, amennyiben családod van, akkor már érdemes elgondolkodnod. A gyerekekre általában kedvezményt kapsz, velük pedig azért többször kell orvoshoz járni. Másrészt, amennyiben az ember hosszú távra tervez, akkor ilyen intervallumban már lehet, hogy visszajön az az összeg, amit befektetett.

Például nem mindegy, hogy egy egyszerű, egynapos kórházi vizsgálatra 3 hónapot kell várnod, vagy magánbiztosítással jövő hétre kapsz időpontot. Hasonlóan, a műtéti várólisták itt is hónapos, a legrosszabb esetekben éves hosszúságúak - magánbiztosítással ez hetekre rövidülhet.

Én viszont még mindig úgy vagyok vele, hogy ha nagy a baj, úgyis hazamegyünk. Hiszen teljesen mindegy, hogy egy magyar magánkórházban adok ki százezreket, vagy egy írországiban. Ráadásul a magánkórházak felszereltsége között elmondások szerint nincs nagy különbség, az orvosi szakértelemben viszont van. Nem Írország javára (persze sokat nyom a latban az ellátás minősége, az orvosok kedvessége, stb., de most ebbe nem bennénk bele - beszéltünk már erről korábban).

Ha pedig véletlenül akkora a baj, hogy nem a saját lábadon mész be a kórházba, akkor valószínűleg nem a pénzügyi kérdés lesz az első, ami eszedbe jut. Sose kelljen megtudnunk, hogy tévedek-e.

Összegezve: mi úgy látjuk, hogy amennyiben évente egy ügyeleti látogatással, egy nagyobb vizsgálattal, és három-négy háziorvosi látogatással tervezel, nem érdemes biztosítást kötni. Ha viszont családalapításon töröd a fejed, vagy már van családod, érdemes lehet elgondolkodni rajta. Valószínűleg ha ezt a posztot 1.5 évvel később írom meg, már én is másképp gondolkodnék erről :)

Végül egy gyakran feltett kérdés: nem lehet-e megkerülni a problémát azzal, hogy csak akkor kötök biztosítást, ha már beütött a baj? De meg lehet, csak éppen az első hat hónapban semmiféle visszatérítést nem kapsz - ennyi türelmi idő van ugyanis az első biztosítás megkötésétől kezdve. 6 hónap után mindenféle térítésre jogosult vagy, ám ha kiderül, hogy a biztosítás megkötésének pillanatában már volt valamilyen betegséged, amit eltitkoltál, az ugyanúgy biztosítási csalásnak minősül. Szóval ezzel nem érdemes játszani. 

Felelősségbiztosítás

Hosszúra nyúlt a poszt, de beszéljünk még egy kicsit az általános felelősségbiztosításról. Valószínűleg mindannyian hallottunk már arról a városi legendáról (ami egyébként igaz!), miszerint egyszer egy nő több tízezer dolláros kártérítést kapott, mert a macskáját a mikróban akarta megszárítani, szegény pára pedig nem élte túl. És hogy miért járt a nőnek az óriási kártérítés? Hát mert nem volt leírva a mikrosütő használati utasításában, hogy ne tegyél bele macskát!

Most mondhatnánk persze, hogy a "hülye amerikaiaknál" van erre csak szükség. De ez Írországban is így van, sőt, a világ is ebbe az irányba megy. A legtipikusabb példa a "Caution - Wet floor" (vigyázz, nedves talaj) felirat mindenhol. Három órája felmostak a konditeremben? A céges étkezőben kiborult egy pohár víz? Azonnal ki kell rakni a táblát!

Ha ugyanis nem teszed ki, és valaki elcsúszik, és neadjisten karját töri, majd beperel: na abban a pillanatban téged, mint a konditerem, vagy a céges étkező üzemeltetőjét fognak megvágni, mégpedig iszonyatos összegekkel. Persze annyira azért nem rossz a helyzet, mint Amerikában, ahol kb. bármiért perelhetsz, ami nincs leírva a használati utasításban, de jobb az elővigyázatosság - mondják a helyiek. 

Tegyük hozzá gyorsan ... ez egy bizonyos esetekben valóban jogos biztosítási fajta, amelyre tényleg szükség van. Írországban azonban néha "érdekesen" értelmezik a dolgokat, és olyan dolgokra is kell felelősségbiztosítást kötnöd, amin Magyarországon csak nevetnél.

Nézzünk két példát: amikor elindítottuk a vállalkozást, azt javasolták, mindenképpen kössünk egy ilyen biztosítást. A "javasolták" szóból már következtethetsz arra, hogy ez megintcsak nem egy kötelező, csak egy "erősen ajánlott" biztosítási fajta. Ha ugyanis nem kötsz ilyet, és bármi is történik a vendégeddel / ügyfeleddel, amíg az üzleted területén tartózkodik, máris felelősségre vonható vagy. 

Na jó, de körmösként mi baj történhet? Mi magunk sem hittük el, amit hallottunk:

• Mivel a körmös szobát az emeleten rendeztük be, ezért simán előfordulhat, hogy a vendég hazafelé menet leesik a lépcsőn. Ebben az esetben, mivel a Te területeden történt, felelős vagy érte.
• Még rosszabb eset: amíg a ház előtt parkol az autójával, valaki feltöri azt, és ellopja belőle a GPS-t / kamerát / gyerekülést, stb. Kinek a területén is történt? Igen, a Tiéden.
• Természetesen a köröm készítése közben is felmerülhetnek problémák. Amennyiben véletlenül felsérted a vendéged körmét / körömágyát / bőrét, az elfertőződik, aminek a hatására kiesik a munkából, simán megvághatnak téged. Vagy ráborítod a kémiai anyagot, amivel dolgozol, aminek hatására égési sérülést szenved. Megintcsak a rossz végén állsz annak a bizonyosnak, ha nincs biztosításod ...

Aki még többet szeretne olvasni a körmözés / biztosítás vonalról, annak ezt a posztunkat javaslom a korábbiakból. Én nem mondom, hogy a fentiekben egyébként nincs ráció, és nincs benne jogos pont ... de mégis, egy kicsit túlzásnak érzem, hogy ha a vendég a saját bénázása miatt leesik a lépcsőn, akkor minket perelhet azért, mert épp nálunk történt az eset.

De vonatkoztassunk el a körmös dolgoktól: nézzünk meg még egy, igazán friss példát. Egy kisebb társasággal összejárunk focizni, és a téli időszakra szeretnénk termet bérelni. Ki is néztünk egy jó kis helyet, ami megfelelően olcsó lenne, majd a kiadó megkérdezte, hogy ugye rendelkezünk biztosítással? Természetesen nem, hiszen mi csak egy 10-15 fős társaság vagyunk, akik heti egyszer mozognának egy jót. Persze abban a pillanatban visszadobtak minket, mondván, felelősségbiztosítás nélkül nem fog működni a dolog. Viszont ilyen biztosítást csak cég köthet. Mi a megoldás? Regisztráljunk be sportegyesületként, kössük meg a biztosítást, és már mehetünk is.

Persze felmerülhet a kérdés, hogy miért nem a terem kiadója köt biztosítást? Állítólag ebben az esetben ez úgy működik, hogy neki is van biztosítása, de ez csak olyan esetekben véd meg, mint például ha rád omlik a plafon játék közben. Ha játék közben eltöröd a bokád, akkor semmilyen védelmed nincs. Persze Magyarországon eszedbe sem jutna ilyen esetre biztosítást kötni (sőt, inkább csak magadat szidod, amiért olyan hülye voltál, hogy nem vigyáztál magadra), itt azonban, mint a fenti példa is mutatja, ez simán lehet egy ok, amiért elutasítanak.

Nevetséges szerintem, ám azt mondják, az utóbbi 10 évben nagy mértékben megnőtt az ilyen mértékű kárigények száma - szóval nem véletlen, hogy erősen ajánlják ezt a biztosítás módot, amelynek mértéke egyébként pár tucattól több ezer euróig terjedhet.

Zárszó

Reméljük sikerült felvillantani néhány elemet azokból a problémákból, amelyekkel az átlagos írországi lakos szembesül, ha már itt él egy ideje. Természetesen semmiképp sem elvenni szerettük volna bárki kedvét a Nyugat-Európába költözéstől. Csupán azt szerettük volna megmutatni, hogy az élet itt sem fenékig tejfel, és minden országnak megvannak a maga furcsaságai, amelyekkel nem árt tisztába lenni, mielőtt odaköltözöl. 

Nem egyszer találkozunk Facebook-csoportokban olyanokkal, akik kiköltözés előtt állnak, és tanácsot kérnek: majd amikor tanácsot kapnak, nem hiszik el például, hogy itt a közlekedés tényleg kaotikus tud lenni, és a tömegközlekedés sem egy megfelelő alternatíva. Persze nincs ezzel semmi gond, mindenki tanulhat a maga kárán - de az okos inkább a másokén szeret. Köszi, hogy végigolvastatok, legközelebb már valami mással jelentkezünk :)