Az előző rész tartalmából: tavaly december 28-án kisebb huzavona után tulajdonosai lettünk egy Nissan Micra-nak, amely életünk első saját autójaként ennek megfelelő megbecsülést is kap.

Az előző posztot ott hagytuk abba, hogy a vásárlás után "már csak annyi dolgunk volt, hogy megkössük a biztosítást, befizessük a road taxot, megnézessük az autót egy szerelővel, és elkezdjük használni az autót." Vegyük fel itt a fonalat, megpróbálunk felvillantani néhány érdekességet az első évből.

Biztosítás

Arról, hogy Írországban jelenleg milyen körülmények között lehet autót biztosítani, néhány poszttal ezelőtt írtunk, így nem untatnám ezzel ismét az érdeklődő közönséget. Tavaly egy kisebb vagyont költöttünk erre a folyamatra, amelyre még pluszban rárakódott az útadó is (280 euró) - így a gépjárműbe befektetett összeg mértéke hipp-hopp megduplázódott. Mondták persze, hogy egy év után ez már sokkal jobb lesz, de ebben csak bizakodni mertünk.

A biztosításról annyit, hogy ugyanúgy működik, mint bármilyen másik biztosítás: azaz simán telefonban, a hitelkártya-adataid megadásával meg tudod kötni. Persze itt több ezer euróról van szó, ennek következtében azért több beszélgetésre szükség volt. Ráadáasul maga a biztosítás csak kisebb kalandok után aktiválódott. Hivatalosan ugyanis én vagyok az autó tulajdonosa. Ezen kívül, mivel én beszélek jobban angolul telefonban, felseségem viszont jobban vezet, ezért a biztosítást én kötöttem meg, de úgy, hogy ő az elsődleges biztosított. 

Miért fontos ez? Írországban kétféle biztosítás van: comprehensive és third party - előbbi mindent, utóbbi csak a másik fél kárát állja. Amennyiben comprehensive biztosításod van, és fő biztosított vagy (legalábbis a mi biztosítónknál), akkor bizonyos feltételek mellett más autóját is vezetheted. Ha viszont csak másodlagos sofőr, úgynevezett "additional driver" vagy, akkor ez az extra nem jár. Úgy gondoltuk, jobb ötlet lenne, ha a többet vezető sofőr lenne hát az elsődleges biztosított - ki tudja, mit hoz a jövő.

Szóval mindezt leboltoltuk a telefonban, majd amikor kiküldték a papírokat január elején, akkor láttuk, hogy az szerepel rajta, hogy tulajdonos: én, fő biztosított: felesége.

Lelkes követőink tudhatják, hogy esküvő csak szeptemberben volt, így aztán gyorsan vissza is telefonáltam, hogy azért ez az állítás így, ebben a fomában nem teljesen igaz. Kértek egy kis szünetet, amíg feldolgozták az információt: majd néhány óra múlva visszahívtak, hogy hát nem optimális ez így, mert elméletileg csak házastárs lehetne elsődleges biztosított, ha nem ő a tulajdonos. De persze semmi gond, mivel idén úgyis összeházasodunk, maradhat minden úgy, ahogy van.

Azért őszintén kíváncsi lettem volna, hogy ha január - szeptember között történik valami kár, akkor vajon visszadobták volna-e a kárigényünket azzal, hogy a biztosításon nem valós adatokat adtunk meg. De szerencsére ezt nem kellett megtudnunk, és már soha nem is fogjuk megtudni.

Viszont a napokban letelik az egy év, ezért december elején elkezdtünk körbenézni a piacon. Szerencsére a keresgélés idején megérkezett biztosítónk levele is: a megújított biztosításunk ára 1004 euró lenne, adminisztrációs díjjal együtt. Ez azért jóval barátságosabb, mint a 2700. Mi körülbelül 1500 euróra számoltunk, az ajánlott összeg csak legmerészebb álmainkban szerepelt, úgyhogy nagyon megörültünk. 

Persze azért mi sem vagyunk azok a fajták, akik az első jól hangzó ajánlatra csak úgy rábólintanak, úgyhogy végeztünk egy kis piackutatást. Tavaly ugye senki nem volt hajlandó online ajánlatot adni - idén azért már bíztunk benne, hogy lesznek vállalkozó szellemű biztosítók. Voltak is.

Az a cég, amely tavaly egy nevetségesen magas ajánlattal (4500 euró) dobott meg minket, idén is úgy gondolta, hogy nem nagyon biztosítana minket: 1950 euró szerepelt az ajánlatukon. Egy másik, Magyarországon is jelen lévő, jelentős biztosító körülbelül 1500 eurót kért volna el egy mindenre kiterjedő biztosításért. Bevertük az adatainkat egy brókercég weboldalán is, ott összesen két offer jött vissza: az egyik 1500, a másik 1900 euróról szólt - utóbbiban az a legviccesebb, hogy attól a cégtől jött, amely levélben az 1000 eurós ajánlatot küldte.

Egyébként a biztosítók is igen keményen dolgoznak az ügyfelekért: számítottam egy-két telefonhívásra, de nem ezzel a sebességgel. Konkrétan végeztem egy weboldalon, majd mentem a másikra - és még annyi időm sem volt, hogy ott megadjam az adataimat, amikor már hívtak is az első helyről.

Végül csak másnap válaszoltam meg a hívásokat, amik valamilyen automatizált rendszeren keresztül jöhetnek, mert nagyjából állandó időközönként, körülbelül 10-12 másodpercig csörgetik a telefonodat, majd szétkapcsolnak. Ha pedig felveszed, hallható, hogy egy automata kapcsol a brókerhez. Az automatizáció csodái ...

Voltak, akik egyből feladták, amint meghallották a konkurencia ajánlatát, de volt olyan is, aki próbálkozott. Persze meggyőzni már nem sikerült egymást, így végül megújítottuk biztosításunkat, nem váltottunk.

NCT

Azaz a helyi műszaki vizsga. 10 évnél fiatalabb autóra 2 év, idősebb autóra 1 év műszaki jár. Mivel kisautónk 2018 januárjában tölti be ezt a kort, ezért előtte volt érdemes műszakiztatni. Lehet utána is, csak akkor egy év múlva újra találkozunk.

Persze mint kiderült, a január az valójában október - valamilyen furcsa okból legalább két hónappal a kerek születésnap betöltése előtt meg kell csinálni a műszakit, ha 2 évre akarod megkapni a papírt. Úgyhogy októberben mentünk és vizsgáztunk. Kétszer.

A vizsga úgy zajlik, hogy beparkolsz az autóval a műszaki vizsga helyszíne elé, a kulcsot leadod a bejáratnál, majd beülsz egy leginkább orvosi váróteremhez hasonlító helyiségbe, amelynek egyik oldala üvegfalú, és ezen keresztül látod, ahogy autód végiggurul a műszaki felmérés egyes helyszínein. Szóval ha esetleg valaki abban gondolkodna, hogy majd "okosban" megoldja ... hát én itt nem látok rá túl sok esélyt. Az egész teljesen személytelen, nem is találkozol azzal az emberrel, aki műszakiztatja az autót. A végén kapsz egy papírt, hogy átmentél, vagy próbálkozz újra.

Sajnos első alkalommal az éles szemű vizsgáztatónak sikerült kiszúrnia, hogy a bal első világítótest valamelyik rögzítő eleme el van törve, ezért mozog. Ezen persze automatikusan buktunk. Persze ha már ott járt, észrevette azt is, hogy a hátsó rendszámtáblát megvilágító lámpa nem működik, és hogy az öntapadós GPS-tartónak hivatalosan nem lehetne ott lennie a szélvédőn, hiszen zavarja a kilátást! Egy kb. 10 centi átmérőjű kör öntapadós cucc ... hülye ír szabályok.

Orvosoltuk a problémákat, és másodjára csont nélkül átmentünk - meg persze 27 euróval szegényebbek lettünk, ennyibe került ugyanis a pótvizsga.

Még mindig nem értünk az autókhoz ...

Persze ahhoz, hogy a problémákat orvosolni lehessen, kell egy szerelő. Szerencsére kaptunk egy jó ajánlást, ám első találkozónk nem volt zökkenőmentes. Miért is lenne az nálunk? :)

Megbeszéltünk egy találkozót, adott helyen, adott időpontban - mivel ekkor még nem ismertük a pontos helyszínt, ahova mennünk kell, ezért egy nyilvános parkolót beszéltünk meg találkozóhelyként. Mi ott is voltunk időben, ám szerelőnk nem jött, és a mobilját sem vette fel.

Sebaj, amúgy is unalmas esténk volt, így úgy gondoltuk, várunk egy kicsit. Beálltunk a parkolóba, leállítottuk a motort, a világítást és a rádiót fennhagytuk, majd rádiót hallgatva vártunk ... és vártunk ... és vártunk ... amíg egyszer csak le nem állt a zene, és a világítás is lekapcsolt. Lemerült az aksi!

Hogy mi voltunk bénák, vagy az aksi amúgy is a lemerülés határán volt, azt már sosem tudjuk meg. Persze nálunk ekkor még semmilyen eszköz sem volt, hogy kijussunk a csávából - így egy ismerősünket felhívtuk, és végül ő mentett meg egy bikázókábel segítségével.

A sztori csattanója: nagy nehezen hazaértünk, és épp szálltunk ki az autóból, amikor hívott a szerelőnk. Mint kiderült, teljesen elfelejtette, hogy az adott napra beszéltük meg a találkozót, elment otthonról, és a mobilját persze otthon hagyta. Kapcsolatunk kiválóan kezdődött. Szerencsére azóta minden rendben, én nagyon remélem, hogy ha egyszer továbbállunk innen, akkor is legalább ilyen emberek veszik kezelésbe épp aktuális járművünket.

De komoly szakértelemről tettünk tanúbizonyságot akkor is, amikor pótkulcsot csináltattunk kisautónkhoz. Mivel a vásárláskor mindössze egy kulcsot kaptunk az előző tulajdonostól, úgy döntöttünk, szükségünk van még egyre, amivel kinyithatjuk az autót, ha a szükség úgy hozza.

A frissen megcsináltatott kulcsot ki is akartuk próbálni ... ám ekkor jöttünk rá, hogy a kulcsot nincs hova bedugni, az ajtókon ugyanis nincs kulcslyuk, csak az automata központi zárral tudunk nyitni és zárni! Jól kiröhögtük magunkat, hogy milyen bénák vagyunk, és el is könyveltük, hogy feleslegesen elköltöttünk egy kisebb összeget a pótkulcsra.

Aztán szerencsére elmeséltük ezt a sztorit egy ismerősünknek, aki először is jól kiröhögött, majd elmesélte, hogy a kulcslyuk az ott van, csak az ajtó kilincséről le kell pattintani a zárat védő kis műanyag biszbaszt. Így tudtuk meg, hogy a mi autónkon is van kulcslyuk :)

Egyébként hogy megvédjem magunkat ... egy majdnem 10 éves autón ezt hogy a fenében nem csinálta meg az előző tulaj? Az íreket ezek szerint ennyire nem érdekli, hogy mi történik akkor, ha elhagyják az eredeti kulcsot. Egyébként amikor kiderült ez a dolog, találomra végignéztünk 8-10 autót a parkolóban: a felén nem volt lepattintva ez az elem a kilincsről.

... de legalább már mindketten tudunk vezetni

Szóval tanulunk folyamatosan. Egyre ügyesebbek vagyunk, ma már a motorháztető alatt is elboldogulunk - de legalábbis felismerjük, hogy mi micsoda :) Mondjuk az ég mentsen meg attól minket, hogy valaha is kereket kelljen cserélnünk egy autón - de egyszer majd ezt is megtanuljuk.

Viszont az elmúlt egy évnek kétségkívül lett egy nagyon hasznos hozadéka: most már én is nyugodt szívvel ülök autóba. És hozzátenném, szerintem a bal oldali közlekedés áldásos a hozzám hasonló (két)balkezeseknek: az, hogy a bal oldalon van a váltó, és azt az ügyesebbik kezemmel kezelhetem, számomra tök előnyös.

Az első egy hónap azért húzós volt, bőven volt mit tanulni (az egyik ipari parkban szerintem egy virágágyást is letaroltam tolatás közben), de emberéletben és tárgyi eszközökben nem esett kár, így aztán ma már mindketten az ír autósok mindennapjait éljük, és ma már én sem aggódom, ha el kell gurulni A-ból B-be.

Az esős vezetésnek pedig hatalmas tudorai leszünk, itt könnyen meg lehet szokni, hogy szakadó esőben vezetsz.

Megérte?

Feltehetitek a kérdést: megérte ennyi pénzt befektetni egy autóba? Gondolkodás nélkül állíthatjuk: igen. Teljesen más az élet úgy, hogy tudod, ha három napig esik az eső, akkor is nyugodt lehetsz, mert anélkül eljutsz mondjuk bevásárolni, hogy többször eláznál útközben. Vagy ha csak valami apróbb dolgunk van a városban, vagy épp el akarunk menni kajálni egyet, akkor nem kell időjárás-jelentést figyelni, és azt lesni, hogy mikor lesz egy 30 perces esőmentes időszak, hogy elinduljunk. Arról már nem is beszélve, hogy bármikor kedvünk szottyan egy hétvégi kiránduláshoz, csak beülünk az autóba, és megyünk.

És persze a legfontosabb pontot kihagytam eddig: mivel már egyikőnk sem itthonról dolgozik, és nem mindketten dolgozunk 10 perces sétatávolságra, ezért az, hogy a mindennnapos munkába járáshoz autót tudunk igénybe venni, az minden pénzt megér. Persze előfordul, hogy akkora dugó van, hogy kettes sebességi fokozatban döcögünk haza - de legalább nem ázunk-fázunk közben.

Szegény kerékpárjaink látják ennek a vásárlásnak igazán kárát: azóta nem sokszor kerültek elő a tároló mélyéről. De nem feledkeztünk el róluk, szerintünk lesz még alkalom használni őket. Az viszont biztos, hogy mostantól bárhova is vet minket a sors, az első dolgok között lesz egy használható autó beszerzése.

Ezzel a poszttal zárjuk a 2017-es évet, egyben megragadnánk az alkalmat, hogy sikeres, boldog új évet kívánjunk minden kedves olvasónknak! Maradjatok velünk jövőre is :)