Ez az írás eredetileg a januári összefoglalóba került volna be, ám végül olyan hosszú lett, hogy úgy gondoltam, külön posztot kap. Szóval sokan kérdezgették ismerőseink közül: hogy is volt ez a lopás? Hát beszéljünk róla.

A történet dióhéjban: januári hazautunk alkalmával ékszereket hagytunk a feladott kézipoggyászban, amit elloptak. Érdeklődtünk az összes lehetséges fórumon, mindenhonnan az elutasítást és a lekezelést kaptuk. Utánajárás után kiderült, hogy nem mi voltunk az egyetlenek, akikkel ezen az éjszakán hasonló történt. Úgyhogy irány a média, írtunk a 444-nek. Akit bővebben érdekel, ide kattintva olvashatja el a cikket. Az a bizonyos Tibor én lennék.

Ez volt a kiindulási pont. A cikket átvette gyakorlatilag a teljes magyar média, majd a következő napokban egyre több ilyen eset került napvilágra. Szorult a hurok, de ez a tolvajokat nem zavarta - minden nap érkeztek bejelentések újabb lopásokról. Ezek tényleg vagy ennyire magabiztosak voltak, vagy ennyire tudatlanok.

A Budapest Airport múlt hétfőn kiadott egy nyilatkozatot, ami szintén nem segített az ügyüknek - elég sok felháborodott komment érkezett oda is, és a minisztérium is rendkívüli ellenőrzést rendelt el. Végül aztán csütörtökön tetőzött a sztori, amikor kiderült, hogy aznap Babos Tímea, a jelenlegi leghíresebb magyar teniszező csomagjaiba is belenyúltak. Ekkor már nem nagyon volt mit eltussolni, lépni kellett. És láss csodát, a rendőrség lépett is. Szombaton elkaptak két tolvajt, akiknél megtalálták a teniszező ellopott dolgait. Aztán a héten szerdán újabb kettőt. Sajnos azonban a mi dolgainkról még mindig semmi hír. De még mindig reménykedünk.

Igazából annyi gondolat volt bennem ebben a témában, hogy körülbelül 3 posztot tudnék teleírni, de nem teszem. Elég lesz ez az egy is, főleg azért, mert meggyilkoltuk mi már elég idegsejtünket ezzel a témával. Persze elkövettük azt a hibát is, hogy kommenteket is olvastunk, ami aztán újabb gondolatokat szült meg bennem. Igyekszem nem túl keserű lenni, meg próbálok pozitívan hozzáállni, de itt az idő, hogy végre egy kicsit én is kiírhassam magamból azt, amit érzek.

A belinkelt 444 cikkben jól látszik, hogy magunkat is hibásnak tartjuk, mert nem kellett volna ékszert a kézipoggyászba rakni. Ezt néhányan meghunyászkodásnak veszik, ám mi tényleg így gondoljuk, és ezt tudatosan írtuk is le. Sajnos azt látom, hogy a magyar társadalom jelentős része (tisztelet a kivételnek) még mindig ott tart: ha nem ismered el, hogy részben te is is hibáztál, akkor egyrészt egyből beindul az áldozathibáztatás (minek raktad oda) és/vagy mindenki rád süti, hogy csak mutogatsz, de a saját felelősséged nem ismered el. Ha pedig úgy gondolkodsz, ahogy mi is, akkor meghunyászkodsz. Nem könnyű okosnak lenni. Döntse el mindenki maga, hol az igazság.

Sokan nem értették azt sem, hogy a feladandó kézipoggász mit is jelent. Voltak, akik állították, ez a kifejezés nem létezik. De igen, létezik. Aki fapadossal utazik (nekünk pedig nincs más választásunk), pontosan tudja, miről van szó. Az ilyen gépekre 2 poggyászt vihetsz fel: egy nagyobb, 10 kilósat, és egy kisebbet, amibe a legszükségesebb dolgokat rakod. Ezen kívül persze adhatsz is fel 15 vagy 20 kilós nagy poggyászt, de erre többnyire nincs szükséged.

A 10 kilós poggyászt az egyes légitársaságok különböző szabályok alapján elvehetik tőled a gép bejáratánál, és ingyen berakhatják a gép gyomrába. Ezzel hivatalosan az a cél, hogy a fej fölötti tárolók ne teljenek meg túlságosan, és gyorsabb legyen a be- és kiszállás. Így lesz tehát egy kézipoggyászból feladott kézipoggyász.

Így aztán azok a kommentek is okafogyottá váltak, amelyek azt mondják, fóliáztassunk. Még a Budapest Airport is ezt a tanácsot adta a bejelentésünkre adott válaszukban! Sajnos azonban kézipoggyászt nem tudsz fóliáztatni, hiszen a security-nál nagy valószínűséggel még ki kell nyitnod.

Mit tehetsz akkor? Megveszed a priority jegyet, amivel a Ryanairnél például biztosan nálad marad a 10 kilós csomag is. Ha nem veszed meg, akkor pedig reménykedsz, hogy egy kis enyveskezű szemétláda sem kerül a táskád közelébe.

Egy picit fájt, amikor megkaptuk: miért rakunk értéket olyan táskába, ami nincs nálunk végig? Nem érzem jogosnak ezt a kérdést, főleg azért, mert mi magunk is leírtuk, hogy igen, ezt elrontottuk. 

Ha hosszabban akarom megválaszolni, akkor két részre tudom bontani: az egyik, hogy feleségem soha nem utazik az ékszereket magán hordva, mert hosszú az út, sok csomagot cipelünk, útközben néha előfordul, hogy vetkőzöl / öltözöl attól függően, hogy éppen milyen a körülötted lévő hőmérséklet - szóval nem tudunk úgy odafigyelni rá. A legbiztosabb, ha nem hordja magán. Lehet, hogy hülye hozzállás, de ennyi bogarasságot hadd engedjen meg mindenki magának. Viszont most bálozni mentünk haza, ahol egy nőnek alap az ékszer, ezért került az a táskába.

A válasz másik része, hogy miért pont abba a táskába került: nem akarom túlragozni, összejátszottak az elemek. Rengeteg cuccal jöttünk haza (többek között 2 laptoppal, az egyik a munkahelyem tulajdona, azokra épp elég volt figyelni), nem a megszokott módon pakoltunk be a táskáinkba, és így egy olyan dolog maradt benne az ő feladott kézijében, aminek nem kellett volna. Ennyi, egy kihagyás. Bőven megfizettünk érte. 

Persze, mi sem voltunk boldogok amikor kiderült az ügy, belőlem is olyan dolgok jöttek ki, amik nem szoktak. Higgyétek el, elég nagy sokk volt ez nekünk. Épp ezért nem tartom fairnek, ha valaki még meg is forgatja azt a bizonyos kést. Akár hiszitek, akár nem, annak fáj ez a legjobban, aki benne hagyta a cuccát a csomagban: az okoskodás ezen már semmit nem segít. Nem azt mondom, hogy senkinek nincs joga ezt a témát felhozni sem, de amikor ez az első kérdés, az nem esik jól. Főleg, ha ismerőstől. Az ismeretlenek kevésbé érdekelnek, de azért az is egy jó leképezése a társadalomnak, hogy mennyien indítanak az áldozathibáztatós kérdéssel. Pedig nézzétek meg, hány és hány emberrel történik meg ugyanez.

A kedvenc kommentelőim viszont azok voltak, akik szerint aki jelzi a problémát, az csak egy lejáratókampányt folytat a hazája ellen. Erre csak azt tudom mondani: aki így gondolkodik, az egy idióta. Egy valós problémára mutattunk rá, és mentünk el vele a falig. Százával érkeznek hasonló hozzászólások, hogy egy csomó emberrel hasonló történt. Vajon ez mind Magyarország-gyűlölő lenne? Ugyan már.

És bár nincsenek illúzióim, hogy nem a mi sztorink indította ezt be igazán, hanem a koreai nagykövetség nyilatkozata és a Babos-féle eset, azért mégiscsak a mi történetünk az, ami bejárta a sajtót. Ha nem írunk a 444-nek, lehet az a koreai nagykövetségi figyelmeztetés sem kerül ki a média fősodrába. Ha ugyanez Dublinban történt volna meg, ugyanezt megtettük volna. Persze nem tagadom, a budapesti repülőteret Magyarország szégyenének tartom (innen a cím, csak hogy tiszta legyen), ahol túlságosan is sok szemetet fúj össze a szél. De hogy ezzel én Magyarországot akarnám lejárni? Hülyeség.

Itt tennék egy kis kitekintést. Nem egy, nem két ember leírta azt, hogy "én is írtam anno a budapest airport facebook falára, azzal persze nem foglalkoztak". Értem. És, tettél valamit ezen kívül? Vagy elintézted annyival, hogy jól beolvastál nekik a közösségi médiában, vállon veregetted magad, hogy jól odamondtál, és most már minden rendben? Gyanítom az utóbbi.

Tudod mi mit csináltunk? Telefonáltunk egyszerre két országba; rendőrség, repülőterek, légitársaságok, földi kiszolgálók; e-mailt fogalmaztunk mindenhova; a bálra készülés helyett rendőrségen jártunk; vasárnap este 11-kor feljelentést fogalmaztunk, és a reptéri rendőrséggel beszéltünk telefonon, hogy mit kell még beleírni, hogy jó legyen; a Budapest Airportot az összes közösségi médiafelületen megkerestük; az összes médiához valamilyen minimális kapcsolattal rendelkező ismerősünket megkerestük; írtunk az összes budapesti zálogháznak (arról már ne is beszéljünk, hogy a zálogosok között is volt egy büdös paraszt, amelyik nem is burkoltan biztosítási csalással vádolt meg minket a válaszában!); írtunk blogoknak és hírportáloknak, és végül a 444 felkarolta az ügyet. A két hét során körülbelül 2-3x vágtunk be a sarokba mindent, mondván, hogy ráhagyjuk, nem ér ez ennyit. De nem tettük meg, mert mindig történt valami, ami továbblendített.

Te ebből mit tettél meg? Nem lehet, ha te is végigjártad volna ugyanezeket, akkor a te eseteddel is foglalkozott volna valaki? Vagy lehet, hogy mégsem ért ez neked annyit? Nem, félreértés ne  essék, nem vagyunk mi mártírok. De épp ez a nagy baj az emberek többségével: azt hiszik, hogy kitolnak valamit a közösségi médiára, aztán onnantól kezdve majd az istenadta nép felkapja, és megoldja a problémáját. Hát nem, ez nem így működik. De ha a fenti lépések nagy részét mindenki megtette volna évekkel ezelőtt, lehet, ez a probléma már korábban nagy nyilvánosságot kapott volna, és nem ott tartanánk 2018 elején, hogy tolvajokkal van tele a budapesti repülőtér.

És ennek ellenére még mindig simán lehet, hogy a mi dolgaink sem kerülnek meg. De 4 tolvajt már elkaptak. És mi nyugodtan fekszünk le, mert mindent megtettünk. Elmentünk a falig. Te megtetted ugyanezt? Ha igen, akkor a fenti sorok nem vonatkoznak rád, mea culpa. Egyébként meg gondolkodj, mielőtt bezzegelsz ...

Muszáj egy kicsit beszélnem a repülőtér nyilatkozatára: ennél cinikusabb irományt ugyanis még nem sokat láttam. Muszáj pontokba szednem:

• Azzal kezdték, hogy 92-ről 53-ra csökkent a lopások száma. Fantasztikus. Gondolom az senkit nem érdekelt már, hogy csak a poszt alatt 30+ olyan komment volt, ami arról szólt, hogy valakit megloptak. Az külön érdekelne, hogy pontosan milyen statisztika ez, ha konkrétan a Budapest Airporton nem lehet lopást bejelenteni, csak egy e-mailre címre lehet megírni a véleményed? Mi akárhányszor hívtuk a Budapest Airportot, egyszer nem kaptunk tanácsot arra vonatkozólag, hogy ezt hol lehet náluk lejelenteni. 53, persze!

• Szóval mint kiderült, van egy velemeny@bud.hu e-mail cím. Három munkanapon belül jött is válasz: sajnálják, a fóliázást javasolják a jövőben, és hogy ne tegyünk értéket a poggyászba. Ja, és keressük meg a légitársaságot. Remek, köszönjük a semmit. Szívből remélem, hogy elárasztják a postafiókotokat a panaszos utasok - csak aztán ez benne is legyen ám a jövő évi statisztikában!

• Ha már tanácsot kaptunk, hogy mit keressünk meg: a repülőtér ugye azt állítja, hogy a légitársaság a felelős, sőt, annak az alvállalkozója. Ők ugyanis csak az infrastruktúrát adják. Ez egy fantasztikusan pofátlan hozzállás - tényleg elmehetnek vele a búsba. Vajon milyen morális mélység kell ahhoz, hogy az általam alkalmazott alvállalkozókra ráhúzzam a vizes lepedőt, csak azért, hogy a saját seggem mentsem? Ezzel a hozzáállással Nyugat-Európában a szóvívőre legfeljebb egy döglött hintalovakat árusító cég szóvívőségét mernének rábízni, nem pedig egy óriási állami vállalatot. Majd alapítok én is egy céget, aztán a betérőket kiraboltatom a takarítócégekkel, akiket persze alvállalkozóként alkalmazok. Aztán menjenek hozzájuk reklamálni, én mosom kezeim.

• Másrészt, ha már alvállalkozókat alkalmazok, és ők a felelősek, akkor nem az az első, hogy szerződést bontok velük? Lassabb lesz a rakodás 1 hónapig, amíg nincs új cég: nem érdekel, ezt az árat is vállalom, ha cserébe tudom, hogy a csomagom úgy érkezik meg, hogy senki nem nyúlt bele!

• De a legjobb, amikor valaki azt mondja: a szóvívő amit mond, az jogilag megáll. A véleményem erről ugyanaz, mint az első napon volt: továbbra sem azzal van a baj, hogy jogilag amit állítanak nem állja meg a helyét (mert sajnos megállja), hanem az, hogy ilyen mocskos hozzállást és mélységet nem hogy a Balkánon, de harmadik világbéli országokban nem engednének meg maguknak, mert tudják, hogy a repülőtér az első számú kibaszott országimázs felület. Nem a karikás ostor, meg a hurka-kolbász, meg a pálinka.

• Persze a légitársaságot amikor megkerestük, kiderült, hogy ők nem segíthenek, ugyanis ők arra kötnek veled "szerződést" a repülőjegy megvásárlásakor, hogy épségben leszállítják a csomagod. Ha elhagyod a repülőteret, akkor esélyed sincs bizonyítani, hogy azt Dublin és Budapest állomások valamelyikén lopták el, és nem te dobtad ki az értékeid félúton a kukába, hogy utána lehúzd a légitársaságot. Ez a hozzállás is megérne egy misét, de hagyjuk inkább, mert ez legalább le van írva mindenhol, ahol a légitársasággal kapcsolatba kerülsz.

• Foglaljuk is ezt össze, mert ez tulajdonképpen ennek az egész ügynek az esszenciája: a repülőtéren ne reklamálj, mert ők csak az infrastruktúrát adják, a légitársaság felel a csomagokért, akiknek az alvállalkozói pakolják azokat. A légitársaságnál ne reklamálj, mert elhagytad a repteret reklamáció nélkül, tehát ők teljesítették, amit vállaltak. Az alvállalkozónál meg ... ja, hát azok egyébként nem elérhetők földi halandó számára. A kör bezárult, nincs itt semmi látnivaló kérem szépen. Csak magadra számíthatsz.

Egyébként őszintén örülök, hogy végre valami beindult, csak sajnálom, hogy ehhez ekkora hercehura + a Babos-ügy kellett. Olyan magyaros ez a történet így. Random arcok (például én) tucatjai, százai jelezték, hogy lopnak a járatokon - mindenki leszarja, és cinikusan azt mondják, tegyünk bejelentést, anélkül nem vizsgálódhatnak. Egy híres ember kiteszi a facebookra, hogy meglopták, abban a pillanatban hivatalból eljárnak! És utána képes a rendőrség azt nyilatkozni a médiának, hogy ugyan mi magunk kerestük meg őt a facebook-posztja után, de még véletlenül sem azért jártunk el így, mert ő híres ember.

Tudom, tudom, most lesz, aki azt mondja: ez ugyanolyan bezzegelés, mint amit fentebb épp leszóltam. Nem, szerintem nem ugyanolyan - pont azért, mert sokan valójában semmit nem tesznek azért, hogy az ő ügyük megoldódjon.

Ennek ellenére el kell ismernem: az egész ügyben a magyar rendőrség járt el eddig a legpozitívabban. Végig segítőkészek voltak, este 11-kor sem szereltek le a telefonban, segítettek a feljelentés megfogalmazásában (amit csak írásban tudtunk leadni, mivel személyesen nem tudtunk megjelenni), szóval le a kalappal.  Nagyon remélem, hogy a hitem nem hiábavaló, és bízom benne, hogy a munkájuk végül eredményre vezet.

Lehet illett volna ezzel kezdeni, de ha már pozitív blokk: köszönjük szépen minden családtagnak, barátnak, ismerősnek, aki bármilyen módon kifejezte szimpátiáját, együttérzését. Jólesett, komolyan. Köszönjük!

Viszont zárásként lenne néhány kedves gondolatom a "25 éves vecsési M. Márk és a 22 éves monori E. Bence"-nek (és az összes gecinek, aki benne van ebben): eredetileg anyátoknak üzentem volna valamit, de aztán rájöttem, hogy egy édesanya biztosan nem neveli tudatosan ekkora szardarabnak a gyerekét. Úgyhogy őket inkább kihagynám ebből. Csak abban reménykedem, hogy ti mindannyian viszont megjárjátok a poklot ezután az ügy után.