Szóval a februári végi utazásról: megvolt az első nap, körbejártuk a várostól nyugatra fekvő vidéket. Másnap a helyi magyar boltba érkezett árut (sütnivaló hurka-kolbász, füstölt szalámi, normális kenőmájas, emberi árú pezsgő, túró rudi volt a menü) mindenképpen át kellett vennünk Tuamban, ezért úgy döntöttünk, egy olyan túrára megyünk, ami ezt a helyet is magában foglalja. Adta hát magát az ötlet, hogy ezúttal északnak induljunk.

Térkép

Sajnos a térképre nem fért rá minden - kilométerben ugyan többet tettünk meg, mint az első napon, de megállónk ezúttal kevesebb volt.

Ross Errilly Friary

Az első megállónk (térképen kívül, nevezzük 0. pontnak) egy ferences rendi rendház volt, Galwaytől körülbelül 20 kilométerre. Habár a hely maga jól látható a főútról is, magunktól valószínűleg eszünkbe nem jutott volna bemenni megnézni. Többek között egy egy (lassan már megszokott) egysávos szűk utcácska vezetett oda.

Viszont köszönhetően egy ott elhelyezett geoládának, mégiscsak úgy döntöttünk, hogy benézünk. A hely állítólag az egyik legjobb állapotban megmaradt középkori rendház egész Írországban, saját kis kápolnával, harangtoronnyal, kerengővel. E mellett megállapítottuk, hogy a középkori szerzetesek átlagmagassága valahol 150-160 cm között lehetett, annyira alacsonyan volt néhány boltív.

Érdekesség, hogy miután a helyet elhagyták a szerzetesek (véglegesen a 18. század közepén), az épület továbbra is temetkezési helyül szolgált és szolgál helyieknek is - a legfrissebb síremlék a 2000-es évek közepére datálódik. Rengeteg közülük ráadásul az épületen belül, a földbe mélyesztve volt, amit a talajszinten egy vízszintes sírkő zárt le - próbáltunk ezekre minél kevésbé rátaposni, mert habár több száz évesek, mégiscsak síremlékek. Ez a temetkezési szokás állítólag elég általános errefelé.

Miután körbejártuk a helyet, elindultunk megkeresni a geoládát - kicsit bajban voltunk, de aztán egy segítő jellegű fénykép a helyes útra terelt minket. Olyannyira, hogy még egy geocoin is volt a dobozban, ami Kaliforniából indult 8 évvel ezelőtt világhódító útjára. Következő magyarországi hazautunk alkalmával újabb 2000 km-t adunk hozzá az általa bejárt útvonalhoz :)

Az épület kívülről

A harangtorony, a síremlékek, és a "fejetlehajtós kapualjak"

Cong, Ashford Castle

Következő állomásunk a Corrib folyó (ez az, ami Galwaynél torkollik bele az óceánba) északi partján fekvő Cong falucskája volt. Sok szépet hallottunk a helyről, illetve az Ashford Castleről, így ki nem hagytuk volna.

Következzen magáról a településről néhány érdekesség dióhéjában. Az 1850-es évek közepén a határában építettek egy körülbelül 5 kilométeres csatornát, amelynek a célja elvileg a Corrib és a Mask folyók összekötése lett volna annak érdekében, hogy lehessen Írországon belül egy olyan hajózási útvonalat kialakítani, amihez nem kell a nyugati partokat megkerülni. Ez a terv végül nem jött össze, a csatorna állítólag az év nagy részében ki van száradva, de a maximális mélysége is legfeljebb néhány méter. Akit bővebben érdekel, itt olvashat róla angolul.

Ezen kívül a klasszikus film kedvelői biztos jobban ismerik a települést nálam, hiszen 1952-ben itt forgatták A nyugodt férfi-t, amely (állítólag) klasszikus jelenetét egy szobor is őrzi a településen. Sajnos ebben a témában nem vagyok túl jártas, ezért akit bővebben érdekel, annak a film Wikipedia oldalát tudom ajánlani.

De mi nem is ezekért mentünk elsősorban, hanem az Ashford Castle miatt. A kastélyt a Guinness család építtette (gondolom ez a név ismerős sokaknak valahonnan máshonnnan ...), mára egy kisebb funkcióváltás következtében Írország egyik legmenőbb hotele, 5 csillag, meg minden amit akarsz.

Aki véletlenül Cong felé tévedne, ne dőljön be a város határában lévő kapunak: azon keresztül is megközelíthető a kastély, ám ott 5 eurót kell fizetni, ha nem vagy a hotel vendége. Viszont ha továbbmész akár teljes 500 métert, akkor nem csak hogy ingyen besétálhatsz a kastélyba, de még a városka "központját" is megnézheted. A teljes igazságért hozzá kell tenni, hogy állítólag május és szeptember között ezen az úton is kell fizetni - még jó, hogy mi februárban voltunk.

Mivel úgyis mindenki a képek miatt van itt, ezért rövidre zárom a dumát, de még egy bekezdésnyi szöveget engedjetek meg: mivel a település központja végig egyirányú, ezért alapvetően a közlekedés nyugodt. Ez egészen teljesül, amíg a folyó partján lévő kis utcácskát el nem önti a víz (ami elég gyakran megtörténik, többek között ottjártunkkor is), ekkor ugyanis a szembejövő egyirányú utcán keresztül kell kihajtanod a városból, ami ráadásul még emelkedős is - kapaszkodtam rendesen, amíg végigmentünk rajta :)

Na de most már tényleg jöjjenek a képek:

Ahol a fa magasabb, mint a kastély :)

Nekem a prágai Károly-híd hangulata jött vissza kicsiben

Állt néhány "csóró" autó a parkolóban

Kilátás a kastélykertből - tiszta Ázsia?

Egy nem túl jól sikerült panorámakép

A kert egy kis részlete

Az ebédszünet helye

Finny környékén

Ezután nagy dilemmába kerültünk: haladjunk Castlebar felé a főúton, a Mask folyó jobb oldalán, és töltsük ott a nap második felét; vagy tegyünk egy körülbelül egy órás kitérőt, és menjünk végig a folyó bal oldali, vadregényesebb partján. Végül András tanácsára ez utóbbit választottuk, és azt kell mondanom, soha rosszabb döntést! Szerintem ezen a szakaszon jött el az egész hétvége csúcspontja.

Gyönyörűszép táj, lágy emelkedő, épp kétautónyi hely, amikor is egyszer csak azt veszed észre, hogy egy birka áll veled szemben az úton, és úri nyugalommal megindul feléd, majd elsétál az autó mellett. Nem sietett sehova ... :)

Szóval valahol Finny településen túl, a Lough Nafooey mentén visszakanyarodott az út, és itt olyat láttunk, mint még sosem. Szerencsére a helyiek is rájöttek, hogy ebben lehet valami turistavonzó, mert egy kanyarban csináltak egy minimális leállóhelyet, amit ki is használtunk. És innentől meséljenek a képek.

Ezekkel az élőlényekkel osztoztunk a táj szépségében - avagy birkák a hegyoldalban

Ugyanez egy panorámaképen

Kilátás a másik irányba

A már emlegetett kanyargós út, és a kihaltság (15 perc alatt maximum egy autó ment el mellettünk)

Az előző posztban említettük, hogy a "leesett állakat szedegettük össze a birkaszaros hegyoldalban". Az első feléről most már láthattatok képeket, de a másodikról még nem. Következzen most ez :)

Castlebar

Miután kiélveztük a kétségkívül páratlan tájat, Castlebar felé indultunk. Eredeti célunk az onnan körülbelül 10 km-re lévő Turlough lett volna, ahol állítólag van 1-2 szép ír történeti múzeum (és geoláda), de végül úgy döntöttünk, inkább szétnézünk Castlebar központjában egy kicsit, majd utána visszafordulunk.

Végigsétáltunk egy hangulatos kis parkon, és meglátogattunk három egyéb helyet. Az első egy memorial park volt, ahol Mayo megye világháborús halottainak, illetve a más nemzetek szövetséges haderőiben harcoló helyiek emlékére építettek fel egy parkot a helyi temető mentén. 

A másik két hely kulturális szempontból valószínűleg kevésbé volt érdekes, ezért ezekről fénykép sem készült. A helyi McDonald's-ban szerintem a hamburger még gyérebb, mint Magyarországon, ha egyáltalán lehet ilyen különbséget tenni; a Woodies-ba pedig virágföldért mentünk be, mondván, ha már van autó, kihasználjuk.

Ballintober Abbey

Visszafelé Tuam felé még betértünk a Ballintober Abbey-be, amely épp idén lesz 800 éves. Érdekesség, hogy az apátság bizonyos részei többször leégtek, ezért sokféle különböző stílusban vannak megépítve az egyes részei. Azt erős túlzás lenne állítani, hogy erre magamtól is rájöttem volna az épületet nézve, ezért inkább idebiggyesztünk néhány képet lentre. 

Az épületet egyébként folyamatosan renoválgatják, ottjártunkkor is fel volt állványozva az egyik oldalsó szárny. Aki szeretne még többet is olvasgatni az épület történetéről, annak ezt a linket ajánlom, van benne még jópár érdekesség, többek között papokat üldöző gyilkosról (már elnézést, hogy ezt emelem ki belőle, de tudjátok: vérrel és tudjukmivel mindent el lehet adni).

Az évek során beállt változások

Az abbey eleje

Hátulja

Nincs keresztény emlékhely Golgota nélkül - ez viszont szépen lett megcsinálva

Utunkat végül Tuam-ban, a "bót"-ban zártuk, ahol feltankoltunk mindenféle magyar származású finomságból, majd megfáradtan, de rengeteg szép élménnyel gazdagodva hazatértünk. Kiváló hétvége volt!