Huh, sok mondanivaló ragadt bennünk az elmúlt napokban (nem lett például költözés előtt 2.), de amikor reggel héttől éjfélig pakolsz, akkor a maradék legfeljebb 7 órát nem a blog előtt töltöd, hanem alszol. A következő napok is sűrűek lesznek: albérlet, interjúk, esküvő, lakástakarítás - szóval nem tudjuk, mikor érünk ide legközelebb.

Az viszont biztos, hogy a megérkezés utáni első magyarországi benyomásainkat most rögtön megírjuk ...

Két kézipoggyásszal, és egy 20 kilós táskával költöztünk. Priority jeggyel jöttünk, így esélye sem volt senkinek sem kivenni a kezünkből a kéziket. A nagy poggyászt pedig befóliáztattuk, úgyhogy a budapesti szarkáknak ma esélyük sem volt.

Tanács a dublini repülőtérről utazóknak: az egyes terminálon, az indulási szinten, a 7-es és 8-as check-in területet jelző táblákkal szemben van a hely, ahol be tudod fóliázni a csomagodat. Minimum 12 euró.

Még egy érdekes történetünk volt: a security után odajött egy nálunk kb. tizenöttel idősebb srác, hogy Budapestre megyünk-e? Miután kiderült, hogy igen, elactivityzte, hogy ő sem magyarul, sem angolul nem beszél, de velünk tartana a repülőtéren. Hát, érdekes volt ... nem akarom hosszúra nyújtani, a lényeg: kiderült, hogy Temesvárra tart, de sajnos lekéste a gépet, úgyhogy ez a budapesti járat volt az, ami a legközelebb egy kb. megfelelő helyre viszi. Arra ötlete sem volt, hogy a Budapest - Temesvár utat hogy teszi meg, azt mondta, legfeljebb letaxizza. Na itt jeleztem neki, hogy ezt felejtsd el barátom, a gatyádat is ráfizeted, úgyhogy megpróbáltam neki online összedobni egy tervet.

Igazi sufnituning lett a vége: miután kiderült, hogy a Népligetből hajnali 5-kor megy busz Temesvárra (persze hiába mutogattam neki a telefonon, nem értette), végül egy szalvétára írtuk le neki, hogy Budapest Airport -> Budapest Bus Station "Népliget" taxi, és Budapest Bus Station -> Timisoara busz. Hát, nagyon remélem, hogy hazatalál ...

Na de, mi történt érkezés után? Első élmények, pontokba szedve:

- A taxi megszerzése meglepően kulturált módon zajlik: a poggyász szalag mellett van egy automata, ahová beírod, hova akarsz menni, az kidob egy vouchert, rajta a kalkulált árral (taxis hiénák, szevasztok!). Ezt a vouchert az érkezési oldal kijáratánál váltod be egy jegyre, amin már rajta van a taxi száma is, amely egy percen belül begurul, bedobod a poggyászt, és már mentek is. Komolyan, ez tetszik, nagyon európai!

- Viszont a taxisofőröket sajnos még mindig nem lehet megválogatni ... a miénk egészen a fizetésig egy darab szót nem szólt hozzánk. De ezt úgy értsd, hogy még köszönni sem köszönt, és a poggyászokat is úgy vette el, hogy egy szó nem jött ki a száján. A biztonsági övet nem tudtam becsatolni, mert valami be volt dugva neki a helyére ... még azt is 0 szó kiejtésével sikerült megoldania!

A fizetésnél aztán beindult a kommunikáció: jeleztem, hogy 2220 forintot csak vagy nagy pénzzel tudok kifizetni, vagy euróval. Kelletlenül jelezte, hogy akkor adjak eurót (2220 forint = 8 euró, azért a váltási ráta még mindig felháborító, mai árfolyamon 8 euró az kb. 2600 forint), mire letettem elé négy darab kéteuróst. Nahát innentől megeredt a nyelve: ő ezzel a szarral (idéztem a költőt) nem tud mit kezdeni, neki ezt itthon senki nem váltja be, vagy adok neki egy tízeuróst és ő visszaad egy kettest, vagy adjak forintot. Welcome to Hungary, köcsög! :)

Igazából nem azzal van nekem a bajom, hogy nem kommunikál, de amikor egész úton érzed azt az "utálom ezt az egészet, minek kell itt lennem, te is minek vagy itt hagyjál már békén" érzést, akkor elgondolkodsz, hogy húwazze, biztos jó ötlet volt ez a költözősdi?

Persze mai hangulatunkat nem tudta elrontani, széles mosollyal adtam át neki a nagy pénzt, hogy váltsa fel, még minimális borravalót is hagytam. Hiába, a három év Nyugat-Európa megneveli az embert. Azért utána jól kibeszéltük, hogy mennyire is hiányzott már kis hazánknak ez a szubkulturális rétege.

- De sok időnk nem volt ezen dilemmázni, első éjszaka ugyanis egy panzióban szállunk meg (ez a poszt is itt készül), amelynek házigazdája már a kapuban várt minket. Volt egy kis adminisztrációs hiba (hiába írtam le az emailben kétszer is, hogy szerdára kell a szoba, ők csütörtököt írtak be), szerencsére áthidaltuk a problémát. Mikor jeleztük, hogy még vacsoráznánk valamit, a település egyetlen, 22.30-kor még nyitva tartó boltjába irányított minket a házigazda, ami kb. 1.5 kilométerre van. Itt már elkönyveltem magamban a sétát, amikor mondta, hogy kivisz ő minket, ne aggódjunk ezen!

A boltba aztán ő is bejött velünk, elbeszélgetett az eladóval, aki velünk is szóba elegyedett - jó volt, na, a taxisofőrös élmény után külön örültünk ennek. Jól esett normális emberekkel találkozni.

Egyébként is eddigi tapasztalataink alapján a helyiek a panzióban nagyon rendesek, ha a holnapi napon is minden rendben megy, updatelem a posztot a hely nevével. Nagyon minimál, a szobánk szerintem nem nagyobb 8 m2-nél (tusolóval és WC-vel!) de átutazóban pont tökéletes!

Akkor most a pohár félig tele, vagy félig üres? Legalább félig tele ... a taxisofőröket sehol sem az atomfizikusokból választják ki, a többi pedig eddig egyértelműen pozitív. Holnap bemegyünk székes fővárosunkba ügyeket intézni, ha még holnap este is úgy állunk hozzá a dolgokhoz, hogy nem akarunk visszamenekülni Galwayba, akkor jó lesz ez. Szóval jó lesz ez.

Welcome home!