Kegyetlenül elhanyagoltuk a blogot, pedig több témánk is lenne. Egyik legfőbb indokunk az, hogy vendégvárós heteket tartunk, háromszor is vendségsereg lesz nálunk. Először családlátogatás, velük pedig két túrát is megejtettünk. A tovább után az első nap képei.

Amikor kiköltöztünk, egy dolgot eldöntöttünk: a Cliffs of Moher-hez nem megyünk le egyedül, mert ha valaki messzi földről jön, és írországi látványosságot akar nézni, akkor ezt valószínűleg nem akarja majd kihagyni.

Szóval ismét belevágtunk az autóbérlésbe (na, ez tényleg egy kaland volt, és ennek megírása is a terveink között szerepel), és végül múlt hét vasárnap nekivágtunk az útnak. Körülbelül 2.5 órás autóút, és néhány némileg izgalmasabb szakasz után gond nélkül megérkeztünk.

A némileg izgalmasabb szakaszok egyike

Kaptunk egy fülest, miszerint a belépőt a parkolóban szedik, máshol nem nézik - így jó magyar módjára érdemes a fél családnak még időben kiszállni, hogy kevesebbet kelljen fizetni. Na, mi ezt végül nem tartottuk be: egyrészt mi magunk sem ismertük még a terepet, másrészt a családot sem akartuk a pusztában sétáltatni :) Legközelebb azért már lehet kipróbáljuk.

Még ezen a ponton megemlíteném, hogy a helynek egész korrekt látogatói központja van, ismeretterjesztés az összes korosztálynak (csak a kisgyerekekkel kell vigyázni, akik általában épp akkor kezdik el random módon nyomkodni a touchscreent, amikor te valamit megnéznél rajta), valamint egy 3-4 perces szélesvásznú rövidfilm, ami a helyi élővilágot mutatja be. Köztük a helyi kedvencünkkel, a puffinnal, amit a Wikipedia szerint magyarul lundának hívnak - szóval maradjon csak puffin, hisz tudjuk ...

Legközelebb majd igyekszünk a madárról is feltenni egy képet :)

Persze a fő látványosság mégis a sziklák maguk. Először azt hittem, egy körülbelül kilométeres szakaszt lehet végigjárni - de mint kiderült, elég komolyan ki van építve, akár egy 20 km-es túrát is meg lehet tenni a sziklák mentén. Általában 5-10 méterre a sziklafaltól van a kiépített sáv, szóval elég komoly látvány tárul elénk, és akár egy egész napos túra is betervezhető ide.

Az biztos, hogy ez tényleg az a hely, ahova simán vissza tudok menni még párszor bámészkodni.

Még mielőtt jönnének a képek: elég ködös időben voltunk, csak rövid időre tisztult ki az idő, szóval a képek kivételesen nem feltétlenül a masina minőségének, hanem az időjárásnak a számlájára írhatók.

A köd szemléltetése. Azért a monumentalitás még így is átjön.

A bátrabbak kimerészkednek a szikla szélére - a történeti hűség kedvéért, ezt a képet nem én lőttem.

Rövid zuhanás után még strandolni is lehet :)

Az O'Brien torony, és a turisták. Ez a legmagasabb pont, 214 méter.

És mindez közelről - a toronyba külön belépő van.

Szép időben északnyugat felé még az Aran Islands is látszódik, ami az ősi ír kultúra egyik utolsó fellegvára. Mi ezúttal csak a legnagyobb sziget sziluettjét láttuk, így fényképpel most nem szolgálhatunk. Ám a közeljövőben tervezünk oda is elmenni, illetve a sziklákhoz is tutira visszajövünk még, szóval ami késik, nem múlik.

 Végül néhány szolgálati közlemény, és egy kis időjárás-jelentés:

• Nézzetek vissza a következő napokban, lesz poszt a második napi túráról.
• Amúgy is el vagyunk maradva jó néhány poszttal, de ötleteknek nem vagyunk híján. Szóval terveink szerint kicsit gyakoribb frissítés lesz a következő hetekben.
• Ismerőseink a Facebookon is találnak majd képeket, a következő napokban azokat is feltesszük.
• Sajnos múlt héten még sapkában és kesztyűben túráztunk, még a helyiek szerint is ilyen tájban szokatlanul hideg volt (ez maximum 10 fokot jelent napközben is). Cserébe viszont a következő napokra ragyogó 22-24 fokot várnak, ami kitart egész jövő héten is, úgyhogy végre ide is megjött a tavasz / nyár, és lehet meglesz az első olyan napunk, amikor kabát nélkül is kimerészkedünk :)