A kis árhatározó első két részében előbb összevetettük a fizetéseket, majd megvizsgáltuk, hogy egy átlagos bolti bevásárlás hogyan is néz ki. Ezek alapján azt láttuk, hogy a fizetések jóval magasabbak, cserébe az árak között nincsen nagy különbség.

Ám ahogy az előző poszt végén kihangsúlyoztuk, sehol sincs kolbászból a kerítés, hiszen az élelmiszer-vásárlás csak egy kis része a mindennapi életednek, illetve a költéseidnek. Ebben a posztban azt nézzük meg, mennyibe kerülnek az úgynevezett "egyebek": hogyan néz ki a lakhatás, néhány nem élelmiszerbolti termék, vagy épp szolgáltatás. Hosszú poszt lett, de szerintünk megéri végigolvasni.

Elég sokáig íródott ez a blogposzt, többször nekiültünk, de mégsem sikerült befejezni. Úgyhogy egy adott, fix hónap helyett megpróbálunk egy jó átlagot vonni abból, mivel is szembesülünk egy-egy hónap során. Nem írunk kimerítő listát mindenről, inkább csak jópár példán keresztül szeretnénk megmutatni, hogy nagyjából hogyan viszonyulnak egymáshoz az ír és a magyar árak.

Rezsi(csökkentés)?

Kezdjük a legnagyobb tétellel: utoljára februárban volt időszerű a fűtőolaj beszerzése. 500 liter, 350 euró, ami nekünk körülbelül 3 hónapra elég a "szezonban", ami októbertől áprilisig tart. Évente valahol egy-két 500 literes töltés között állunk meg - ezzel egyébként nagy meleget nem, körülbelül 19-20 fokot tudunk elérni a lakásban.

Ez Magyarországról olvasva piszkos hideg (főleg, hogy mi is a panellakásbeli 22-23 fokhoz voltunk szokva). De egyrészt a szigetelés itt egyébként is elég gyér, tehát csak a gatyánk ráfizetése mellett tudnánk itt is állandó 22-23 fokot csinálni. Ezt pedig nem vállaljuk be. Másrészt megtanultuk, hogy nem feltétlenül normális, hogy télen is póló - rövidnadrágban van az ember otthon.

A két töltés nekünk körülbelül 600-650 euró kiadást jelent, vagyis éves szinten 165.000-180.000 forintot költünk fűtésre. Ez sajnos a panellakásban is majdnem megvolt a "rezsicsökkentett" 13.000 forintos átalánydíjjal. De még egyszer kihangsúlyozzuk, mi kimondottan keveset fűtünk, tudunk olyanról, akiknek a téli hónapokban 150-200 eurós havidíja volt a fűtésre - mondjuk ott magyarországi meleg is van többnyire. Nekik akár 1000 euró is lehet az éves kiadás, attól függően, milyen hosszan akarnak magyarországi meleget csinálni.

Vízdíj: erről beszéltünk már több helyen, utoljára ebben a posztban. Írországban nincs vízdíj. Hogy ez jó, vagy nem, mindenki döntse el maga, például a fokvárosi események függvényében. Mi magunk ezt nevetségesnek tartjuk, nem értünk vele egyet. Magyarországon körülbelül 3-4.000 forint volt a vízdíjunk havonta.

Áram: az első évben kedvezményes, 50 eurós díjat fizettünk. Azóta a fogyasztásunk is nőtt, és a díj is, így ma már 75 eurót fizetünk havonta. Ha most váltanánk, és aláíránk egy évet, akkor ismét meg tudnánk oldani 50 euróból. Most tehát havonta kb. 22.500 forint az áramszámlánk. Magyarországon ez 3-4.000 forint között volt havonta, átalánydíjjal, év végén erre még rájött néha pár ezer forint pluszban. Szignifikáns különbség.

Közös költség: itt ilyen nem létezik, mivel sorházban élünk, de ha jól tudom, itt az - egyébként elhanyagolható mértékben jelen lévő - társasházakban sincs ilyen. Magyarországon ez jelenleg nekünk valamivel több, mint 9.000 forint havonta. A bérleti díjakról még később.

Internet / TV / vezetékes telefon: Magyarországon 7.000 forint volt a három elem együtt, köszönhetően elsősorban annak, hogy 2011 óta ugyanannál a szolgáltatónál vagyunk, ezért minimális emelésünk van. Itt havonta 55 eurót fizetünk, amiben csak internet és vezetékes telefon található. A TV további 30 euró lenne, na meg az éves 180 eurós TV-adó. Számolhatunk tehát havonta kb. 100 eurós kiadással, ami kb. 30.000 forint.

Mobiltelefon: Igen, ez nem tartozik szorosan a rezsibe, de mégis idevesszük. Itt 15 eurót fizetünk fejenként a létező legkisebb díjcsomagért (hálózaton belüli ingyen beszéd, 1 giga adatforgalom), vagyis havonta körülbelül 9.000 forint kettőnknek. Otthon körülbelül havi 5-6.000 forintot fizettünk, hasonló konstrukcióért, flottában: igaz, annak már 3 éve. Azóta feltöltőkártyások vagyunk. 

Összegzés előtt leírjuk, hogy ezek az értékek egy késő 20-as / kora 30-as párra vonatkoznak, tehát nem egy 4-5 fős családra. Arra nyugodtan dobj rá egy szabadon választott szorzót. Most viszont számoljunk:

Írország: 50 (fűtés) + 75 (áram) + 55 (internet) + 30 (mobil) = 210 euró havonta a rezsiköltségünk (65.000 forint).

Magyarország: 13.000 (fűtés) + 4.000 (áram) + 4.000 (víz) + 9.000 (közös költség) + 7.000 (internet) + 6.000 (mobil) = 43.000 forint, körülbelül 145 euró. 

Egyharmados különbség, Magyarország javára. Nem is olyan rossz a rezsicsökkentés országával szemben, nem? Akkor mégis, miért mondja mindenki, hogy a lakhatás a legdrágább tétel?

Először is, a fűtésből is látható, hogy a mi rezsink valamivel az átlag alatt van. Az is sokat segít, hogy nincs vízdíj - amikor volt, akkor havi 60-65 euró volt havonta, ami máris jelentősen megdobja a teljes díjat. Továbbá, nincs tévénk - számunkra azonban ennek nem spórolás az oka, szimplán hódolunk annak az "úri hóbortnak", hogy nem nézünk tévét. Nincs rá szükségünk, online éljük az életünket, ha nagyon tévéműsorra vágyom, megtalálom a módját ... 

És persze, szándékosan hagytuk ki eddig a legnagyobb tételt, ami maga a lakás bérlése. Ilyen szempontból Szegedet és Galwayt korrekt összehasonlítani: mindkettő országának 3-4. legnagyobb városa. Szegeden, a városban egy átlagos lakás bérleti díja 80-100.000 forint rezsi nélkül. Galwayban nyugodtan számolhatunk 1000 eurós átlaggal. A miénk ennél valamivel olcsóbb, de a legtöbb helyen már ennél jóval többet kérnek el a városban, új szomszédaink például 1300 eurót fizetnek a tőlünk kettővel arrébb lévő, azonos méretű lakásért.

Ez pedig ismét megdobja a költségeket: a rezsihez hozzáadva ezt a tételt 1200 euró körüli havi összeget kapunk Írországban, ami valahol 350-400.000 forint között áll meg. Magyarországon mindez csak 125-145.000 forint (450 euró). A különbség tehát majdnem háromszoros Magyarország javára. Sokan ezt a problémát úgy oldják meg, hogy többen költöznek össze egy lakásba - mi ezt semmiképp sem szerettük volna. De aki hajlandó ezt bevállalni, az a fenti összeg legfeljebb feléből ki tudja hozni a lakhatást egy hónapra.

Oké, kifizetjük a lakhatást, hol tartunk most a fizetésekhez képest?

A kettő azért nagyjából egyensúlyban van a két országban. Mivel a lakhatás körülbelül a háromszorosa az otthoninak, ezért aki a magyar bér 4-5-szörösét is megkeresi, az jobban járhat. Akinél ennél kisebb a szorzó, azok nagyjából ugyanott vannak.

Mégis, van egy fontos különbség: míg mindkét országban (többnyire) a bér kétharmada marad meg a lakhatás levonása után, nem mindegy, hogy hasonló bolti árak mellett az a maradék kétharmad az mondjuk 200.000, vagy akár 600.000 forintnak is megfelelő összegre rúg. Az élelmiszerárakért ide kattints.

Termékek

Persze ha nem vigyázol, bizonyos termékek és szolgáltatások igénybevétele során az a háromszoros megtakarítás gyorsan eltűnhet.

Néhány termék hasonló áron van, mint otthon, ez azonban nem minden esetben igaz. Vizsgáljuk meg a háztartási cikkeket - előbb-utóbb úgyis szükséged lesz rá. Néhány hónapja féláron volt minden serpenyő és tepsi: egy Tefal serpenyő, egy tepsi, egy autóba való olcsó GPS-tartó, és még két-három apróság került összesen 50 euróba (15.000 forint). Ha teljes áron veszek mindent, 75 euró a vége (22.500 forint). Ezen kívül van még havi kb. 20 euró (6.000 forint) értékű olyan vásárlásunk, ahol mindennapos, ám nem élelmiszer jellegű dolgokat veszünk.

Összehasonlításul, a legolcsóbb Tefal serpenyő otthon (EMag-on néztem) 3.700 forint, egy tepsi olyan 2.000 forint körül lehet, az apróságokkal (amik persze a teljes költség majdnem 50%-át adják) együtt legyen mondjuk 10.000 forint, amit elköltünk. Ötven százalékkal drágábbak ezek a dolgok itt. Hangsúlyozom, úgy, hogy a serpenyőt és a tepsit féláron vettük! Teljes áron rögtön duplája lenne az ír ár a magyarnak. Ez tehát az első pont, ahol rögtön jelentős árkülönbségekkel találkozik az idetévedő. 

A háztartási cikkek egyébként alapvetően drágák (ahogy az előző posztban is említettük, a legolcsóbb kenyérpirító is 20 euró), viszont egy költözés után ezeket a termékeket be kell szerezni, akármennyire is nem tetszik. Mi az első hónapokban körülbelül 300-400 eurót költöttünk el a konyha és a fürdőszoba felszerelésére + egy porszívóra. Nagyon érdemes figyelni az akciókra, olyankor tényleg jó ajánlatokat ki lehet fogni. Véleményünk szerint egyébként erős a túlárazás, ez az 50%-os kedvezmény pont reálissá, megfizethetővé teszi az árakat.

Szolgáltatások

Oké, jöjjenek akkor a szolgáltatások, hiszen egyértelműen itt vannak a legnagyobb különbségek.

Lehetne azon vitázni, hogy egy éttermi étkezés az termék vagy szolgáltatás, mi egyértelműen az utóbbiak közé soroljuk. Mindent két személyre számolunk. Egy gyorsétterem, esetleg egy salátabár többnyire 15-20 euró közötti összeg. Egy rendes éttermi kiruccanás során az előételek 6-10 euró, a főételek 15-25 euró, a desszertek és az italok 5 euró körül mozognak. Ha egy előétellel, két főétellel, két desszerttel, két itallal számolsz, 70 euró körül jön ki két személyre egy vacsora. Ennél pénztárcbarátabb opció egy két- vagy háromfogásos - többnyire hétvégén elérhető - ebéd vagy vacsora, amelyen nem a teljes étlapró, csak 5-6 féle ételből lehet választani. Ez 40-50 euró között áll meg. Körülbelül ugyanennyiből jön ki egy bárban való étkezés, ahol tipikus bar foodot eszel (hamburger, fish & chips, cottage pie, ilyesmik) és iszol mellé valamit.

Magyarországon régen jártunk már étteremben, de tapasztalatunk szerint egy gyorsétterem (nem a fővárosban) 1.500, egy rendes éttermi étkezés 5.000, a menüzés (ami megfelel az itteni hétvégi "gazdaságos" ebédnek) 2.000-ből jön ki - két személyre. Bármelyiket is hasonlítjuk össze, legalább négyszeres a különbség.

Autónk is van, amit tankolni kell. A benzinárak az utóbbi hetekben az egekbe szöktek, 140 cent / liter feletti áron kapható, eddig általában 133-135 cent között mozgott. A benzinkutak között legfeljebb 2 cent / liter (6 forint) különbség van, nincsenek 40-50 forintos differenciák, mint otthon. 1 liter benzinért tehát átlagosan 420 forintot fizetünk. Szegeden 390 körül mozognak most az árak. Nem is vészes a különbség.

Az autót viszont biztosítani is kell, na itt viszont horror árak vannak. Erről külön posztban meséltünk, ide kattintson, akit ez érdekel. Rövidre zárva: akár a magyar árak öt-hatszorosát is kifizeted biztosításra itt.

Ha a városban jársz, parkolni kell. Az óradíj általában 2 euró a belvárosban, de maximum 2 órát parkolhatsz. A bevásárlóközpontok parkolóiban 2-2.5 eurót fizetsz óránként, cserébe 8-10 eurónál többet nem kell fizetned egy napra, és nincs limit. Vannak még az egész napos, fedetlen parkolók, ahol korlátlan mennyiséget állhatsz, cserébe automatikusan, belépéskor kifizeted a teljes napidíjat: 5 euró. Nincsenek zónák. Ez nem jelent óriási különbséget a magyar díjakhoz képest, Szegeden a napidíj például 1320 forint, amihez képest az 5 euró (1500) nem sok. Az óradíj akkor szignifikánsan olcsóbb Magyarországon, ha külső zónában parkolsz.

Egy autó fenntartásában tehát a biztosítás jelenti a legnagyobb differenciát. Cserébe az autók ára körülbelül ugyanott van, mint Magyarországon, az autópark sokkal modernebb (a mi 10 éves Nissan Micránk itt már öregecskedőnek számít, otthon meg egy L-es rendszámért sokan összetennék a két kezüket ...), és nem kell félned attól, hogy átvágnak az óra tekerésével. Írországban az egész EU-ban az egyik legalacsonyabb csalási ráta: ezt a cikket javaslom nézegetésre.

Persze aki spórolni akar, annak nem muszáj autóval járnia - mi is így tettünk az első évben. Ám a tömegközlekedés problémáiról sokat beszéltünk már, ezért ezt most nem kezdjük el újra. Az árakról: egy buszjegy ára 2.30 euro, napijegy 4.70 euro, hetijegy 21 euro, havijegy 74 euro. A szimpla jeggyel 30% kedvezmény szerezhető, ha LeapCard-dal utazol, ami gyakorlatilag egy feltöltőkártya. Ezzel csak 1.61 egy út (tehát a havibérlet 46 út árát tartalmazza). A bérletekre kedvezményt a munkahelyen keresztül tudsz szerezni: a bruttó béredből vonják le a díját, így gyakorlatilag 30% kedvezménnyel megkapod. 

Ezt összevetve egy magyar nagyvárossal (továbbra is Szegedet, és nem Budapestet vesszük összehasonlítási alapnak, mivel nem Dublinban élünk): 320 forintos vonaljegy (1 euró), 1040 forintos napijegy (3.5 euró), hetijegy 3850 (13 euró), havi bérlet 7000 (23 euró). Látható, hogy a napijegyben például nincs nagy különbség,de a havibérlet háromszor annyi. Ez jelentős spórolás az autóhoz képest, ám cserébe napi 1-2 órát ülsz a dugóban.

Néha elmész erre-arra, amihez nem árt, ha vannak ruháid is. Gondolom nem nagy meglepetés, hogy ruházkodás terén ég és föld a különbség a két ország között. Egyszerűen ennek az az oka, hogy a nagy nemzetközi márkák itt pontosan ugyanannyiba kerülnek, mint otthon - viszont itt háromszor annyi pénzed van kigazdálkodni ezeket. Egy Adidast például nem fog érdekelni, hogy te Magyarországon a havi béred 10%-át kiadod egy cipőjükért - attól még ugyanannyiért adják, mint itt is.

Ennek ellenére mi itt sem kezdtünk el őrült módon márkás cuccokat vásárolni, maradunk inkább a középkategóriánál. De hogy mit is jelent itt a középkategória, arra pár példa: nem a Diesel-ben vásárolunk, hanem az Intersportban, ott is figyeljük az akciókat. A TKMaxx-ben (ami itt sokak számára egy lenézett hely, hiszen ugye kifutó cuccokat árul ...) nem a Michael Kors vagy a Ralph Lauren kabátot vesszük meg, hanem a Timberlandet. A Jack&Jones-ba akkor megyek be vásárolni, ha leárazás van, és így 2 pólót megveszek 15-20 euróért, nem pedig darabját 25-ért. A sapkából sem a 25 eurósat veszem meg, hanem a 10 eurósat.

Először furcsa is volt, hogy innen szinte teljesen hiányzik az otthoni H&M, Zara, és hasonló boltok többsége - nekünk speciel egy órát kell autózni a legközelebb H&M-ért. Aztán persze idővel kialakult, hogy ez azért van, mert az emberek gond nélkül meg tudják venni az egy kategóriával jobb minőségű dolgokat is.

És tagadhatatlan, több magyarországi utunk alkalmával tapasztaltuk, hogy amiért itt simán kiadok 50 eurót, azért otthon a 16.000 forintnál már szívom a fogam. Úgyhogy itt azért valamivel többet költünk ruhára. 2-3 havonta tartunk egy bevásárló kört, amikor azért 100 - 200 euró közötti összeget otthagyunk a boltokban.

Van persze itt is olcsó bolt, ahol tényleg potom pénzért tudsz bevásárolni: ez a Penneys. Eleinte aranybányának találtuk: póló 3 euró, nyári vászoncipő 4 euró, hosszú ujjú ing 9 euró, pulóver 10 euró - de ezek cserébe nem is túl tartósak. Viszont aki azt veszi meg, az ezzel számol is, és évente cseréli ezeket a dolgokat.

Összegezve: a magyarországi olcsó ruhaboltokkal nem versenyezhetnek az itteni boltok. Viszont cserébe az itteni átlagos minőségnek a közelébe sem ér a magyar. Ami pedig teljesen ugyanazon világmárka teljesen ugyanazon terméke, az maximum egy-kétezer forint különbséggel vehető meg a két országban.

Zárásként nézzünk meg egy olyan szolgáltatást, amiben otthon vagyunk: fodrászat és műköröm. Magyarországon egy férfi hajvágás ma 1500 forint körül van (legalábbis az én majdnem kopasz fejemen a kevés maradék haj megigazítása ennyibe fáj), egy rendes női beavatkozás 5000 forintnál kezdődik. 

És itt mutatnánk be azt a szabály, amelyet simán ökölszabályként alkalmazunk amióta itt élünk: ha a magyar árból leveszed az utolsó két nullát, és annyiért megkapod euróban a szolgáltatást, akkor jó. Vagy fordítva: ha az itteni árra ráraksz két 0-t, és annyi a magyar ár, akkor rendben.

Tehát egy átlagos férfi hajvágás 15 euró, a női pedig 50 errefelé. A műköröm nagyjából ugyanez a kategória: otthon 3000 forintnál kezdődik, határ a csillagos ég - itt ugyanez 30 euró+. Attól függ mennyire akarsz mindenáron "puccos" helyre menni - például feleségem ahol hotelben dolgozott, ott egy műköröm 60-70 euróba is belekerült, de esküdni mert volna rá, hogy rosszabb a minősége, mint amit a kis szalonokban csinálnak. Hiába, az 5 csillagot meg kell fizetni.

Akit érdekel még, hogy működik-e a "kétnullás mechanizmus" (copyright! :)), az javaslom vesse össze a havi bérlet árát (74 euró Vs 7000 forint), egy gyorskajálda árát (15 euró Vs 1500 forint), egy normális kajálás árát (50 euró Vs 5000 forint), vagy mondjuk egy tepsi árát (20 euró Vs 2000 forint). Én nem mondom, hogy mindenre igaz, de sok dologra működik.

Ebből viszont már el is jutottunk utolsó gondolatunkig: hogyan is viszonyulnak egymáshoz az árak. 15 euró körülbelül 4500 forint, otthon viszont 1500-ért megkapod - tehát a szolgáltatások átlagosan háromszorosába kerülnek annak, mint amennyit Magyarországon ugyanazért fizetsz.

És mivel a korábbi posztokból is látható volt már, mivel a legtöbb fizetés is nagyságrendileg háromszor akkora, mint a magyar megfelelője: na ezért van az, hogy annak ellenére, hogy állítólag itt kolbászból van a kerítés, ez mégsem igaz. 

Akkor miért jobb mégis? Hát azért, mert nem minden nap étteremben étkezel; nem jársz hetente háromszor valamilyen szépségszalonba; és még folytathatnám. A mi véleményünk szerint gyakorlatilag lehetetlen annyi szolgáltatást igénybe venni, hogy azokat ne kompenzálja ki az, hogy más dolgok, mint például az élelmiszer nem szignifikánsan drágább, mint otthon.

Szóval csak rajtad múlik: itt is van, akinek a világ minden pénze sem lenne elég, de sokkal többen vagyunk azok, akik boldogan élnek abból, ami jut. Sokan a több megtakarítást arra használják fel, hogy valami olyan dolgot (például a szükségesnél háromszor nagyobb autót) vesznek, amiről Magyarországon álmodni sem mernének. Persze nem ítéljük el őket, mindenki arra költi a pénzét, amire akarja. Mi nem így gondolkodunk.

Tényleg zárásként: sokakban felmerülhet, hogy "na jó, IT-s fizetésből könnyű". Ez csak részben igaz. Nem egy olyan magyarral találkoztunk itt a 2.5 év alatt, akik egy párként mindketten valahol az itteni minimálbér környékén, talán egy kevéssel felette keresnek. Olyan életet élnek, amilyet otthon a hasonló fizetésből nem tehetnének meg. Náluk jön ki ugyanis igazán az (hiszen talán ők vesznek igénybe kevesebb szolgáltatást), hogy mennyivel könnyebben meg lehet élni az itteni bérből.

És ők azok, akik soha a büdös életbe nem mennek vissza Magyarországra. Nekem például, akinek Magyarországon is az átlagnál bőven jobb a fizetése, nem jelent lehetetlen küldetést hazamenni.

És ha már pénztárcában túrkálunk: már többször előjött a hármas szám, és ez a megtakarításokra is igaz. A havi megtakarításaink itt körülbelül háromszor akkorák, mint otthon voltak. Azzal is tisztában vagyunk, hogy ez családdal már valószínűleg kevesebb lesz - de Magyarországon is kevesebb lenne, és gyanús, hogy a szorzó nem változna a kettő között.

Hát ennyit érdemes tudni az ír árakról. Reméljük érdekesnek találtátok ezt a három posztot, és megérte ilyen sokat várni arra, hogy elkészüljenek :) Ha bárkinek kérdése van, vagy még bővebben szeretne olvasni valamiről, kommentben nyugodtan írja meg a véleményét.