Az ír gazdasági problémák 1.

Két éve itt élünk, ennyi idő alatt már bőven túlvagyunk a mézesheteken, és megtanultuk, hogy sehol sincsen kolbászból a kerítés. Úgyhogy ideje írni arról, mik azok a dolgok, amik problémásak Írországban. Ez a blogposzt eredetileg a három legfőbb helyi problémát vesézte volna ki: migránsok, Soros-terv, Brüsszel (elnézést, rossz blog ...).

Helyette azonban úgy döntöttünk, a kevesebb több elve alapján inkább egyesével posztoljuk őket. Jöjjön az első rész: a közlekedés.

Volt már jópár írásunk a közlekedésről, összesen 12 ilyen címkével ellátott posztunk van. A helyzet nem jó, de cserébe elkeserítő. Galway talán az országon belül is kiemelten rossz helyzetben van, nincs olyan hét, amikor ne jelenne meg valahol egy hír arról, hogy milyen gondokat okoz ez a város számára: ez itt éppen a legfrissebb. Konkrétan arról szól, hogy nem tudnak új cégek beköltözni a városba, mert a Galway-táblán kint van a megtelt tábla. Sem a közlekedési infrastruktúra nem megfelelő, sem megfelelő terek nincsenek a városban.

De vizsgáljuk meg, milyen elemekből is tevődnek össze ezek a közlekedési gondok? Többnyire Galway helyzetét emelem ki, de igyekszem ezt utána az egész országra is kivetíteni.

Elhelyezkedés

Ez itt Galway és körülbelül 20 kilométeres körzetének a térképe. Amint látható, a várost délről az óceán határolja, ezért a forgalom alapvetően három irányból érkezhet.

A térképen megpróbáltam rózsaszínnel jelölni a belváros területét: központban a City Center, amelyet a Corrib folyó választ ketté - balra és jobbra pedig a külvárosi lakóövezetek. Talán a térképen is látható narancssárgával, hogy keleten befut a város határába az M6-os autópálya, ami azonban ott megszűnik, és ettől a ponttól nyugatra hiába is keresnénk M-es utat. Persze ennek önmagában még nem kéne nagy gondot jelentenie: ha lenne egy városi elkerülő, a gondok egy része megoldódna.

Viszont ahogy a térképen is látható, ilyen konkrétan nem létezik. Egy több országban élt személy írta, hogy ő olyat még nem látott, hogy van egy ekkora város, amelynek konkrétan nincs elkerülő útja. Galway közlekedési tervei között legalább 10 éve szerepel egy északi körgyűrű megépítése, amelyet azonban íres tempóban húznak, halasztanak. Az engedélyeztetési folyamat nem halad, a farmerek nem egyeznek bele a dolgokba - itt pedig talán nem olyan korrupt az ország, hogy némi kenőpénz fejében bárkit meg lehessen venni. Cserébe marad a tökölés.

Mi ennek a fő következménye? Elsősorban az, aki a város keleti oldalán lakik, és ne adj isten a nyugati oldalon van dolga, az nem tudja megtenni, hogy ne kelljen bebumliznia a városközpontba. Persze ugyanez fordítva is igaz. 

Na de, ha nincs körgyűrű, menjünk a városon keresztül, mi sem egyszerűbb ennél. Igen ám, de sajnos a várost kettészeli egy folyó, melyen konkrétan három helyen lehet átkelni: ezekből kettő egy 2x1 sávos híd, amin a csúcsidőben csak poklok poklát megélve lehet átjutni. Konkrétan az egyik híd egyik oldalán egy jó tíz méteres szakaszon tilos még dugóban is megállni az autóval, mert ha épp busz jön szembe, nem tud lekanyarodni a hídról. Itt a google street view kép róla (sárgával jelölve a megállni tilos rész, érdemes körbenézni, milyen szép széles útjaink vannak a belvárosban).

Marad tehát tulajdonképpen egy híd, amin normális tempóban át lehet jutni a folyón. A hídra felvezető utak azonban a csúcsidőben általában tömve vannak (hiszen mindenki arra akar menni). Konkrétan nem egyszer megtörténik, hogy a körforgalmak állnak, annyi autó áll mindkét sávjukban.

Egy galwayi magyarok csoportban érdeklődő anyuka erre azt mondta: semmi baj, majd megoldom a kis utcákon keresztül. Igen ám, csakhogy itt nincs olyan ... a mellékutcák ugyanúgy tömöttek, a lakóparkokba pedig nincs értelme, mert pontosan egy ki- és bejárata van. Ezt a rendszert egyébként az ott élők nyugalmának védelmében alkották meg, hozzátenném, igen helyesen. Úgyhogy ha az ember talál is egy rövid kis kerülőutat, az legfeljebb arra jó, hogy egyik dugótól egy másik dugóhoz tudjon gyorsan átgurulni.

Tömegközlekedés

Oké, ha autóval bedugul a város, menjünk tömegközlekedéssel, mondaná az egyszeri látogató. Azonban a tömegközlekedés, mint olyan, létezik ugyan, ám többnyire a pokolba kívánja az ember. Egy vélemény szerint a helyi tömegközlekedés olyan, mintha egy Monty Python-filmet néznél.

Mit is értek ezalatt? Mi a város egyik legsűrűbben járó buszvonala mentén lakunk, ami azt jelenti, hogy hétköznap reggel 7-től este 7-ig 20 percenként, utána 40 percenként jár, este 11-ig. Szóval 20 perc, csúcsidőben. Ezzel szerintem el is mondtam mindent. Aki 6-ra megy dolgozni, az le van szarva, az éjszakai műszakosokról már ne is beszéljünk. A közösségi közlekedés egy nagyon fontos dolog lenne, ám látszólag itt nincs igény erre a közlekedési módra.

Ha már szar, legalább legyen drága: 80 euró egy hónapra a bérlet. Ha összevetjük azzal, hogy a belvárosban van olyan parkolóház, ahol a havi bérlet körülbelül 100 euró, már nem is olyan jó az a busz. Ha pedig hozzáteszed, hogy egy autóval legalább ketten közlekedhettek, és 60 euróból majdnem tele tudod tankolni az autót kétszer egy hónapban, akkor: belvárosi parkolóhely + benzin = 2 tömegközlekedési havibérlet ára. Mondd, te mit választanál? :)

Ennek ellenére, mi az első évünkben nem vettük autót, hanem buszra szálltunk, ha kellett - ám idővel rá kellett jönnünk, hogy ez nem fog menni. Ha 20 percenként járna busz, és megbízható lenne, még ki is bírnánk. De sajnos nem az.

Tehát a busz nem jár túl gyakran, és nem is sokkal gazdaságosabb, mint az autó - de azért ugyanez elmondható néhány magyarországi tömegközlekedési eszközről is, és mégis sokan használják. Mégis, akkor mi még a gond?

Először is, a közlekedési dugók miatt reggel 7.30 és 9.00, valamint délután 4.30 és 6.00 között isten óvjon mindenkit, aki buszra száll. Vannak ugyan buszsávok a városban, ám ezek pont a belvárosban hiányoznak, márpedig ott a legnagyobb a dugó. Az első hónapban, amíg a város másik végén laktam, előfordult, hogy délután 5.45 körül felültem a buszra, és majdnem este 8 óra volt, mire hazaértem - egy 25 perces buszutat ennyi idő alatt sikerült ugyanis abszolválni.

Itt a buszsofőrök munkaideje is szent. Amennyiben emberünk a város nyugati és keleti oldalát összekötő járatot vezeti, a busz késik 40 percet, aminek következtében a városközpontba érve a sofőr munkaideje lejár, akkor viszontlátásra, hamarosan (20-60 perc között bármi lehet) jön a következő busz, tessék arra felszállni majd. Na így lehet egy 20 perces buszutat 2.5 óra alatt megtenni.

Arról már ne is beszéljünk, hogy a dugók miatt a buszok indulási ideje is kiszámíthatatlan. Ha egy busz késik, akkor a helyére nem állítanak be pótlóbuszt. Majd megfordul, amikor kiér a végállomásra. Na így maradtam le egyszer egy sörözésről: 30 percet álltam a megállóban szakadó esőben, amikor is azt mondtam, hogy akkor most kapja be mindenki, és inkább hazamegyek és megnézek egy filmet.

 

Infrastruktúra

A fentiek következtében tulajdonképpen mindenki autóval jár. Mivel mindenki autóval jár, így azok száma túl nagy, a carpooling (amikor kollégák / barátok összeülnek, és egy autóval mennek el dolgozni) nevű egzotikumról pedig hallottak már ugyan, de fogalmuk sincsen, hogyan is kéne működtetni.

Persze a sok autó nem gond: építsünk 2x2 sávos utakat, és minden meg van oldva. Na ez az, ami itt szintén nem működik. Galway egy 80.000 lakosú város, amely dinamikusan fejlődött az elmúlt 10-20 évben, ám sajnos a közlekedési infrastruktúrát elfelejtették utánahúzni. Szinte mindenhol egy sávnak van hely. Ahol elfér a két sáv, ott a második többnyire busz- és taxisáv (amit persze nem csak csúcsidőben zárnak le a hétköznapi autósok elől, hanem minden időben). Előfordult olyan, hogy délután 5 körül indultunk haza, és végig egyesben, legfeljebb kettesben közlekedtünk. Szerencsére cserébe a sofőrök türelmesek egymással, hiszen mindenki ugyanazt a bizonyost szopja éppen ...

De olyan sztori is megesett velünk, hogy légvonalban mindketten kb. 3 km-re voltunk egy ponttól két különböző irányból, és a gyalogos hamarabb odaért, mint az autós.

Sajnos eljutottunk odáig, hogy amikor nézegetem a helyi melólehetőségeket, akkor az az első, amit megnézek, hogy oda hogyan lehetne eljutni. Egyszer megkerestek egy tőlünk kb. 3-4 kilométerre lévő cégtől - azonban még a komolyabb beszélgetésekig sem jutottunk el, ugyanis a helyi lapok hónapok óta arról cikkeznek, hogy az ottani ipari parkban dolgozóknak naponta kb. 2 órát vesz el az életükből az, hogy reggelente bejussanak a parkna, esténként pedig kijussanak onnan, annyira rossz a közlekedés körülötte. Nekem erre nincs szükségem, amikor a jelenlegi munkahelyem 10 perc sétára fekszik tőlem. 

 

 Összegezzük tehát, mi is a helyzet:

  • A városi elkerülő hiányzik
  • A belvárosban hatalmas a dugó
  • Túl sok az autó 
  • A (tömeg)közlekedés gyászos
  • A közlekedési infrastruktúra nincs kiépítve

 

Jogosan felmerülhet benned, hogy ha ennyire nem tetszik a rendszer, miért nem költözünk ki vidékre? Valóban, ez egy lehetséges megoldás, és sokan élnek is vele. Az utóbbi időben azonban már a kültereten fekvő városok is annyira tele vannak, hogy a szomszédos településekről bevezető utak is túlzsúfolttá váltak. Nekem a kintről bejáró kollégáim kétféle módszert követnek: vagy megpróbálnak beérni már reggel 8-ra, vagy délelőtt 10-re járnak.

Előbbi azért baj, mert több, egymástól független vélemény szerint ha 7.30-ig nem érsz el a város határáig, akkor akár egy órát is ülhetsz a dugóban onnantól. Ami jobb esetben 6 órási, rosszabb esetben 5.30-as kelést jelent. Minden nap. Gyerekkel meg nem igazán csak te döntesz. Másrészt ha 8-ra jössz, akkor 5-kor mész, tehát hazafelé megintcsak kifogtad a legnagyobb dugót. Persze jöhetsz 10-re is, de akkor este 7-ig dolgozol. Sok sikert, ha bírod.

Egy dolog biztos: nekem szinte nincs olyan helyi kollégám, aki ne mondott volna fel valaha egy munkahelyen azért, mert a közlekedés rossz volt számára. Pedig az írek sokkal mobilisabbak, mint a magyarok.

A külvárosba költözést egyébként nagyban megkönnyítheti egy friss változás: két hete adtak át egy Galwaytől körülbelül 10 km-re keletre futó autópályát, amely a várost kikerülve, a tőle északra és délkeletre fekvő városokat köti össze. Ez egy nagyon jó dolog, és sokat segít a szomszédos kisebb települések, valamint a városi bevezető utak forgalmának - viszont azon nem segít, aki a városba jön dolgozni. Hiába érsz el ugyanis a város határáig baromi gyorsan a gyönyörű, új autópályán, ha onnantól kezdve ismét beáll a forgalom. Csak egy példa: körülbelül 30 kilométerre lakó kollégám 7.30-kor indul el, hogy 7.45-re már a munkahelytől kb. 5 kilométerre lévő autópálya-leágazásig eljusson ... onnan pedig 45 percet ül a dugóban, hogy 8.30-ra beérjen. Hihetetlen.

 

Oké, akkor miért nem költözünk el Írország egy másik vidékére?

Sajnos a fent leírt gondok országosak - ezért is hívom én ezt általános ír gazdasági problémának.

A kelta tigris korában (90-es évek) óriási gazdasági fejlődés indult meg, rengeteg új munkahely teremtődött, aminek hatására sokan vándoroltak be az országba. Sajnos azonban az ír infrastruktúra erre nem lett felkészítve. Galway persze ebben is különleges: 1996-ban 57.000 lakossal rendelkezett, ma ez 80.000 lett. Ez 27%-os növekedés. De 10-20% közti növekedés figyelhető meg több nagyvárosban is.

Az ír utcák hagyományosan szűkek, az utakhoz közel vannak az épületek vagy a kőfalak, így bővíteni ezeket az utakat nagyon nehéz. E mellett, a lakóövezetek pedig nagy kiterjedésűek - ez sem könnyíti meg új utak építését. Ezen kívül, itt a társadalmi ellenállás is elég komolyan megjelenik, ha valaki olyat akar csinálni, amivel az emberek tyúkszemére lép. Itt nem arról van szó, hogy az államnak joga van kisajátítani területet, ha az valamilyen stratégiai célból történik: itt ha Sean, a farmer és 5 szomszédja nem mennek bele abba, hogy mostantól az ő földjüket kettévágja egy autópálya, akkor évekre meg tudják akasztani a folyamatokat.

További probléma, hogy az egész országban nincsenek normális gyorsforgalmi utak. A lenti kép (forrás) tökéletesen megmutatja, mi a gond.

motorwayireland-1_1.jpg

Először is, az ír autópályák olyanok, mint a magyarok: a fővárost kötik össze más városokkal, az egyes városok még véletlenül sincsenek összekötve egymással. Ez változott most meg itt nyugaton, a Limericktől északra lévő kis kék vonal most már Galwaynál is északarabb jut el, körülbelül 30 km-el. Egy másik gond, hogy az ország nagy részét egyáltalán nem lehet autópályán megközelíteni (hello, északnyugati régió!).

Persze amint a térképen is látható, főutak azért vannak bőséggel. Itt azonban felhívnám a figyelmet két dologra: egyrészt a zölddel jelölt utak többsége szaggatott, ami másodlagos főútvonalat jelent: ezekre általában kevés forrás marad, és nem is jó minőségűek, egy régi 5-ös út ezekhez képest hibátlan minőségű gyorsforgalminak minősül.

Az elsődleges főutak pedig mindössze néhány területet kötnek össze. Jól látható, hogy például Írország délnyugati területén mindössze egy elsődleges főút van, ezért például Galwayből Corkba eljutni jelenleg egy 3 órás autóutat jelent (200 kilométer, tehát 60-70 közötti az átlagsebességed). De az előző, észak-írországi nyaralást bemutató posztban is láthattátok, hogy körülbelül 800 kilométert 10 óra alatt lehet leautózni, ami 80-as átlagsebesség - és azon nagyon sokat javított az, hogy Galway 100 kilométeres körzetében végig autópályán voltunk.

 

Azt is tegyük hozzá, hogy az elsődleges főutak néha ugyanúgy a városok központján keresztül futnak, mintha Szegeden mondjuk a Kárász utcán menne át az autópálya. Konkrétan előfordult velünk, hogy a 100-as úton dugóba kerültünk, és körülbelül 15 kilométeren át maximum 20-al döcögtünk, mert az keresztül vitt egy olyan településen, ahol az infrastruktúra hiánya miatt egyrészt nem lehetett többel menni, másrészt a szűk utcák miatt lelassult a forgalom. Konkrétan várostáblától várostábláig állnak az autók. Ahogy mondtuk, kerülési lehetőségek nincsenek, az írek pedig türtelmes fajta.

Dublin környéke egyébként hasonló, a Liffey folyó mentén húzódó fő utca konkrétan egy 2x1 sávos út (néhol két sávosra bővül akár 50 méteren keresztül), amin csúcsidőben keresztülvergődni órákban mérhető. A különbség az, hogy ott a tömegközlekedés egy kicsit komolyabb, van villamos, és az otthoni HÉV-nek megfelelő jármű is. Emiatt ott sokkal jobban támaszkodnak az emberek a közösségi közlekedésre.

 

Oké, kipanaszkodtuk magunkat: mit lehetne csinálni?

Először is, én csak egy laikus vagyok, aki az ír gazdasági problémákról ír posztot. Forgalmszervezéshez nem értek, de azért megpróbáltam összegyűjteni hallomásból, illetve a helyi cikkekből, hogy milyen ötletek vannak.

Először is, nincs mit tenni, infrastruktúrát kell fejleszteni. Több út kell, szélesebb utak, és jobban megszervezett közlekedési rend, hogy a városon belül ha átjutsz egy piros lámpán, a következő ne fogjon meg 100 méter múlva. Persze az infrastruktúra-fejlesztés valakinek biztosan nem fog tetszeni: például ha az út mentén vannak házak, akkor a bővítéshez bizony néhány azokon alakítani kell; vagy járdákat kell eltűntetni, stb. Épp a hasonló dolgok miatt a helyiek többnyire nem is nagyon támogatják a nagy infrastruktúra-fejlesztéseket. 

Infrastruktúrát persze nem csak rombolással lehet fejleszteni: Galway városával kapcsolatban például egy időnként felmerülő ötlet, hogy egy föld felett húzódó villamosvonal kellene a városnak, amellyel gyorsan le lehet jutni a város keleti végéből a nyugatiba. Persze Írország mai állapotát ismerve egy ilyen tervet legalább 10 évig terveznének, majd 5 évig engedélyeztetnének, majd további 5-10 év lenne a megépítése. Szerintem mi ezt már nem fogjuk látni.

A másik megoldás az elkerülő lehetne, amely azokon ugyan valószínűleg nem segítene, akiknek a központban van dolguk, de egy gyorsabb összeköttetést teremtene a nyugati és a keleti városrész között.

 

Sokat segítene egy normális tömegközlekedés is: csúcsidőben 10 percenként induló buszok, olcsóbb árak, némivel több buszsáv is hasznos lenne. Ha a buszsávok mellett valamivel több bicikliút lenne, az is biztosan segítene - bár itt, ahol 310 napot esik az eső egy évben, talán nem ez a leghatékonyabb ötlet. Ennek ellenére, ha ösztönözve lennének az emberek a tömegközlekedés, vagy a kerékpár használatára, én biztos vagyok benne, hogy sokan élnének vele. Nem elvetemült ötlet, skandináv országokban például nem egyszer hallani olyanról, hogy X összeggel megemelik a fizetését annak, aki környezetbarát módon jár munkába. Pedig ha valahol, akkor ott aztán hideg van.

 

És hát persze a tudatosság: nem ülök autóba egyedül, ha nem muszáj. Erre is van többféle megoldás: például az USA-ban bizonyos sávokat csak azok használhatják, ahol legalább hárman ülnek az autóban. Persze itt először kellenének azok a "bizonyos" sávok, hiszen egy sávval ezt nehézkes megoldani.

Ezzel kapcsolatban egy érdekesség: idén nyáron az ír Volánbusz 3 hétig sztrájkolt. Ennek eredményeképpen a városban például semmiféle buszközlekedés nem volt (itt nincs ám ilyen, hogy minimális kötelező szolgáltatás, meg hasonlók). És az emberek mégis valahogy megoldották, hogy eljussanak munkába ... fájdalmas volt? Persze. De megoldották. Ám sajnos ez sem késztette őket gondolkodásra. 

Az is segítene, hogy ha csak a 2 utcára lévő boltba megy az ember, akkor gyalogol, és nem autózik.

Persze vannak drasztikus megoldástervezetek is: olyat is hallottam már, amely szerint a város legközpontibb részéből teljesen kizárnák az autókat, a belvárost meghagyva a gyalogosoknak, tömegközlekedőnek, kerékpárosoknak. Azt hiszem, ennek az ötletnek a kihirdetése úgy vonulna be a helyi történelemkönyvekbe, mint a nap, amikor a helyi vezetőket fellógatták a főtér ikonikus zászlóira ...

 

Zárógondolatok

Hát ennyi lett volna. Persze biztos vagyok benne, hogy Magyarországról furának tűnik, hogy ennyit beszélünk a közlekedésről, vagy hogy képes vagyunk olyanokat állítani, hogy a tömegközlekedésünk sokkal jobb, vagy hogy az autóútjaink minősége bőven veri az ittenieket. Pedig ez így van: nem mondom, hogy ami Magyarországon van, az tökéletes - de egy ottaniközlekedési infrastruktúráért itt bizony sokan vernék a seggüket a földhöz örömükben.

A sorozat második és harmadik része az egészségüggyel, illetve az ingatlan- és biztosításárakkal fog foglalkozni. Csak győzzétek kivárni :)

Címkék: közlekedés