Na, hát akkor következzen egy felhozó poszt azoknak, akiket érdekel, mi történik velünk mostanában. El kell ismerni, a januárunk nem éppen úgy sült el, ahogy szerettük volna. Voltak ebben várt, és váratlan kellemetlenségek is: munkahelyváltás, műtét, stb. Mi kell még? A lopásról ezúttal nem lesz szó, az majd talán kap egy külön posztot - még meglátjuk.

Időjárás

Nincsen poszt időjárás-jelentés nélkül. Az idei az eddigi legkeményebb telünk: 5 foknál csak ritkán kúszik fentebb a mutató, amikor viszont igen, akkor rögtön 10 fok is lehet. Az, hogy esik, gondolom már nem újdonság senkinek. Ami viszont újdonság, hogy idén már háromszor is jártunk úgy, hogy reggelre behavazódott az utca. Persze nem kell komoly havazásra gondolni, körülbelül reggel 9-re ez el is tűnik. De idén több havat láttunk, mint az elmúlt években összesen. A kép egy ilyen reggelen készült, ez az eddigi legösszefüggőbb hóréteg, amit Galwayban láttunk.

Munka

A legutóbbi "énposztunk" még december elején született. Ebben leírtuk, hogy sikerült megszabadulni végre a hoteltől, és egy belvárosi szalonban elhelyezkedni. Imádtuk is a helyet, de ahogy mondtuk: "persze semmiképp sem akarjuk elkiabálni, éreztük ezt már így korábban is".

Hát sajnos elkiabáltuk. Már decemberben is panaszkodtak a kolléganők, hogy nincs annyi vendég, mint várták. Január elején pedig már nagyjából látható volt, hogy az év eleji pangásban jóval kevesebben lesznek, egy körmös is el tudja vinni a munka nagy részét. Ez pedig így nem volt rentábilis a tulajdonosnak, így a csapat legújabb tagját - aki történetesen épp a mi családunkból került ki - elküldte.

Tényleg minden szép volt, minden jó volt. Látszólag a kolléganők is befogadták, nem érződött semmiféle belső klikkesedés, és az elmondások alapján a munkájával sem volt gond, a vendégek is csupa jó értékelést adtak, a végén is kapott egy tök jó referenciát a főnökétől. Sajnos azonban a profit nagy úr, az pedig nem volt elegendő.

Persze hallottunk mi már olyat, hogy minden szép és minden jó, de valahogy mégsem jön össze, szóval azért mi magunk is elgondolkodtunk: vajon mit ronthattunk el?

Lehet, hogy mégsem voltak annyira elégedettek a munkával, mint azt mondták? Egy havi értékelés után például mondták, hogy jó lenne, ha több olyan vendége lenne, aki már a bejelentkezéskor jelezné, hogy hozzá akar jönni, és nem a "ki van épp szabadon" elv szerint lenne beosztva hozzá. De ha valóban ez volt a gond, akkor kicsit irreálisak voltak az elvárások: egy 3 hónapja és egy 2 éve ott dolgozó műkörmösnek biztosan nem lesz ugyanannyi visszajáró vendége. Mást hirtelen nem tudtunk felidézni.

Ez azonban már sosem derül ki. Az viszont biztos, hogy ez a munka most január 31-el véget ért. Egyébként is év eleji pangás van, Dublinon és Corkon kívül sehol nem keresnek műkörmöst, úgyhogy egyelőre másik sincs kilátásban. Illetve munka éppen lenne, csak valamiért mostanság mindenhol kozmetikus + műkörmöst keresnek, ami nálunk nem pálya. Úgyhogy várunk: a vállalkozást megpróbáljuk újra felfuttatni kicsit, Facebook-oldal, Instagram-oldal, megjelentünk egy helyi hirdetési újságban, a közeli egyetemi campusra is kerültek ki szórólapok.

Mindenesetre hajlamosak vagyunk elhinni, hogy ez egy jel: a jelenlegi állapot nem jó így.

Adózás

Ott tartottunk legutóbb, hogy rájöttünk, az emergency tax státusz elhúzódása miatt egy csomó pénzünk benn áll az adóhivatalban. Ez még folyamatban van, nincs új hírünk, a (most már csak volt) munkahely próbál segíteni.

Kiderült viszont (illetve hát biztos, hogy valaki emlegette ezt már nekünk korábban, csak nem raktároztuk el eléggé, és így előhívni sem tudtuk azt a megfelelő időpontban), hogy az orvosok meglátogatása + a receptek után 20% adóvisszatérítés jár ebben az országban. És mivel tavaly 5-6 alkalommal is jártunk orvosnál, és még gyógyszereket is írattunk fel, egy kb. 100 eurós adóvisszatérítéssel számolhatunk.

Ehhez egyetlen aprócska feltételnek kéne megfelelnünk: a blokkok megléte. Azok persze már kukázva lettek. Mert hát minek őrizgessem a háziorvosi vizitdíjról, vagy a gyógyszerek kiváltása után kapott blokkot. Szóval most vagy belenyugszunk, hogy buktunk pár tucat eurót, vagy megpróbálunk utánajárni, hogy az orvosok és a gyógyszertárak ki tudják-e újra adni ezeket. Állítólag itt ez nem reménytelen eset, úgyhogy reménykedünk.

Egyébként az egész úgy működik, hogy az orvosnál elköltött összeget bejelented az itteni adóhivatal online felületén, és néhány napon belül utalják a pénzt. Sem ellenőrzés, sem semmi ezen a ponton - viszont 4 évig bármikor kaphatsz ellenőrzést, és akkor ezt is visszanézek. Úgyhogy inkább nem csalnánk.

Műtét

De ha már orvosok: a fogászat az, amit csak magánúton vagyunk hajlandóak igénybe venni. Van nekem egy régi problémám, konkrétan az egyik oldalon két alsó rágófogam is hiányzik egymás mellől. Ez most már egyre több problémát okoz, úgyhogy a fogorvosom évről évre egyre komolyabban ajánlgatja, hogy most már vagy implantálunk, vagy felesleges a többi dolognak nekiállni, mert úgyis kiújul a többi emiatt a probléma miatt.

Na, idén végre rászántam magam. Gondoltam január, uborkaszezon, olcsó hazarepülni, és amúgy is jelenésünk volt otthon egy családi eseményen, úgyhogy én meghoszabbítom a "nyaralásom", és megcsináltatom otthon a fogam. A repülőjegy + magyar fogászat ára még együtt is bőven az ír fogászat ára alatt maradt, a minőségi különbség pedig állítólag tényleg zongorázható, Magyarország javára. 

Szerencsére a munkahely minden támogatást megadott, így a közel két hetes magyarországi kiruccanást megúsztam 1 nap szabadsággal, a többi napon dolgozhattam Magyarországról.

Az implantátum előtt viszont kell egy csontpótló műtét, ami után legalább 6 hónappal lehet megcsinálni magát az implantot. Ennyi idő kell a csontpótló anyagnak, hogy stabil alapot képezzen, és arra már implantot lehessen helyezni. Nem tudom, ez minden esetben kötelező-e, ilyenről nem beszélgettünk. Nekem kellett, és kész.

Úgyhogy a karácsonyi hazaút alkalmával egy CT-vel kezdtünk, ami szerencsére mindent rendben talált, úgyhogy januárban jöhetett a műtét. Ez egy körülbelül 2 órás beavatkozás a szájsebész által, aminek az elején megkapsz egy lórúgásnyi helyi érzéstelítőt (6 szúrásra emlékszem). Ezután felnyitják az ínyed, berakják a cuccot, majd összevarrják. A varrás idejére sajnos elmúlt az érzéstelenítő hatása, úgyhogy még mielőtt komolyabban üvölteni kezdtem volna a fájdalomtól, gyorsan kaptam még 2 újabb szúrást. Levertséggel, dagadással és lázzal "fenyegettek" a műtét utáni órákra, ami részben teljesült is. Nem untatnék mindenkit a mocskos kis részletekkel, a lényeg, hogy beszélni az első 72 órában igazi kínszenvedés volt, na meg néhány napig pépes étrenden éltem.

Azért végül minden rendben lezajlott. Az egyetlen, máig érezhető következmény az a zsibbadás a számban:  sajnos idegek körül is dolgoztak, amik nehezen viselik az ilyen jellegű beavatkozást. Úgyhogy ha záros határidőn belül nem múlik el, akkor telefon, és kapok rá gyógyszert. De azóta már eszek és sportolok is rendesen. Nem mondom, hogy minden vágyam az volt, hogy ilyen műtéteket elvégezzenek rajtam, de sajnos erre szükség van ahhoz, hogy egy kicsit tovább életben tartsam "kiváló" minőségű fogsorom.

Vízdíj

A fenti dolgokon (na meg a reptéri eseményeken) kívül már csak apróságok borzolják a kedélyeket, ezek közül csak egyet, az ír viztársasággal lefolytatott "konzultációt" érdemes megemlíteni.

Sokszor említettük már, hogy Írországban a véleményünk szerint sokkal könnyebb ügyeket intézni, de azért az ismerősi körből többen is felhívták már a figyelmünket, hogy ez kb. addig tart, amíg rendes ügyfél vagy, fizetsz rendesen havonta, és nem váltasz szolgáltatót lehetőleg egész életedben. Hát ezt most kezdem én is megtapasztalni.

Az utolsó beszámolónk óta sokminden történt ebben a témában: mint arra emlékezhettek egy régi posztból, Írországban 2015-ben vezették be a vízdíjat, aminek hatására bizony igazi polgári engedetlenségi mozgalom bontakozott ki, és egyes információk szerint az emberek fele nem fizette azt.

Aztán persze 2016 elején választások voltak, és a legfőbb témák egyike pont a vízdíj lett. Az új kormány megválasztása után pár hónappal további értesítésig fel is függesztette a díjak beszedését. Azért én kelet-közép-európai szemmel továbbra sem tudom magam túltenni rajta, hogy mi az, hogy a bolygónk egyik problémás erőforrásáért, a vízért nem fizetsz bizonyos országokban. 

A politikai huzavona vége az lett, hogy az ír kormány tavaly ősszel úgy döntött, mindenkinek visszatéríti az eddig befizetett összeget. Mivel nekünk csak kb. 6 hónapnyi befizetésünk állt benn, ezért "mindössze" 210 euróról van szó, de van, aki majdnem 500 eurót vár vissza. Azért ez elég jelentős összeg ahhoz, hogy harcoljunk érte.

Az eredeti hír szerint persze a pénzt automatikusan utalják vissza a számládra, nincs miért aggódni. Mi is így voltunk ezzel, egészen a múlt hónapig, amikor elkezdett gyanússá válni, hogy lassan 4-5 hónapja nem jött meg a pénz. Erre szintén ráerősített az a hír, miszerint már 95% visszakapta a befizetéseit, és már csak a problémás ügyfelek vannak hátra. Na, akkor mi nyilván ebbe a kategóriába esünk, keressünk egy telefonszámot, és hívjuk fel őket.

A honlapon csak egy 1890-es szám érhető el elsőre (ez az itteni emeltdíjas szám), plusz egy kalkulátor, ami kidobja neked, hogy mennyi pénz is jár vissza. Na, ez utóbbiba bevertem az adataimat, majd kiadta az eredményt: a visszajáró összeg nem állapítható meg, hívjam fel őket ezen és ezen a számon. Itt már volt egy dublini telefonszám, amit gyorsan fel is tárcsáztam.

Hát, ha Magyarországon panaszkodunk, hogy akár 2 percig is várni kell egy kezelőre, akkor ez itt maga a pokol. Az első két percben csak információhegyeket zúdítottak rám, mindezt persze angolul és írül is. Végül eljutottunk oda, hogy diktáljam be a vízszámlán szereplő mindkét azonosítót. Miután ez megtörténik, megtudom, hogy mekkora összeg van a számlámon. Majd mindezek után (4 percnél tartunk) ha szeretném, most már kapcsolnak egy ügyintézőt. Remek.

Na és ezek után jön az igazi sokk: az ír népzenék legrosszabbikát képzeld el, ami tipikusan az a típus, amit hallgatva fél percnél elveszed a telefont a füledtől, és kihangosítod, 1 percnél a hangerőt leveszed a minimumra, 5 percnél pedig leolvadt aggyal, a telefontól a lehető legtávolabb elhelyezkedve, a szoba sarkában kuporogva várod, hogy végre valaki felvegye azt a kurva telefont.

Szóval körülbelül 10 perc kellemes időtöltés után eljutsz az ügyintézőhöz, akinek első lépése: diktáld be a vízszámlán szereplő mindkét azonosítót. De miééééééért, könyörgöm? Akkor mi a francnak bediktálni az elején, ha az már az ügyintézőig úgysem jut el ez az információ?

Na mindegy, végre célegyenesben vagyunk. Elmagyarázom, hogy mi a gondom, nem jött még meg a visszatérítés. Hát igen, mondja ügyintézőnk, ugyanis a probléma az, hogy az én vízszámlám nem a saját nevemen, hanem a "The Occupier" (azaz "a lakó") néven fut a rendszerben, így pedig nem tudnak visszautalni pénzt.

Tehát csak hogy tisztázzuk: a számla megnyitásakor SENKI nem kérdezi, hogy téged hogy is hívnak, az online felületen nem tudod a nevedet beállítani, telefonon sem tudod megadni, viszont simán elfogadják a te nevedről érkező átutalást, amivel fizeted a vízdíjat. Cserébe, ha vissza kell utalni a pénzt, azt már nem tudják megcsinálni, hogy ugyanarra a számlára utalják vissza a pénzt, amiről jött, mert mi van, ha az már megszűnt! Írek.

Az első telefonálás alkalmával végül jelezték, hogy szükségük van néhány adatra ahhoz, hogy visszakapjuk a pénzünket: bankkivonat, ami igazolja, hogy tényleg én fizettem be a pénzt, valamint egy egyéb közüzemi számla, ami bizonyítja, hogy én még mindig ott lakom. Mindez persze csak postán érkezhet be, és ha 3 héten belül nem kapom vissza a pénzt, hívjam őket vissza.

Másnap megtörtént a postázás, majd 3 hét türelmes várakozás után második kör. Kuporgás a sarokban, majd egy másik kellemesen csengő hangú ügyintéző. Sajnos még nem dolgozták fel a levelemet, mert nagyon sok érkezett be. Viszont jó hírük van: mostantól e-mailben is be lehet küldeni minden adatot, viszont nem elég a közüzemi számla, küldjek már fénymásolatot valamilyen igazolványomról is, hogy bizonyítsam, tényleg én vagyok én.

Rendben, megtörtént. Türelmes várakozás, majd a múlt héten érkezik egy SMS: hívjam fel őket az XY számon, hogy egyeztessük az adatokat, és visszautalják a pénzt. Gondoltam már látom a fényt az alagút végén. Harmadik kör: fejből ütöm be mindkét azonosítót, és már a borzalmas zenét is teljesen ki tudom kapcsolni az elmémből. Fejlődés.

Az a bizonyos fény az alagút végén viszont a szembejövő vonat volt: az ügyintéző közölte, hogy látják, hogy beérkezett az e-mailem, de még nem volt idejük feldolgozni, várjak türelemmel. Kérdeztem tőle, hogy akkor mi a búbánatosnak küldtek sms-t arról, hogy hívjam fel őket? Ő azt sajnos nem tudja, valószínűleg valami automatizált rendszer lehetett. Fasza.

Itt tartunk most. Azt mondják, ha február végéig sem lesz pénz a számlámon, hívjam őket újra. Így lesz. Maradjunk annyiban, képesek ők is szükségtelenül megbonyolítani a dolgokat.