Utoljára júliusban írtunk posztot arról, hogy mi van velünk ... persze akár innen a blogról, akár az ismerőseink a Facebook falunkról is tudhatják, hogy nem tétlenül teltek ezek a hónapok. Időközben összeházasodtunk, úgyhogy szeptember közepe óta már friss férjként és feleségként írogatjuk posztjainkat. Nézzük, a házasságkötésen kívül mi történt velünk az elmúlt hónapokban.

Változatlan változások

Mint azt megszokhattátok, ilyenkor beszélünk egy keveset a melóról - ez most a kevésnél egy kicsit több lesz. Az illendőség okán kezdjük is a férfi oldallal: ezt lehet rövidebben lerendezni.

Legutóbb még ezt olvashattátok:

Lehetőségek ugyan eddig is voltak, de a következő hónapokban nem tervezünk munkát váltani, épp elég most az esküvő szervezése ...

Nos, az esküvőszervezés megtörtént, de részemről váltás továbbra sem lesz. Az igazság az, hogy nyáron azért elgondolkodtam rajta, de aztán beszélgettünk (itthon és az irodában is), osztottunk-szoroztunk, és végül meggyőztek, hogy érdemes még maradnom.

Ez egyébként egy hatalmas különbség itteni és magyarországi munkahelyem között. Sokszor elmondtam már, minden tisztelem a korábbi munkahelyeimnek, annyit tanultam ott, mint amennyit életemben nem fogok többet. De hogy vannak, akik a hitegetést mesterfokon tudják űzni, az biztos. Ezzel szemben itt nyíltan a szemembe mondták, hogy mik a korlátai a melónak, és mire számíthatok, vagy épp mire nem, ha maradok. Azt is elmondták, miben tudnak segíteni a továbbiakra nézve - ez pedig megkönnyítette a döntésem.

Úgyhogy az egyetlen változatosságot mindössze az jelenti, hogy ismét elvesztettünk egy magyar kollégát (úgy döntött, elég volt neki 1.5 év ebből a csodás időjárásból), így a négyes kontingensből már csak ketten vagyunk.

Ami nem megy, nem kell erőltetni ...

Ezzel szemben feleségemnél változások álltak be.

Az előző részek tartalmából:

Március végével úgy döntött, hogy kipróbál valami mást: adódott a lehetőség, hogy alkalmazottként, részmunkaidőben elmenjen dolgozni a város egyik hoteljének SPA részlegébe recepciósként, illetve műkörmösként. 

Ambivalens érzéseink vannak. Előnye ugyanis, hogy két munkát visz párhuzamosan, lehet válogatni: amelyik jobban bejön, az marad hosszú távon. Hátránya, hogy most két munkát visz párhuzamosan, vagyis a hét 7 napjából legalább 6 napon dolgozik (3-4 nap a hotel, 3 nap a szalon), így valamiből visszább kellett vennünk. Ezek pedig a hétvégi kirándulások lettek, emiatt is látható kevesebb utazós poszt mostanában.

Hát, azóta olyan jól megy a két meló csinálása, hogy már egyik sincs meg. A szalon már a nyár elején bezárt, annyira nem volt értelme tovább folytatni. A végén már annyira kevés vendég volt, hogy az utolsó két hónapban már a bérleti díjat is alig termelte ki - havi 50-100 euróért meg nem éri meg ülni valahol. Ezt egyébként sajnáltuk, mert nagyon szerette csinálni, és a hangulat is jó volt benn. Ám ekkor még úgy gondoltuk, hogy a hotel egy kiváló alternatíva lesz. Mint kiderült, tévedtünk.

Heti 3-4 nap munkáról volt szó, hétvégén + 1-2 hétköznapon. Sajnos aztán gyorsan kiderült, hogy az elképzeléseink és a valóság nem feltétlenül egyezett, így végül egy apró ügy lett az a bizonyos utolsó csepp, és felmondás lett a vége. Persze tisztában vagyunk vele, hogy ettől nem volt mindenki boldog, de hát ilyen az élet: ha nekünk valami nem jó, akkor mi azon változtatni fogunk.

Már közben is hallottunk híreket, de azért főleg utólag derült ki, hogy jobb is volt ez így. A hoteltulajdonos család tagjai ilyen helyi lőrincek (ha érted, mire gondolok ...) - bár az állam itt kevésbé rakja a seggük alá a közpénzt. A kiváló gazdálkodás miatt aztán annyira eladósodtak, hogy a tulajdonos cégei közül héthez könyvvizsgálókat rendeltek ki, akik úgy döntöttek, hogy akkor inkább átvennék ezeket a cégeket. Úgyhogy most jelenleg a kiváló hotel valahol lóg a levegőben, és a 300+ alkalmazott csak bízni tud abban, hogy nem rúgják ki őket egyik napról a másikra. De szerencsére nekünk ezt már nem kell átélnünk.

Azért nézzünk meg néhány példát, mi is volt az, ami nem teljesen stimmelt:

• A beosztások kaotikussága: ahogy előző posztunkban írtuk, a hétvégéink többnyire ugrottak, hiszen munka volt - ezzel tisztában voltunk, bevállaltuk. Arra viszont nem számítottunk, hogy lesz olyan hétvégi nap, amikor kezdés előtt egy órával szólnak ide, hogy ma mégse gyere, vagyunk elegen ...
• Helyette viszont volt olyan, amikor szabadnapon akarták berendelni dolgozni. Ezt megelőzendő már június elején szóltunk, hogy hétfőn és pénteken délután esküvői táncot gyakorlunk, azokon a napokon ne osszák már be, ha egy mód van rá. Persze ez drága főnökasszony egyik fülén be, a másikon ki (és még azt sem mondhatjuk, hogy igazi ír hozzáállás, mert brit volt). Úgyhogy amikor először be akarta rendelni pénteken, és ő jelezte, hogy nem ér rá, akkor megkapta válaszul, hogy legközelebb szóljon, ha ilyen privát programot szervez ... gratulálok.
• Arról már ne is beszéljünk, hogy ha nem volt vendég, a kollégákat többször hazaküldték a nap közepén. Persze ennek eleinte még örültünk is, rövidebbek voltak a napok, és még azt is megértettük, hogy ilyenkor bizony fizetés sem jár azokra az órákra. Ez addig egész jól ment, amíg egyszer szerettünk volna +2 nap szabit kérni: a főnökasszony reakciója az volt, hogy nem lehet, mert nincs elég ledolgozott órája. Persze aztán kiadta a szabit - mint aki kegyet oszt, ugye.
• Az utolsó cseppet végül az alábbi sztori jelentette: mivel a beosztást két rendszerben vezették (így kell ezt a modern helyeken ugye ...), ezért előfordult olyan, hogy valaki az egyik rendszerben be volt írva, a másikban nem. Erre rájöttek még az utolsó pillanatos áthelyezések, ezért a mondás mindig az volt, hogy előző este szólnak, ha menni kell. Adott napra feleségem be volt írva az egyik rendszerben, a másikban nem, a telefon pedig nem jött előző este ... így hősnőnk nem ment be dolgozni. Persze délben jött a lebaszós telefonhívás, hogy mit képzel ő, hogy hagyhatja cserben a kollégákat, hisz az egyik rendszerbe be volt írva. Tegyük hozzá, korábban volt már olyan, hogy be volt írva, de nem kellett mennie dolgozni. Szánalmas, no.

Félreértés ne essék: biztos, hogy hibáztunk mi is dolgokban, senki sem tökéletes. Például a karácsonyi szabadságolásból is volt egy kis hiszti, ott valószínűleg mi is hibáztunk (például elkövettük azt a hibát, hogy egy nappal korábbra mertük megvenni a repülőjegyet, mint amire előzetesen megigényeltük a szabit, mert 200 euró volt a difi). 

A másik oldal persze úgy érezte, ők támogatóak voltak mindenben. Például amikor látták, hogy nem tudnak elég melót adni műkörmösként, még a takarítást is felajánlották! Mi ez, ha nem támogatás, no ... mindig is az volt a karriercél, hogy az ír burzsujok szétdobált törölközőit pakolhassuk. Persze átmenetileg ez is be lett vállalva, hiszen eredetileg csak 2 hétről lett volna szó, hetente 2 napot, amíg az épp aktuálisan felmondott takarítónő helyére találnak valakit. Aztán amikor egy hónap múlva sem jött senki, akkor már gyanús volt, hogy valami nem stimmel. Lényeg a lényeg, ami a hotelban zajlott, azok nem voltak munkahelyhez méltó körülmények.

Szóval amint a fentiekből is látható, nem a legbékésebb volt az elválás. Persze ezt is csak ír mértékkel kell nézni. Nem volt ajtócsapkodás, nyilvános üvöltözés - szimplán mindkét fél úgy gondolta, jobb lesz egymás nélkül, és mivel Írországban a kirúgás szinte ismeretlen fogalom, ezért inkább mi vittük be a felmondólevelet. 

Szerencsére azért túlságosan nem kellett aggódnunk, hogy munkahely nélkül unalomba fullad majd írországi életünk. Egy belvárosi szalon ugyanis műkörmöst keresett (nem recepcióst, nem takarítót, hanem műkörmöst) - a jelentkezést beadtuk, a próbanap és a próbamunka jól sikerült, úgyhogy feleségem azóta is a belvárosi bevásárlóközpont egyik szépségszalonjának egyik műkörmöse. 

És hát egyelőre minden szép, minden jó, mindennel meg vagyunk elégedve ... persze semmiképp sem akarjuk elkiabálni, éreztük ezt már így korábban is. De azért az már az első néhány héten látszódott, hogy más ez a hely, mint az előző.

• Nincs vasárnapi munkavégzés. Ez már ad nekünk egy nagy megnyugvást, így egy hétvégi napot legalább biztosan együtt tudunk tölteni.
• A munkaidő fix: csütörtökön és pénteken 10-től 8-ig, egyéb napokon 6-ig. Nincs az, hogy ma nyitós vagy, holnap délutános, holnapután meg zárós. Van egy kezdete és egy vége a munkaidőnek.
• A szalon bejáratott, frekventált, 5 éve üzemel. Nem kell attól tartani, hogy nincsenek vendégek, hiszen szinte folyamatosan van vendég. A vendégektől ráadásul folyamatos visszajelzéseket kérnek, amiket az alkalmazottak havonta megkapnak - így tudják, mennyire voltak elégedettek velük, min kell változtatni, ha kell.
• A tulajdonos ír, ismeri a helyi viszonyokat, és ő maga is dolgozik a szalonban - tehát nem egy hátsó irodában ülő emberről van szó, aki a vendégekkel csak véletlenszerűen találkozik. 
• A szabadságok száma: amennyi kell, csak szólj előre. Emiatt aggódtunk is egy picit a munkahelyváltás előtt, hiszen jövő év első felére van már jópár betervezett programunk: de szerencsére simán megoldható volt minden.

Szóval röviden: a hotelnak szinte teljes ellentéte + minden megvan, ami a korábbi szalonban volt + egy jól bejáratott, frekventált hely, működő vendégkörrel. Ez pont az, ami nekünk kellett.

Így, hogy ez már a harmadik hely Írországban, ahol látjuk, hogy működik a műkörmözés, egyre nagyobb rálátásunk van a helyi körülményekre: a következő melós posztban majd erről is írunk egy kicsit, az informatikus ismerősök biztos falni fogják majd minden sorát :)

Adóbevallás ... és a piszkos anyagiak

Persze közben a vállalkozást sem adtuk fel, bár kétségkívül takaréklángra tettük. Viszont megvolt az első adóbevallás, ez még a 2016-os évről. Sajnos ez végül nem ment olyan simán, mint gondoltuk.

Habár már időben leadtuk a papírokat a könyvelőnek, végül az online rendszerben nem sikerült a regisztráció valamiért (amit igazság szerint mind a mai napig nem értünk, hogy mi volt), emiatt aztán az adóbevallás elhúzódott egészen november közepéig, ami a határidőn túl van kb. két héttel.

Ha elolvastad a fenti mondatot, emésztgessük ezt egy kicsit:

• Online rendszer: bizony, az adóbevallás teljes mértékben elektronikus. Nem, nem arról van szó, hogy elektronikusan is leadhatod az adóbevallásod - CSAK úgy adhatod le. Nincs az adóhivatalban több órás sorban állás leadás előtt egy héttel, mert kérdésed van; nincs szenvedés a papírokkal (jaj, hova raktam, mit írjak be ide, nem értek én ehhez ...), stb.
• A határidő lejárta után adtuk le a bevallást. Mint kiderült, Írországban is jár ezért büntetés: névleg a fizetendő adó mértékének 5%-a. Igaz, ettől több okból is eltekinthetnek: egyrészt itt is létezik a méltányosság; másrészt, ha online adod le a bevallást, november 15-ig kitolható a határidő. Úgyhogy semmiféle büntetést nem kellett fizetni: egyrészt, látták, hogy az online regisztráció folyamatban van, a könyvelőnk heti szinten hívta az adóhivatalt. Másrészt, ahogy korábban említettük, itt elég sok mindent el lehet számolni egy induló vállalkozásnak kiadásként. Így aztán a végére olyan alacsony profitrátánk maradt, ami után már nem kellett adózni semmit sem. Ebben persze nem is az az érdekes, hogy nem fizettünk büntetést, hanem a körülmények: senki nem járt rá a nyakunkra, hogy helló, adóbevallás van; még egy nyamvadt levelet sem kaptunk az adóhivataltól (én már szart érek?). 

A 2017-es év még érdekesebb lesz: ott már alkalmazottként, és vállalkozóként is jelen leszünk a rendszerben - kíváncsisággal várjuk, hogyan fog zajlani a bevallás.

Ha már itt tartunk: valamilyen rejtélyes okból, egészen néhány héttel ezelőttig (amikor is végre megtörtént a regisztráció) emergency tax-os adósávba estünk (ez a létező legmagasabb adóráta, azoknak szól, akik még csak most költöztek ki, és még nincsen minden papírjuk rendben). Állítólag a hotelnek, mint első munkáltatónak kellett volna szólnia, hogy a regisztrációt meg kell csinálni, anélkül ugyanis a magasabb adórátába esik az ember. Persze ők nem szóltak, mi meg azt hittük, hogy ha valaki rendelkezik a PPS-szám + munkahely kombóval, akkor nem fizethet emergency tax-ot. Úgyhogy remélhetőleg még idén decemberben kapunk némi karácsonyi ajándékot adójóváírás formájában.

Ha már pénzügyek ... meglepve tapasztaltuk, hogy a házasság után a fizetésünk nem változott. Ez némileg ellentmond a létező összes online kalkulátornak, amelyik mind azt mondja, hogy házasemberként, két keresővel több nettót kéne kapnod ugyanakkora bruttó mellett, mint egyedülállóként. De ez nem így van.

Ennek ürügyén felkerestük az adóhivatalt, megkérdeztük a könyvelőt, valamint én is érdeklődtem a HR-en. Mindenhol azt mondták, ez nem ilyen egyszerű. Mindössze arról van szó, hogy az adójóváírás lesz más: Írországban minden adózó ember évente maximum 3300 eurós adójóváírást vehet igénybe, ami elméletileg annyit jelent, hogy ezt az összeget a befizetett adód után visszakapod, gyakorlatilag pedig azt, hogy ennyivel kevesebb adót vonnak le a bruttó fizetésedből.

Szóval amennyiben úgy alakul, hogy egyikőtök nem keres annyit, hogy 3300 euró adójóváírást kapjon (mert például otthon van egy gyerekkel), úgy ezt a jóváírást át lehet vinni a házastársának a számlájára. De a befizetett adó százalékos értéke ettől még nem változik, és a nettód sem lesz hirtelen több száz euróval több.

Maradjunk annyiban, hogy értjük - valójában nem teljesen. Azért így, két év után el kell ismerni: ahhoz képest, hogy mindenki azt mondta, az ír adórendszer tök jól átlátható, és a vállalkozással is alig van adminisztrációs meló, ma már látjuk, hogy azért ez így, ebben a formában nem teljesen igaz. Való igaz, hogy sokkal kevesebb a kötöttség, és nem jár rád az adóhivatal: de azért adminisztrációra itt is szükség van, és egy kis odafigyelés sem árt, ha nem akarsz elesni némi pénzösszegtől.

Azt viszont hozzá kell tenni, hogy különböző kérdéseinkkel két év alatt már 5 alkalommal jártunk az adóhivatalban, és még sosem álltunk 10 percnél többet a sorban. Számomra ez Magyarországon elképzelhetetlen lenne.

Szóval itt tartunk most - lelkesen várjuk 2018-at, és a vele járó munkahelyi kalandokat :) December 20-ig dolgozunk, és részemről ezzel vége is a melónak erre az évre. 20-án este hazamegyünk karácsonyozni, majd karácsony után vissza is jövünk. Persze aki nem informatikus, annak az év vége húzósabb lesz, 31-én is dolgozik: de ez volt az ára annak, hogy karácsonykor nyugi legyen. Mi meg bevállaltuk, az ír szilveszter számunkra egyelőre amúgy sem minősül nagy party-eseménynek.