Írországba költözni nagyon más volt: mivel mi sosem adtuk le a magyar személyi igazolványunkat, ezért csak az OEP-nek kellett jelezni, hogy mi mostantól egy másik EU-tagállamban fizetnénk egészségügyi hozzájárulást.

A hazaköltözés során azonban teljesen fel kellett számolni ír életünket, mivel sem lakóhelyünk, sem munkahelyünk, sem semmi egyéb nem maradt abban az országban. Illetve ez nem teljesen igaz, de erről majd a tovább után olvashattok ...

A hazaköltözés első lépéseiről ebben a posztban olvashattatok, ez gyakorlatilag annak a folytatása lesz.

Hol is hagytuk abba?

A munkahely kérdése már korábban eldőlt, nem is történt ebben releváns változás: még kb. 3 hétig a jelenlegi cégem alkalmazottja vagyok, majd utána jön az új, magyar hely. Egyedül jelenlegi munkahelyem HR osztálya kavart be egy kicsit (mi is lenne velünk nélkülük ...). Utolsó munkanapom után elvileg DHL-el kell visszaküldenem a munkaeszközöm. Persze a szolgáltatást meg kell rendelni: a terv az volt, hogy utolsó munkával töltött napomat követő nap, szegedi felvétellel, a cég által fizetve (kb. utánvéttel) adom fel a dolgokat.

Ez majdnem össze is jött: egy szerda délután, amikor én még bőven Galwayban voltam, kaptam a hívást, hogy akkor másnap Szegeden felvennék tőlem a laptopot, és legyen már nálam némi készpénz, hogy ki tudjam fizetni. Gyorsan jeleztem, hogy ez remek, majdnem minden stimmel, mindössze a "Moszkvában Mercedeseket osztogatnak" című vicc áll fenn, és hogy ezt a megrendelést jó lenne, ha soványmalacvágtában törölnék, mert ez így nem fog működni. Végül aztán kiderült, hogy megpróbálták ők már, de "nyelvi akadályok miatt" nem sikerült a magyar DHL-nél megoldani a problémát, úgyhogy megkértek engem, mint magyarul egész korrektül beszélő embert, hogy akkor töröltessem már a megrendelést. Éljen a humán osztály!

De térjünk rá a relevánsabb, Írország-specifikus részekre.

Az internet lemondása elvileg sima ügy volt, telefonon kértem őket, hogy a hazaköltözés napján töröljék az accountot. Ez meg is történt, legalábbis a költözés napján még volt internetünk a lakásban, majd egy héttel később jött egy levél, hogy az utolsó számlából még jár nekünk 15.76 euró visszatérítés, amit majd utalnak hamarosan. Ez azóta nem jött meg, és már belépni sem tudok az accountomba - nem akarunk filléreskedni, de azért ennek a kb. 5000 forintnak még utánajárunk, ha néhány napon belül nem kerül orvoslásra a probléma.

Elvileg az áramszolgáltatóval sem volt gond, kiköltözés előtt 2 órával felhívtam őket, bediktáltam a releváns adatokat. Úgy tűnt, minden rendben van, a hazaköltözés dátumával kaptunk is egy számlát kb. 140 euróról, amiből még kb. 40-et kell befizetni a korábbi túlfizetések miatt. "Apró szépséghiba", hogy hét nappal később ismét jött egy számla, ahol a még meglévő 40 euróra újra rádobták a 140 eurót. Mivel vészesen közeledett a csoportos beszedés ideje, felhívtam őket, hogy valami nem stimmel. Először annyi volt a válasz, hogy az utolsó, 180 eurós számla a helyes, úgyhogy sajnos kénytelen voltam kezdő matekórát tartani a hölgynek, aminek a végén ő is belátta, hogy a hiba az ő oldalukon van. Mivel letiltottam a csoportos beszedést, ezért ők már semmiképp sem húznak le tőlem semmit, de ha mégis probléma lenne, akkor kaptam egy azonosítót, amit bedikáltva a banknak már vissza is vonják a tranzakciót. Bízzunk a legjobbakban.

Apropó, emlékszik még valaki arra, amikor azt írtam, hogy Írországban addig vagy jó ügyfél, amíg kb. fizeted amit kérnek és soha nem akarsz váltani, költözni, stb? Na, pont ilyesmikre gondoltam!

Az autóbiztosításnál szerencsére nem volt ilyen gondunk: a kiköltözés előtt 2 nappal visszaküldtük nekik levélben a discet, mire a hazaköltözés napján e-mailben megkaptuk a bónuszigazolást, újabb 2 nap múlva pedig már az éves díjból fennmaradó összeg is a számlánkon volt. Mondjuk az előző posztban említett, telefonban ígért "oh persze, kiküldjük mi Magyarországra az igazolást"-nak nyoma sem maradt, de mégis, ez korrekt ügyintézés.

Apropó, ha már számla: ebből már kitalálható volt, hogy a bankszámlát még nem zártuk le. Ennek több oka is van: egyrészt senki nem tiltja, hogy egy másik EU-s országban legyen számlád, másrészt viszont várunk még pénzt, az adóvisszatérítés, a biztosítótársaság utalása, és az utolsó fizetések mellett többek között a főbérlőnk foglalóját is vártuk vissza.

Ez utóbbi meg is érkezett, ám sajnos 50 euró hiánnyal: mint kiderült, a költözéskor olyan dolgokat is tettünk a szelektív kukába, amit nem lett volna szabad (üvegek), ezért a cég nem vitte el azt, és a főbérlőnek magának kellett kiválogatnia a nem odavaló dolgokat, és elvinnie a társaságnak a megtisztított szelektíves zsákot. Ezért pedig 50 eurót benyelt tőlünk. Hát legyen, nem voltam boldog, de ennél nagyobb bajunk sose legyen.

Apróbb problémát okozhat még, hogy az én ír bankkártyám novemberben lejár, és elvileg postán küldik ki az újat. Viszont mivel a címemet nem jelentettem át (nehogy elkezdjenek problémázni), ezért az a régi ír címre érkezik. A volt főbérlőnek már jeleztem a helyzetet, azt mondta ne aggódjak, minden oké lesz, megoldjuk. Mi baj is lehetne?

A bankszámla mellett úgy döntöttünk, hogy a telefonszámunkat sem adjuk még vissza.

Sajnos mint kiderült, korábbi könyvelőink benéztek nekünk egy-két dolgot (na jó, realistább megfogalmazásban: volt olyan dolog, amit nem szúrtak el, de azt erősen keresni kellett). Továbbá idén egy hosszabb levelezés után úgy eltűntek, mint szürke szamár a ködben: úgyhogy minden korábbi pozitív írásunkat felejtsétek el, még véletlenül se keressétek őket!

Szerencsére azért találtunk egy másik könyvelőt, aki úgy tűnik, elég tisztességesen utánamegy a dolgoknak, még abban is adott tanácsot, hogy a bevallást hogy csináljuk meg úgy a vállalkozásra, hogy abból idővel még nyugdíjunk is legyen (a remény hal meg utoljára). Ez még azonban folyamatban van, és mivel az online felületre való belépés két lépésben zajlik, a második lépés pedig egy ír telefoszámra kapott SMS-kódot jelent, ezért kénytelenek vagyunk még ezt a havi 30 eurós költséget benyelni körülbelül az év végéig.

Persze a telefonszámnak előnyei is vannak.

- Legalább van mobilinternetünk: itthon ugyanis még mindig Domino kártyás Telekom csomagunk van, amit nem is szándékozunk még lecserélni. Én bízom benne, hogy a munkahelyváltás után sikerül valami jó kis céges flottát megfognom, előtte meg minek írnék alá hűségidőt bárhova is. Szóval most az ír kártyánk netjét használjuk.

- Továbbá, az ír számunkhoz még egy 10 eurós VOIP-feltöltésünk is van, amiből így, lassan 3 év után még mindig megvan 8 euró (pofátlanul alacsony árakon lehet így telefonálni!). Úgyhogy ha magyar számot kell hívni, és épp WiFi-közelben vagyunk, inkább VOIP-ról telefonálunk - a fogadó fél meg biztosan örül, amikor meglátja a +353-as számot :)

Így halad tehát az írországi életünk lassú, de biztos lezárása. De mi történik a magyar életbe való visszaintegrálódással?

Első lépés lenne az OEP-hez való visszajelentkezés. Ez azonban nem működik ilyen egyszerűen. EÜ-hozzájárulást csak egy országban fizethetsz: Magyarországon viszont addig nem vesznek vissza, amíg nem igazolod, hogy a másik országból kijelentkeztél. Írországban azonban olyan papír, amely hivatalosan jelzi ottani tartózkodásod végét, nem létezik.

Épp ezért a munkahelytől meg kell szerezni az utolsó fizetési papírt, valamint az igazolást arról, hogy nem vagy már ott alkalmazott. Ezt be kell vinni a magyar hivatalba, akik felveszik az írekkel a kapcsolatot, és majd egyszer csak a fekete doboz kidobja, hogy akkor most minden rendben, vagy nem. Ez állítólag szolid 6-8 hetes folyamat, amit egyrészt pofátlanságnak tartok, másrészt meg végig ott lóg feletted a pallos, hogy vajon a NAV mikor talál meg, hogy "hohó barátom, te nem fizettél EÜ-hozzájárulást itthon, fizessél csak büntit!" Te azt mondod, hogy nem így van, a magyar hivatalok nem packáznak? Tessék, akkor nézd meg ezt (tudom én, hogy ez egy magyarellenes sorosista libsibolsi csatorna, de nem az, higgy nekem).

Most arról ne is beszéljünk, hogy én ezt a folyamatot még el sem tudom indítani, mivel az utolsó fizetésem még nem jött meg, de ez a 6-8 hetes folyamat a vállalkozóknál még nagyobb szívás. Szerencsére könyvelőnk ebben is próbál segíteni, jelezte, hogy ne aggódjunk, majd ő szól a helyi hivatalnak, hogy küldjék el Magyarországra a megfelelő dolgokat - tehát elvileg ezt a folyamatot kintről is el lehet indítani. Ne kérdezzétek, hogyan, ebben a témában vannak még nagyon sötét foltok nekünk. Majd beszámolunk róla, ha eljön az ideje.

A jogosítványunkat 2016-ban lecseréltünk, bízva abban, hogy így csak egyikőnk gatyáját kell majd ráfizetni az első éves autóbiztosítási díjra. Most viszont jó lenne visszacserélni - de ez sem olyan evidens ám.

Először is, nem mindegy, hogy a kint leadott magyar jogosítványod azóta már lejárt volna, vagy sem. Kiderült ugyanis, hogy ha mára már lejárt, akkor neked orvosi alkalmasságira is el kell menni, ami újabb kiadás. Ja, hogy ezt érvényes TAJ-szám nélkül nem csinálják meg? Hát bocs, így jártál.

Viszont ha nem járt le a magyar jogsid, akkor szerencséd van: Írországban ugyanis, amikor elvették a magyar jogsidat, az nem az első kukában landolt, hanem visszaküldték Budapestre! Ez esetben nem kell orvosi vizsgálat, mindössze egy kérvényt kell benyújtani a budapesti fő-fő közlekedési felügyeletnek vagy minek, amiben jelzed, hogy vissza akarod kapni a régi jogsidat. És miután leadtad az ír jogsit (ezt szerencsére elküldheted a kérvénnyel együtt), már küldik is ki a magyar kártyát a megfelelő kormányablakba, ahol az ügyintézési díj leszurkolása mellett (4000 forint) már viheted is magaddal a régi-új jogosítványod!

Hát egyszerű ez, mint egy pofon, nem?

Itt tartunk most: munkakeresésről, albérleti ügyintézésről nem írtunk, mert ez igazából kevésbé köthető Írországhoz. De az biztos, hogy lesz még posztunk - lehet csak hetek múlva, de mindenképp beszámolunk arról, hogy kitaláltunk-e már a bürokrácia útvesztőjéből.