A kajás posztban már megígértük, hogy lassan jön az italos poszt is - az ígéret pedig szép szó. Szóval mit iszik az átlag Írországba szakadt magyar, ha nem Guinness-t?

Jogi háttér

Mielőtt belemennénk az alkoholmámoros részletekbe, beszéljünk kicsit a szabályozásról: Írországban elég nagy probléma az ivászat (miért, ebben az időben mi mást lehet csinálni? - mondja erre a helyi, amiben mondjuk van valami), ezért próbálják a felelős alkoholizálást előtérbe helyezni.

Ennek megfelelően a boltokban alkoholt csak 10.30 (vasárnap 12.30) és 22.00 között vehetsz, ez alól a nemzeti ünnepek sem kivételek. Természetesen a pubokban, night clubokban este 10 után is mehet a dorbézolás.

E mellett minden alkoholos üvegen és dobozon ott van a napi maximum mennyiség, amit férfiként vagy nőként bevihetsz anélkül, hogy megúszd részegség nélkül. Biztos sokan olvasgatják.

A vezetési szabályok egyébként kevésbé szigorúak: vezetni lehet alkoholbevitel után is, a pontos rátákról itt tájékozódhat az érdeklődő. A lényeg, hogy méreteidtől függően 1-2 sör még belefér. Más szabály vonatkozik a novice, vagy learner jogsival rendelkezőkre, nekik alacsonyabban van a limit.

Sör

Egy vallomással kell kezdenünk: az elmúlt egy évben valószínűleg többféle alkohol fordult meg itteni konyhánkban, mint a magyarországiban évek alatt. Az a helyzet, hogy otthon valahogy nem nagyon álltunk rá arra, hogy munka után megigyunk valamit - itt viszont ez időnként teljesül. Na nem azt mondom, hogy literszámra fogy a pia, de hetente 1-2 üveg sör vagy valami azért lecsúszik. Ennek ellenére egy száraz november megtartása nekünk még mindig nem lenne nagy kihívás, ha mostantól azt mondaná nekünk valaki, hogy nem ihatunk alkoholt, szerintem azért túlélnénk valahogy.

A vallomások után térjünk rá most már tényleg a lényegi dolgokra. Először is, tisztázzuk a Guinness-kérdést. Ismerünk olyanokat, akik lassan 10 év után is arra esküsznek, hogy ha ebben az országban sört iszunk, akkor az legyen Guinness. Hát én erről gyorsan letettem. Persze az első hónapban igyekeztem én is mindig azt fogyasztani, aztán viszont rájöttem, hogy szerencsére nagyobb a választék annál, mint hogy leragadjak egy típusnál. Ráadásul - kövezzetek meg, de - szerintem annyival nem is jobb, mint a többi, hogy mindig ezt igyam.

Ha már Guinness, mi is az pontosan? Az írek egyik legtradicionálisabb árucikke, konkrétan egy fekete sörfajta. A történetébe nem nagyon mennék benne, akit érdekel, a vonatkozó Wikipedia oldalon elolvashatja. Inkább néhány érdekesség:

• Minden doboz Guinness tartalmaz egy műanyag golyót, ami "felbontás után nitrogéngáz-keveréket bocsát ki a minőség javítása és a hab krémességének megőrzése érdekében"
• Előszeretettel használják a főzés során, állítólag nagyon jó alaplé, szépen megpuhul benne a hús. A cégnél nagy ritkán van guinness-es hús, tényleg egész korrekt szokott lenni.
• A kitöltés módja elég sajátságos, és erre igyekeznek oda is figyelni. Az Internet tele van ilyen jellegű videókkal, ezért én csak idelinkelnék egyet-kettőt. Az első link a tökéletes töltési módszert mutatja be, míg a második talán kevésbé profi, de sokkal jobban bemutatja annak a leülepedésnek a folyamatát, aminek hatására a sör elnyeri tökéletes színét és ízét.
• A Guinness-re teljes iparág épült, ha valamilyen ír szuvenírt akarsz venni, az biztos, hogy az ezzel a névvel fémjelzett dolgokat bármelyik ajándékboltban megkapod.

Oké, Guinness, de mit ihatsz még? Például a Budweiser és a Heineken teljesen sztenderd sörnek minősülnek, és mindenhol kaphatók. Ami számomra nem volt ismert, mielőtt idejöttem, az a Coors Light. Nevének megfelelően az egyik legkönnyedebb lager sör, amit valaha ittam, én speciel nagyon szeretem - az első nagyobb adag itthonra vásárolt nemguiness speciel pont ez volt.

Nekem az egyik legkellemesebb meglepetés az itteni sörök közül a Smithwicks nevű vörös - amelyben a W-t eldugjuk, így már sokkal könnyebb a kiejtése. Amikor először ilyet kértem, elég hülyének néztek, mivel valami nagyon mást mondtam. Aztán gyorsan megtanították rá, hogy mi a helyes módi. Kiváló ízű vörös sör egyébként, amelyből az első kettő még nekem is képes észrevétlenül lecsúszni. Szintén elégedettséggel tölt el, ha Hop House kerül elém - ez is egy láger sör, és ezt is a Guinness gyártja.

Egyébként ittam már egész jó ale-eket is, de ezek közül egyik sem ragadt meg még annyira, hogy kapásból fel tudjam idézni. Az IPA pedig nekem túl keserű, nem az én világom.

Említsük még meg a "kézműves" söröket, amelyeket a környékbeni sörfőzdékben készítik. A városban van 2-3 pub, amely kimondottan ráállt ezek árusítására, de a boltokban is kapható néhány sztenderd fajta. Ha valaki Írországban jár, és mindenképpen kóstolni akar, nekem eddig a Buried at sea és a Sheep stealer voltak a kedvenceim - utóbbi nálam elnyerte a "legjobb sörnév" megtisztelő címét is.

Ha már szóba kerültek a különlegességek: elég sok helyen kaphatók azok a fajták, amelyeket otthon szeret(né)nek "prémium-kategóriának" bélyegezni, elsősorban a Miller-t, Corona-t értem ez alatt. Ezek itt ugyanabban az árban kaphatók, mint a többi, egyéb sör, és nem csak az "elit helyeken" találod meg őket. 

De mit jelent az "ugyanaz az ár"? Európában itt az egyik legdrágább az alkohol, ami a fentebbiekben leírtak miatt talán érthető is. Ez azt jelenti, hogy a pubokban 4,5-5,5 euró között kapsz meg egy korsó sört, a boltokban általában 2-3 euró között jönnek ki a jobb, kézműves sörök, míg a sztenderdebb söröket kb. 2 euróért lehet megkapni. 

Itt viszont általában senki nem vesz egy-egy üveg sört: a kézműves söröknél tipikus a hármat kilencért, illetve a négyet tízért akció. A sztenderd söröket nagyobb pakkokban lehet kapni, minél többet, annál olcsóbb egységáron. Ha a legnagyobb, 24-es kiszerelést veszed, akkor átlagosan 1 euróra jön ki egy üveg, míg egy nyolcas pakkban kb. 1,5 euró darabja. Például amikor barátok jártak nálunk, egy hatos Coronát vettünk talán tíz euróért, egész korrekt ajánlat volt. Karácsony előtt egyébként nagy leárazások vannak.

A söröktől való búcsúzásként gondoltam ide rakok néhány képet, de mivel üres sörösüvegeket blogposztba pakolni elég értelmetlennek tűnik, ezért csak két képet dobok ide, egy-két kisebb gyűjteményről:

Utóbbi képen van egy kakukktojás, az első sorban látható belga sört ajándékba kaptuk :)

És tényleg utolsó sörként, beszéljünk még kicsit a belga sör mellett található Innis & Gunn-ról. Ahogy tanult kollégák írják a sörfigyelő blogon, mielőtt ezt meginnád, el lehet felejteni mindent, amit a sörről gondoltál. Biztos vagyok benne, hogy igazi kemény sörfüggők lefikáznák, de mi szerencsére szimpla "műkedvelők" vagyunk :) Meglepő módon 0.7-es üvegben árulják, és az ára is egész borsos: 5-6 euró között mozog egy üveg ára a Tescoban.

Bár be is linkeltem, a fentebbi blogposztból azért idemásolnám a releváns részeket: Tölgyfahordóban érlelt, enyhén karamellás, vaníliás, lágy sör. Szinte hiányzik belőle az angol sörök vadsága - azért annyi teltség van benne, hogy a 6.6% alkohol rejtve maradjon. Mintha én magam írtam volna.

Bor

Ez egy elég rövid szekció lesz, itt ugyanis nagy különbségeket nem látunk, azon kívül természetesen, hogy nincs magyar bor. Helyett viszont chilei, amerikai, ausztrál, és dél-afrikai is járt már nálunk. Egyszer beleszaladtunk egybe, aminél már alig vártuk, hogy elfogyjon, de alapvetően elégedettek vagyunk a kínálattal. Az viszont biztos, hogy egyik sem maradt meg annyira, hogy itt külön kiemeljem (ez mondjuk nem sokat jelent, az utolsó bor, aminek a neve beleégett az emlékeimbe, az a szegedi egri borozó medinája volt, ami meg nem egy somelier-nek való bor .... na jó, még a ménesi királyleányka is kellemes emlékeket idéz, és az egy jobb minőségű itóka).

Az árak egyébként vegyesek, az aldis 5 euróstól kezdve akár 20 euróért is vehetünk bort a boltban, a prémium kategóriáról nem is beszélve (persze ez utóbbiaknak a közelébe nem megyünk). Általában 7-8 euróért már elég tisztességes fajtákat lehet kapni, és érdemes lecsapni az 50%-os leárazásokra, amikor egy-egy 15-20 eurós bort nyomnak le félárra. Egy másik akciófajta, amikor 6 üveg bort megveszel, és az ár 25%-át visszaadják vásárlói pontokban, vagy 10 eurót elengednek.

Egyébként a pubokban is biztosan van bor, de emlékeim szerint mi még sosem vetemedtünk rá.

Cider

Ha valaki se nem sörös, se nem boros, de mégis valami alacsony alkoholtartalmú italt keres, az a cidert kereste eddig. Boltban ezek üvegje körülbelül 2-3 euró között mozog, pubban a sörökkel nagyjából megegyező, körülbelül 5 eurós áruk van. A pubokban ez teljesen elterjedt, egyáltalán nem minősül a "milyen csajos italt iszol már"-kategóriának, ha ezt iszod. Fő márkanevek: Bulmers (máshol Magners néven fut), Orchard Thieves. 

Szóval, cider, avagy magyar nevén almabor. Természetesen egyáltalán nem csak almás van belőle, sőt, be kell ismernünk, nekünk az almásak nem is annyira jönnek be, általában túlságosan is savanykásak. Eddig leginkább az Orchard Thieves almacidere volt az, ami bejött - persze az volt a legédesebb eddig. Az íreknél sokáig abszolút egyeduralkodó volt a Bulmers, egy ideje azonban betört a piacra a svéd (?) Kopparberg, amelynek epres változata akár 3.5 euróba is belekerülhet a boltban is, de simán megéri.

Teljes elképedésünkre a Stella Artois is gyárt cidereket, ezeket körülbelül 2-2.5 eurós áron kapjuk meg, és ár / érték arányban azt kell mondanom, igen korrekt. Ez utóbbiról itt egy kép:

Egyéb

Na jó, de mit iszunk, amikor bedurvulunk? Hát felesezünk. Ennek is van két fajtája, a sztenderd shot-ok, valamint természetesen a whisky-k. 

Előbbiről sokat nem is tudok mondani, itt is többnyire a sztenderd fajták léteznek: Jägermeister, vodka, rum ... meg még biztosan sokféle más. Jellemző, hogy mennyire nem iszunk itt felest, hogy semmi más nem jut eszembe. Ja, itthon van még valamilyen Unicum is a szekrényben.

Ha helyi rövidet keresünk, a Poitin-t kell megemlíteni - ami számukra valami hasonlót jelenthet, mint nekünk a pálinka. Állítólag csak a nagy öregek tudják jól megcsinálni, és egyébként egy kicsit erősebb, mint a pálinka: 40 és 90% között mozog az alkoholtartalma. Még nem volt hozzá szerencsénk.

Ami igazán különleges itt, azok a whisky-k. A főbb / ismertebb márkák: Bushmills, Jameson, Kilbeggan, Tullamore Dew. Helyben nagyon ismert whisky még a Paddy, ami külsőre elég gagyinak tűnik a többi nagy mellett, de ízre simán van olyan jó; és tényleg az egyik legsztenderdebb whiskynek számít errefelé.

Egy pubban találkoztunk száz elem feletti whiskylappal, a legdrágább ilyen jellegű ital valahol 900 és 1000 euró között állt meg. Szóval ha akarod, bizonyos helyeken csorgathatod a nyálad a pultnak azon a során, amelyen csak whisky van.

Ha valaki szeretne ismerkedni a helyi "nevezetességgel", itt megteheti: ezek között van olyan, amit még én sem láttam sehol szerintem. 

Ja igen, árak: általában a boltban 25-30 euró között kapható egy 0.7-es üveg. Jobb napokon leviszik 22-23 euróra, különleges alkalmak (például karácsony) előtt néha 20 euróért is megkapod, ennél olcsóbban soha. A rum, vodka 15-20 euró között mozog, a Bailey's-t is ilyen áron forgatják a piacon. Ez utóbbi olcsóbb helyettesítőit akár 10 euró körüli áron is meg lehet kapni.

Szomorúság, de jövőre ismét terveznek emelni az alkohol jövedéki adóján - valahogy nem tudják rávenni az embereket, hogy a hideg téli estéken inkább egy tea mellett múlassák az időt a pubban. Nem is értem.

Alkoholmentes zóna

Végül, de nem utolsósorban beszéljünk az alkoholmentes italokról.

Egy átlagos hétköznapon természetesen itt is vizet iszik az ember. Sajnos a víz minősége egész Európában az íreknél az egyik legrosszabb (hiába, érdemes tüntetni a vízdíj ellen ...), így egyik első befektetésünk volt egy víztisztító kancsó beszerzése, azóta nyugodtan isszuk. Alternatív megoldás lehet az ásványvíz, amely itt is elég barátságos áron van.

Az üdítők közül a rostos leveket tudjuk rövidebben lerendezni: itt is megvannak ugyanazok, mint otthon - na persze nem a Sió. Az egyetlen kivétel, hogy itt a baracklevet látszólag nem szeretik, mi legalábbis nem nagyon találunk a környéken. Helyette van mindenféle egzotikus gyümölcsök ízvilágára hajazó lötyi: mangó, papaya, stb. Elég elterjedt még az áfonyalé, ami nekem azért még mindig nem lett a kedvencem. A sztenderd természetesen itt is az alma és a narancs, vagy esetleg a multivitamin. 1 eurótól 2.5 euróig lehet kapni literjét, ez utóbbit természetesen itt is a Tropicana jelenti.

Zárásként a szénsavas üdítőkről: természetesen itt is megvan a két nagy márka összes képviselője, valamint néhány saját márka. Ez utóbbiból a legismertebb a Club, aminek a narancsleve egyébként egészen kellemes alternatívát jelent a Fanta helyett. 

Itt egyébként egy kicsit másképp állnak a szénsavas lötyis kérdéskörhöz, mint amit Magyarországon tapasztaltunk. Először is, fél literes kiszerelés szinte egyáltalán nincs. A nagy, két liter körüli kiszerelés természetesen itt is megvan, a családosok veszik is őket. A legtöbben azonban, akik csak épp egy kis bűnözésre vágynak, a 0.33-as dobozos üdítőt veszik - itt ez a legelterjedtebb konstrukció, és igyekeznek a "minél többet veszel, annál olcsóbban kapod" elvet követni. Egy-egy kis doboz önmagában akár az 1 eurót is elérheti, viszont ha hatos, vagy még jobb: tizennyolcas pakkot veszel belőle, akkor akár 30 centes dobozáron megkapod őket. Így lehet beszerezni 18 kis dobozos üdítőt 5 euróért.

Én speciel imádom ezt a konstrukciót. Hetente-kéthetente egyszer megkívánunk egy pohár szénsavas lötyit, és ekkor tökéletes, hogy felbontok egy kis dobozt, megiszom frissen, majd kész. Ha viszont a nagy kiszerelést venném, vagy magamba döntenék két liter egészségtelen cuccot; vagy éppen a felét sem innám meg, és egy hét múlva kiöntöm, mivel a szénsavasságát már teljesen elveszítette. Szóval nekünk ez nagyon bejön.

Gondolkodtam valami frappáns végszóban, de sajnos semmi nem jut eszembe, úgyhogy megyek, iszok is valamit annak örömére, hogy végre elkészült ez a poszt is. Remélhetőleg idénre nem ez az utolsó posztunk, legkésőbb karácsony környékén még jelentkezünk olvasnivalóval!