Kegyetlenül elhanyagoltuk a blogot, pedig több témánk is lenne. Egyik legfőbb indokunk az, hogy vendégvárós heteket tartunk, háromszor is vendségsereg lesz nálunk. Először családlátogatás, velük pedig két túrát is megejtettünk. A tovább után az első nap képei.

Mivel kiköltözésünk után az évfordulónkat éppen egyik lakásból a másikba hurcolkodással töltöttük, ezért úgy döntöttünk, hogy most, fél év múlva pótoljuk a hiányt, és csinálunk egy hosszú hétvégét Westportban. A város körülbelül 2 órára van Galwaytől busszal, szóval kivettem egy szabadnapot, péntek reggel felültünk az első arra induló buszra, és már 10 körül ott is voltunk.

Az alábbiakban következzen egy képes beszámoló: mivel az ismerőseink a Facebookos képeket már láthatták, ide olyanokat válogattunk, amik ott nincsenek fenn.

Bizony, ezt is kifogtuk. Időnként az írek is összeszámolják a náluk élő népeket, és ebbe most mi is beleesünk. Rövid(ebb) poszt lesz, igyekszünk felvillantani néhány érdekességet az itteni census form-ról. Akit esetleg bővebben érdekel a dolog (meglepődnék), itt talál több információt.

Ennek a blogposztnak eredetileg tök más címe lett volna, de aztán a minőségért felelős személy jelzett, hogy ő bizony el nem olvasna egy posztot olyan unalmas címmel. Így aztán úgy döntöttem, ha lúd, legyen kövér, és jöjjön egy igazi kattintásvadász cím. Szóval a továbbra való kattintás után megtudjátok, hogy mi is az, amit 15 éve nem ...

Ha valakit esetleg nem érdekel a sok duma, pörgessen a poszt aljára, talál néhány képet.

Március közepén hozzászoktunk ahhoz, hogy nemzeti ünnep van - szerencsére ezen Írországban sem kellett változtatnunk. Ugyan nem az 1848-as forradalmat ünneplik, hanem védőszentjük, Szent Patrik napját, és nem 15-én, hanem 17-én, de lényeg a lényeg: munkaszüneti nap.

Ennek örömére 16-án este egy kis csapatépítő sörözés volt tervben, 17-én pedig a Szent Patrik-napi felvonulás. A tovább után egy kis sztorizás, majd képes beszámoló.

Szóval a februári végi utazásról: megvolt az első nap, körbejártuk a várostól nyugatra fekvő vidéket. Másnap a helyi magyar boltba érkezett árut (sütnivaló hurka-kolbász, füstölt szalámi, normális kenőmájas, emberi árú pezsgő, túró rudi volt a menü) mindenképpen át kellett vennünk Tuamban, ezért úgy döntöttünk, egy olyan túrára megyünk, ami ezt a helyet is magában foglalja. Adta hát magát az ötlet, hogy ezúttal északnak induljunk.

Az ember nem is gondolja, hat hónap milyen gyorsan lepörög - most ez is megtörtént. Még szinte tegnap volt, amikor éjfélkor még a bőröndjeink felett görnyedtünk, és azon gondolkodtunk, hogyan fog beférni minden abba a 65 kilóba, ami az "új életünk" elkezdéséhez kell. 

Azt még távolról sem merném állítani, hogy hat hónap alatt tökéletesen beilleszkedtünk, de azért jelentős tapasztalatokat szereztünk.

Eredetileg úgy gondoltuk, ebben a posztban összegezzük, honnan indulunk, hova jutottunk, mik a terveink a következő hat hónapra. Aztán bokros teendőink miatt ez végül átalakult, és úgy döntöttünk, inkább havi egy-egy szóval összefoglalnánk a legjellemzőbb eseményeket a hónapból, majd írunk hozza egy rövid kommentárt.

Aki végig követett minket, remélhetőleg annak is lesz néhány újdonság - de ha véletlenül nem is, nekünk akkor is jó volt egy picit összegezni az elmúlt hónapokat. A linkek egyébként korábbi posztokra mutatnak, akit érdekel, nyugodtan kattintsa végig őket!

Most pedig megyünk, és az itteni nemzeti ünnepen megnézzük a Szent Patrik-napi felvonulást, meg beülünk egy pubba. Hogy mire számítsunk, nem tudjuk, de egy dolog biztosan nem lesz: fizetett lengyel bértapsolók előtt Európai Uniót ekéző miniszterelnök, a háttérben hazaárulózó agyoniskolázottakkal.

Február utolsó hétvégéjére az időjósok, és minden egyéb időjárás-előrejelzésre szolgáló alkalmazásunk esőmentes időt mutatott, ezért úgy döntöttünk Andrásékkal közösen, itt az idő egy kirándulásra. Mivel szerencsére nem mindenki olyan nyuszi az autóban, mint én, így kibéreltünk egy kisebb Opelt, és nekivágtunk Írország partjainak.

Fényképes poszt, jelentős mennyiségű meséléssel. Ez itt az első nap (aminek a képeit már a Facebookon is láthatják ismerőseink, így ide igyekeztünk más képeket válogatni), nemsokára jön majd a külön poszt a második napról. Persze minden relatív, de személyes véleményem az, hogy ezt a napot vártuk jobban, de végül a második napon jártunk többet olyan tájakon, ahol a leesett állakat szedegettük össze a birkaszaros hegyoldalban.

Ahogy azt egy korábbi posztunkban írtuk, az őshonosok a múlt hét pénteken döntöttek, hogy "Keep the recovery going", azaz maradjon minden úgy ahogy van, vagy "An Ireland for All", azaz mindenki Írországát építsék meg - álnéven: legyen kormányváltás.

Ebben a posztban igyekszünk bemutatni, mi, mint "bevándorlók" hogy láttuk ezt az egészet, illetve hogy mi lett az eredmény. Spoiler: senki nem tud még semmit.

Előre is elnézést azoktól, akik már a fényképes beszámolós posztokat várták, ígérem a következő már ilyen lesz :) 

Az utóbbi hetekben rájöttünk, hogy a blogolás olyan, mint a művészet: ihlet kell hozzá, nekünk meg ebből mostanában kevesebb van. Persze ismerjük el, a környezet is elég ingerszegény, konkrétan a "februári túrák" posztunk beférne a világ legrövidebb könyvei-sorozatba. Ennek okát biztosan kitaláltátok már: az eddigi hat februári hétvégi napból talán ha összesen 8 olyan óra volt, amikor láttuk a napot. Na de, február végéig még van egy hétvége, úgyhogy reméljük akkorra időjárás-ügyileg is minden szép lesz.

Helyette intézzük a mindennapi dolgokat, e hónapban beszereztünk például egy normális porszívót, illetve igyekszünk az elmaradt sorozat- és filmadagot is beütemezni bokros teendőink közé. Ja, és persze intézzük a vállalkozást, úgyhogy következzen az ezzel kapcsolatos poszt második része