Lélekben már az első, komolyabb túránkra készülünk, ezért hétvégente egyre "távolabb" merészkedünk a várostól. Szerencsére azért még helyben is bőven van látnivaló, ezért túlzásokba nem kell esnünk :)

Múlt hét végén úgy döntöttünk, meglátogatjuk a Galwaytől nyugatra fekvő első települést, Barnát, mivel az lenn fekszik az óceánparton (igen, Barna - gondoltuk mi, hogy beszélnek ezek magyarul, csak jól titkolják). Végül aztán nem jutottunk el odáig, ugyanis váratlanul útba esett a Lougn Rusheen Park illetve a Silver Strand, amelyek teljesen kielégítették "nagyvíz-nézegetős" vágyainkat.

Földrajzosok kedvéért egy térkép: az első hétvégén Salthillben jártunk, a kép bal oldalán látható kis öbölszerűség "mögött" volt a Lough Rusheen Park, tőle balra pedig a Silver Strand. A belvárosból olyan 15 km-es séta oda-vissza, persze mi trükkösek voltunk, és amíg csak lehetett, helyi járattal mentünk, ezért kb. 5 km-el megúsztuk.

De úgyis mindenki a képekre kíváncsi, úgyhogy ezek következnek a tovább után.

Kezdjük is a legérdekesebb képpel: tarka szamarak keresztezték utunkat. Hogy mik vannak ...

Ez még a parkból fotózott terület, tehát a fenti térkép kis "öböl-része" látható előttünk. A szemben található dombtól jobbra helyezkedik el a strand. Végső célunk a domb megmászása lett volna, sajnos azonban sziklamászó-felszerelés nem volt nálunk, a partról meg nem tudtuk volna másként megközelíteni, ezért majd talán legközelebb.

Ez már a strand. A korábbiakban említett "domb" látható a kép bal oldalán. Persze felmerülhet a kérdés, hogy a strand végéről miért nem sétáltunk fel a képen is látható ösvényen: mindössze a kettő között lévő néhány méter magas drótkerítés akadályozott meg minket. Drótkerítés, kerítésmászás ... na, szóval lenne ebben egy-két olcsó poén a jelenlegi vészterhes időkben, de ezt most inkább nem erőltetjük.

Víz, szikla, hajó.

Ezt kellett volna megmásszuk a feljutáshoz. Akkor már inkább a kerítés ... 

A háttérben látható kiszögellés egyébként szerepelt már az utolsó salthill-i képen is (nem, nem a Toi Toi-son), a képen annak a "másik oldala" látható, szóval körülbelül ilyesmi távolságról beszélünk.

És végül a bátor helyiek, akik szombat délelőtt kihozták a gyereket egy kis labdarúgdosásra, míg ők maguk igénybe vették a helyi hűtőfürdőt. Volt, aki úszott is a vízben, de róluk végül nem készült értékelhető fotó, ezért anélkül kell elhinnetek, hogy itt a helyiek tényleg ebben a vízben úszkálnak.