Írtunk már sokféle listát, de most úgy döntöttünk, hogy itt az idő megmutatni: mi az, ami egyáltalán nem, vagy teljesen másképp található meg Írországban?

Próbáltunk az élet minden területéről válogatni, és nem megmaradni a közhelyeknél. Reméljük sikerült.

Véletlenszerű választásunk alapján a közlekedés lesz az első téma. Nézzük a tankolást: Magyarországon megszokhattad, hogy van 95-ös benzin, 98-as benzin, ilyen szuperbenzin, olyan szuperbenzin, ólommentes, ólmozott, csak győzzed kiválasztani, hogy melyik kerüljön az autódba. Arról már ne is beszéljünk, hogy az egyes benzinkutak között akár 50 forintos különbségek is lehetnek árban.

Na, ezt itt felejtsd el. Van benzin (unleaded petrol) meg dízel (diesel), az egyik zöld, a másik fekete színnel jelölve, hogy az olvasni nem tudók is rájöjjenek, hogy melyik csövet kell bedugni az autó megfelelő részébe. A környéken található benzinkutak árai között pedig maximum 2-3 cent a különbség. Eddig talán egyetlen olyan kutat láttunk itt, ahol van valami extra hiperszuper benzin - de mivel literenként 10 centtel drágább, mint a sima, ezért ezt a helyet távolról kerüljük.

De ha már benzinárak és vezetés, beszéljünk az autópályák melletti benzinkutakról és pihenőhelyekről. Nem állítom, hogy az ország összes autópályáját végigjártuk, de azért jó páron vezettünk már. És konkrétan nincs a pálya mellett benzinkút vagy pihenőhely! Konkrétan le kell menned a pályáról ahhoz, hogy benzinhez juss. A legtöbb kijáratnál azért igyekeztek két-három kilométeren belül telepíteni egy normális pihenőhelyet, ahol még tankolni is lehet - de ez Magyarország után teljes újdonság.

Mivel az elmúlt hetekben háromszor is megjártuk Galway - Dublint, ezért volt lehetőségünk összeszámolni: összesen három darab "hivatalos" parkolási lehetőség van a pálya mellett. Ezek körülbelül 50 méter hosszú szakaszok, közvetlenül a leállósáv mellett. És hogy milyen bölcs volt, aki ezt megépítette: nincsenek bokrok, fák, nincs árnyék, sem WC, de még egy rohadt pad sem ezeken a helyeken. Úgyhogy bizony előfordul, hogy a parkoló mellett brunyáló férfiembernek csak azt a részét nem látod, amelyiket nem akarod.

És még egy szembe - illetve fülbe - ötlő dolog: a rádiózás errefelé valami egészen másról szól, mint a zenéről. Mondjuk úgy, hogy egy-egy dal csak igen ritkán töri meg a végtelenbe nyúló dumálást. A mi autórádiónkban 6 csatornát lehet előre beállítani, ám mindennapos az az eset, hogy a hat csatorna egyikén sem szól éppen zene. Elképzelésünk sincs, hogy ennek mi lehet az oka, de az biztos, hogy az utóbbi időben az mp3-lejátszó már mindig készen áll hosszabb utak előtt.

Ha már zene, kössünk is rá a következő pontra: zenei fesztiválok. Az index egy kiváló összefoglalót adott az idei magyarországi nyári fesztiválokról, amelyben tényleg csak az nem találja meg a számára megfelelőt, akinek nincs erre igénye.

Ezzel szemben Írországban valahol a békának a nemesebbik fele környékén mozog a zenei fesztiválok mennyisége. Persze elhiszem, nehéz egy olyan országban szabadtéri rendezvényt csinálni, ahol gyakorlatilag lehetetlen egy hétvégét is átvészelni egy kiadósabb esőzés nélkül.

Habár ez a cikk több mint 30 rendezvényről beszél, azért ne túlozzunk: ezek fele valójában sima koncert (helyi szóval: gig), és nem egy fesztivál része. Ezek a koncertek viszont tényleg jelentősek: Rolling Stones, Taylor Swift, Ed Sheeran, Gorillaz, stb.

Ha mégis fesztivál, azok jelentősebb része is inkább egy vegyesvágott, amelyen belül van zene is, de egyáltalán nem az áll a középpontban. Hogy csak egy példát hozzunk, ilyen a galwayi művészeti fesztivál (bővebben itt) amelyben persze van egy zenei helyszín, de azért ettől még ezt ne nevezzük könnyűzenei fesztiválnak.

A városban idén június elején először került megrendezésre egy valódi zenei fesztivál: két napos volt, és mindkét nap este 11-kor véget értek a koncertek.

Aki azért tényleg nem tud meglenni ilyen esemény nélkül, az találhat kisebb - nagyobb volumenű rendezvényeket. De azért aki Sziget Fesztivál, vagy akár csak SZIN-szerű élményre vágyik, azt ne itt keresse. A legnagyobb név egyébként az ír fesztivál-felhozatalban az Electric Picnic, amelyet augusztus végén rendeznek meg.

Menjünk át viszont a nyárból a télbe, és egy kicsit vissza a vezetéshez: téligumi. Ez mondjuk egy kicsit kakukktojás, mert ha akarod, megtalálod a jobb garázsokban, de a helyi autók pár százaléka rendelkezik csak ilyennel. Egyrészt a nyári- téligumi cseréje drága (lásd a korábbi posztot a szolgáltatásokról), másrészt a tárolás is kérdőjeles tud lenni egy ilyen csodás klímájú környezetben.

És persze a legfontosabb érvet még kihagytam: habár a téli gumit hivatalosan 7 fok alatt ajánlják, itt annyira ritkán van akár csak talajmenti fagy is, hogy a többség nem érzi szükségét. Persze ennek van egy olyan következménye is, hogy ha leesik 3 centi hó, az ország leáll (lásd még ezt a posztunkat).

Ha már a téli időszak, említsünk meg még egy dolgot, ami igazából azon a télen tűnt fel, amikor itt töltöttük a karácsonyt: nincs adventi koszorú. Én bizony körbeérdeklődtem az általam ismert íreknél, de még maga a kifejezés is új volt számukra. Jártunk virágboltokban, bevásárlóközpontokban, de sehol nem láttunk ilyet. Eddig Írországban egy olyan hely volt, ahol valódi adventi koszorút tudtunk volna venni: a magyar karácsonyi vásárban, Dublinban. Végül inkább összeraktuk magunknak, mivel az alapanyagok azért itt is megvannak.

A lakhatással kapcsolatban két dolog jutott eszünkbe, ami tényleg hiánycikk erre, de ezt már annyiszor megírtuk, hogy szinte szégyelljük magunkat, amiért ismételgetjük. Az egyik a rendes szigetelés. Körülbelül olyanok ezek a házak, mint a kőfalaik: tényleg jól mutatnak, de a hideg kinntartására alkalmatlanok. Örök "emlék" marad, amikor az első telünkön megemlítettük főbérlőnknek, hogy hát az ablakoknál bizony igen keményen jön be a hideg, mire szinte felháborodva mondta, hogy "hát az nem lehet, két éve cseréltettem ki őket". Na látod, az lehet, hogy így van - de akkor mi inkább el sem akarjuk képzelni, milyen lehetett előtte. 

A másik az automatikus melegvíz hiánya. Még 3 év után sem sikerült teljesen hozzászokni ahhoz, hogy amennyiben a fürdőkádba rendesen beleülve akarsz fürdeni, akkor legalább 60-90 perccel előtte fel kell kapcsolni a vízmelegítést az emeleti bojlernél. Jó párszor előfordult már az alábbi párbeszéd: "Felkapcsoltad a vízmelegítést? Nem, te? Én sem. Hát, akkor ma is csak tusolunk ..." :)

Ha már víz, a nem írek számára szintén idegesítő lehet, hogy a legtöbb helyen még mindig nincs egy normális csap felszerelve, hanem jó angolszász módra két csap van: hideg és meleg, lehetőleg a mosdókagyló egymástól két legtávolabbi pontján. Persze a melegből a tökforró, a hidegből meg a tökhideg víz folyik. Sok sikert hozzá.

Amikor összeírtuk a listánkat, néhány olyan dolog is felmerült, amelyet sehova nem tudunk beilleszteni a gondolatfolyamba, de érdemesnek találjuk megemlíteni. Ezek egyike a ballagás. Ennek az eseménynek konkrétan nincs angol megfelelője: a banquet vagy a graduation áll hozzá a legközelebb, ezek azonban nem magát a ballagást jelölik, hanem azt az eseménysort, amelynek során a diák eltávozik az iskolából. Itt többnyire az amerikai filmekből már jól ismert bálozás jellemző az év végén, ami viszont inkább az otthoni szalagavatónak felel meg, amely egyrészt máskor van, másrészt más a célja. Szóval ha valaki szeretné, hogy gyermeke majd gadeamus igitur-t énekeljen 18 éves korában, akkor ne ide hozza iskolába.

Egyébként láttunk mi itt már november közepén diplomaosztót, szóval tényleg van néhány furcsaság. Sajnos a helyi oktatási rendszerről nincsenek széleskörű ismereteink, mivel mi magunk egy ideje már kikoptunk az iskolapadból, a következő generáció pedig még arrébb van ... azért majd egyszer lehet utánajárunk a hűséges olvasóink kedvéért :)

A másik a szülés előtti vizsgálatok sora: mivel Írországban hivatalosan nincs abortusz (még pár hónapig ... szerencsére az írek józanabbik fele 70%-os arányban eltöröltette ezt az őrültséget a néhány héttel ezelőtti népszavazáson), így genetikai vizsgálatok sincsenek. Erről írtunk már korábban többször, valamint a magyar médiát is igen jól bejárta ez a hír az abortuszos népszavazással kapcsolatban, úgyhogy nem térünk ki rá bővebben. A lényeg, hogy Írországban sokkal lazábban kezelik ezt a dolgot - és sajnos itt a lazaságot nem a jó irányba kell érteni.

De hogy ne ilyen komolyan zárjuk ezt a szekciót, érdemes még megemlíteni az utcai kukák hiányát. Azt azért nem állítjuk, hogy egyáltalán nincsenek, de az biztos, hogy jóval kevesebb van itt, mint Magyarországon. És sajnos ennek megfelelően a turisták által bőszen látogatott, vagy a pubok által "belakott" helyek is igen szemetesek tudnak lenni. Viszont becsületükre legyen mondva, hogy szinte folyamatos a takarítás a köztereken.

Mielőtt még rátérünk az ételekre és az italokra, beszéljünk ezzel kapcsolatos két fontos hiányzóról:

Az első az, hogy konkrétan nincsen zöldség- és gyümölcspiac. Nincsenek nekem nagy elvárásaim, nem a szegedi mars téri piacra gondolok én - de azért annál többet vártam, mint ami itt van. Persze tudjuk, Írországban alig-alig terem meg valamilyen zöldség vagy gyümölcs helyben, így meg nem nagyon van mit a piacra vinni.

Szinte minden termék import, egyedül a helyi eper az, amit Magyarországhoz hasonlóan az évnek ebben a szakaszában a főutak mentén kitelepülő árusoktól is meg lehet szerezni. Helyi még bizonyos évszakokban az alma, málna, és szeder, de ezzel körülbelül ki is fújt a helyi termékek sora.

Szóval a helyi piacot ne is keressétek, Galwayban legalábbis biztosan nincs. Hallottunk már olyanról, aki látott olyat, aki Limerickbe, az ottani piacra jár - ez az, ami a legközelebb áll az otthon megszokotthoz. Igaz, zöldséget és gyümölcsöt ott is legfeljebb a nyár két-három hetében érdemes keresni :)

De ha már piac, beszéljünk még egy dologról, ami nekünk kimondottan hiányzik: ez pedig a cukrászda. Na nem azt akarjuk mondani, hogy nem lehet Írországban süteményt kapni. Egyszerűen arról van szó, hogy a Magyarországon megszokott, "bemegyek a helyre, az ott lévő több tucat süteményből / fagylaltból kiválasztom a szimpatikusat, majd kiülök a teraszra, és megeszem"-típusú cukrászdák itt nem léteznek. Hogy ennek az időjárás az oka, vagy az ír "konyhaművészet", vagy szimplán csak történeti okai vannak, sajnos mi sem tudjuk.

Mi van helyette? Szinte minden étteremben vagy kávézóban tudsz süteményt kérni, de ha épp otthon ennél édességet, akkor itt is van egy-két bolt, ahol nyalánkságokat vásárolhatsz, elvitelre.

Ezek után viszont most már tényleg térjünk rá az ételekre.

A legfájóbb pont a TV-paprika és zöldpaprika: ismeretlen fogalmak ezek errefelé. Helyette kalifornai paprikát esznek. Nem sok olyan dolog van, ami kimondottan hiányzik Magyarországról, de ezt nagyon igényelnénk, hogy legyen. Szerencsére a lengyel boltban kapható időnként, igyekszünk lecsapni rá, csakúgy, mint mondjuk a káposztával töltött ecetes almapaprikára.

Szintén nem kapható melegszendvics-krém: tudom, hogy ez nem éppen az egészséges étkezés mintapéldánya, de Magyarországon teljesen sztenderd, itt viszont egyáltalán nem található meg. Hirtelen még helyettesítő terméket sem tudunk mondani. Így aztán marad az, hogy amikor csomag érkezik Írországba, akkor 3-4 doboz melegszendvics-krém mindig landol benne.

Tényleg nem akarok sokat a kajával foglalkozni, volt már erről bőven poszt, de muszáj megemlíteni, hogy nem ismerik a levest: ami van, az gyakorlatilag krémleves. Abból viszont a boltokban is kapható dögivel: gyakorlatilag dobozos leves. Az éttermekben is a "nap levese" = zöldségkrémleves, de ha szerencséd van, és változatosságra vágysz, akár paradicsomlevest is kifoghatsz! Amikor a család meglátogatott minket, ők ennek a hiányától voltak a legjobban kiakadva.

Kedves feleségemnek pedig a darált keksz hiányzik még nagyon, mint rengeteg süteménynek az alapanyaga. Ja, és túró rudi sincs. És a kolbász sem ugyanolyan, sőt ... skandallum! Elég is volt ebből a témából ennyi.

És akkor zárásként még két dolog, ami szintén nem található meg Írországban, de mi egyáltalán nem bánjuk! 

Az egyik a hálapénz. Konkrétan nem is ismerik ezt a fogalmat. Szerintem ha itt megpróbálnál az orvosnak a zsebébe dugni egy borítékot a műtét után, még ő hívná rád a rendőrt. Viccen kívül, aki olvas külföldre szakadt magyaroktól, ezt szinte országtól függetlenül leírják. Nekem is el kellett magyarázni a helyieknek, hogy mit jelent ez a fogalom. Miután megértik, többnyire az alábbi kérdések egyike következik: de erre miért van szükség? / az orvosok a munkájukat végzik, amiért elvileg kapnak fizetést, miért kell még ez is? / ez valami hivatalos, állami rendszer? / ennyire alacsonyak az orvosi fizetések?, és még sorolhatnám. Szomorú.

A másik az őrült autósok. Akárhányszor Magyarországon vagyunk, mindig belefutunk egy-két idiótába, akik a belső sávban a sebességhatáron utazó másik autóst simán levillogják, rosszabb esetben leszorítják. De az is hasonlóan szimpatikus, hogy ha véletlenül hibázol, és mondjuk három másodpercre elállod az utat egy másik autós előtt mondjuk ez kereszteződésbe, akkor az többnyire úgy üvölt, mint a fába szorult féreg.

Néha csodálkozom, hogy nem ott helyben kap szívrohamot. Tényleg nem értem, hogy Kelet-Közép Európában miért attól lesz valaki menő, hogy megmutatja az úton mindenkinek, hogy márpedig neki van a legnagyobb f***a, vagy hogy ő tud a legjobban üvölteni a másikkal.

Az ilyen Írországban nagyon minimális. A rend kedvéért: továbbra sem állítjuk, hogy itt nincsenek ilyenek (bár azok is legalább 2000 kilométerre keletről érkeztek ...). Azt sem állítjuk, hogy az itteni sofőrök jobbak. Sőt, azt sem állítjuk, hogy a "habár nekem van elsőbbségem, kiengedem a fél várost magam előtt, mert cuki vagyok" mentalitás minden esetben jobb.

De az biztos, hogy tízből kilencszer igenis megkönnyítjük egymás életét azzal, hogy figyelünk egymásra, és nem csak arra koncentrálunk, hogy két perccel gyorsabban tegyünk meg két órás utat, akár azon az áron is, hogy közben egy csomó másik autóst megszívatunk, vagy neadjisten veszélybe sodrunk. Utolsó mondatként egy kis statisztika innen: 2016-ban Írországban 1.000.000 lakosra 40 haláleset jutott az utakon. Magyarországon másfélszer annyi.

Hát ezek voltak azok a dolgok, amik az elmúlt hetekben eszünkbe jutottak. Alkalomadtán szeretnénk majd megírni a posztnak a párját is, amelyben arról mesélünk majd, mik azok a tipikus ír dolgok, amik egy magyarban olyan érzést keltenek, mintha legalábbis a Holdon járna.