Azt mondják, Galway a fesztiválok városa. Persze ezt itt egy kicsit másképpen kell értelmezni, mint otthon: könnyűzenei fesztiválnak például egyáltalán nem ad otthont a város. Sőt, sör- és borfesztivált is hiába keresnénk.

Mi van helyette? Az ország egyik legnagyobb művészeti fesztiválja, SeaFest, hőlegballon-verseny, csak hogy néhányat említsek azok közül, amikről ebben a posztban szó lesz a tovább után.

SeaFest

Kezdjük az egyik legújabb eseménnyel, amely elmondások szerint idénre nőtte ki magát igazán: ez pedig a SeaFest, az ország legnagyobb tengeri fesztiválja. Az egész mindössze három napos - itt egyébként is elég gyakran neveznek egy teljes hétvégét átölelő programot fesztiválnak.

Szóval június utolsó hétvégéjén a tengeri kütyüké, tevékenységeké, stb. volt a főszerep. 

Mi látható ott? Természetesen a fő események a kikötőre és körzetére fókuszálnak. Ez a rész általában is elég zsúfolt, ilyenkor azonban még inkább megtelik élettel a környék. Az óceánkutató hajóktól kezdve a Galway Hooker-eken át egészen az ír hadsereg egyik hadihajóáig mindenféle vízi csoda látogatható. Sajnos a lehetőségeket azért behatárolja a kikötő mérete: habár óceánparti városról beszélünk, a kikötő igazán nagy hajókat nem tud fogadni, így például az óceánjárókról le kell mondani.

Helyette a meglévőket igyekeznek minél interkatívabbá tenni, a hadihajón például ott vannak a szolgálatot teljesítő katonák, akik körbevezetik az embert. Persze nem a hadsereg a lényeg. A fesztiválnak fontos szerepe van a abban, hogy közelebb vigyék az embereket a vízi élővilághoz, hiszen tudják, hogy nagy mértékben formálja a víz az itteni életet. Egy külön felállított, néhány száz négyzetméteres nagyságrendű sátrat csak az óceánkutatóknak rendeztek be, ahol videókkal, interaktív játékokkal hozták a saját munkájukat, és az óceánok világát közelebb a "köznéphez". Tavaly jól be is jártuk a helyszínt: nekem az egyik legérdekesebb rész az Írország környéki hajóroncsokat, és az azok kiemelésre tett kísérleteket bemutató interaktív térkép volt.

Persze a hajólátogatás és a művelődés mellett sportolásra is volt lehetőség. Ingyen kajakozás és vitorlázás volt a programban, valamint idén egy bizonyos flyboard nevű sport (gyakorlatilag jetpackel mutatnak be különböző trükköket) világbajnokai is ellátogattak ide. Többek között ez látható a lentebbi videón:

Ahogy említettem, a fesztivál idén nőtte ki magát igazán: 68%-os (!!!) növekedés volt a látogatók számában, ennek köszönhetően most először érte el a hétvége a 100.000 fős vendégszámot - ami 3 nap alatt azért nem rossz, gyakorlatilag a város lakosságának 1.5-szerese nézett ki a kikötőbe egy hosszú hétvége alatt. Egy újságcikk szerint ez a létszámú vendégsereg körülbelül 6.3 millió eurónyi bevételt generált a helyieknek. 

Film Fleadh és Theatre Festival

Ami Szegeden a filmfesztivál, az itt a Film Fleadh. Idén júliusban már 29. alkalommal rendezték meg a seregszemlét. Mivel itt sajnos moziba is ritkábban járunk (el kell ismerni, valamit ront az élményen, hogy nem 100%-át érted a filmnek), így a filmfesztivál még kevesebb eséllyel indul nálunk - szóval sajnos erről személyes élményeket nem tudunk átadni. Az alapján, amit hallottunk róla, pont olyan, mint bármelyik másik filmfesztivál a világon: dokumentumfilmek, nemzetközi és ír művészfilmek, és néhány olyan alkotás, ami talán szélesebb, "popcorn-mozizóknak" is érdekes lehet. Az idei fesztiváltérkép szerint összesen 7 helyen zajlottak az események.

A színházfesztiválról sajnos még ennyit sem tudunk, de a helyiek imádják: ráadásul egy olyan időpontban van (április), amikor nem sok egyéb lehetőséged van: a napok már egyre szebbek, de a tél még nem múlt el teljesen (ki lehet fogni néhány igazán jó esős napot), illetve az egy hónappal korábbi St. Patrick napból már kijózanodtál. Szóval tenni kell valamit: ilyenkor adnak a kultúrának.

Food Festival

De már április, említsük meg a hónap másik nagy eseményét, a Food Festival-t. Öt nap, tele street food-dal, gasztrotúrákkal. Nekünk ehhez a helyhez kötődik első itteni fesztiválélményünk: vasárnap este 6-kor elindultunk, azzal a céllal, hogy együnk valamit. Mire beértünk a városba, a sátrak 90%-a már zárva volt - mint kiderült, itt a családbarát fesztiválok tényleg a délutánra korlátozódnak. Este 8 körül a családok már otthon, a többiek pedig a a pub-ban vannak, és isznak, nem pedig túlárazott palacsintát esznek az utolsó nyitva maradt sátorban 5 euróért (nem is tudom, ki járhatott így ...).

Ha már étellel kapcsolatos fesztiválok, minden évben szeptember végén rendezik meg az Oyster fesztivált, amelynek során szinte korlátlan mennyiségben tudsz osztrigát és különböző tengeri herkentyűket fogyasztani a városban. Mi eddig nem voltunk elég bátrak hozzá, de mivel azóta már túlestünk a tűzkeresztségen, idén biztosan kilátogatunk egy nap!

Különleges sportok

Néhány különleges sport is eljön a városba és környékére: például van nekünk hőlegballon-fesztiválunk is. Na jó, el kell ismernem, ez egy kicsit kakukktojás: ez ugyanis hivatalos nevén nem egy fesztivál, hanem egy verseny, mégpedig az ír nemzeti hőlégballon-bajnokság. Ez szintén minden év szeptember végén kerül megrendezésre, idén állítólag 40+, különböző országokból érkező csapat részvételével. 

Természetesen az eget betöltő hőlégballonok látványa mellett itt is igyekeznek mindig kiemelni azt, hogy kiváló turisztikai lehetőségeket rejt magában, és hatalmas bevételt generál a városnak. Javasolnám útépítésre fordítani, mert az tök jó, hogy a hőlégballonok elférnek, de az autók lassan nem nagyon :)

Azt is külön kiemelték, hogy nagy dolog, hogy kétszer egymás után itt rendezik meg a versenyt, ugyanis szeretik váltogatni a helyszínt. De tavaly olyan elégedettek voltak az itteni körülményekkel, hogy idén is visszajönnek. Idén a verseny Loughrea környékén lesz, ahol a legutóbbi posztunk strandolós képei készültek. Esküvő után kiváló első hétvégi program lesz összekötni a hőlégballon-bámulást egy tóparti látogatással - de persze csak miután jól bezabáltunk az osztrigából a városban.

Ha már speciális sportok: a Red Bull most már évek óta megrendezi sziklaugró bajnokságát, amelyben a világ legjobb sziklaugrói versenyeznek különleges helyszíneken a világban. Idén - három év kihagyás után - ez is visszatért Írországba: konkrétan Inis Mor szigetén volt az első állomás. Gondolom mondanom sem kell, hogy a nézői jegyeket ide is kb. egy óra alatt kapkodták el. Egy hangulatvideó:

Talán ez a kép adja vissza még jobban a helyszín különlegességét:

A képződmény teljesen természetes egyébként, és arról, hogy ez a helyszín mennyire nem veszélytelen nagy hullámzás esetén, álljon itt okulásul egy Youtube-videó. 20 másodperc az egész, érdemes megnézni!

Végül tudom, hogy vannak nagy bringás olvasóink, úgyhogy az ő örömükre megemlíteném a Bike Week-et, amely a kerékpározás egészségességét és fontosságát hirdeti egy héten keresztül, júniusban. Az egyik legfontosabb eseménye a  vasárnapi tekerés, amelyben egy 30, 60, vagy akár 100 vagy 125 kilométeres túra közül is választhatnak a vállalkozó szelleműek. Idén eljátszottunk a legrövidebb út gondolatával, de végül nem lett belőle semmi. Ha még jövőre is itt leszünk ekkor, akkor ... na de ezt majd meglátjuk, ne tegyünk elhamarkodott ígéreteket.

GIAF

Persze a fenti fesztiválok is fontosak, mégis a helyiek szemében az egyik legnagyobb tradícióval és fontossággal bíró esemény a majdnem 2 hétig tartó Galway International Arts Festival, amely idén ünnepelte 40. születésnapját. 

Az ország egyik legnagyobb művészeti fesztiválját minden év júliusának második felében rendezik meg. Tavaly adatok alapján 200+ esemény, 26 helyszín, 14 nap alatt, 200.000 látogatóval. Idén nem tudom a pontos adatokat, de állítólag 19%-al nőtt a jegyeladás átlagosan.

Persze egy ilyen rendezvényen minden évben vannak "sztárvendégek" is. Idén a három legismertebb név talán John Grisham, Jessica Lange, Gabriel Byrne voltak - ha egyik név sem ismerős, akkor érdemes google barátunkkal meglesni ezen személyek munkásságát.

Egyébként magán a fesztiválon körülbelül ugyanazt láthatod, mint bárhol máshol egy Art fesztiválon. Tehát színház, zene, utcai felvonulások, tánc, beszélgetések, komédia, képzőművészetek, opera váltogatják egymást. Utóbbi egyébként azért különleges, mert a fesztivál 40 éve alatt az idei volt az első, ahol operát is bemutattak.

A fesztivál egyik központi helyszíne a csak szerényen "Absolut Big Top"-nak nevezett sátor, ahol többnyire koncerteket tartanak. Mondjuk kétségkívül szép látványt nyújt, itt egy fénykép egy profi fotostól:

Az idei év egyik legnagyobb durranása a ír szimfonikus zenekar közös koncertje volt egy bizonyos Jenny Greene-nel: a 90-es évek legismertebb popdalait adták elő áthangszerelve. Szerencsére sikerült egy videót találnom: ezen a finálé látható, a Faithless-féle Insomnia szól.

Nézzünk még néhány érdekességet: a fesztivált magát 1978-ban alapították művészeti affinitással rendelkező diákok. Eleinte még áprilisban rendezték, aztán idővel áttértek a júliusi időpontra - rájöttek, hogy nem árt, ha a két hét alatt pár napig azért süt a nap. Az évtizedek során rengeteg olyan, ma már független esemény van, ami eredetileg a GIAF része volt. Például a fentebb már említett filmfesztivál, vagy a gyerekek művészeti fesztiválja is ilyen - ezzel is bővítve az amúgy sem szűkös helyi fesztiválpalettát. Az elmúlt évtizedben vált igazán nemzetközivé, és Európa-szerte ismertté. Természetesen a 2020-as Európa Kulturális Fővárosa projektnek is központi része. Informatikusoknak különösen "hasznos" lehet az információ, miszert állítólag ez az első ír fesztivál, amelynek saját weblapja készült, 1992-ben. Ha valakit bővebben érdekel a történelme, itt talál egy leírást.

Sajnos amióta itt vagyunk, én olyan fellépőről még nem hallottam, akinek a munkásságát a magamfajta átlagos kelet-európai bevándorló is kapásból oda-vissza ismerné. Állítólag 1996-ban volt egy szabadtéri koncert, amikor 20.000 ember gyűlt össze Radiohead-et, The Cardigans-t (na őket már én is ismerem), és még néhány egyéb zenekart meghallgatni (Divine Comedy, Ron Sexsmith, Bluetones, Neneh Cherry).

Ráadásul egy művészeti fesztiválon általában azért nem a legkönnyebben érthető, habkönnyű alkotások szoktak terítékre kerülni, amit tovább nehezít az, hogy nem anyanyelvűek vagyunk: úgyhogy egyelőre még várat magára az első megjelenésünk itt. További problémát jelent, hogy a legjobban várt előadásokra a jegyek itt is gyorsan elfogynak, szóval résen kell lenni.

A fenti szimfonikus koncert mellett még volt két esemény, amelyik érdekelt volna minket, ám különböző okokból sajnos nem jutottunk el odáig. Az egyik egy Chariot of the Sea nevű felvonulás, amely az előzetes leírás alapján egy Macnas-hoz hasonló utcai performansz lett volna. Sajnos egyrészt azon a napon egész este szakadt az eső, másrészt viszont aki ennek ellenére is kiment, szinte mind borzasztó negatív véleménnyel volt az egészről.

A beígért nagy felvonulás helyett mindössze egy 5 perces "sétát" láthattak a kitartóak. Találtam két képet az interneten - a kommentelők szerint körülbelül ezzel le is fedtem az összes felvonultatott elemet. Ja, és volt még néhány dobos is. Úgyhogy egyáltalán nem sajnáltuk, hogy a szakadó esőben inkább egy baráti meghívásnak tettünk eleget.

A második hétvégén aztán egy nagy önkéntes akció keretein belül felépítették a The People Build (szabad fordításban: az emberek építménye) nevű épületet. Ez gyakorlatilag nem más, mint egy kartonpapírokból felépített vár. A főtéren állították fel, és különlegessége volt, hogy fentről lefelé építették. A kartonpapírokat összehajtották, összeragasztották. Amikor elkészült a 2. szint, akkor az 1. szintet önkéntsek megemelték, és betolták alá a másodikat. A 3. szintnél megemeltél az első kettőt, és így tovább ...

Elkészültekor így nézett ki az épület: 

Mint utólag kiderült, sajnos csak 24 óráig állt: szombat délután felhúzták, vasárnap pedig a helyi gyereksereg legnagyobb örömére lerombolták. Mi sajnos ezt sem láttuk, ezen a hétvégén ugyanis váratlanul felszabadultunk a munkahelyi kötelezettségek alól, ezért a vasárnapot inkább a Burren-ben tett túrával töltöttük (erről majd jön poszt).

Persze a pusztítás sem maradt megörökítetlen, ez a 2 perces Youtube-videó megmutatja a folyamatot.

Így esett meg az az eset, hogy a Galway International Arts Festival-ból mi nem vettük ki a részünket. 

.... és itt ezen a ponton úgy döntöttem, megszakítom a posztot, ugyanis sajnos már megint túl sok karaktert írtam, és ez az olvasás kárára megy - pedig a lényeg még csak most jönne.

Ebben az összeállításban igyekeztünk csak azokat a fesztiválokat kiválogatni, amelyek a legnagyobb hype-ot kapják, illetve azokat, amelyek minket is érdekeltek valamilyen módon. Hogy még néhányat említsek: októberben comedy festival van, rengeteg stand-up fellépővel; van itt is karácsonyi vásár, amiről már olvashattatok korábban; van tudomány-technológiai fesztivál; művészeti fesztivál kimondottan a gyerekeknek; színházfesztivál; jazz fesztivál; de egy hetes a Pride is, amit idén már 28. alkalommal rendeznek meg. Ezekről azonban nem írunk bővebben, mert ez poszt már így is TL;DR lett, másrészt pedig az érdeklődők kapnak egy linket (íme), amit olvasgathatnak, ha látni szeretnék, miért is nevezik a környéket tényleg a fesztiválok fővárosának.

De ahogy említettem, hamarosan jön a poszt második része, amelyik a helyi nagy dobásról, a lóversenyről fog szólni! Ne menjetek messzire, néhány napon belül jönni fog az is!