Írországban nincsen nyár, tartja a mondás. Ez persze nem igaz: erősen kell keresni, de megtalálható időnként. Most például lassan 24 órája szakad az eső. Aztán egyszercsak vége, és úgy szökik be a nyár a városba, mint Párizsba az ősz abban a bizonyos Ady-versben. Na de ennyit a művelődésről: következzen egy fényképes poszt arról, mit csinálunk idén nyáron.

Mint azt előző posztjainkból tudhatjátok, idén nincsenek nagyobb kirándulások, viszont próbálunk a környéken kisebb túrákat tenni. Persze ahhoz, hogy az ember jó időbe, érdekességekbe botoljon, nem is mindig kell messzire mennie. A városon belül is bőven található látnivaló ebben az időszakban. Az első posztunk a helyi dolgokról fog szólni, a másodikban majd jönnek a kimozdulások képei.

A városi hangulatról: Amúgy is jellemző, de ilyenkor még inkább igaz, hogy a város tele van úgynevezett busker-ekkel. Ők azok, akik nyilvános helyen szórakoztatják a jónépet, némi apróért cserébe. A sétálóutca tele van velük, még külön szövetségük is van! A városban sétálgatva többek között ilyen, vagy ilyen performanszokba lehet belefutni.

Mielőtt még lesajálnánk őket, gyorsan megemlíteném, hogy egy Ed Sheeran nevű úriember (néhányan biztosan hallottatok már róla) is így kezdte karrierjét - szóval ha nem jön be az informatika, örömmel látom, hogy van itt még kitörési lehetőség.

Mi is belefutottunk már egy-két jobb előadásba: az alábbi képen látható csoport létszáma általában 5-10 fő között változik, már többször is összefutottunk velük. Külön felhívnám a figyelmet a jellegzetes helyi hajszínre balról a második srácon, valamint (habár ezen a képen ebből pont semmi sem látszik) a mezítláb táncoló lányra - ami még nyáron is bátor tettnek minősül felénk; ennek ellenére mindig így ropja.

 Persze a zenei hangulatjelentés nem az igazi saját videó nélkül, úgyhogy jöjjön most ez, életem első Youtube-feltöltésével.

Persze nem csak a Shop Streeten botlik bele az ember új dolgokba. Szüleim látogatása alkalmával jöttem rá, hogy 1.5 év alatt még nem jártam a helyi katedrálisban, úgyhogy most kaptunk az alkalmon, és benéztünk.

Ennek a katedrálisnak a különlegességét a kora adja. Egy ilyen épülettől általában azt várnád, hogy legalább 500, de inkább 800-900 éves legyen - nos, a helyi változat ezzel szemben 52 éves (nem elírás!), ez ugyanis Európa legújabb kőkatedrálisa

A hely hivatalos neve egyébként "Cathedral of Our Lady Assumed into Heaven and St Nicholas" - nem szenvedtek sokat azzal, hogy rövid legyen a név. Fun fact: az épület helyén egy börtön állt, a mai parkolóban anno még embereket akasztottak. Pillanatok alatt felhúzták (természetesen az épületet :)). Mindössze 7 év alatt készült el, legmagasabb pontja egyébként 44.2 méter.

Enciklopédikus infók helyett azonban úgyis mindenkit a képek érdekelnek:

Az épület makettje az egyik oldalhajóban

Nem vagyunk nagy templomba járók - de ami szép, az szép.

Azt szeretem még ebben a városban, hogy lassan 2 év után is találok még újabb pontokat, ahol még nem jártunk, pedig érdemes lenne. Van ugyanis olyan pontja a belvárosnak, amely a zsúfolt főúttól körülbelül két perc sétára van, mégis, szinte senki nem jár arra. Már többször is láttam innen képeket, de soha nem tudtam, hogy pontosan hol is van, ezért is megörültem, amikor rátaláltam. 

Ezen a ponton található a város egy másik történelmi érdekessége:

Ez itt a város folyója, rajta a régi galwayi vasúti híd még álló pilléreivel. A híd a régi Galway - Clifden vasútvonal egy fontos eleme volt - ez a vasútvonal volt ugyanis gyakorlatilag az egyetlen, amely az ország legnyugatabbi vidékeit bekötötte az országos vérkeringésbe a XIX. század végén.

Akkoriban ugyanis a legnyugatabbi tájak annyira messze feküdtek mindentől, hogy többnyire vízi úton jutott el hozzájuk az ellátás - télen, vagy rossz időszakban azonban ez nem volt annyira megoldható. Ezért megépítették 80 mérföld hosszan ezt a vasútvonalat Galwayból, így oldották meg a problémát. A 80 mérföldön egyébként több, mint 20 hídat építettek, szóval építészeti szempontból nem a legegyszerűbb tájon futott a vonalvezetés.

Érdekesség még, hogy a város egyes szakaszain a vasútvonal a föld alatt futott, így Galwaynak ma is vannak olyan utcái, amelyek alatt egy nagy alagút található. 

Persze a cél nem csak az ellátás megoldása volt, hanem egy idő után a turizmus fellendítése is. Ez be is jött, állítólag a gazdagok nagyon kedvelték a "kisvasutat". Sajnos azonban minden jónak vége szakad egyszer: a motorizációval, valamint az egyre fejlettebb közlekedési módok kialakulásával párhuzmosan egyre könnyebb lett a "távoli" helyeket is megközelíteni, így a vasút kihasználatlanul maradt egy idő után. Az utolsó járat az 1930-as években indult: addigra már annyira rossz állapotba került, hogy nem érte volna meg felújítani.

Akit érdekel bővebben, és szeretné megnézni a hidat eredeti állapotában, az ide kattintson. 

Persze nem múlhat el a nyár rendezvények nélkül. Van nekünk saját food festival, sea festival, art festival-unk is, szinte minden hétvégére jut valami - ezekről majd igyekszem egy külön posztban beszámolni. Május végének egyik hétvégéjén azt ígérték, a vikingek jönnek, és megszállják a partunkat. Hát, valószínűleg elvesztek valahol a viharos tengeren, ugyanis mire ideértek, ez maradt a "flottából":

A hajóról 4-5 férfi ugrott le nagy csatakiáltásokkal, majd egy testesebb hölgy következett, aki úgy gondolta, egy hatalmas pofára eséssel szórakoztatja az egybegyűlteket :) Ha már flotta nem volt, legalább a humor nem maradt el. Szerencsére egy szemfüles helyi ezt is elkapta, úgyhogy a jelenet itt megnézhető videón.

Persze az "invázió" csak a móka része volt, "vikingjeink" a gyerekekkel fotózkodtak (ahelyett hogy jól felkoncolták volna őket) - de azért mi, felnőttek az egy hajónál egy kicsit több látványt vártunk. Helyette láthattunk Galway Hooker-eket a vízen:

Angolul tudók valószínűleg meglepődnek ezen az elnevezésen: a hooker-nek ugyanis van egy szlengszótárbeli jelentése is, ami azokra a hölgyekre utal, akik pénzért árulják magukat. Úgyhogy minden egyes olyan helyi rendezvényen, aminek a nevében ott van a "galway hooker", külön leírják a nem helyiek kedvéért, hogy a hooker jelen esetben szigorúan csak hajót jelent :)

A tradicionális, vörös vitorlás halászhajó (amely állítólag jól bírja az Írország nyugati partja mentén tomboló viharokat) manapság azonban már egy helyi sörfőzdét is jelent, amely ügyesen megtalálta a piaci rést,és a hajóról nevezte el magát.

Ha viszont hajót nem is gyakran, bátor helyieket mindig látunk a vízben (valószínűleg sör is van náluk, nélküle legalábbis nem tudom hogy bírják):

Zárásként pedig következzen két kép egymás mellett, amely a Black Rockon, a város kedvenc fürdőző helyén keresztül megmutatja, hogy mekkora különbség tud lenni apály és dagály között.

Amint látható, a jobb oldali képen gyakorlatilag +1 szintje látható a toronynak, ami körülbelül 4-5 méter szintkülönbséget jelent. Ami megegyezik a két képen, az az, hogy mindkettőn elbújt néhány fürdőző :) A helyiek egyébként ezt nagyon fontos egészségmegőrző szeánsznak tartják, karácsonykor több százan mártóznak meg itt egyszerre az óceánban. Ezt mi azért továbbra is meghagyjuk a helyieknek.

Következő posztunkban a környékben készített képek jönnek - strandolós képekkel vegyítve! Mert ahogy a poszt bevezetőjében is említettük: az nem igaz, hogy Írországban nincsen nyár :)