Mivel semmi érdemleges nem történik (értsd: éljük a normális hétköznapokat), úgy döntöttünk, erre a hétre egy fotós poszttal jelentkezünk a múlt hét végéről. Ez látható a tovább után.

Szombaton ismét lementünk az óceánhoz, ahol célunk az volt, hogy a parton végigsétálva megközelítsük a google mapsen csak "Prospect"-nek hívott részt, ami állítólag egy elég szép környék. Sajnos azonban számításainkba kisebb hiba csúszott. A part a vártnál sziklásabb, csúszósabb és dzsuvásabb volt, mi pedig még mindig nem vettük meg a túracipőnket, ezért - mint az alábbi térképről is látható - valahol félúton néhány embermagasságú, és mohával belepett szikla "megmászása" után úgy döntöttünk, visszafordulunk. András is velünk tartott, ő bátran továbbment, és végül be is járta a helyet: állítólag tényleg szép, elég gazdagnegyed.

Egyébként erős gyanúperrel élünk, hogy a képen a 4-es pont alatt látható részt valójában nem lepi el a víz szinte soha: mi ugyanis délután 4 körül jártunk arra (amikor állítólag dagály van), de szerencsére nem létező úszótudományomat nem kellett megvillantanom. 

Ennek ellenére sajnos a sár és a sziklák miatt a gazdagnegyedről nincsenek képeink, helyette következzen néhány egyéb fotó, és rövid leírás hozzájuk.

Az alábbi kép még a betonúton készült: én éppen a vasúti sín mellett állok, előttem - mögöttem kerítés, amit magadnak nyitsz és csuksz, de hogy még véletlenül se felejtsd el, egy kedves kis táblát is kihelyeztek, hogy emlékeztessenek erre a nemes feladatra. Még a végén arra jár egy kóbor póni, és kész a baj.

Aztán leértünk a partra:

Még horgászokat is láttunk. Amikor már némiképp megviselve visszafelé sétáltunk, éppen szedelőzködtek, és megkérdezték, hogy láttunk-e valami érdekeset. Mondtuk, hogy nem, mire megjegyezték, hogy hát igen, arra nincs is semmi, csak a sár (kösz, jókor szóltok...). Viszont akcentusunkból kiválóan következtettek arra, hogy nem helyiek vagyunk: meg is kérdezték, hogy esetleg nem-e Olaszországból jöttünk-e. Érdekes, hogy már nem először néznek olasznak, gyanítom ez az igazi digó testalkatom és kisugárzásom miatt lehet ...

A lényeg, hogy miután közöltük velük, hogy magyarok vagyunk, az egyik srác sajnálkozva mondta, hogy "oh, akkor ti nem jutottatok ki az EB-re, ugye"? És végre, 30 év után boldogan mondhattam, hogy de igen, kijutottunk. Aztán be is ugrott nekik, hogy oh, hát persze, a norvégokat vertük meg. Megy ez ...

Szóval itt egy kép a horgászokról:

Persze a fenti képen inkább a bal oldalon látható, finoman szólva sárosabb rész az érdekes. Itt még istenes volt, a bal szélen ugyanis volt egy kis ösvény, ami azonban egyszer csak megszűnt. Onnantól következett a fűben gyaloglás (minden lépésnél a vízben cuppanó cipővel, komolyan elgondolkodtam egyszer-kétszer, hogy mikor nyel el minket), majd a sziklákon való mászkálás.

Ez utóbbi két élményről sajnos nincs képem, épp mással voltam elfoglalva. Azért a fűben mászkálás egy nyugisabb pontján sikerült egy képet lőni:

Egyébként ha valaki szeretne üres kagylóhéjat gyűjteni, az ilyen területeket nyugodt szívvel tudjuk ajánlani, ugyanis ilyenekbe botlik az ember:

Szóval miután úgy döntöttünk, visszafordulunk, nem akartunk még egyszer átvágni a sáros részen. Ezért úgy gondoltuk, a vasúti sínek felé vesszük az irányt: ehhez mindössze egy mini dombot kellett volna megmászni, aminek a tetején fut a vasúti sín mind az egy vágánya. A fenti térképen az északnyugat - délkelet irányba húzódó sötétkék vonal mutatja ezt, amit a Runtastic teljesen hibásan húzott be, arra ugyanis sosem jártunk. És hogy miért nem, annak ilyen egyszerű oka van:

Ez ugyanis egy villanypásztorra megszólalásig "hasonlító" tárgy. Mondták már többen is, hogy írországi túra nincs kerítésmászás nélkül, de azért úgy gondoltuk, az elektromos árammal megerősített "kerítést" inkább kihagynánk. Persze valószínűleg ez inkább az erre kóborló állatok miatt van kirakva, de azért arra épp elég volt, hogy minket is eltántorítson.

Így aztán még egy kis sárdagasztás, majd hazafelé vettük az irányt. Másnap a főtéren található karácsonyi vásárt céloztuk meg, szigorúan betonúton, de erről majd máskor, valamiféle ünnepi posztban. Holnapután megérkezik első vendégünk is, aki remélhetőleg idővel majd állandó lakos lesz a városban, úgyhogy felavatjuk a vendégszobát. Jövő héten pedig ha minden jól megy, egy olyan poszttal jelentkezünk, mint amilyen még sosem volt.

Ja, és ha már kóbor póni, búcsúzóul következzen egy a "minibb" fajtából: