Minden eladó

Hazaköltözés előtt dilemmáztunk, hogy mi legyen azokkal a régi bútorokkal, amelyeket ki még kihoztunk ugyan, de visszavinni már nem biztos, hogy megéri őket. Végül az eladás mellett döntöttünk, az alábbi poszt pedig ezen kalandjainkat foglalja össze. Kiderült, hogy az írek között is van néhány igazi ..... - és most mindenki helyettesítse be nyugodtan az általa nem kedvelt népcsoportot :)

Miket kínáltunk eladásra? Az autó adott volt, hogy menni fog. Jobbkormányos autóként túl sok pénzbe kerülne hazavinni, elfogadtatni Magyarországon, majd minden évben küzdeni a biztosítóval, hogy értse meg, hogy mi tudjuk vezetni. Mivel a DoneDeal-en a 10 éves Nissan Micrák 2000-2500 között mozogtak, úgy döntöttünk, mi is erre a skálára lövünk.

Sajnos az ilyen autó eladása nehézkes: Írországban a 10 éves autó már öregnek számít, és ettől a kortól kezdve szabadesésbe kezd az áruk. Míg egy 7-8 éves autót akár 5000 euróért is árulnak, 12-13 éves autóért már ritkán adsz ki 1500 eurónál többet. Mármint az írek - más országból jövőknek szerintem normális, hogy nem egy kétéves autót veszel meg, 10 éves hitelre. A mi kisautónk még azért is jó vásár, hogy még jövő év végéig van műszakija, valamint kezdő sofőrként a biztosítása sokkal kedvezőbb. Úgyhogy pozitívan álltunk neki:

Szerencsére ezzel minden rendben is ment, úgy néz ki sikerült nem csak az autót eladnunk, hanem egy remek új ismeretséget is kötnünk általa. Öröm - bódottág. 

 

Az autó mellett 2 kerékpártól is megválunk - hozzám tartozik mindkettő, a Magyarországról hozott női bringa jön haza velünk. Továbbá, volt néhány eladó bútorunk is. Ezeket azért nem visszük haza, mert a szállítás kilónként majdnem 2 euró lenne, és egy 25 kilós szekrény esetén körülbelül 15.000 forintba kerülne hazaszállítani egy olyan dolgot, amelynek kb. másfélszereséért veszek egy újat.

Ezeket a dolgokat először a magyar közösségen belül osztottuk meg, gondoltuk kinek nem kellene egy használt, de még teljesen jó állapotban lévő asztal vagy szekrény elég baráti áron (a legdrágább dolgunkat is maximum egy kétszemélyes éttermi vacsora áráért hirdettük meg).

Okultunk már mások hirdetéseiből: láttunk mi már olyat, hogy valaki hónapokon keresztül, potom pénzekért hirdetett meg dolgokat. Voltak dolgok, amiket még 5 euróért sem vitt el senki, cserébe költözés előtt 3 nappal, amikor ingyen elvihetővé tette, kisebb közelharc alakult ki értük. Ezt már előre elspoilerezem: mi ilyet nem fogunk csinálni ... ha az általunk megálmodott utolsó áron sem viszi el senki, akkor bizony ittmarad a következő lakónak. Bocs.

Mivel a magyar közösségben nem volt érdeklődő, gondoltuk meghirdetjük őket a helyi "vaterán". Na de itt kezdődött ám csak az igazi móka ...

 

Azt elfogadom, hogy én nem beszélek angolul, de néha olyan helyiek hívtak, akik maguk sem voltak épp a helyzet magaslatán. Volt olyan, akinél háromszor kellett visszakérdezni, mire egy rendes, nem összetett mondatot ki tudott mondani.

A legjobban pörgő termékünk egy mini hűtő volt, amit a lakásban található, elég korlátozott méretű hűtőszekrény kiegészítésére szereztünk be. Előfordult, hogy valaki felhívott (#1): "a hűtő iránt érdeklődöm, mehetek-e holnap érte?" "Persze, gyere, ekkor és ekkor itthon vagyok". "És mennyi a végső ára"? "Pont annyi, mint amennyi fel van írva a honlapra" - persze szebben fejeztem ki magam, ekkor még azt hittem, ezek ilyen érzékeny lelkek, szóval óvatosan kell velük bánni. Hát nem. 

Rendben, akkor jelentkezik holnap ... persze nem jelentkezik a megbeszélt időpontban, cserébe este 10-kor felhív, hogy ígérjem meg neki, hogy tartom még neki csütörtökig, és akkor csütörtökön cserkészbecsszó jön érte. Jó fej voltam, belementem ...

Természetesen csütörtökig érdeklődött valaki más (#2), hogy eladó-e még a hűtő. Korrekt módon meg is válaszoltam, hogy csütörtökön jönnek megnézni, ha nem viszik el, akkor szólok neki, és viheti. Válasz: "nekem holnap reggelig kell ... ma este meg tudom nézni ... vár a készpénz". Hát barátom, rábasztál. Gondolom mondanom sem kell, hogy ezen üzenetek legalább felében sem köszönés, sem semmi, szóval nem feltétlenül atomfizikusokkal volt dolgom.

De vissza #1-hez, aki a biztonság kedvéért még háromszor felhívott csütörtök este előtt: egyszer hogy biztosan tartom-e neki, kétszer meg azért, mert rossz számot hívott. Persze eljött a csütörtök este, és akkor nem tudta felemelni a telefonját. Vagyis hát ne legyünk inkorrektek, felhívott csütörtökön ... egy héttel később! Persze csodálkozott, hogy a hűtő már nincs meg ...

Gondoltam akkor már nekem is lesz arcom, egyeske kudarca után visszaírtam #2-nek, hogy jöhet a cuccért, ha még mindig érdekli. Persze először visszaírt, hogy neki még aznapra kellett volna (na most képzeljük el azt az életszituációt, amikor random ír sanyi felébred reggel, és azt mondja: baszki, kellene nekem egy hűtő ... de MOST RÖGTÖN! ugye életszerű?), aztán mégis úgy döntött, hogy eljön érte. Hosszú egyeztetések végén, amikor már a nap, időpont, minden megvolt, mégsem jött el ...

Azért volt olyan érdeklődő is, akivel már eljutottunk (egy pofátlan alkudozási folyamat végén) odáig, hogy eljött, megnézte ... persze a hűtő le volt engedve, hogy ne a csomagtartójába folyjon bele a víz, amíg viszi haza.

Azt mondja kapcsoljuk már be, hogy lássuk, működik. Bekapcsoljuk ... majd a hűtő nem adott ki semmilyen hangot. Ezzel el is lett könyvelve, hogy ez a hűtő rossz, szerinte ugyanis hangot kéne kiadnia, amikor bekapcsolják. Legyünk őszinték, én sem erőltettem elhitetni vele, hogy ez nem ad ki hangot (egyrészt én sem mertem volna rátenni a nyakam, hogy valaminek nem kellett volna történnie, másrészt viszont hiába is magyaráznám neki, hogy "hát de attól még hogy nem ad ki hangot, működik!!" ... ha ő úgysem hiszi el). Így ismét itthon maradt a hűtő.

 

Persze a biciklivel is voltak érdekes kalandok, innen jött a legnagyobb tahó verseny sima győztese. Felhívott, miszerint érdekelné a bringa. Rákérdeztem, hogy melyik, hiszen 2 bringát árulunk. Hát a bringa, amelyik fent van a honlapon. Mondom értem én, hogy az, de olyanból kettő van, mégis melyik? Hát ő azt nem tudja, de mennyi lenne az ára? Ismét jeleztem, hogy sokat segítene, ha megmondaná, hogy melyik bringa érdekelné, de bemondtam neki a drágább bringa árát, gondoltam magamban ilyen komoly ember bármit biztosan nem venne meg ...

Majd jött a kérdés: és mi a baja a bringának? Ekkor megintcsak jeleztem, hogy a hirdetésben minden le van írva, többek között az, hogy az egyik váltó nem szuperál. Ekkor megindult a reklamáció, hogy dehát akkor a teljes "gear system" rossz, jelentsen ez bármit is. Hiába erősködtem, hogy attól, hogy néha a váltó nem vált egy irányba, még nem rossz minden ... de itt már mindegy volt.

A következő mondata már az volt, hogy mit képzelek én, ilyen szart (ő mondta, nem én, mielőtt valaki a csúnya beszédre panaszkodna ...) 80 euróért árulok, különben is, ennek a bolti ára újonnan 100 euró (tegyük hozzá, a bringán sem márkajelzés, sem semmi, szóval minimum urigellernek kell lenni ahhoz,hogy ezt távolról megmondd ...), és hogy én itt csalok. A gyógyszer ott gurult el nálam is, amikor megkérdezte, hogy már nem azért, de amikor megvettem ezt a bringát, adóztam én rendesen utána? (spoiler: nem, Írországban nem kell adózni ilyen után) Na, itt szolidan elküldtem a p-be és leraktam a telefont.

Volt olyan érdeklődő, aki miután megkérdezte megvan-e a bringa, a második kérdése az volt, mennyi a legalsó ár, amiért eladom (angol nyelvlecke, szöveghűen visszaadva: "whats rock bottom ???"). Ez kb. a magyar "mennyit engedsz a feléből" kategória, úgyhogy jeleztem is neki, hogy jöjjön el, nézze meg, mondjon egy árat, és utána beszélgethetünk róla. Gondolom nem árulok el azzal nagy titkot, hogy soha nem láttam. Legendás türelmemet tényleg az ilyenek tudják igazán próbára tenni.

 

Azért szerencsére voltak normális érdeklődők is: egyébként érdekes, hogy egy idő után már az első üzenetből levágod, hogy normális lesz a másik fél, vagy megint egy helyi hülyével van dolgod. "hi just wondering if the bike is still for sale?" - mennyivel másabb egy ilyen üzenetet olvasni, mint azt, hogy "hi ya.do you still have the fridge?", vagy amikor csak ennyit ír egy 20 euróért árult termékre, hogy "10ee?"

Szóval az első érdeklődő megkérdezte, amit ilyenkor meg kell, majd jelezte, hogy jön. 20 perc múlva írt, hogy ne haragudjak, de nagyon megcsúszott a forgalom miatt, és mennie kell máshova, ha 2 órával később jön, jó-e? Természetesen rábólintottam, és 5 perccel a megbeszélt új időpont előtt ott is volt. Megnézte, kipróbálta, elbeszélgettünk, elmesélte miért kellene neki, és hogy közel van hozzá, de sajnos nem ilyet keres. Majd sok sikert kívánt a hazaköltözéshez, és elköszöntünk egymástól. Na az ilyet korrektnek nevezem.

Volt olyan is, aki telefonált, érdkelődött, és jelezte, hogy ha érdekli, másnap hív. Végül nem hívott, de ezzel nincs is semmi gond, ennek simán bele kell férnie.

A bringát végül egy olyan srácnak adtuk el, aki megírta, hogy csak 15 euróval kevesebbért tudja elvinni, mint az ára, de diák, és hogy ennyit tud rászánni. Végig normális volt, eljött, megnézte, ment vele egy kört, tetszett neki, fogta, vitte. Szóval hajlandó vagyok én engedni, ha normális ember jön szembe.

 

Hasonlóan adtunk túl egy fiókos szekrényen: már eljutottunk odáig, hogy aki maximum 25%-ot akar alkudni az árból, annak odaadjuk ... három "vevővel" is megállapodtunk így, persze végül egyik sem jött el. Az ilyeneket értem egyébként a legkevésbé. Szerencsére aztán hívott egy korunkbeli lány, hogy érdekelné a szekrény. Jött, ránézett, és már vitte is ... még az sem zavarta, hogy a csomagtartóba alig fért be, megoldotta. Alkudni? Felejtős, kellett neki, ez volt az ára, simán kifizette.

A hűtőt is elpasszoltuk már: megkeresett egy hölgy, hogy megnézné, elvinné. Két üzenetben letárgyaltunk mindent, persze ő is késett, mert minden ír késik. Ennek ellenére írt, hogy késik, fél óra múlva érkezik. És tényleg jött! Bejött, megnézte ... oh, tökéletes, pont ilyen kell ... mennyi is? annyi? oké, már viszem is. Nyomta a kezembe a pénzt, és vitte a hűtőt, nekem kellett rászólni, hogy a hűtőbe minőségbiztosítási okokból (értsd: lássa a vásárló, hogy hang nélkül is tényleg működik és hűt!) bepakolt cuccokat hadd vegyem már ki :) Az ilyen vevők segítettek visszanyerni a hitem a helyi emberekben.

 

Még két hét, és már csak 2-3 eladó dolgunk van ... ha összejön, a szerencsések még elvihetik, ha nem, akkor meg vagy szerzünk egy jó napot a főbérlőnek, vagy beadjuk a legközelebbi olyan boltba, ahonnan minimális készpénzért elviszik őket.