Március közepén hozzászoktunk ahhoz, hogy nemzeti ünnep van - szerencsére ezen Írországban sem kellett változtatnunk. Ugyan nem az 1848-as forradalmat ünneplik, hanem védőszentjük, Szent Patrik napját, és nem 15-én, hanem 17-én, de lényeg a lényeg: munkaszüneti nap.

Ennek örömére 16-án este egy kis csapatépítő sörözés volt tervben, 17-én pedig a Szent Patrik-napi felvonulás. A tovább után egy kis sztorizás, majd képes beszámoló.

Háttér - nagyon röviden

Mivel ez az a rész, ami talán kevesebbeket érdekel (a posztok olvasottságából legalábbis erre következtetünk), ezért nem szeretnénk Internetről összeollózott történelemórát tartani, helyette bedobunk néhány linket: itt és itt tudtok magyar nyelven tájékozódni a Szent Patrik napról.

Címszavakban: Amerikába kivándorolt írek; minden zöld (állítólag még a Guinness is); lóhere, mint szimbólum, a felvonulás után egész napos sport és alkoholizálás. Akinek bármelyik felkeltette az érdeklődését, bátran javasoljuk a fenti linkeket.

Előjáték

Szóval a projekten már március elején körbement egy levél, hogy 16-án este találkozunk egy autentikus ír pubban, ahol lesz ír népzene, sör, tánc, jófej csapattársak, szóval mindenféle jóság.

Felmerülhet rögtön a kérdés, miért nem az ünnepnapon mentünk: az ok egyszerűen annyi, hogy 17-e idén csütörtökre esett, és itt nincs meg az a szokás, hogy ilyenkor a pénteket is kiadják, szóval másnap már dolgozni kellett (már akinek, speciel a kb. 20 fős projektből talán öten voltunk benn, és abból talán egy, ha ír volt).

Szóval 16-án háromnegyed 9 körül megérkeztem a célhelyszínre, és meglepve vettem tudomásul, hogy a beígért dolgokból (ír zene, sok ember, mindenki zöld) körülbelül semmi nem teljesült. Már ott lévő kollégám tájékoztatott, hogy ne aggódjak, majd 9 után indulnak be itt a dolgok. Addig is leültünk, iszogattunk, vártuk a többieket, akik szépen lassan be is futottak, majd amikor az alsó szint lassan kezdett megtelni, megnyitották az emeletet. 

Az emeleten aztán már láttuk, hogy van néhány hangszer kikészítve, viszont az asztalok miatt táncolni biztosan nem lehet (nem mintha különösebben rácuppantam volna a lehetőségre), és a hangszerek mellől hiányzott még egy fontos elem: a zenész.

Aztán fél óra múlva mintegy varázsütésre megjelent egy csomó ember, az emelet pillanatok alatt megtelt, és onnantól kezdve beindult a tipikus ír pub életérzés. Rögtönzött táncteremet kialakítva a terem közepén lévő asztalokat gyorsan kidobták a szélekre, majd beindult a zene, ami körülbelül fél egyig (én ekkor intettem búcsút a csapatnak) megállás nélkül szólt.

Néhány érdekesség, címszavakban:

• A helyi fiatalok és idősebbek együtt tolták a bulit, meg is jegyeztem csapattársaimnak, hogy ezt nem nagyon tudnám máshol elképzelni - azért az 50-es és a 20-as korosztály általában nem egy helyen mókázik. 
• Körülbelül 11 körül meglepve tapasztaltam, hogy két szám között hatalmas pisszegés indul meg, ami addig tartott, amíg mindenki el nem hallgatott. Ezután a zenészek egyike ékes tájszólással rákezdett egy nótára, amelynek én bizony negyedét, ha értettem - de nyilván a hangulatnak megfelelően nem siratódal volt, a helyiek többsége jót nevetett a szövegen. Érdekes volt látni, hogy itt tényleg mindenki elhallgat, ha valakinek énekelni támad kedve.
• Egyik kollégánk hozott magával két kanalat, amellyel meg is mutatta nekünk zenei tudományát. Azért ő nem olyan szinten tolta, mint alábbi videóban, de a hangulatot talán visszaadja. A lényeg, hogy ő is beállt a zenészek közé egy-két dal erejéig. És innentől teljesen ellentmondásos információkat kaptam: volt kollégám, aki azt mondta, ez itt teljesen megszokott; utólag másoktól viszont azt hallottam vissza, hogy két dal után megkérték, hogy ne vicceljen már, ez itt nem szórakozó félittas helyiek alkalmi bandája.

Mivel erről az estéről felvételek csak nagyon rossz minőségben maradtak fenn, ezért képeket nem tennék be, jöjjön inkább maga a Szent Patrik-nap.

Március 17.

Szóval kollégáimtól megkérdeztem: oké, itt a felvonulás gyanúsan korán kezdődik (11.30), és állítólag legkésőbb délután 1-re vége van, utána a mi program? Kiröhögtek.

Aztán elmagyarázták, hogy ilyenkor kétféle dolgot lehet csinálni: nézni a meccseket (állítólag ilyenkor van valami országos hurling-döntő, meg nagy ír rögbimeccsek is vannak), vagy sörözni. De a legtöbben általában beülnek egy pubba, és összekötik a kettőt.

Megemlítették még, hogy ha mi nem a nagyivók közé tartozunk (spoiler: nem oda tartozunk), akkor jobb, ha este 6-7 körül elhagyjuk a terepet: addigra már elég "messy" lesz a buli, sőt, a délutáni műszakot akkor követi az éjszakai váltás, akik eléggé le tudnak aljasodni.

Szóval a mi tervünk az volt, hogy megnézzük a felvonulást, beülünk ebédelni valami olyan pubba, ahol kaja is van, megiszunk közben egy-két sört, és majd utána meglátjuk.

Reggel úgy döntöttünk, besétálunk a városba - ki tudja hogy az amúgy is állandóan késő buszok hogy járnak, ha a fél város le van zárva. A belvároshoz közelítve észrevettük, hogy minden lassan zölddé válik: kalapok, ruhácskák, fejdíszek, lóherés figurák mindenhol.

A főtér tele volt emberekkel, a felvonulás kezdete előtt fél órával már három-négy sor állt a kialakított kordon mellett (a főtér volt a felvonulás végállomása, azért voltak itt a legtöbben), így úgy döntöttünk, mi magunk a sétálóutca egy megfelelően kiválasztott pontján állunk meg. Végül egy második soros helyet sikerült megcsípni egy helyenként talán túl lelkes filippínó pár és padlócirkálójuk mögött (lásd a kutyás képet lentebb).

A felvonuláson egyébként a helyi csoportok képviseltetik magukat: volt itt lengyel, indiai, fülöp-szigeteki helyi közösség, de megjelentek a feministák is, a városban lévő cirkusz is felvonult, az összes sportegyesület kihozta a náluk sportoló gyerekeket, és még maga Donald Trump is megjelent, "személyesen". Persze az egésznek adott egy körítést, hogy Galway pályázik a 2020-as Európa Kulturális Fővárosa címre, ezért minden második zászlón az IBackGalway jelszó is megtalálható volt.

Na de, ennyi duma után következzenek a képek:

A tömeg

Az eleje elég katonás lett

Aztán szerencsére gyorsan lazább lett a hangulat

Annyira, hogy volt aki még a kutyáját sem akarta kihagyni a buliból

Az előttünk álló photobombingolt a kis lóherés fejdísszel - épp ettől lett különleges :)

Még a helyi gokartklub is megjelent, avagy furcsa felvonulók, 1. kép

Furcsa felvonulók, 2. kép

Ahogy mondtam, a feministák is befértek a buliba

Őket szorosan követte Mr. Trump, aki köszöntött a tömegben 2-3 gyereket, majd hozzátette:
"By the way, I hate children" :)

Azért zenészek is voltak

Az egyik helyben turnézó cirkusz idén szuperhősökkel vonult fel

De kihozták a pónikat is, avagy furcsa felvonulók, 3. kép

A teljes felvonulás körülbelül 70-80 perc volt. Utána úgy döntöttünk, megnézünk egy kollégák által javasolt pubot, ám mivel sajnos ott sem étel, sem zöld guinness nem volt, ezért inkább a King's Head nevű helyre mentünk át. Erről a helyről azt kell tudni, hogy kívülről egy picike kis kapualj, belül viszont összesen 650-en (!!!) férnek el, egy három emeletes helyről van szó. Szerencsére ekkora térbe már egy éttermi jellegű rész is befért, így aztán St. Patrick nap alkalmaból ettünk egy burgert meg egy helyi stew-t, amiről kiderült, hogy inkább leves, mint pörkölt.

Meglepve tapasztaltuk, hogy habár 8-10-féle sörcsapjuk is volt, mindössze kétféle sörük volt kapható abban a pillanatban: Guinness és Heineken. Fellázadtam a rendszer ellen, úgyhogy megittam az első ír Heinekenemet.

Ezután úgy döntöttünk, a pubról pubra vándorlás, és a lassan részegedő írek vizslatása helyett teszünk egy sétát Salthillben. Hozzá kell tenni, hogy nagyban közrejátszott az, hogy az idő nagyon szép napos volt (kollégáim szerint ilyen szép Szent Patrik-napunk évek óta nem volt), így megnézhettük milyen az, amikor jó idő van, és az egész város lenn van a parton.

Hát, ilyen:

A madarak is élvezték a jó időt

A délutáni műszak

Hát, nagyjából ennyi. Reméljük sikerült visszaadni valamit a helyi nemzeti ünnepi hangulatból :)

Utószó

Mire a posztot megírtuk, már bele is estünk egy újabb ünnepbe: úgyhogy itt ragadnánk meg az alkalmat, hogy kellemes húsvétot kívánjunk minden kedves olvasónak!