Több hetes elmaradásban vagyunk az élménybeszámolókkal, viszont mostantól belehúzunk, és igyekszünk behozni a lemaradást. Egy ideig most véget ért a vendégvárós időszak, igazán jól sikerült hétvégék voltak, köszönjük minden résztvevőnek! :)

Július végén megyünk Magyarországra, Szegeden és Budapesten is leszünk legalább egy-egy napot, aki érdeklődik jelenlétünk iránt, jelezzen nyugodtan valamelyik csatornán.

A tovább mögött pedig következzen egy beszámoló, az Aran Islands-ről. Az elmúlt hetekben kétszer is ellátogattunk ide, és nem titok, hogy nekem az eddig látott helyek közül ez lett a kedvencem. Többek között valószínűleg ezért is álltam neki legalább ötször ennek a bejegyzésnek, mert próbáltam egy informatív, mégis képekkel gazdagon ellátott posztot írni ...

De mi ez a hely?

Szóval, Aran Islands - a gaelic kultúra bölcsője, és egyik utolsó fellegvára. Az itteni helyiek hasonlítanak ránk abban a tekintetben, hogy csak második nyelvük az angol: az első a helyi gaelic (ír) nyelv.

A "szigetek" valójában három szigetből áll, amelyek közül a legnagyobb, Inis Mór a leggyakrabban látogatott. Hosszra körülbelül 8 kilométer az egész, és összesen 850-en lakják, tehát nem mondható, hogy ez lenne a világ legsűrűbben lakott látványossága. Egy-egy jobb napon a sziget lakossága akár megháromszorozódik az ide látogató turisták miatt. A két kisebb sziget közül a középső a leginkább zárt világ, oda megy a legkevesebb turista, míg a legkisebb azért érdekes, mert körülbelül 4 óra alatt az egész körbesétálható.

Inis Mór

Szóval a legnagyobb sziget Inis Mór, nekünk az elmúlt hetekben kétszer is volt szerencsénk meglátogatni. A szigetre komppal vagy repülővel lehet eljutni, előbbi 40 perc, utóbbi körülbelül 10. Mi eddig mindig a kompos túrát választottuk.

Az első alkalommal feleségem nagymamájával és az ő nővérével voltunk, így a kevésbé megerőltető lovaskocsis túrát választottuk. Idegenvezetőnk John volt, aki tényleg ránk szánta az időt. Körbevitt a szigeten, bárhol, ahol akartunk, megállhattunk fényképezni, és közben rengeteg érdekességet mondott el a hely történetével, látnivalóival kapcsolatban. Ha valaki erre jár, mindenképpen javaslom a lovaskocsis túrát - van ugyan buszos lehetőség is, de soha nem lesz olyan autentikus, mintha egy helyi ember csak veled foglalkozna.

Második alkalommal már barátokkal voltunk, így bringabérlésre adtuk a fejünket. Egyébként érdekes folyamat volt ez, lerakod a 10 euró bérleti díjat + egy személyi igazolványt (vagy még egyszer 10 eurót, ha a depositot ilyen módon akarod kifizetni), cserébe kapsz egy papírt, majd utána választhatsz a több száz bringa közül. Lakatot, zárat nem kapsz, mondván, hova is lopnák innen a bringát, amiben mondjuk van valami :)

Szóval napközben lerakhatod bárhol a szigeten a cuccot. Lerakás közben csak arra kell figyelni, hogy jól jegyezd meg, hova raktad, és a közeledben ne legyen túl sok hasonló, nehogy összekeverd másokkal :) Bár igazából ekkor sem történik semmi, reggel markolj fel egy bringát, este pedig vigyél vissza egyet, és már vissza is kaptad a depositot.

Ja, igen, utazóknak még egy tipp: legyen nálad készpénz, sok helyen nem tudsz kártyával fizetni - ilyen például a bringabérlős hely is.

Még néhány érdekesség:

• A szigeten teljes egy bolt van (Spar), és persze az ír McDonald's (SuperMacs álnéven) sem hiányozhat
• Bankfiók is van ATM-mel, ha valaki bajba kerülne KP-ügyileg
• Sok-sok étterem is van a szigeten, köztük egy amerikai bár, ahol az amerikaiktól megszokott barátságos kiszolgálásra számíthatsz. Szerintünk kimondottan érdemes betérni, relatíve jó áron lehet jó kajákat kapni. Mivel a hely neve The Bar volt, mi a The Bar Burger-t választottuk egyik alkalommal, és ezzel úgy tűnt, sikerült a helyiek szívébe belopnunk magunkat, mert a pult másik végén ülő helyi arc egy hangos "the choice"-al (szabad fordításban: a helyes választás), elégedetten nyugtázta rendelésünket.

A rövid bemutatás után következzenek a képek, alattuk pedig rövid sztorizgatás az egyes helyekről.

Egy átlagos kilátás a szigetről, amelyen két út visz végig keresztben, egy alsó és egy felső (illetve egy harmadik, ami kimondottan túrázóknak van kitalálva legjobb tudomásunk szerint). Érdemes az alsó utat apály idején választani, ekkor ugyanis az itt élő néhány tucatnyi fóka ki szokott feküdni a parti kövekre napozni, és megtekinthetők élőben, hogy a vízben amúgy elég ügyes állatok milyen cuki módon tudnak szerencsétlenkedni a parton :)

Ha már a túrázóknak szánt út: a bringabérlés idején sajnos történt egy kis baleset, az egyik bringa váltója elszállt / széttört - nem értek hozzá sajnos, a lényeg, hogy nem ment. Szerencsére a hívás után 5 percen belül ott voltak, és vitték a bringát, viszont megkérdezte a csávó, hogy csak nem a "crazy road" (őrült útvonal)-on vagyunk? Azt hiszem náluk ez a turistaút álneve :)

Mindenesetre azt hozzátenném, hogy nem hogy ők reklamáltak volna, hogy elrontottuk egy bringájukat, hanem a 20 eurós foglalásból (tandembicikli volt, az egy picit drágább) 5 eurót visszaadtak. Sikerült ezt is stílusosan csinálniuk, a főnök nem azt mondta, hogy a kellemetlenségek miatt ad vissza pénz, hanem szimplán szeretne hozzájárulni ahhoz, hogy igyunk egy jó ír whisky-t :)

A crazy road-ra visszatérve, azért is gyanús, hogy az nem egy fáklyásmenet, mert a térkép alapján a sziklák között fut. És hogy milyen sziklák között? Hát ilyesmi:

Ez a kép már a Dun Aengus erőd tetején készült, ami a sziget fő látványossága. Ide külön 4 eurós belépő van (csoportos kedvezménnyel mindössze 3, és hat fő már csoportos kedvezménynek számít, ezt mondjuk nem árt tudni, ha valaki meg akarja spórolni egy pubban megivott sör árát), viszont ezért cserébe olyan tájat kapsz, mintha a Cliffs of Moher-en járnál. Az erőd egyébként 3500 éves, és egy 100 méter magas szikla szélén fekszik.

Nézzünk még néhány képet innen:

Kilátás a sziklákról a másik irányba. 

A kép közepén lévő zsákokról ne kérdezzétek, hogy micsoda, farönköket láttunk a környékén, de amúgy passzoljuk.

Ez pedig a szikla széléről lenézve. Persze ki lehet menni a legszélére (itt még annyi védőkorlát sincs, mint a Cliffs of Moheren, a természetes szelekcióra bízzák ezt a dolgot a helyiek), de nekem már ez is a több, mint elég kategóriát képviselte.

Ez pedig a felfelé vezető úton készült, az út végén az erőddel. Az egyébként körülbelül egy kilométeres út elég jól meg van csinálva felfelé, viszont az utolsó 100 méteren kisebb-nagyobb sziklákon kell mászkálni.

Fókák pipa, erőd pipa, kaja pipa, mi van még?

Van két nagyon szép homokos strand, amelyből sajnos még csak az egyiket láttuk, mert a másik a sziget egyik olyan csücskében van, amerre még sosem jártunk. Azért a már megnézett beach-ről ideteszek egy képet:

Sok-sok templomuk volt még, a sziget egyik pontját a "The Seven Churches" névvel illetik. Valamikor még biztosan 7 templom állt itt, ma viszont már csak kettő van, annak is csak a romjai. Sajnos nem vagyok nagy templomrom-fotózó, ezért akit ezek érdekelnek, az inkább kérje a google segítségét.

Van néhány nádfedeles ház, amiben állítólag nyáron meg lehet szállni, és lovaskocsis házigazdánk úgy mutogatta, mintha ez valami különlegesség lenne - mondjuk itt lehet az, mert keveset láttunk még ilyet, de Magyarországról jött parasztgyerekként azért ez korlátozott mennyiségű újdonságot tartogatott :)

Ha már "vadon" történő megszállás: kemping is van a szigeten (értsd: Sean és Pat birtoka között kőfallal elkerítettek egy 20x20 méteres, birkaszar-mentes területet, és kiraktak oda egy épületet amiben van egy WC, meg talán tusoló, bár ez utóbbiban nem vagyunk biztosak), ahol 2 euróért (!!!) lehet éjszakázni sátorban, vagy lakóautóban (persze ezekről te gondoskodsz).

Természetesen vannak még kisebb erődök, valamint egy WormHole (féreglyuk) nevű hely, amelyeket sajnos még nem volt alkalmunk élőben látni. Utóbbiról ezért csak egy képet linkelnék ide (nyissátok meg, érdemes). Az a helyzet, hogy hiába csak pár kilométer széles a sziget, egy nap alatt átlagos, nem rohanó turistaként nem lehet mindent végigjárni: az első komp 11.30 körül ér ki, az utolsó pedig 5-kor hagyja el a szigetet.

Épp ezért el is döntöttük, hogy ha egyszer kijutunk kettesben, akkor egy hosszú hétvégére fogunk jönni, és bebarangoljuk az egészet. Lehet, hogy hülyén hangzik, de tényleg elkapja az embert kinn a szigeten egy spirituális érzés. Mondjuk ilyen közegben ez előfordulhat:

Zárásként még annyit megjegyeznék, hogy itt a nyári rövid éjszakákat komolyan veszik, este 23.00 körül megy le a nap, és hajnal 5.00-kor már fenn van, küzdünk is az alvással. Így viszont lehet hosszú esti sétákat csinálni.

Ráadásul előfordul, hogy este 6-kor néha jobb idő van, mint délben. Lassan emelkedik a hőmérséklet, utána viszont lassan is megy le, még este meló után is ki lehet feküdni napozni, ha szép napod van.

A rövid éjszakákkal az elmúlt egy hétben gyönyörű idő is párosul, a 20 fokot is meghaladja a nappali hőmérséklet, aminek az eredménye az volt, hogy a szigeten töltött 4 óra alatt olyan szinten sikerült leégni, mint Magyarországon 35 fokban, a strandon, egész nap árnyékmentes övezetben fekve :) 

Az időjárás-jelentés végén pedig a kitartóknak következzen két kép még: egy-egy a kikötőről, illetve a hazaútról:

Szerintem ez az a hely, amit nem lehet megunni. Illetve ha meg is lehet, akkor ahhoz még jó párszor el kell látogatnunk ide.