Szóval, autóbérlés. Aki járt már erre-arra a világban, az biztosan találkozott ezzel a kiváló lehetőséggel: kifizeted a bérleti díjat; ha akarsz, kötsz extra biztosítást; elviszed az autót; használod, majd visszaviszed olyan állapotban és benzinmennyiséggel, ahogyan elvitted; és mindenki boldog. Na, hát nálunk ez nem mindig volt így.

Fikaposzt, szóval aki nem szereti az ilyesmit, annak tudnám javasolni az előző bejegyzéseket; aki viszont már vágyott egy hamisítatlan "Tibi morog"-posztra, annak remélem szerzek egy jó napot :)

Amikor még majdnem minden szép és jó volt ...

Kezdjük azzal, hogy Galway városában négy cég van, melytől autót lehet bérelni: Budget, Europcar, Payless, Enterprise. Ez utóbbinak számunkra egy hatalmas előnye van a többivel szemben: az, hogy tőlünk körülbelül 10 perc sétára vannak. Sajnos ezzel körülbelül ki is merülnek a pozitívumok.

Még mielőtt belevágnék, rögtön hozzátenném, hogy simán lehet, csak az én ingerküszöböm van alacsonyan, legendás türelmem valahogy bizonyos témákban még annyira sem mutatkozik meg, mint általában; ilyen az autóbérlés is.

Szóval már februárban is jelezték a bérlés során, hogy nem örülnek neki, hogy csak debit cardunk van (ami a sima bankkártyának felel meg), ők ugyanis jobban preferálnák a credit cardot, vagyis a hitelkártyát. Azt mondták, most még odaadják az autót, de legközelebb ez már gond lesz. Ekkor azonban még úgy gondoltuk, oké, aggodalmukat feljegyeztük, legközelebb majd ismét feljegyezzük: nekik kell a pénzem, nekem meg az autójuk, és ez így megy majd határozatlan ideig. Hát nem így ment.

Ha már credit card, néhány szó még róla:

• Habár nem értünk a témához, de a mi véleményünk szerint a hitelkártya-fétis oka az, hogy ha kárt okozunk, azt simán le tudják húzni a hitelkártyáról, és nem kell hozzá különösebben kardozniuk a bankommal. Autóbérlés-tudósok információját szívesen vesszük kommentben.
• Ugyanakkor viszont felmerül a kérdés (persze lehet, hogy csak bennem), hogy minek van a full insurance (ami eredményeképpen maximum 100 euróig húzhatnak le totálkár esetén is), ha mindenképpen credit cardot kérnek.
• Ha már full insurance: ügyesen ketté van osztva, napi 5 euróba kerül a kavicsfelverődésből, alacsonyan szálló birkákból, és hasonló előre nem látható, tőlünk függetlenül jelentkező problémákból eredő károk megtérítése; 20 euró pedig a konkrét balesetre, amikor például úgy döntök, megnézem a szembejövő autót közelebbről. Taktikus, főleg, hogy egy négyszemélyes autó például 15 euró naponta, viszont a biztosítással sunyin felkúszik 40-re.
• Persze mondhatjuk, hogy egy idő után majd nem kell a full insurance, de azért jobb az úgy mindenkinek, ha tudod, hogy a 1.5 autó szélességű úton is maximum egy százast kell fizetned, ha a szembejövő traktor úgy dönt, nem áll meg neked.

Szóval ott tartottunk, hogy teljes biztosítással, és bankkártyával kértük a foglalást. Ez februárban rendben le is ment, habár már akkor is furcsa volt a 15 perc várakoztatás, miközben a pult mögött volt olyan ember, aki épp nem ügyfelet szolgált ki. A hányaveti módon a hátsó pultból néhány percenként odabökött "just one minute"-típusú kommunikáció sem volt a kedvencünk, de ez még rendben van, fogjuk rá arra, hogy sürgős passziánsz-parti volt a haverokkal, amit nem lehetett csak úgy félbehagyni holmi ügyfelek miatt. Azt meg már megtanultam a jónéhány év angol nyelvterületű ügyfelekkel való bánás után, hogy errefelé a one minute (azaz egy perc) ugyanazt jelenti, mintha azt mondanák, hogy "fogalmam sincs mikor, de majd jelentkezem".

Persze ez egyszer megtörténhet bárhol, de az, hogy eddig akárhányszor benn voltam, ez mindig megismétlődött, az valamit elárul. Legalább 10 perc várakozás, néha furcsán méregető pillantások a pult mögül - szóval ez az első olyan szolgáltatást nyújtó hely, ahol igazán alsóbbrendű kelet-európai parasztnak érezhetem magam. Persze lehet, hogy csak a pult mögött állók mimikája nem felel meg az én igényeimnek - cserébe mondjuk én sem vagyok egy matyóhímzés.

Szóval így jött el április vége, amikor is családlátogatás miatt tényleg szükségünk volt / lett volna egy autóra.

... és amikor már nem ...

4 nappal a család érkezése előtt felmentem a honlapra, kiválasztottam az autót, kitöltöttem az űrlapot a bankkártyám adataival, majd elküldtem a foglalást. Az összeget lehúzták, a visszaigazolást megkaptam, úgy gondoltuk, vasárnap reggel megyünk és felkapjuk az autót.

Másnap azonban kaptam egy telefont, amiben egy kedves(nek tűnő) úriember megkérdezte, hogy bank-, vagy hitelkártyával fizetném ki a foglalást. Mondom természetesen bankkártyával, ahogy azt már meg is tettem tegnap. Oh, hát az gond. És ír jogosítványunk van, ugye? Nemigen - mondom én, eddig sem kellett. Hát akkor neki viszont el kell utasítani a foglalást. Itt merült fel először bennem a minden bunyó kezdetében felmerülő három kérdés (mivan?mivan?mivan?), de ekkor még úgy voltam vele, nem lesz itt gond, kidumálom.

Mondtam neki a telefonban, hogy nézze, az autó ki van fizetve, maguk ezt online elfogadták, és ezt így most mégis hogy... azt mondta, utánakérdez a dolgoknak. Szolid 10 perces várakozás (ő hívott, hadd pörögjön a számla, ha már szívózik) után már vissza is kapcsolt hozzám, és sajnálattal közölte, hogy sajnos elutasították a foglalásunk. Mondtam neki, hogy jó volna, ha nem szórakozna, eddig ez mindig működött. Azt már csak magamban jegyeztem meg, hogy egy nappal korábban kolléga is foglalt ugyanezekkel a feltételekkel, ott simán működött a dolog - persze ezt a kedvesnek tűnő hangnak nem mondtam a telefonban, egyrészt nem volt célom másokkal kibaszni, másrészt meg elég naiv feltételezés azt gondolni, hogy "ja, ha tegnap elfogadtuk, akkor bocs, stornó minden, él a foglalás, vidd az autót nyugodtan".

Szóval jó anyatigrisként elkezdtem küzdeni az autóért: a "de igazán szükségünk lenne rá"-tól eljutottunk a "nézd, ha nem kell a pénzem, nekem úgy is jó, biztos vagyok benne, hogy más szívesen fogad egy új ügyfelet"-ig, de sajnos simán alulmaradtam. Azzal búcsúztunk el, hogy ez esetben sován malac vágtában várom a teljes visszatérítést a kártyámra - persze, meg lett ígérve, még talán a bankkártya-számomat is bemondta, hogy oda jön a pénz, majd elköszönt.

"Oké, nem tartottad be a(z egyébként elég dinamikusan kezelt) szabályokat, ők meg törölték a foglalást, na bumm, van ilyen" - mondhatja az egyszeri olvasó. Igaz, ám a móka még csak most kezdődött.

Gondolhatjátok nem volt nagy boldogság ennek hallatán: volt egy foglalásom, ami ki volt fizetve, majd telefonban visszamondva, a visszatérítés ígéretével - hallottam már rémhíreket ezzel kapcsolatban, szóval úgy döntöttem, ezt nekem igenis adják írásba. Szóval munka után megindultam a tőlünk nem messze lévő telephelyre.

Ismét 15 perc várakozás, majd miután nagy nehezen sorra kerültem, és előadtam sirámaimat, jött a menedzser, és nem túl őszintének tűnő elnézéskérések közepette kifejtette, hogy sajnos a biztosítójuk dobta vissza a foglalásunkat. Túl nagy a kockázat, és ha ezt elengedik, és gond lesz, akkor a biztosító felmondhatja velük a szerződést. Erre sajnos nem igazán volt nyerő lapom, mondtam, hogy oké, akkor viszont mi van a visszatérítéssel. A válasz az volt, hogy ne aggódjak, az úton van már, de ha véletlenül egy héten belül (!!!) sem kapnám vissza, adott egy névjegykártyát, hívjam őt fel a megadott számon, és utánanéz. Írásba adott igazolás a foglalás elutasításáról? Na még mit nem, ez itt a nyugat, itt az adott szónak súlya van ...

Azóta eltelt 14+ nap, és a héten kedden úgy döntöttem, hogy most már csak megkérdezem, hogy mi van a 150 eurómmal - ahelyett, hogy kotlanak rajta, tudnám másra is költeni. Mint kiderült, a keddi telefonhívásom pillanatáig nekik eszük ágában nem volt visszaküldeni a pénzem (úgyhogy ezúton is üzenem mind a telefonos ügyintézőnek, mind az úgynevezett manágernek, hogy szarjatok sünt, remélem a google fordító lefordítja ...), de mivel felhívtam őket, némi kegyet osztva utánanéztek, és jogos a kérelmem. Szóval visszaküldik a pénzem, már csak néhány nap. Ez volt három napja, még mindig várom a pénzt. 

Na jó ... de akkor most lett autód, vagy nem?

Kisebb közelharc árán ugyan, de lett. Szerencsére továbbra is többnyire olyan emberekkel vagyunk körbevéve, akik azt nézik, hogyan tudnának segíteni, ha szarban vagy. Szóval két helyi kollégám is felajánlotta, hogy kölcsönadja a hitelkártyáját (!!!), és intézzük el úgy.

Itt még volt egy kis csavar a történetben, de ez az eddigiekhez képest már csak apróság volt, ezzel tényleg igazán nem untatnám a kedves olvasóközönséget: a lényeg, hogy végül a főnököm eljött, ő húzta le a hitelkártyáját. Így aztán mindenki boldog volt: ők azért, mert végre hitelkártyát, én meg azért, mert végre autót kaptam.

Summa summarum, megoldódott a probléma, de azért néhány kérdés nyitva maradt bennem, amiket majd alkalomadtán felteszek az illetékeseknek.

És hogy mi lesz a jövőben? Szerencsére azóta megrendeltük, és meg is jött a hitelkártyánk. Szívesen mondanám, hogy menjen hozzájuk mostantól az, akinek két anyja van; de egyrészt sajnos a közelség továbbra is nagy előny, másrészt a város ezen a felén fekvő további bérlőhelyek nincsenek nyitva például vasárnap, ami azért erősen behatárolja a lehetőségeket. Biztos vagyok benne, hogy nem lesz őszinte a mosolyom feléjük az első néhány alkalommal, de ki tudja ... a végén még lehet, hogy megbarátkozunk egymással.

És a sztori jelenlegi utolsó lépése: múlt hét végén foglaltunk a frissen kapott hitelkártyánkkal, minden lezajlott problémamentes, és végre a 3 hete beígért deposit is visszaért ... ez egy pluszpont, de van honnan kapaszkodni.