Az elmúlt hónapok nem igazán a kimozdulásról szóltak. Egyrészt, tél van, rövidek a nappalok, ilyenkor már meló után sincs értelme elindulni sehova. Másrészt, lusták voltunk. Úgyhogy most utazási beszámoló helyett következzen néhány rövid sztori arról, mi történik az emberrel télen.

Tervezzünk

Szóval ahogy említettük: tél van. Ilyenkor a szerencsésebb emberek elmennek valami jó meleg helyre kipihenni a tél fáradalmait - nekünk azonban 2017-re nem ez van megírva. Amióta a naptárunkba bekerült az "esküvő" nevű projekt, azóta tudtuk, hogy az idei tervekbe nem hogy egy fiji-szigeteki, de még egy londoni kiruccanás sem valószínű, hogy belefér. 

A szabadságaink felét kb. elviszik az esküvő előtti előkészületek miatti hazautak - a másik felét meg a karácsonynak (már csak alig 330-at kell addig aludni), meg a minket meglátogató családtagoknak és barátoknak szenteljük. Így aztán nagy nyaralás idén nincs, maximum hosszú hétvégéket tartunk majd. De azt sem februárban.

Tanulság: ha külföldön élsz, és ha még esküvőt is akarsz, jó előre kell tudnod tervezni. Szerencsére nálunk pont van egy ilyen ember a családban ... :)

Persze a munkahelyen felajánlották, hogy vegyek ki nyugodtan fizetés nélküli szabadságot: de hogy őszinte legyek, annál smucigabb vagyok, mint hogy elmenjek valahova elverni azt a pénzt, amit épp nem fizetnek ki nekem. Szóval a fizetés nélküli szabikat megpróbáljuk minimalizálni.

Valamit valamiért: cserébe jól áll az esküvőszervezés. A főbb paraméterek megvannak, most már jöhetnek az olyan "apróbb" elemek, mint tánctanár kerítése (már ha akar az ember fia nyitótáncot, amiről én személy szerint még mindig nem vagyok meggyőződve, hogy kiváló ötlet), vőlegény és menyasszony ruhájának beszerzése, ilyesmik. Bagatell, sima ügy lesz :)

Na de, térjünk át az érdekességekre, amit úgy gondoltunk, blogon keresztül kívánunk megosztani a nagyérdeművel. Mostantól ugrálunk a témák között: saját posztot egyik sem ér, de így együtt pont elférnek.

Ez egy vallásos ország

Nem tudom mondtuk-e már (elégszer), itt elég komolyan veszik a vallást. Még mindig Európa egyik legkatolikusabb országában élünk. Sajnos a gondolkodásmódjuk a vallás egyes elemei terén azonban elég "fura", bizonyos nézeteket már simán meghaladott Európa "másik" fele (másik = Írországon kívül az összes többi ország). Például itt a 80-as években még tiltott volt az óvszer, az abortusz pedig mind a mai napig az. Ennek megfelelően nem ritkák a 8-10 fős családok sem.

A bigott vallásosságnak némileg ellentmond, hogy a melegházasságra 2015-ben igent mondott az ország, szóval van itt fejlődés, csak nem biztos, hogy azon a téren, ahol kellene ... 

Ami sehol nem változik, az az, hogy az egyházadnak, templomodnak sokféleképpen tudsz adakozni, ha akarsz. Az írek azonban ennek is kitalálták egy igazán egyedi módját. Néhány nappal ezelőtt az alábbi kis dobozka landolt a postládánkban:

Fogalmunk sem volt, mi ez, csak azt láttuk, hogy a doboz hátulján ott van az egyik közeli egyházközösségnek a neve. Kíváncsian kinyitottuk, és láss csodát, kb. 52 darab kis picike zöld boríték volt benne, amelyek körülbelül így néztek ki:

Angolul nem tudók kedvéért, a szöveg: "A heti hozzájárulásom az egyházközösség papjainak". Bizony, itt nem aprózzák el, minden hétre egy ugyanolyan kis zöld mini-boríték volt (megdátumozva, hogy el ne felejtsd!!!), amibe épp belefér néhány darab eurós bankó. Gondolom hogy biztosra menjenek, a boríték tetején lévő négyzetbe beírhatod a neved is, hogy kimutathasd lelkesedésed. Hát mi nagyon lelkesek voltunk, a fénykép kedvéért megtartottuk a dobozkát, de gyanítom, már nem sokáig lesz velünk.

Ezzel még a dolog nem ért véget, az elmúlt egy hétben kisgyerekek kopogtattak nálunk, és a "kutyával és gyerekkel mindent el lehet adni"-elv keretében adományt gyűjtöttek az egyházközösségnek. Sajnos ilyenkor rejtélyes módon elromlik az angolom, szóval sajnos nem beszélgettünk túl sokat.

Egyéb postai érdekességek

Az elmúlt napokban cserediákos hirdetést is kaptunk. A szórólap alapján itt ez az alábbiak szerint megy: aki szeretne egy kis plusz pénzt keresni, és van szabad hálószobája, az magához vehet 14-18 év közötti nemzetközi cserediákokat néhány hétre. Szállást és étkezést kell nekik biztosítani, egyébként napközben távol vannak. További feltétel, hogy legalább 2 diákot vállalni kell, hogy senki ne legyen egyedül. Mindezért potom 147 eurót tudnak felajánlani, diákonként, hetente. Ez azt jelenti, hogy ha két diákot egy hónapra elszállásolsz, akkor durván 1200 euró üti a markod. Persze ez körülbelül arra jó, hogy a saját albérleted + rezsid kifizesd, de egész jól hangozhat annak, aki szeretne egy kis mellékest. Kiváló lehetőség, de mi nem élünk vele, antiszocok vagyunk. 

Végül még egy rövid sztori, megmutatva, hogy az ír posta is tud "laza" lenni. A3-as méretű, munkához szükséges okiratra rá volt írva, hogy ne hajtsuk össze. Sajnos azonban a postládánk kicsi volt az A3 méretű papírnak, mi pedig nem voltunk itthon. Ilyenkor jön általában az értesítő, hogy X postára ugorj be érte Y napon belül.

Postásunk azonban úgy gondolta, laza lesz: a bejárati ajtó előtt van egy 2x1 méteres kis "beugrónk" - emberünk úgy gondolta, ő odatámasztja és otthagyja a pakkot. Szerencsére Írországban köztudottan ritkán esik az eső és fúj a szél, így semmi esély nem volt arra, hogy az egyébként alig néhány dekás borítékot és benne lévő papírt elfújja a szél a picsába. Nem történt meg, így senki nem lett szomorú, de azért eszembe jutott az a mondat, amit egyszer tök véletlenül hallottam, miközben két magyar beszélgetett a városban: "az írek néha olyan balfaszok".

Helyi érdekeltségű sporthírek

Egy kis foci: jelenlegi otthonunk Írország - Magyarország válogatott labdarúgó-mérkőzésnek adott otthon, ugyanis a 16 éven aluliak korosztályos magyar válogatottja kétszer is megmérkőzött Galway megyében a korukbeli ír fiatalokkal. Komoly terveket szövögettem az egyik mérkőzés meglátogatására, ám sajnos gyorsan lelombozta a kedvemet, amikor megláttam, hogy mindkét meccs hétköznapon van (kedden és csütörtökön).

További gond volt, hogy a keddi meccs a megye másik végében, innen 60 km-re került megrendezésre, este 7-es kezdési időponttal - ami azt jelenti, hogy az itteni forgalmat ismerve egy 17.30-as indulással akár a második félidőre be is futhatunk, autóval

Szóval belőttem a csütörtököt, amit igazán szurkolóbarát időpontban, 12.00-kor játszottak. Sajnos azonban az ír időjárás úgy gondolta, elég volt az enyhe télből: múlt hét elején elkezdett rendületlenül szakadni az eső, és esett vagy 5 napig.

Akit érdekel, itt egy fotósorozat a keddi meccsről, gyönyörűen látható rajta a kiváló időjárás. Futball iránt különösen érdeklődők ugyanezen az oldalon videót is találnak, szépen látszik rajta, hogy gyakorlatilag vízszintesen esik az eső.

Igaz, hogy csütörtök reggelre felszakadozott a felhőzet, de mivel a meccs kezdete előtt 20 perccel ismét leszakadt az ég, ráadásul összeszaladtak a teendők a melóban is, így úgy döntöttük, puhányak leszünk, és nem megyünk ki. Így sajnos még a csütörtöki meccs is kimaradt. Pedig még a sál is be volt készítve ... bocs srácok.

A tények kedvéért, a keddi meccsen az irreális körülmények között 2-1-re kikaptunk, csütörtökön viszont sikerült a visszavágás, 3-0 lett ide.

Szóval így nem jártam U16-os válogatott meccsen. Abban viszont biztos vagyok, hogy ezek a srácok amikor visszamentek Magyarországra, mindenkinek elmondták, hogy "őrült az, aki ebben az országban lakik. Elnézve az időjárást, ami fogadta őket, meg tudom érteni a véleményüket.

Ha már időjárás ...

Gondolom most mindenki meglepődött, jön az időjárás-jelentős rovat. Szóval valószínűleg a magyar futballista-palánták nem örültek az ír időjárásnak, szegények tényleg beleszaladtak a "tutibe". Pedig nyugodt szívvel mondhatom, az ideig tél elég kegyes volt hozzánk, alig esett az eső - ír kollégáim is megerősítették, hogy az elmúlt évek legjobb telét éljük meg éppen.

"Szerencsére" az elmúlt hetekben visszatért a rendes tél, így előkerülhettek a vízálló ruhák. Az egyik éjszaka azonban olyan történt, amire még mi magunk sem számítottunk: óriási jégeső szakadt a városra, ami után ezek a képek készültek az utcánkról (szemfülesek az autónkat is felfedezhetik az egyik képen).

Gondolom nem kell különösebben magyaráznom, de a képeken nem hó, hanem jég található. Sajnos szomorú apropója is volt az esőnek: a megyében egy magyar motoros meghalt az éjszaka, egy vízátfolyáson kicsúszott alóla a motor, az árokban kötött ki.

Mivel fagyni nem fagyott, így a jég körülbelül 1.5 óra alatt elolvadt: a következő reggelen kaptunk még egy kis havas esőt, hogy utána napközben végig szikrázó napsütés, és 10 fok körüli hőmérséklet legyen. Szóval így megy ez errefelé.

Márciusban már igyekszünk kirándulni is: ezen nagyban fog segíteni, hogy Szent Patrik napja idén péntekre esik, ráadásul azon a hétvégén még látogatóink is lesznek - úgyhogy remélhetőleg hamarosan jön ismét egy jó kis kirándulós poszt is. Addig meg majdcsak kitalálunk valamit a hűséges olvasóknak :)