A helyi nagyvadat, a lóversenyt az előző poszt végére szántam. Sajnos azonban ismét beleestem a "szófosás" nevű betegségbe, és annak érdekében, hogy a posztok még olvasható hosszúságúak maradjanak, úgy döntöttem, ezt a részt különszedem.

Ma arról a fesztiváról lesz szó, amely 10-ből 9 helyinek a válasza arra a kérdésre, hogy melyik "A Fesztivál" a városban, amelyre érdemes idejönni? E mellett személyes friss élményeink is vannak róla, szóval talán ez egy picit személyesebb leírás lesz, mint az előző posztban taglalt események.

Galway Races

Csomó ember "szép ruhában", kalapot viselve, iszonyatos mennyiségű pénzt költve fogadásra, az estéhez közeledvén pedig egyre több alkoholt fogyasztva; miközben a háttérben helikopterek hozzák és viszik az arra érdemes pénztárcájúakat? Ha ezt látod magad körül, akkor tudod, hogy a Galway Races-en vagy.

Ez pedig nem más, mint egy lóverseny, amelyet július utolsó, augusztus első hetében rendeznek meg minden évben. Van az év során 3-4 kisebb lóverseny, de ez egy igazi, egy hetes, színes-szagos-szélesvásznú fesztivál, benne mindennel, amit el tudsz képzelni.

Azaz fast food, élő zene a versenyek között, iszonyatos mennyiségű sör (5.70 egy pint lager, amire azért már az írek is csettintenek), fotófal, milliókat kereső bukmékerek, focimeccshez hasonló morajlás a versenyeket alatt - és persze VIP részleg a város színe-javával. Ha helyi lennék, valószínűleg ide járnék ki találkozni a várost már elhagyó régi haverokkal. Ilyen szempontból kicsit a szegedi borfesztiválra hajaz az esemény.

Csak néhány mondat arról, milyen is ez a hét: ez az a hét, amikor

• ide verődik mindenféle ember az ország különböző részeiből és Nagy-Britanniából - miközben a helyiek szabályosan menekülnek a városból
• legálisan fogyaszthatsz alkoholt az utcán, és a kocsmák akár az utcára is kitelepülnek, vagy McDonald's módjára kis oldalablakot nyitnak a sétálóutcára, hogy gyorsabban ki tudjanak szolgálni
• a partihelyek 7 estén keresztül nyitva vannak
• majdnem megduplázódik a város lakossága (az idei fesztiválra 150.000 embert várnak az egy hét során), és szinte lehetetlen helyet foglalni a szálláshelyeken

Szemléltetőül, egy random kép a Latin Quarter Facebok oldaláról, a város egyik központi "bulinegyedéből", csütörtök estéről:

• a helyi irodaházak szinte kiürülnek, annyira sokan szabadságra vagy lóversenyre mennek
• a város gazdasága körülbelül 55 millió eurós bevétellel zár egy hét alatt (ezeket az összegeket a helyi újságcikkekben mindig fontosnak tartják kiemelni) - összehasonlításképp, az előző posztban megemlített művészeti fesztivál 10 nap alatt hozza ennek a számnak körülbelül a felét.
• minden korábban zár, mondván, hogy úgyis mindenki a versenyen van. A hotel SPA részlege is bezárt egy napra, de ami minket még érzékenyebben érint: még a konditerem is este 7-ig van csak nyitva!

Tavaly sajnos nem tapasztaltuk meg, milyen ez az esemény (épp Magyarországon jártunk), idén azonban itt vagyunk. Munkahelyem jóvoltából kaptam belépőt a keddi napra, amelyik az egyik kevésbé látogatott nap, mindössze 18.000 ember fordult meg a helyszínen - a fő napokon 40-50.000 nézővel számoltak. Sajnos ez idén nem jött össze, a két fő napon szakadt az eső, így csak 35-40.000 ember gyűlt össze.

Szombaton pedig ketten látogattunk ki az eseményre: ez már a hétvégi családi napok egyike volt, 13.628 látogatóval, robotzsaruval, gólyalábas rendőrrel, a háttérben szaladgáló pandával, a kiöltözött emberek mellett farmeros-kapucnis pulcsis családos emberekkel, akik gumicsizmás kisgyerekek kezét szorongatták. És persze a fentebb már részletezett egyebek. Ez utóbbi volt az egyik legolcsóbb nap: "csak" 20 euró volt fejenként a belépő a felnőtteknek, a gyerekek pedig ingyen mehettek be - és mivel nem az "Avenue" (sugárút), hanem a "Tunnel" (alagút) oldali bejáratot választottuk, ezért "szép ruhában" caplathattunk végig az egy órával korábban leszakadt ég miatt frissen felázott füvön. Azért nem ez volt életünk fő élménye.

A beléptetés is érdekes volt egyébként: a pénzt elvették, majd átengedtek a kapun. Sem belépőjegy, sem karszalag, sem semmi. Egyedül akkor kaptál karszalagot, ha kimentél a fesztivál területéről, és később még vissza akartál menni. Ezt azért tudják megoldani, mert bérlet gyakorlatilag nincs a versenyre, tehát csak napijegyet tudsz venni - éjszaka pedig úgyis mindenkit kizavarnak :)

Beszéljünk egy kicsit a fogadásokról, mert az biztos, hogy még a kisebb látogatottságú napokon is iszonyatos mennyiségű pénzt költenek: a helyi lap adatai szerint összesen 2.000.000 euró (nem elírás, kétmillió ... euró ... ezt 600 millió forintnak hívják ...) értékben adtak le fogadásokat. Csak a keddi napon, csak a helyszínen - miközben a bukmékerek sírnak, hogy egyre többen fogadnak online, és ezért romlik az üzlet. Kiszámoltam, ez fejenként körülbelül 110 eurónyi leadott fogadást jelent, egy nap. Állítólag ez reális, az őrültebbek elhivatottabbak 400 eurót is feltesznek egy lóra.

Egyébként a helyiek elég komolyan veszik ezt a fogadást: aki egy kicsit jobban ért hozzá, úgy beszélget lovakról, zsokékról, trénerekről, felkészülési futamokról, mint ahogy mi beszélgetünk arról, hogy a hülye edző már megint kit hagyott ki a Fradi kezdőcsapatából.

Ha már fogadás, úgy döntöttem, nem maradok ki a buliból, én is megejtettem egyet - habár ismeretek hiányában a lovak neve alapján döntöttem, és azon tény alapján, hogy sosem a favorit nyer. Mint utólag kiderült, a fogadók jelentős része hasonló elvek alapján dönt. Ennek megfelelően sokan nem is nyernek. Én sem.

A keddi 3. versenyre tett fogadásomon Daliyah volt az én favoritom. 2.5 euró értékben fogadtam, "Each way" típusra - ami annyit jelent, hogy ha a ló a legjobb néhány hely bármelyikén végez, nyertem. Jelen esetben, mivel 12 ló futott, az első 3-ban kellett volna lennie. Ötödik lett.

És persze mivel Each way fogadás, tehát több esélyed van nyerni, ezért drágább is: duplázódott az ár, azaz ez a papírka nekem 5 eurómba került. Mellesleg a cég pénze volt, a belépő mellé kaptunk egy fogadási kupont. Én meg jól elvertem ... hiába, tudok élni.

A csütörtöki nap egyébként a fesztivál fő napja, az úgynevezett Ladies Day. Ekkor választják ki a legjobban öltözött hölgyet, akinek 10.000 euró üti a markát. Közszájon forog a sztori, miszerint egyik évben a legjobban öltözött hölgynek egy olyan nőt választottak ki, aki a Penney's-ből vásárolt be (ez a helyi "kínai" bolt, pólók 3 eurótól kapthatók, ingek és farmerek is vannak 10 euró alatt). Persze az egyik réteg azt mondja, ez felháborító, mások viszont ebben látják a bizonyékát annak, hogy lám-lám, nem az árcímke számít, hanem a kisugárzás.

Idén nem a Pennye's-ből vásárolt a győztes hölgy. A fényképét nem teszem ki, de idelinkelem a cikket, mindenkinek esélyt adva arra, hogy eldöntse, ez-e a stílusa. Egyébként a győztes állítólag ITs :) Ja, és ha valakiben felmerül, a keresztnevét (Aoife) úgy ejtik: "ífa". Ezzel letudtuk a mai kezdők ír nyelvleckéjét is.

A fesztivál egyébként a legpuccosabb események egyike, a nők jelentős többsége koktélruhát, a férfiak pedig öltönyt, mellényt viselnek. A helyi újságban már egy hónappal előre "style guide"-okat jelenítenek meg, hogy az eziránt fogékonyak biztosan tudják, hogy mennyit kell költeni egy ruhakölteményre + a kiegészítőkre ilyenkor. 

Egy másik érdekes nap még a vasárnap, ami a Mad Hatters Day, vagyis az őrült kalapok napja. Ezen a napon a cél az, hogy minél őrültebb sapkában menj ki a versenyre, és így buzdítsd a kedvenc lovadat.

A versenyek egyébként egész délután zajlanak, körülbelül 30 percenként van egy futam, napi 6-10 futammal. Legkésőb este 9 körül mindig zár a buli, és a tömeg megindul be a városba, hogy megigya azt, amit a lóversenypályán nem sikerült elfogyasztania. A fesztivál prémiumságának megfelelően a jegyek is elég húzósak: a legolcsóbb napokra 15-20 euró, a legdrágábbakra 35-40 eurót is kóstálhat egy napijegy. Aki minden nap ki akar menni, az körülbelül 250 eurót hagy ott a bejáratnál (a Sziget fesztivál hetijegye ennél egy kicsit drágább).

Ahogy már említettem, a hétvégi napok családi napok, ekkor már este 6 körül zár a buli - és ahogy az előző posztban is említettem, utána ki-ki vérmérsékletének megfelelően választ magának további szórakozási lehetőséget.

A poszt második felében jöjjön néhány fénykép, rövid leírással:

Felmerülhet a kérdés, miért ilyen üresek a lépcsők? Ehhez tudni kell, hogy a mindkét lelátó alatt az épület belső része nyitott (mint egy stadionban), itt találhatók a sörcsapok, és a kajás részek. Amikor verseny van, a lelátó hirtelen megtelik, és ahogy közelednek a versenyzők a cél felé, elindul a morajlás, mint egy focimeccsen. Aztán a verseny után a többség behúzódik a belső térbe.

Ha már belső tér ... az egész így néz ki belülről. A TV-ken lehet követni a versenyeket, balra és jobbra pedig számolatlan mennyiségű sörcsap és fogadópult van. Fogadni egyébként az utolsó pillanatig lehet, és az addig megtett tétek alapján az odds-ok is folyamatosan változnak.

Fogadni azonban nem csak az épületben, hanem szabadtéren is lehet: ők az úgynevezet bookie-k, akik a komolyabb fogadókkal foglalkoznak: náluk például van minimum tét is. Az épületben a verseny hivatalos fogadóirodája, a Tote pultjai vannak - őket javasolják a "kocafogadóknak", mint én is. Kisebb tét, de kisebb nyeremény is.

Egy kép a nézőtérről, két futam között ...

... és egy a pálya mellől - ennyire közel mehetsz a versenyzőkhöz, ha tényleg maga a verseny érdekel. 

Ez pedig az úgynevezett Parade Ring - itt vannak a díjátadók, és a verseny előtt itt lehet szakértő szemmel megnézni a lovakat, és ez alapján dönteni, hogy kire is tesszük összekuporgatott eurójainkat. 

Azért összességében el kell ismerni, nem ez a világ leglátványosabb eseménye: 30 percenként egy-egy futam, közötte pedig sör, és beszélgetés az ismerősökkel a program. Persze el lehet menni fogadni, meg lehet nézni a következő versenyen futó lovakat, vagy a díjátadót, de azért ha őszinték akarunk lenni, a lóverseny mégis csak egy jó kifogás arra, hogy ihassunk egy jót - majd este folytathassuk ezt a pub-ban.

Úgyhogy összességében jobbik felem szavaival tudnám összefoglalni a versenyt: értem én ezt, szép ez, jó ez - de hogy magamtól nem mondanám a jövőben azt soha, hogy "uh de jó, menjünk ki a races-re pénzt költeni, az is biztos".

Ettől függetlenül egy egyedi élményben volt részünk, amelyre Magyarországon elég nagy valószínűséggel nem lett volna soha lehetőségünk. Szóval, ha életedben egyszer jársz erre, egy fesztiválra akarsz kilátogatni, és csak egy napod van, akkor nyugodt szívvel válaszd a lóversenyt!