Késő tél, kora tavasz - és a geoládák
Kisebb szünetet tartottunk, kirándultunk. Most viszont ismét felpörgünk, a nászút előtt igyekszünk bepótolni a mindenféle lemaradásunkat. Az elmúlt hetekben sikerült szokatlanul jó időt kifognunk szinte minden hétvégén legalább egy napra. Így úgy döntöttünk, elmegyünk a környéken olyan helyekre, ahol még nem jártunk, és geoládázunk. Szóval az alábbiakban kirándulásos fényképek következnek, benne egy nem is olyan burkolt reklám kedvenc időtöltésünknek.
Mi is az a geoládázás?
Amikor először előadjuk valakinek, hogy mi geoládázunk, akkor egyből az a kérdés: az meg micsoda?
Egy mondatban, a saját megfogalmazásunk szerint: célja, hogy a kirándulni vágyó embereket elvigye olyan érdekes pontokra, amelyeket maguktól nem biztos, hogy meglátogatnának.
Kicsit bővebben: a közösség egyik tagja - aki érez erre affinitást - egy megfelelően érdekesnek tartott pont környékén elrejt egy dobozt, amelynek aztán a koordinátáit publikálja egy rövidebb / hosszabb leírással együtt. A többiek feladata, hogy megkeressék a ládát.
Gyakorlatilag modern kori "kincseresés", GPS segítségével. Persze ez nem mindig ilyen egyszerű. A ládákat egyrészt olyan helyre kell rejteni, ahol nem olyan egyszerű rátalálni. A cél ugyanis az, hogy a játékot nem játszó emberek (szakszóval: "muglik") ne találják meg azokat véletlenül. Aki viszont tudatosan keresi, az mégis rátalálhasson a "kincsre". Épp ezért igen valószínűtlen, hogy a járdán sétálva belebotlasz egy ládába. Mi speciel jártunk már bokrok között, erdőben, "bontottunk" és másztunk meg már kőfalat, de várfal aljában is keresgéltünk.
A ládák egyébként változatos méretűek: a körömnyi méretű mágneses nano-tól többnyire a műanyag ételesdobozig terjednek.
Mi van a dobozban? Általában "mütyürök", amelyek a gyerekek számára külön vonzóvá teszik ezt a fajta kutakodást. Kinder tojás-figurák, pénzérmék, de bármilyen apróság elhelyezhető bennük. Egyébként szabadon elvehetsz bármit, de alapszabály, hogy azonos értékben hagyj is ott valamit. A ládák különleges elemei az úgynevezett utazó ügynökök / bogarak / travel bugok, amelyek egy egyéni azonosítóval ellátott, kulcstartó méretű apróságok, és céljuk, hogy ládáról ládára vándorolva bejárják a világot.
Természetesen minden ládának kötelező eleme az úgynevezett "logbook", amelybe beleírhatod, hogy ki vagy, és mikor találtad meg azt.
Vannak speciális ládák is: néhány esetben nincs megadva a koordináta, hanem egy puzzle-t megoldva kapjuk meg azt. Például a Szent Pál-katedrálisnál az oszlopok és a keresztek számából számoltuk ki a koordinátákat. De oldottunk már meg ilyen célból sudokut is.
Vannak olyan helyek, ahová nem lehet biztonságosan ládát rejteni: ilyen volt például a Cliffs of Moher. Ide virtuális ládákat helyeznek el, amelyekre a válaszokat e-mailben kell elküldeni a tulajdonosnak. Persze a kérdések olyanok, hogy ott kell lenned a helyszínen a megoldáshoz, nincs lehetőség a kanapédból megválaszolni őket. Az óriások útján például adott koordinátákon lévő alakzatok formáját és egyéb adatait kellett elküldeni a tulajdonosnak.
A virtuális ládáknak egy speciális fajtája az úgynevezett "earthcache", amely a helyszín geológiai hátterét mutatja be: például a galwayi katedrálisnál lévő earthcache segítségével egy csomót tanultunk arról, hogy a környékbeli mészkő hogyan alakult ki. Szerintünk tök érdekes.
Sokan egyébként a Pokemon Go-hoz hasonlítják, hiszen kívülről látszólag ugyanazt a tevékenységet végezzük: felnőtt emberek a telefonjukat bámulva keringenek egy adott pont körül, és próbálnak megtalálni valamit. Persze ez így nem igaz. Egyrészt, mi egy adott pontra tartunk; nem pedig céltalanul bolyongunk, hogy hátha az utunkba akad Pikachu. Másrészt az élményhez sokat hozzátesz a kézzelfoghatóság: van egy konkrét cél, amit teljesíteni kell, és a végén ott van előtted fizikai valójában a "jutalom".
Végül, de egyáltalán nem utolsósorban, játszva tanul az ember: a legtöbb láda leírása tartalmaz valami érdekességet az adott helyről, az earthcache-ekről már nem is beszélve. Arról a gyermeki örömről pedig nem is szólunk, ami akkor olvasható le az arcodról, amikor megtalálsz egy ládát :)
Saját élményeink
Mi Írországba költözve találtunk rá erre a játékra: egy kollégám által már évekkel korábban hallottam róla, de aztán nem foglalkoztam vele. Itt viszont annyira sokat járjuk a természetet, hogy úgy döntöttük, kipróbáljuk.
És bár eleinte nagyon sokat szenvedtünk, az első néhány ládát nem is sikerült megtalálnunk, de azóta belejöttünk. Ehhez is gyakorlat kell, hogy kiismerd a "tipikus" rejtekhelyeket, felismerd az emberi beavatkozás nyomait. A tavalyi év második felétől nagyon felpörögtünk: az első 50 ládánk körülbelül 2 év alatt lett meg, azóta viszont fél év alatt újabb 50-et gyűjtöttünk be. Múlt héten, londoni nyaralásunk során pedig meglett a századik is. Most 104-en áll a számláló. Innentől fényképek.
Helyben
Nem is annyira titkos szándékunk, hogy amíg Írországban vagyunk, az összes elérhető galwayi geoládát begyűjtsük. Szerencsére egyre jobban haladunk, jelenleg így állunk:
Kattints a képre, nagyobb lesz. Jelölések:
- sárga vigyorgó figura: találat
- zöld doboz: még megtalálásra váró sztenderd láda
- naranccsárga: multi-láda (amely valamilyen puzzle segítségével oldható meg, jelen esetben egy tábláról kellett leolvasni egy születési dátumot, és abból koordinátát számolni. A koordináta már megvan, csak még lusták voltunk elsétálni érte).
- piros: valamilyen geocaching-esemény (a geoládászok gyakran szoktak találkozni, és esetleg "falkába verődve", közösen ládákra vadászni)
- kék: olyan helyek, ahol van láda, de mi sajnos még nem találtuk meg
- szürke: átmenetileg archivált láda - karbantartás szükséges, a tulajdonosra várnak, hogy csináljon vele valamit. De ha hónapokon belül sem történik semmi, végleg archiválják, és eltűnik a térképről.
Még van meló, de egyre jobban állunk. Ez mondjuk köszönhető az egyik februári szombatnak is, amikor csak pár óra napsütést ígértek, mi viszont 3-4 belvárosi, még hiányzó ládát is begyűjtöttünk ez idő alatt.
A városokban többnyire kisebb, mikroládákat lehet elrejteni, sajnos ezek nem is mindig a legjobb minőségűek. A felső sor bal és jobb oldali képein egy-egy tipikus példa látható ezekre: az egyik rejtekhely egy eresz mögött, a másik egy közlekedési táblán volt. Paint-készségeinket megcsillogtatva be is karikáztuk a "fontos" részeket, ezeket nem mindig egyszerű észrevenni.
Ezekben a ládákban többnyire nincs is semmi, csak egy logbook - ez látható a középső képen. Ez a példány már duplán megérett a cserére: egyrészt tele volt, másrészt megázott. Végül az alsó képen az látható, amikor már "későn érkezel": sajnos ennek a geoládának már csak a maradványait találtuk meg, le is jelentettük, hogy ezt vagy egy az egyben cserélni kell, vagy megszűntetni.
A környéken
A környékbeli települések azok, amelyeket magunktól nem biztos, hogy meglátogatnánk, mert korlátozottan érdekesek. Mégis, ha van egy szabad fél napod, kimozdulnál, de messzire nem akarsz / tudsz utazni, ugyanoda viszont nem akarsz 20. alkalommal is visszamenni, akkor jön a geoládázás. Nézz ki egy környező várost vagy parkot, ahol több láda van: menj el oda, nézz szét, és közben gyűjtsd be az ott lévő geoládákat. Így jutottunk el a tőlünk kb. 20 km-re lévő Athenry-ba, egy Clarinbridge-i parkba, és tettünk egy túrát a kb. egy órányi autózásra található Lough Mask körül.
Kezdésként látogassunk el Athenry-ba, amely fontos központ volt a középkorban. Egy itt készült képpel ragadnánk meg az alkalmat, hogy bemutassuk egyik kedvenc ládatípusunkat:
A fenti képen egy geoládát rejtettek el. Megtalálod-e? Olvass tovább, hamarosan közöljük a megoldást.
A megoldás előtt némi információ a városról: ma is álló kastélya a XIII. század közepén épült, valamint az egyik legjobb állapotban megmaradt középkori városfal is itt található. Persze manapság már birkák legelésznek mellette, szóval az állapotok nem ugyanazok, mint 800 éve voltak. Viszont a város 5 régi tornyából 4 romjai még ma is láthatók, ez is különlegességnek számít. Láttuk még egy domonkos apátság romjait is, amely nem mellesleg fontos információkkal szolgált az egyik geoláda helyét illetőleg :)
A városban a modern művészetek is igazán jelen vannak. Itt találkoztunk például a "kebab" nevű szoborral, íme:
Nézzük meg közelebbről is, hogy egyértelmű legyen, mi is ez:
Igazi modern művészet, mondom én. Hasonlóan "művészi" még a szimplán csak Pletyka névre hallgató szobor.
Állítólag ez a helyi pletykafészkeket hivatott kifigurázni, de nekem van egy sanda gyanúm, hogy a művész gyerekkorában oda-vissza legalább háromszor végignézte az összes Alien-filmet. Egyébként mindkét szobor környékén egy-egy láda volt elrejtve.
Viszont mivel elsősorban ez egy geoládázós poszt, válaszoljuk meg a fenti "kvízkérdést" egy másik képpel: ezekkel remélhetőleg már jobban látható, mi is volt a láda az előző képen.
Ezen a vidéken tudjuk, hogy sok a kő: mivel is lehetne hát a leginkább beolvadni a környezetbe, mint egy kő formájú geoládával :) Nem mondom, hogy nem küzdöttünk meg az első ilyennel. Azóta viszont már könnyebben kiszúrjuk.
Athenry után a Clarinbridge-i séta kevésbé volt látványos, ezért ide olyan képeket rakunk, amik "normál" geoládákról készültek.
Azért ebből is látható, hogy méretben, minőségben, és állapotban is nagyon különböző dobozok lehetnek ládák. Például a jobb oldali középső "key holder" teljesen át volt ázva, a nálunk lévő zsebkendőkkel próbáltuk a vizet felitatni és egy kicsit védettebb helyre tenni a dobozt. De például a jobb felső képen a tartalom teljesen ép volt, a henger alakú láda viszont sűrű sárréteggel volt borítva.
Ő pedig itt az utazó ügynökünk, akit a Clarinbridge-i erdőből Londonba vittünk tovább, hogy folytassa világ körüli útját.
Ám az eddigi legkülönlegesebb ládánkat a Lough Mask körüli kirándulásunk során találtuk. Az még csak hagyján, hogy a világvége mögött két lépéssel - viszont egy gyönyörűszép helyen - a ládát egy kisebb nyáj őrizte:
De miután sikeresen odébb tessékeltük őket a hegyoldalon, majd megláttuk a ládát, elsőre abban sem voltunk biztosak, hogy jó helyen járunk-e, és tényleg ki merjük-e nyitni.
Ez bizony egy lőszertartó doboz. Aztán persze rászántuk magunkat, kinyitottuk, és egy újabb jól megpakolt ládával találtuk szembe magunkat.
Ja, és hogy milyen volt a kilátás? Ilyen:
Kérdéses még, hogy megéri-e?
És a távolban
Persze ha az ember belemelegszik a geoládázásba, már a nyaralását is úgy tervezi meg, hogy legalább egy-két ládát "bezsákoljon". Így volt ez velünk Londonban is, ahová 97 találattal érkeztünk. Lesz majd külön fényképes élménybeszámoló poszt, most csak annyit: a 100. geoládánkat Greenwich-en találtuk meg, ahol úgy gondoltuk, meglátjuk végre, milyen is a 000 00.000' koordináta. Ez azonban nem történt meg, ugyanis legnagyobb megdöbbenésünkre a greenwich-i délkör NEM pont a teljes 0 koordinátán fekszik. Akit érdekel, hogy miért nem, az többek között ezt nézze meg. Ha esetleg valakiben felmerült a kérdés, hogy a geoládázásból lehet-e valamit tanulni, szerintem ezt a kérdést is megválaszoltuk.
Reméljük, hogy elegendő információt kaptatok ahhoz, hogy eldönthessétek, nektek való-e ez a játék. Mi csak ajánlani tudjuk mindenkinek, 5-től 99 éves korig! Ez az angol honlapjuk, ez a magyar honlap, és van ingyenes Android-alkalmazás is hozzá. Persze ha akarsz, előfizethetsz prémium tagságra évi 30 euróért - mi egyelőre nem éreztük szükségét. A magyar honlapról érdemes megjegyezni, hogy némileg különbözik a nemzetközitől:
- olyan ládák is vannak rajta, amelyek a nemzetközi rendszerben nincsenek regisztrálva
- viszont csak Magyarországról és kb. 1000 kilométeres környékéről tartalmaz ládákat
- és a ládák bejelentéséhez a bennük található jelszót is meg kell adni (a nemzetköziben ez nincs meg)
Geoládázásra fel!