Kicsit uborkaszezon van: otthonról befutó csomagokra, valamint PPS számra várunk (mindkettő késik), és az eső is két napja többnyire megállás nélkül esik, így meló után itthon ülünk. Ezért úgy döntöttem, kihasználva az alkalmat, írok egy sportos posztot, összeszedve amit egy hónap alatt az ír sportéletből láttam. Ez lehet néhány olvasót nagyon nem fog érdekelni - tőlük előre is bocs :)

Kezdjük azzal, hogy itt tényleg minden lakóövezetre jut egy sporttelep. Esténként folyamatosan edzések (bár most megnézném ezt mennyire élvezik az esőben + a kb. 50 km/h-s szélben), leginkább rugby és foci. A sporttelepeket itt úgy kell elképzelni leginkább, mint egy közösségi parkot, rajta 2-3 futballpálya méretű füves területtel. Mellette játszótér, körülötte futópálya, szóval a család minden tagja megtalálhatja, amit keres.

Mellettük persze megvannak a sima, független füves pályák is, amelyek "csak úgy vannak". Ezeket leginkább futásra, gyaloglásra használják a helyiek, vagy a helyi - nem feltétlenül egyesületben játszó - srácok mennek ki játszani. Mi például meg tudjuk azt csinálni, hogy a lakástól elindulunk, és néhány száz méteres körzetben találunk 2 olyan pályát is, ahova ki lehet menni futni, focizni, vagy épp amihez kedved szottyan.

Azt kell még tudni, hogy itt helyben az emberek borzasztó büszkék a sportolóikra: nem baj, hogy nem ők a világ legjobbjai, akkor sem szidják őket (nem ártana ezt otthon is kicsit sulykolni az emberekbe). És a sportolók iránti rajongásukat kimutatni sem kell félniük, attól még nem lesznek rögtön véresszájú bunkó huligánok. Folyamatosan lehet látni rögbilabdás ír zászlós autókat, a helyi csapatok zászlóit viselő autókat, házakat, stb. A fiatalok közül rengetegen sportolnak.

Persze itt nem a foci az elsődleges sport, hanem a rögbi. A focipályákon is a kapuk alapvetően rögbikapuk, csak megcsinálták rá a felső kapufát is, hogy focizni is lehessen rajta :) 

Az elmúlt hetekben ugye rögbi-világbajnokság van Angliában, így aztán a pubok minden hétvégén készültségben állnak, illetve hát álltak. Írországnak világszinten sem rossz csapata van (asszem világranglista 9-ek voltak talán a VB előtt), viszont soha nem jutottak tovább még a negyeddöntőn a VB-ken. Ez most sem sikerült, ezúttal Argentínától kaptak ki, állítólag úgy, hogy esélyesebbek voltak.

A helyi lapokban (legalábbis amit én meglesek online) elég sok letargikus cikk is jelent meg, egyik este épp valami olyat láttam, hogy "Most heartbreaking moments in Irish sport life" (azaz a legszívszaggatóbb momentumok az ír sportéletben), körülbelül ebbe a listába illesztették be ezt a meccset. Pedig most nagyot szakíthattak volna, hiszen ők lehettek volna az egyetlen európai csapat, aki a négybe jut.

Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a negyeddöntőjük vasárnap 13.00-kor kezdődött, aminek első félidejét egy Supermac's-ben sikerült elkapnunk (helyi McDonald's konkurrens). Azt kell tudni, hogy két emelet, körülbelül 15 lapos TV a gyorsétteremben, és családok kisgyerekekkel beültek, megrendelték a kaját, és nézték a meccset. Nem vicc, az ÖSSZES tévén a meccs ment. Egy gyorsétteremben! Egy apuka megpróbálta elkapcsolni az egyiket, kisebb felháborodás is lett belőle egy másik asztalnál. Végül is jogos, mindössze másik 14 képernyőn tudták volna nézni :) És még egyszer, ez nem egy pub volt.

Egyébként továbbra is tartom, hogy a rögbi egy fura sport, de lehet csak utána kéne olvasnom, és jobban megérteni a szabályokat, akkor jobban élvezném. Mondjuk az amerikai focival is így voltam, hogy néhány meccset végig kellett néznem megboldogult egyetemista koromban (amikor még nem volt gond, hogy vasárnap este 11-kor kezdődött a meccs), hogy megértsem, és ne nézzek bután, amikor szakszavakat hallok. Az viszont biztos, hogy az amerikai focihoz hasonlóan ez is egy olyan játék, amiben nem nagyon szaladgálnak 90 kiló alatti emberek, szóval nem ez lesz az én következő sportom.

Ja, visszatérve még a SuperMac's-re, érdemes megjegyezni, hogy a kajálda az emeleten végig sportolók és csapatok képével kidekorálva - ilyet például otthon nem nagyon láttam a sportkocsmák kivételével sehol. Egyébként is sokkal inkább jellemző, hogy a cégek próbálnak a helyi életbe beintegrálódni: a TESCO például minden vásárlónak ad 3 tokent a vásárlása után, amivel 3 helyi ügy valamelyikét támogatják, és amelyikre a legtöbb token összejön, arra adnak X eurót. De a sportra visszatérve, még a HR-cég is, amelyik engem levadászott is kitett valami hirdetést, amikor Galway épp valami kupadöntőt játszott, hogy szorítanak nekik. Ez nekem tök szimpatikus. 

Ahogy említettem, azért a foci itt sincs a topon, mégis sokan szeretik (gondolom itt is sok az önkéntes szövetségi kapitány, nem csak otthon). Sőt, nekem még azt sem sikerült megfejtenem, Galwaynek összesen hány csapata van. De múlt héten is, tőlünk körülbelül 10 percnyi sétára valami alsóbb osztályú meccs volt. Körülbelül úgy kell elképzelni, mint a mennyei megyeit, pálya szélén a korlátnak dőlve állnak a helyi arcok, és nézik a meccset. Csak éppen nem libalegelőn játszanak, hanem normális zöld füvön.

Na de, emelkedjünk a megyeinél magasabbra szintre: az elmúlt napokban az ír futballtársadalmat ugyanaz az esemény tartotta lázban, mint ami minket is: az EB-selejtező play-off körének sorsolása. A Nemzeti Sport Online-on volt is egy kisebb kiakadás abból, hogy az egyik ír online portál azt mondta, ha kis válogatottunkat kapnák ők, akkor az ahhoz a "jackpot"-hoz lenne hasonlítható, mint amikor anno Észtországot kapták a 2012-es EB-ért.

Az igazsághoz egyébként hozzátartozik, hogy ez a lap később ha elnézést nem is kért, de megemlítette, hogy azért egyáltalán nem vagyunk az észtekkel egy lapon említhetők, még ha most minket is akar mindenki. Persze ezt már az NSO nem hozta le ... csak mondom.

Na mindegy, az írek vágya nem jött be (én meg nem megyek Dublinba meccset nézni, bár ez amúgy is csak akkor jött volna össze, ha hétvégén lett volna), végül a bosnyákokat kapták meg. Mi meg megyünk Norvégiába, aztán reménykedjünk, abban úgyis jók vagyunk.

Egyébként érdekes látni, hogy mennyire hasonlóan tudnak gondolkodni emberek: ír kollégáim azt mondták, az ő válogatottjuk jelenleg annyira gyenge, hogy bárkit is kapnak, úgyis kiesnek. Illetve hogy Magyarország válogatottja például biztosan nem lehet rosszabb, mint az övéké. Hát, azért én elfogadnék egy olyan csapatot, amiben asszem 7 játékos relatíve stabil Premier League-kezdőjátékos :)

Na de, ennyi elég is mára. Hamarosan igyekszünk néhány újabb érdekességgel jelentkezni: kajás beszámoló, hétvégi kiruccanás, ilyesmik vannak most a tervekben.