Az utolsó teljes közös hétvégénket töltjük Andival a lakásban (ő a jövő hét végén költözik), és a körülmények is úgy alakultak, hogy a szombat szabad maradt, ezért felajánlotta, hogy elvisz minket kocsival egy olyan helyre, ami egyébként nem szerepel a "top 10 buszos írországi kirándulás" listáján. Így jutottunk el a szombati napon a Bunratty Castle and Folk Park-ba. Képek, beszámoló a tovább után.

Általános tudnivalók

Bunratty tulajdonképpen egy skanzen-szerű park, amelyben betekintést nyerhettünk a korábbi századok ír lakóinak életébe, valamint megnézhettünk egy autentikus ír kastélyt is. A park része ennek megfelelően (szerintem) kicsit Ópusztaszerre hajaz, persze kisebb területen, viszont a látnivalók ennek megfelelően koncentráltabban helyezkednek el, így szerintem valamivel jobban visszaadja, hogyan élhettek régen az emberek. 

A hely maga Limerick előtt körülbelül 15 kilométerrel található, tehát körülbelül egy óra alatt megközelíthető Galwayből autóval, szinte végig pályán haladva. A kastély maga a XV. században épült, és a XIX. század elejéig használták is. Utána viszont 150 évig semmi, majd a XX. század közepén vette meg egy megfelelően gazdag helyi úriember, aki felújíttatta, majd halála előtt "visszaadta azt az ír embereknek". Legalábbis mi ezt olvastuk. Kicsit bővebben lentebb, angolul (ez a kép még a wikipediáról származik, a többi már saját).

A kastély

A kastély kívülről

A kastély maga egyébként területre nem túl nagy, körülbelül 1-1,5 óra alatt simán bejárható. Belül is nagyjából azt a képet kaptuk, amit vártunk. Egy common room, a közembereknek; egy main room, ahol a kastély épp aktuális ura (earl-je) elé lehetett járulni, és kérvényt intézni hozzá. Ezen kívül számtalan mennyiségű csigalépcső visz fel és alá.

Néhány lépcsőnél megoldották, hogy az egyik irány csak felfelé, a másik csak lefelé visz, máshol viszont nem, itt azért ki tudnak alakulni kisebb torlódások. Ráadásul mi arra gondolunk, hogy akkoriban 100 kiló felett nem nagyon éltek emberek, a lépcsők ugyanis elég szűkek - egyszerűen egy nagyobb ember nem férne el rajtuk.

Egyébként meglepően sok korabeli falikárpit és használati eszköz volt megtekinthető, ez például különösen tetszett. Igyekeztek bemutatni a kastélyban élő népek életét is: például az earl családjának saját lakórész dukált, lakószobával, hálószobával (amiből mondjuk egy volt, benne egy ággyal, nem tudom ott egy normális méretű család hogyan aludt), kápolnával, és persze WC-vel.

A common room, középen fentről még egy jó lelkesítő beszédet is lehet tartani harc előtt

Érdekesség, hogy a régi konyhából is csigalépcső vezetett a main room-ba, ahol a nagyemberek étkeztek, azért azt megnézném, hogy a fél disznót ott hogyan viszik le. Persze lehetőség lenne kipróbálni, ugyanis a kastélyban manapság is tartanak középkori estélyeket, bár ez a normál belépőben nincs benne, azokat külön kell megvenni.

A main room egy részlete

A kastély tetejére viszont mindenképp érdemes felmenni: két torony is megmászható a négyből, és nagyon szép kilátás nyílik a környező tájra: a limericki öböl, a Ratty folyó, na meg a rengeteg zöld.

A látkép egy része, a folyóval

A park

Tulajdonképpen a park az, ami az egyébként legfeljebb 2 órás programot egy teljes délelőtté / délutánná bővíti ki. A 15 eurós belépőjegyhez jár egy elég részletes prospektus, ami 23 pontot sorol fel, amit érdemes megnézni, mindegyikről néhány mondatos leírást mellékelve.

Sajnos két helyszín éppen zárva, vagy felújítás alatt volt: az egyik a Bunratty House, amely a kastély utolsó lakói által épített ház - gyakorlatilag ők úgy döntöttek a XIX. század elején, hogy a kastélyból inkább saját házba költöznének. A másik a vízmalom, ami épp felújítás alatt állt.

Viszont ezen kívül minden megnézhető volt: korabeli jómódú és kevésbé jómódú, különböző mesterségeket űző emberek tipikus otthona, berendezve, használati tárgyakkal. De megnézhető volt egy tipikus XIX. századi iskola, posta, pub, zálogház, orvosi "rendelő" vagy templom is - ez utóbbit állítólag sziklánként építették újra, amikor áthozták eredeti helyéről.

Az iskola. Beültünk a padba, hát nem szívesen töltöttünk volna benne órákat :)

A kerítések mögött szabadon legelésző állatokkal találkoztunk (szarvas, őz, birka, disznó, póni), a tyúkok, csirkék persze itt is ki voltak engedve az emberek közé. Az egyik házban helyben sütötték a süteményt, amit meg lehetett kóstolni. A park hátsó részében, az egyik módosabb házhoz tartozik egy kert is, ahonnan ismét elég jó kilátás nyílik a környékre, ez látható a lentebbi képen.

Szóval összességében egy élmény volt, megérte rászánni az időt!