Ami otthon a mindenszentek és a halottak napja, az az angolszász kultúrkörben a Halloween. Habár mostanában otthon is elterjedőben vannak a Halloween-partik, mi nem voltunk különösebb fanjai ennek. Itt sem lettünk azok, legalábbis idén még nem szállt meg minket az ünnep szelleme (milyen szellemes ...) - de az alapján amit láttunk, ez tényleg egy elég jó móka, szóval jövőre lehet kicsit jobban belevetjük magunkat mi is ebbe a buliba.

Mit kell tudni a Halloween-ról?

Az interneten már kismillió + 1 helyen megírták, úgyhogy nem is untatnám ezzel a tisztelt olvasóközönséget, érdeklődők számára itt egy random cikk. Egyedül azt a közkeletű tévedést oszlatnánk el (amit egyébként mi magunk sem tudtunk pontosan), hogy ez nem egy amerikai, hanem egy kelta hagyomány. Csak hogy tudjuk, hogy mi merre hány méter.

Szóval ami a lényeg: októberben a boltok tele vannak különböző rémisztőbbnél rémisztőbbnek szánt dolgokkal, a boltokban külön halloween-i részt rendeznek be, kísértetházzal, stb. A lakásokat szépen fokozatosan díszítik a hónap során, hogy aztán az utolsó napokban teljes pompájukban meg lehessen őket csodálni. Csontváz, tök, mozgásérzékelős ijesztgetős cuccok dögivel. Szomszédunk ablakán pókhálók, meg véres kéznyomok voltak, de 31-re beerősítettek, kiraktak egy ember nagyságú madárijesztő-szerű valamit töklámpás fejjel, az ajtóról pedig egy akasztott csontváz lógott. Családbarát rendezvény.

Szóval október 31-én megőrül a város, és mindenki bulizik. Több helyről is hallottuk, hogy itt a szilvesztert túlságosan nem veszik komolyan, cserébe Halloween-kor megadják a módját. Trick or treat (csokit vagy csalunk) a kicsiknek, arcfestés és jelmez mindenkinek, tűzijáték és lerészegedés a nagyoknak. A helyi médiában a héten már elég komolyan fel is hívták a figyelmet arra, hogy habár pár napig itt most meg lehet venni a tűzijátékot (ugyanaz a rendszer van, mint otthon szilveszterkor), azért vigyázzanak magukra.

A mi Halloween-ünk

Szóval azt az információt kaptuk, hogy itt sötétedés után a gyerekek jönnek, és csokit kérnek. Mi úgy gondoltuk, ezt a mókát inkább kihagynánk (értitek, szétosztani a csokidat? na neee ...), és úgy döntöttünk, hogy nyakunkba vesszük a várost. 

Nem csak ketten mentünk, frissiben érkezett ugyanis ex-budapesti ex- és újra-kollégám, András, így hárman vágtunk bele a galwayi éjszakába. (Oldalágon: köszönjük a csokit és a piros aranyat, úgy gondoljuk, a következő hónapokban ezekkel bárki látogató által elég jól megvesztegethetők leszünk :) Illetve kiderült, hogy lelkes olvasója a blogunknak, sőt, hirdette is az igét otthon, úgyhogy üdvözlet a pesti olvasóknak :)) 

Szóval 6 körül, amikor besötétedett, elindultunk, és egy kellemes 45 perces sétával meg is érkeztünk a belvárosba. Útközben meglestük a helyi szokásokat: tényleg sokan tűzijátékoznak, a gyerekek pedig 1-4 fős "bandákban" házról házra járnak, mögöttük árnyékként a szülők, akik lelkesen fényképezik a fontosabb momentumokat. Volt olyan ház, ahol jelmezbe öltözött helyiek fogadták a gyerekeket - jól nézett ki, tényleg jó bulinak tűnik. Egy év múlva ilyenkorra lehet összehaverkodunk majd néhány környékbeli lakossal, és mi is kitalálunk valamit. Mondjuk én otthon sem voltam a beöltözős bulik nagy barátja (a másik ilyen kedvencem a farsang volt), de ki tudja, mit hoz ki az emberből egy év Írországban.

Na de, visszatérve eredeti tervünkre: helyi kollégák két helyet ajánlottak megtekintésre: a Carnevil-t, amit nyugodt éjszakázásunk érdekében úgy döntöttünk, jelenleg inkább kihagynánk, illetve a Huxley Horror-t. Mivel ez utóbbi egy leírás szerint minden korosztálynak ajánlott, ezért ez ideálisnak tűnt nekünk.

Aztán végül majdnem attól ijedtünk meg, amit akkor láttunk, amikor odaértünk: az intro video alapján egy elkerített területre számítottunk, egy kerttel, egy kis épülettel benne 1-2 teremmel, koporsóval, stb. Hát, mint kiderült, az egész egy lakókocsi, illetve egy kb. 2x3 méteres kert közvetlenül a lakókocsi mögött. A fényképek alapján nem néz ki rosszul, de ennek nagy részét belépő nélkül is láthattuk, szóval úgy döntöttünk, az erre szánt 5 eurónkat inkább sörre költjük.

Így aztán végigmentünk a sétálóutcán, kaptunk egy kis ízelítőt a helyi halloween-i futóversenyből, a sétálóutcán megjelenő jelmezesekből, ilyen-olyan apróbb csődületekből, majd a főtéren bevettük magunkat a Skeff nevű helyre. Természetesen a hely tetőtől talpig Halloween-be öltöztetve, a pincérek beöltözve, mellettünk egy SWAT-egység iszogatott, de találkoztunk hupikék törpikétől kezdve rohamosztagoson át otthonkába öltözött sráccal is.

A pultos második kérdése az volt, hogy hol a jelmezünk (szerencsére az első az volt, hogy mit iszunk), de András ügyesen kivágta, hogy még csak most jöttünk, újak vagyunk. A srác mondjuk csak annyit kérdezett, hogy "És?", szóval úgy tűnik, ez itt nem igazán kifogás :)

A történeti hűség kedvéért, kétféle sört próbáltunk ki, a már "jól bevált" Guinness mellett ezúttal a Galway Hooker nevű helyi sörféle volt a másik elfogyasztott elem. Feleségem valamilyen cidert ivott, de nem jelentett maradandó élményt, már a nevére sem emlékszünk. A hely maga hangulatos volt, ám ár-érték arányban lehet nem ez volt életünk legjobb választása.

Hazafelé még egy pizzériába tértünk be, ahol olyan áron sikerült pizzát enni, ami még véletlenül sem volt rajta az hirdetményükön vagy az étlapjukon. Mondjuk jobban jártunk vele, úgyhogy nem panaszkodunk :) Ez a hely annyira nem vette át a Halloween hangulatát, nekem mindössze egy töklámpás meg talán egy minimális utcafronti díszítés rémlik. Na meg jelmezes emberrel sem találkoztunk itt, valószínűleg azok 11 óra körül, amikor meglátogattuk a helyet, már nem éhesek voltak, hanem inkább szomjasak. 

Hát így esett meg az első Halloween-ünk. Nem volt hajnalig tartó bulizás, asztalon táncolás - de különösebb igényünk nem is volt rá, majd talán egyszer. A lényeg, hogy egy kellemes este volt, az pedig külön bónusz, hogy a csokinkra pályázó gyerekek valószínűleg már régen ágyban voltak, mire mi hazaértünk :)