Sajnos mostanában az olyan események száma, ami önmagában megér egy blogposztot, kezd megcsappanni. Persze azért nem kell félteni minket, a héten volt már egy (remélhetőleg hagyománnyá váló) csapatsörözés egybekötve a norvég - magyar meccsel, a hétvégén pedig jön egy tuam-i kiruccanás, vasárnap pedig még vendégeink is lesznek.

Kezdésként mindenképp megemlítenénk, hogy most már tényleg beköszöntött az esős évszak, ami cirka márciusig fog tartani a helyiek szerint. Vízszintesen szakadó eső, a kint fel-feltámadó szél hangja az irodaépületben is hallatszik. A helyiek viszont azt mondták, hogy ez még nem is volt túl vészes, várjuk ki azt, amikor tényleg erős szél lesz. Hát, akkor kivárjuk.

A mai napon sikerült úgy munkába besétálnom (10 perc), hogy szemerkélő esőben indultam el, majd az utca végére érve már a jég hullott. Félúton már ismét "csak" sima eső volt, de mire beértem az irodába, még szivárványt is láttam, ugyanis annyira sütött a nap, hogy akár még a kabátot is levehettem volna, ha nem emlékeztem volna, hogy néhány perccel korábban még jeget kaptam a nyakamba. 

Lényeg, hogy ebben az időben nehezebb egy rövid kiruccanást csinálni, ezért úgy döntöttünk, ezen a héten egy olyan blogposztot készítünk el, amely az új lakhelyünket lázban tartó hírekről fog szólni, néhány személyes élménnyel megspékelve.

Galway 2020

Már megérkezésünkkor is tapasztaltuk a galway2020 hashtag jelenlétét a város random pontjain. Kiderült, hogy a város pályázik a 2020-as Európa Kulturális Fővárosa címre. Az első, országos köre épp ma ért véget. Dublin, Limerick, és a délkeleti régió mellett Galway még indult még a versenyben. A "keretszűkítés" ma délután történt, a város rajta van a szűkített listán. Akit bővebben érdekel: http://galway2020.ie/en/

Költségvetés

Elég komolyan zajlik a jövő évi költségvetés tervezése, legalábbis a helyi hetilap folyamatosan tele van a tárgyalások épp aktuális állapotával. Úgy néz ki, hétfőn sikerült megállapodni: a jövő évi költségvetésben olyanok szerepelnek, mint például 2 millió euró a hajléktalanokat támogató szolgáltatásokra; az Európa Kulturális Fővárosa projekt további támogatása; a független Írországot megalapozó húsvéti felkelés 100 éves évfordulójára különböző rendezvények támogatása; sportpálya-építés (Skandallum! Már Írország is Orbán Viktor kottájából játszik!); egy jelentősebb összeg félrerakása a 3 év múlva megépítendő új temetőre; SMS-es parkolórendszer fejlesztése; a helyi CityBike fejlesztése; buszsáv építése a város egyik legforgalmasabb bevezető útján (ami nem mellesleg mellettünk fut el, úgyhogy ennek mi is örülnénk, ha csúcsidőben is gyorsabban beérnénk a városba busszal), stb.

A helyi CityBike egyébként jónak tűnik, csak tényleg az a baj vele, hogy csak a szigorúan vett belvárosban tudod lerakni a bringát: ebbe akarják most bevonni az egyetemet, illetve a külvárosokat. Tetszetős terv, főleg, hogy 10 euróért tudsz egy évre feliratkozni a szolgáltatásra.

És, bár ez nem költségvetési hír, de pont a héten olvastuk valahol, hogy a kormány azt tervezi (vagy talán már be is vezette?), hogy akinek idén Írországban emelték a lakbérét, annak 2 évre befagyasztják az árat. Hogy ez most minket is érint (ideérkezésünkkel emelték az albérleti díjat), vagy nem, majd meglátjuk.

És a szekció végére még egy más jellegű "költségvetési" hír: a múlt hét végén említették a rádióban, hogy egyesek új törvény benyújtásán gondolkodnak, hogy csökkentsék az alkoholizálás "közkedveltségét": a cél, hogy egy üveg bort ne lehessen 8 euró alatt, egy doboz sört pedig 2 euró alatt megkapni. Mondjuk tegyük hozzá, hogy mi még bort nyolc euró alatt nem nagyon láttunk itt, sört pedig akkor kapsz egy euróért, ha 24-et megveszel belőle a boltban. Szóval nagy érvágást nem jelentene, bár nekünk, kelet-európai "bevándorlóknak" már ez az ár is elég durva. Főleg, hogy a pubokban még drágábban, 4-6 euró közti áron mérik a pint sört.

Jótékonykodás, segítségnyújtás

Írországban központi kérdés a jótékonykodás, illetve az elesettek megsegítése. Talán már említettük egy korábbi posztban, hogy nem nagyon tudunk úgy a belvároson végigmenni, hogy valamilyen adománygyűjtésbe ne fussunk bele. Általában nagy, sárga vödrökkel járnak, és addig rázzák melletted, amíg bele nem dobsz valamennyi pénzt. Állítólag sokan önkénteskednek is erre-arra, de erről nincs bővebb információnk.

Amit érdemes még kiemelni, hogy amióta itt vagyunk, összesen egy olyan hajléktalant láttunk, akin feltűnően látszott, hogy az utcán él. Valószínűleg többen is vannak, de nem feltűnő. Ennek ellenére nincs olyan hét, hogy a helyi hírekben ne lássunk vagy halljunk valamilyen hajléktalansegítő akcióról, programról - valószínűleg mi, az átlagemberek ezért is nem látjuk őket annyira.

December elején egy olyan program lesz, amelyben a helyi cégek vezetői összefognak, és egy éjszakát a városban töltenek hajléktalanként, hogy ezzel is felhívják a figyelmet a problémára. Természetesen ilyenről otthon is hallani, bár sajnos nem igazán a helyi vállalkozások, cégek, hanem inkább a civilek hívják fel a figyelmet - persze azt mindenki döntse el maga, melyik a jobb. Mindenesetre itt olyan helyi vállalatok vezetői vesznek részt a programban, mint a HP, Boston Scientific, Bank of Ireland, Galway Clinic, de van még egyetemi vezető, pub-tulajdonos (!!!), és albérletközvetítő-ügynökség tulajdonosa is a listában - összesen 24-en.

Szintén érdemes megjegyezni, hogy a rákellenes küzdelembe rengeteg pénzt fektetnek be. Folyamatosan szűrőprogramok, rengeteg hirdetés, figyelemfelhívó kampányok - ha Magyarországon csak negyedennyit látnánk ilyen jellegű kampányokat, lehet már az is segítene.

És végül, ha már segítségnyújtás: tegnap nekünk is kellett egy kis "segítség" ugyanis kollégáink pont a norvég - magyar első meccsére időzítették a csapatsörözést (a történeti hűség kedvéért: Hop House, valamilyen Pale Ale, illetve Guinness volt a menü). Szerencsére egy olyan pubba mentünk, ahol volt TV (vajon olyan is van, ahol nincs?), ám mivel mindegyik tévén a borzasztóan "fontos" darts-közvetítés ment, ezért jeleztük, hogy mi néznénk a meccset. Szó nélkül átkapcsolták, jó fejek voltak.

Negatív cikkek

Mi magyarok hírhedten sokat panaszkodunk állítólag. Hát megjegyezném: az írek is. Például meglepően sok negatív cikket olvasni a helyi lapban. Az egyetemisták az utcán isznak, randalíroznak, és szemetelnek, ezzel szégyent hoznak a városra (ezt nem én nyilatkoztam, hanem a város polgármestere talán egy hónapja, de a cikket még véletlenül sem találom). De néhány héttel ezelőtt vezércikkben foglalkoztak azzal, hogy micsoda világot élünk: egy belvárosi betörésben minimális összeget vittek el, cserébe százezres (euróban) kárt tettek a berendezésben. A héten pedig egy fél oldalas cikk foglalkozik azzal, hogy a prostitúció is egyre nagyobb méreteket ölt a városban, állítólag azért, mert a környéken egyre több helyen illegálisnak minősül most már. 

Itt jegyezném meg ismét, hogy a szomszédunktól is ellopták a három kukáját - nem tudom, biztonságban merjük-e érezni magunkat ezek után :) Mindenesetre azért én közép-európai szemmel ezt úgy látom, hogy azért összehasonlítva az otthoni körülményekkel, néha irigyeljük ezeket a problémákat.

Valós problémáknak tűnnek viszont a lakhatás és a közlekedés. Előbbivel a gond ugye, hogy kevés a lakás. Erre a költségvetésben idén is különítettek el összeget, hogy újabb és újabb házakat építsenek. A kevés lakás problémát egyébként mi is tapasztaltuk szeptemberben, bár manapság úgy tűnik, talán jobb a helyzet. Apropó, ha valaki meg tudja nekünk mondani, hogy miért van az, hogy szeptember közepén gyakorlatilag  a városban lévő üres albérletek száma közelítette a nullát, most, két hónappal később pedig azért már van választék, azt megköszönjük :) Ez állítólag nem egyedi eset, minden évben ez van. Azt nem hinnénk, hogy az egyetemisták beköltöznek szeptemberben, majd novemberre kiköltöznek. 

A közlekedés meg ugye a már sokszor említett dugók miatt jelent valós problémát. Bár ehhez azért hozzátennénk, itt erősen érvényesül az ír "ej, ráérünk arra még" stílus. Állítólag 10 éve is hasonló gondokkal küszködtek, azóta is "dolgoznak" a városi elkerülőn, a kikötő külvárosba pakolásán, a belvárosi dugókat csökkentő egyéb változtatásokon, stb.

És ha már a szekció elején említettem, hogy mi magyarok sokat panaszkodunk, a végére is jöjjön egy Magyarországgal kapcsolatos dolog, ami a panaszkodásnak pont az ellentéte: a helyi HR-es vezetőről ugyanis kiderült, hogy 1.5 évet élt Magyarországon, segített a budapesti iroda beindításában. Hát embert ilyen szépen Budapestről beszélni én még nem hallottam. Erős nosztalgia-érzéssel gondolt vissza a kiváló tömegközlekedésünkre, ahol a villamosok szinte állandóan járnak (és ebben semmi szarkazmus nem volt! vesd össze a galwayi tömegközlekedéssel, csúcsidőben 20 percenként jár a 60 percet késő busz), vagy arra, hogy ha télen leesik egy kis hó, akkor mi azt milyen jól kezeljük, itt meg hatalmas káosz van, ha ötévente egyszer 2 cm hó esik (mondjuk ebben azért ellentmondtam neki). Nem is szólva persze a gyönyörű lányokról, akiket Magyarországon látott (azt mondjuk meg tudom erősíteni, hogy itt van mit fejlődni ezen a téren).