Mivel kiköltözésünk után az évfordulónkat éppen egyik lakásból a másikba hurcolkodással töltöttük, ezért úgy döntöttünk, hogy most, fél év múlva pótoljuk a hiányt, és csinálunk egy hosszú hétvégét Westportban. A város körülbelül 2 órára van Galwaytől busszal, szóval kivettem egy szabadnapot, péntek reggel felültünk az első arra induló buszra, és már 10 körül ott is voltunk.

Az alábbiakban következzen egy képes beszámoló: mivel az ismerőseink a Facebookos képeket már láthatták, ide olyanokat válogattunk, amik ott nincsenek fenn.

Westport röviden

Az egyik legnagyobb ír újság (Irish Independent) olvasói néhány éve Westportot választották meg, mint a "legjobb hely Írországban, ahol élhetsz ". Újonnan szerzett ismerőseinktől is sok szépet hallottunk róla, így egyértelmű volt, hogy egyik első kirándulásunk ide vezet.

A város egy domboldalban fekszik, az egyik fő utca például egy jó meredek emelkedő, itt aztán gyorsan meg lehet tanulni autóval az emelkedőn való elindulást :)

A város maga Mayo megye 3. legnagyobb városa, ami itt 6.000 lakost jelent + persze a turisták. Körülbelül minden második ház bed and breakfast vagy hotel a belvárosban, és mi például elég nehezen találtunk már magunknak helyet úgy, hogy egy héttel utazás előtt foglaltunk. A lakosok számának megfelelően maga Westport relatíve kicsi, gyorsan körbesétálható, ám ami miatt mégis érdekes, az az, hogy rengeteg lehetőség van a közelben.

• Az óceán egyik öble a város nyugati oldalára húzódik be, így egy körülbelül 2 kilométeres sétával már lent is vagy a parton - mi első nap ezt az útvonalat jártuk be.
• A városlakók maguk nagy gyaloglók, ezért rengeteg sétaútvonal van a környéken, sőt, épp távozásunk napján indult a Westport Walking Week, amikor is állítólag rengeteg túrázó megszállja a várost.
• Ez az egyik végállomása Írország leghosszabb biciklis túraútvonalának, a Greenway-nek, amely 42 kilométer, és ebből mindössze pár száz méter halad a főút mentén.
• A várostól 8 km-re található a Croagh Patrick, egy körülbelül 750 méter magas hegyecske, amire az egész városról rálátni. Szent Patrik állítólag itt böjtölt 40 napig, és űzte ki ezáltal a kígyókat Írországból (hogy a kettőt hogy lehet együtt megoldani, azt meghagyom a vallástörténész olvasóknak). A helyiek májusban ennek örömére jól megmásszák a hegyet, ami egyébként állítólag elég kavicsos, és egy 4 órás út alatt (házigazdánk szerint ennyi idő oda-vissza a mászás) mind a négy évszakot meg lehet tapasztalni. Ezt mi csak a földről láttuk, a westporti öbölből egyszer csak azt vettük észre, hogy a ködben és az esőfelhőkben eltűnt a hegy csúcsa, amit 20 perccel korábban még ragyogó napsütésben fényképeztünk. Ezt a túrát most kihagytuk, két napba sajnos nem fért bele.

Innentől képek, és élménybeszámoló.

Day1

Megérkezés után lecuccolás, smúzolás a bed and breakfast tulajjal, majd irány a város. Kaptunk egy prospektust, amin 5 nagyon jó kiránduló-útvonal volt a város körül: mivel ezekből négy kicsit kintebb (értsd: a város 15 km-es körzetében) feküdt úgy döntöttünk, hogy a legközelebbi, a kikötőbe levezető túraútvonalat választjuk.

Szóval lementünk a kikötőbe, majd a kikötőből induló Greenway városi szakaszán (a térképen az alsó vonal) visszasétáltunk.

Kilátás a Croagh Patrick-ra a szállásunk utcájának végéből

Ugyanez 30 perccel, kétszer leszakadó esővel és 2 kilométerrel arrébb, a kikötőből

Miután lesétáltuk az 5.5 kilométert, úgy döntöttünk, szétnézünk még a városban, keresünk valami vásárlóhelyet, és megnézzük a belvárosnak az egyik felét. Aztán kiderült, hogy mielőtt még észbe kaptunk volna, megnéztük a teljes belvárost: tényleg kicsik ezek a helyek!

A Carrowbeg River keresztülfolyik a városon, íme egy kép róla.
Hát, nem Tisza-szélességű :)

A nap záróakkordjaként úgy gondoltuk, hogy megnézzük a bringabérlési lehetőségeket, másnapra ugyanis szép, esőmentes időt jósolt a helyi hosszú távú (értsd: 30 percre szóló) meteorológia. 

Azt kell tudni, hogy a Greenway gyakorlatilag négy települést köt össze 42 km-en: Westport -> Newport -> Mulranny -> Achill. A tervünk az volt, hogy bérlünk egy bringát, eltekerünk mondjuk Newportig és vissza, vagy Mulranny-ig, és onnan majd kitaláljuk. Aztán szerencsére nem így lett.

Épp az egyik bringabérlőhely előtt álltunk, és a kirakatba kirakott prospektusaikat olvasgattuk, amikor leszakadt ég. Ez isteni jel, gondoltuk, szóval bementünk. Mint kiderült, négyféle csomagból lehet választani:

• csak bringabérlés
• bringabérlés egy autókázással (elvisznek egy másik városba és onnan visszatekersz; vagy elmész valameddig bringával, és hazahoznak)
• bringabérlés két autókázással (elvisznek a másik végállomáshoz, majd elmész valameddig bringával, és onnan hazahoznak)
• prémium csomag, amiben a bringázás mellett kedvezményesen elmehetsz a kajaktúrára, kapsz valami kaját is, ilyesmik, erre nem pályáztunk különösebben.

Nagyon hajlottunk az első két pont valamelyikére (hiszen olcsóbb, és hát mi más számítana ...), de rábeszéltek minket, hogy a Westport - Newport a legkevésbé látványos rész, ezért inkább kivisznek minket Achill-be autóval, elbringázunk ameddig akarunk, és onnan hazahoznak. Meggyőztek, és nagyon megérte.

Ja, még valami: a bringaszalonban a pultban ülő csajszinak voltak magyar ismerősei, és mondta, hogy van valami jó kis magyar ital, talán Fütyülős a neve? Hát mondtuk neki, hogy igen, van olyan, hogy Fütyülős, de az inkább ilyen bolti másolata annak, amit pálinkának hívunk. Na, a pálinka szó kimondásánál felcsillant a szeme, mondta, hogy igen, ismeri, egyszer talán azt is próbálta, de az nagyon erős volt neki. :)

Szóval ez volt az első nap.

Day2

Korai reggeli után (ami egyébként egy kiváló full irish volt) már fél tízkor indult a transzfer Achill-be, szóval ez is inkább aktív hétvége volt. De legalább megnéztük a westporti szombat reggelt, és kiderült, hogy itt reggel 9-kor még minden helyi otthon van: a boltok ugyan már nyitva voltak, de még akkor rakták ki az újságokat, sütötték a péksütiket. Nem rohanós népek ezek.

A sofőrünk egy jófej srác volt, aki rengeteg dolgot mesélt a Greenway történetéről, már ezért megérte rááldozni az extra pénzt. Néhány érdekesség:

• Először a Newport - Westport 12 km-es részt adták át körülbelül 10 éve, ami viszont a legkevésbé látványos, mivel nem látod a vizet, sem a hegyeket igazán. Aztán rájöttek, hogy ebben van biznisz, és kibővítették először Mulranny-ig, majd Achill-ig, állami beruházásként (pedig akár építhettek volna belőle egy 40 cm-es kilátót is .... vagy odaadhatták volna egy jegybanki alapítványnak ... nem is értem ezeket az íreket, hülyeségekre költik a pénzt).
• Állítólag hatalmas helyi összefogás eredménye ez, egy csomó farmer átadta a földjét, hogy ne kelljen a főúton bringázniuk a turistáknak. És valóban: útközben rengeteg helyre ki volt írva, hogy most magán farm területére lépsz be, ahol a farmer átadta a földnek ezt a részét, hogy megépülhessen a bringaútvonal, szóval légy szíves viselkedj rendesen, és ne lopd el a birkákat (na jó, ez utóbbi rész lehet így direktben nem volt leírva).
• Azért volt 1-2 arc, akik nagyon ragaszkodtak a földjükhöz, így Achill-ben az első egy kilométert a főúton kellett megtenni. Sofőrünk nevetve mondta, hogy ezek az emberek valószínűleg különös vonzalmat éreznek a régi vasútvonal nyomvonala iránt. Ugyanis a bringaút állítólag a régi vasút helyére épült fel, amit már kb. 100 éve lezártak (egyébként Írország vasútvonalai kriminálisak, de erről majd máskor)
• Megemlítették, hogy a bringával bármerre mehetünk, nem kell a Greenwayen maradnunk, de ha gond van, például defekt, akkor csak akkor jönnek ki megjavítani a cuccost (ez az ár része volt), ha éppen mondjuk nem 20 km-re vagyunk a Greenwaytől. Ezt azért tartották fontosnak megemlíteni, mert Achill mellett van egy gyönyörűszép, ám borzasztó sziklás sziget, ahova előszeretettel vitték át a bringákat az egyszeri turisták, és persze szívták meg, mert az első adandó alkalommal egy arra járó szikla kiszúrta a kereküket. Mondták is, ha arra akarunk menni, adnak pótkereket és pumpát, azt leszünk szívesek magunkkal vinni :)
• A bringához nem kaptunk lakatot. Jeleztük, hogy mi kérnénk, mondták, hogy felesleges, úgysem lopja el senki. Megjegyeztük, hogy nekünk Galwayben mások a tapasztalataink. Ezen csak mosolyogtak, mondták, hogy Galway egy nagyváros (!!! hallod Csaba? :)), ahol megtörténik ilyen; de itt vidéken az emberek őszinték, nincs lopás. Ám legyen.

Még egy megjegyzés: az út során természetesen birka mindenhol, viszont úgy tűnik most volt az ellési időszak, mert rengeteg kisbirka szaladgált össze-vissza. Aranyosak :)

A sok duma után jöjjön "néhány" kép az útról. Gondolom nem kell részletezni, hogy tetszett-e:

Az első méterek a főútról letérve. Középen a bringaút, körben a táj.

Azért a ház lakóit megkérdezném, hogy milyen lehet a semmi közepén

Ezután megérkeztünk Mulranny-ba, ahol van egy kis homokos tengerpart. Ahhoz, hogy oda lejuss, egy hosszú lépcsősoron kell lemenned, így oda a bringát nem tudtuk levinni. Szóval hallgattunk a bringabérlősökre, és otthagytuk a kétkerekűt a lépcsősor tetején: gondolom nem árulok el nagy titkot ha elmondom, hogy ott volt még, mire visszaértük. Mulranny-ban egyébként még tűzött a nap, nekivetkőztük (ami itt azt jelenti, hogy a kabátomnak a vastag bélését kivettem, és a farmerra húzott vízhatlan nadrágot levettem). Néhány kép Mulranny környékéről:

Körülbelül negyed órával a nagy nekivetkőzés után 5 perc alatt beborult, és egy hatalmas felhőszakadás kapott el minket. Szerencsére körülbelül 500 méterre voltunk egy, a greenway közvetlen szomszédságába épített helytől, ahova egyébként is be akartunk térni a bringabérlősök ajánlása alapján egy ebédszünetre. Ez volt az Yvonne's Cottage, ami egy tradicionális kis kunyhó, körülbelül 10-15 vendég fér el benne egyszerre, cserébe minden homemade. Olyan brownie-t kaptunk, ami után mind a tíz ujjunkat megnyaltuk.

Szerencsére közben az eső is elállt, így a Newportig hátralévő utolsó 10 kilométert ismét szikrázó napsütésben tettük meg.

Newporti kilátás

Newportba simán megérkeztünk, a transzfer pedig rendben visszavitt Westport-ba. Gyors tusolás után elmentünk vacsorázni egyet, megkóstoltam egy ír whisky-t, majd visszatértünk a szállásra. Nem kellett minket sokáig altatni.

Day3

A harmadik napon délután kettőkor indult a buszunk vissza Galwaybe, így egy rövidebb séta még belefért a városban. Úgy döntöttünk, a Westport House-t nézzük meg, ami nyáron kibővül egy gyerekeknek szóló kalandparkká: ugrálóvár, gokart, kisvonat, hattyús vízibicikli, stb.

A ház maga Írország egyik legjobb állapotban fennmaradt XVII. századi háza. Mi végül be nem mentünk, de a parkot körbesétáltuk - ez is kitett egy jó két órás sétát.

Westport House

Ezután beültünk egy szendvicsezőbe ebédelni, ahol 7 euróért kaptunk egy hatalmas szendvicset sült krumplival és salátával (gyorsan meg is állapítottuk, hogy az ilyen helyeket kötelezővé tennénk minden városban), majd irány haza.

Zárás

Említettük a kisbirkákat, következzen hát róluk két kép:

Autentikus ír birkamasszázs

Töpszlik :)