Bár megérkezésünk után rögtön az első hónapban írtunk két kajás posztot is, azért egy év után már egy kicsit jobban belelátunk abba, hogyan is zajlik az ír étkezés. A korábbi posztokban ugye írtunk már a céges étkezdéről, illetve a boltban vásárolható dolgokról, valamint tartottunk egy két héten alapuló összegzést is az árakról.

12 hónap azonban nagy idő, most már talán jobban belelátunk ezekbe a dolgokba, valamint gyakrabban is mozdulunk ki egy kajálás kedvéért. Így itt az idő frissíteni a korábbiakon, valamint mesélni egy kicsit a különböző típusú ír kajáldák kínálatáról. Avagy mit eszünk, ha Tibi "főz"?

Gyors(éttermi) kínálat

Amióta mindketten dolgozunk, szokásunkká vált az, hogy szombat délután, munka után kirúgunk a hámból, és a bevásárlással összekötve a városban kajálunk valamit. Persze nem a négyfogásos lazacos-kaviáros menüre kell gondolni, többnyire egy gyorsétterembe, vagy egy pizzériába ülünk be. Kezdésként nézzük ezeket.

Sajnos az autentikus ír konyha szerintem nem túl változatos - ezt viszont sokféle és változatos gyorsétteremmel kompenzálják. Meglepően jó helyi McDonald's konkurrens például a Supermac's, köszönhetően annak, hogy legtöbb éttermében többféle kajáldát is integrál egy nagyobb helyre. Van, ahol nem csak a burger - sült krumpli - kóla hármast kapod meg, hanem vehetsz pizzát, rollt, salátát, de még akár saját magad által összeválogatott mexikói tálat is ehetsz. Ennek köszönhetően akár egy hónapig is be tudsz menni úgy minden hétvégén, hogy különböző menülapokról választasz.

Sok helyen te magad válogathatod össze, hogy mit kérsz a kajádba. Előtted van a kínálat a zöldségekkel és húsokkal, és jobb esetben az eladónak elmondva, rosszabb esetben (értsd: nem beszéled azt a nyelvet, amit ő angolnak csúfol) elactivityzve ott helyben készítik el az általad összeválogatott szendvicset / tálat.

Persze ez többnyire a "nemburgeres" részre igaz, a hamburger és a sült krumpli az itt is hasonló, mint a McDonald's-ban: kicsi, de legalább mű. Egyébként a gyorséttermi kaják ára többnyire 6-8 euró között mozog, és van köztük olyan, amivel bőven jól lehet lakni. Azért nagyétkűeknek nem ezt ajánlanám, de a magamfajta méretű embereknek pont megfelel. Nagyon szeretnék egyszer egy magyar árakkal való összehasonlítást csinálni, dehát az nagy munka ... azért előzetesen csak annyit, hogy itt a minimálbérből élő egy 8 eurós gyorséttermi kajáért nem dolgozik egy órát, míg otthon egy kb. 1000 forintos McDonalds-menüért körülbelül 2-2.5 órát kell taposnod.

Ha már megemlítettük a pizzát, érdemes beszélni azokról is pár szót. Pizzériából itt is Dunát (illetve itt helyben a Corrib-ot) lehetne rekeszteni. Elég nagy szórás van az árak között, egy 12-14''-es (30-35 cm) pizzát 10 és 20 euró között kapsz meg.

A 10 eurósok általában az újonnan nyitott, vagy a nem helyiek által üzemeltetett helyek, ahol leginkább vendégcsalogatónak használják az offert. Ez sajnos általában vagy a minőség, vagy a mennyiség rovására megy. Gyakori megoldás, hogy ebben az árban 3 feltét van benne, a többit 1.5 euró / feltét áron kérheted, vagy ennyiért csak a kisméretű (kb. 25 cm átmérőjű) pizzát kapod meg.

Persze van olyan is, ahol egy 14''-es pizza 16 euró - viszont ők ugyanezért meal deal-ben (= kapsz mellé egy sült krumplit és egy üdítőt) is csak 18 eurót kérnek el, tehát ügyesen árut kapcsolnak. Egyébként ez is a megszokottól eltérő, hogy itt gyakorlatilag bárhol, bármit tudsz meal deal-ben kérni, még a török kebabosnál a dönert is.

Kedvenc ajánlatom is a meal deal-hez köthető: nagy chicken BBQ pizza 21 euró, xxl meal deal-ben (chicken bbq pizza + 3 üdítő + 3 sült krumpli) ugyanez 20 euró. Nem árt nyitott szemmel járni ...

És akkor a gyorséttermekről még pár szót: a gyrost gyakorlatilag nem ismerik, van viszont helyette számtalan török kebabos - még olyan is, ahol szép kis éttermi részt is alakítottak ki, igaz ott a régi kék-fehér kockás viaszos vászon terítő az alap :) Van még egy amerikai kajálda, a Rockin' Joe, ahol kiváló burgereket lehet enni: a páros menüben 25 euróért kapsz egy "főételt" (burger), egy "side dish"-t (ami baconos sürt krumplitól kezdve a pirított gombán át a hagymakarikákig terjed), és egy "italt", ami nem csak üdítő lehet, hanem akár shake vagy turmix is. Na, itt egészen jól szoktunk lakni, utána pár órán keresztül nem kell gondolkodnunk étkezésben.

Van még mediterrán all you can eat, amit persze szintén törökök visznek, a mediterránság jegyében. Ez azért nem nagyon más, mint az otthoni helyek, jó sok féle étel van kirakva, néhány körettel és 5-6 salátával, és amíg bírsz, addig eszel. Mindezt megintcsak kb. 10 euróért.

A lengyeleknek is van egy saját kifőzdéjük - ez volt eddig az egyetlen hely a városban, ahol normális rántott húst kaptam, úgyhogy ha megkívánok egy ilyet, akkor betérünk hozzájuk. És persze ne feledkezzünk el a városban korlátlan számban elérhető indiai és kínai kajáldákról - speciel ezekből van egy-egy itt a szomszédunkban is. Ha a hal mellett van még valami, amitől én irtózom (hiába, igazi mindenevő vagyok), az a keleti kaják. Egyszer azonban kipróbáltuk az indiaiak vegyes tálját, ami meglepően elfogadható volt, és még mindig élek, úgyhogy nyilván nem mérgező.

Ami a lényeg: az ilyen gyorséttermekben ketten 20 euróból bőven jól tudtok lakni. Viszont szépen lassan átcsúszunk az éttermi kategóriába, úgyhogy következzen most ez.

A "rendes" éttermek

Korábban említettük, hogy a pizzákat a gyorsétteremben 10-20 euró között kapod meg, de általában ügyesen kombinálják valamilyen ajánlattal, hogy ketten 20 eurónál többet ne fizessetek. Ezzel szemben, egy éttermi pizza is általában 15-20 euró között mozog, ám nincs meal deal, vagy egyet fizet, kettőt kap akció.

Az egyik kedvenc (értsd: egynél többször voltunk) olasznak mondott helyünkön elég ügyes vendégcsalogató módszert alkalmaznak: minden ott étkezés után kapsz egy - általában egyet fizet kettőt kap - kupont  amit a következő hónapban válthatsz be. Így ha az első hónapban fizetsz kb. 30-40 eurót egy kétszemélyes kajálásért, a következő hónapot már 15-20 euróból meg tudod úszni, ami azért elég korrekt. Viszont minden hónapban oda kell menned, hogy meglegyen a következő havi kupon :) Itt ettünk már olyan diétás pizzát is, amelynek a közepe konkrétan hiányzott, és salátával volt feltöltve a tányérnak az a része. Ötletes.

A pizzákról áttérve a "rendes" ételekre, beszéljünk egy átlagos ír étterem kínálatáról. Ahogy említettem, a magamfajta, tengeri herkentyűkért nem rajongó emberek számára az autentikus ír konyha nem nagyon változatos: általában húst eszel valamilyen krumplival. 

Viszont míg otthon megszokhattad, hogy egy átlagos étteremben a csirke és a sertésételek teszik ki az étlap nagy részét, és a húst kérheted körülbelül tizenötféleképpen, addig itt általában 2-3 ilyen jellegű étel van, nem viszik túlzásba. Itt egy közepesen olcsó helyi étterem menüje, amin a főételek kategória kerek 5 lehetőséget tartalmaz.

Helyette viszont van jó sok tengeri és/vagy halétel, steak, és persze burger szarásig. A különbség a gyorséttermi burgerekhez képest, hogy nagyobb, jobban meg van pakolva, és mindig jár mellé valami plusz, általában sült krumpli és saláta.

Majd elfelejtettem: Irish Breakfast. Erről már írtunk korábban, ezért most különösebben nem mennék bele, a lényeg, hogy itt tényleg egész nap kérheted. Egy vasárnapi ebéd közben tapasztaltuk, hogy ha nem is mindenki, de az emberek kb. fele Irish Breakfast-et eszik vasárnapi ebéd címszóval.

Ahogy már említettem fentebb, mindent krumplival esznek. Ennek itt elég komoly történelmi hagyományai vannak, amíg nálunk forradalmi hevület volt a XIX. század közepén, ők majdnem belepusztultak a krumplivészbe. Kis túlzással, ha legalább hatféle krumplit nem választhatsz köretként, akkor nem is igazi étteremben vagy. Ha nem krumpli, akkor zöldségköret, az egészség jegyében. Ha megnézitek a fent linkelt menüt, a hétféle köretből 3 krumpli, 3 zöldköret, és kakukktojásnak becsúszott a hagymakarika. Rizs, galuska, esetleg csalamádé, uborkasaláta? Ne viccelj, írek vagyunk.

A krumpli mellett sajnos van még egy állandó összetevője minden ételnek: a gomba. Mivel ezen a vidéken a tehénszaron és a gombán kívül semmi nem terem meg a mezőn, ezért előszeretettel vágnak bele mindenbe egy kis kalapost. Sebaj, legalább van mit kipakolnom a tányér szélére.

Persze itt is vannak igazi gourmet helyek, tudomásom szerint a városban három Michelin-csillagos étterem is van - na, mi még egyikben sem jártunk. Mentsen is meg az isten attól, hogy madáreledelt egyek aranyáron. Az egyiknek azért most kíváncsiságból ránéztem a honlapjára, egy kétfogásos menü 40 euró / fő. Drága az a csillag, no ...

Feltűnhetett, hogy egy szót sem ejtettem még a tengeri herkentyűkről: hiába, sajnos ezt még mindig nem sikerült megkedvelnem. Az eddigi legtengeribb étel, amit ettem, az a fagyasztott rákocska, amit ma már hajlandó vagyok wrapben, vagy mondjuk egy tésztával elfogyasztani. De arra még várni kell, hogy egy jó kis lazac steak-re beüljek valahova.

Beszéljünk még két rövid pontban arról, hogy mi nincs az éttermekben: 

• Nincs leves. Illetve ami van, az sem az ... általában mindig van egy soup of the day (a nap levese), ami véleményem szerint az elmúlt napokból a legnagyobb mennyiségben kimaradó zöldségek összeturmixolását és valami lével való felöntését jelenti. Ebből lesz a vegetable, a roast vegetable, meg a country vegetable soup. Szerencsésebb esetben ehetsz gombakrémlevest (kösz), vagy esetleg krumplikrémlevest (micsoda meglepetés!).
• Nincs menü. Az első hetekben a városban való szaladgálás során szívesen beültünk volna egy menüre valahova, de eddig kerek egy olyan helyet találtunk, ahol van napi menü. Még a lengyelek kajáldájában sincs. Otthon ugye a munkanapoknak egy szent pontja volt: a 11.30-as ebéd, amikor lementünk egy étterembe, ahol menü is van. Na, erről itt le kellett szoknunk. Mindez szerintem két dolognak köszönhető: egyrészt kevés a tipikus kifőzde, ahol néhány fajta kaját nagy mennyiségben legyártanak, másrészt az írek ebédelési szokásai is nagyban korlátozzák ennek a formának az elterjedését. Tárgyaljuk ki most ez utóbbit.

Már az ősi bölcsek is megmondták: Reggelizz, mint a király, ebédelj, mint a polgár, vacsorázz, mint egy koldus. Mi ezt Magyarországon igyekeztünk tartani, bár általában az ebéd volt a napi fő étkezés. Itt is ragaszkodnánk ehhez a megoldáshoz, az átlagember viszont itt nem így működik.

Mivel a nép szeret későn kelni (itt tennék említést arról a bolti eladóról, aki vasárnap 11-kor megjegyezte, hogy még nagyon korán van!), ezért általában hatalmas és késői reggelivel nyitnak, mind hétköznap, mind hétvégén. Helyi kollégáim többsége későn ebédel (délután 1 után, erről is beszéltem már egy korábbi posztban), és többnyire megelégszik egy szendviccsel plusz a hozzá tartozó dobozos colával - erről majd egy későbbi, italos posztban beszélünk bővebben. A főétkezés pedig a vacsora, hiszen a család ekkor van együtt otthon.

Így aztán nincs értelme menüztetni: amikor az írek többsége megelégszik egy bagettel, akkor nincs miért nagy mennyiségben néhány kaját lefőzni; vacsorázni meg vagy otthon szoktak, vagy elmennek egy rendes étterembe.

Pub, mint étterem

Utolsó pontként emlékezzünk meg arról a tipikus ír étkezési lehetőségről, ami se nem gyorsétterem, se nem étterem: ezek pedig a pubba oltott kajáldák.

Főleg a sétálóutcán jellemző, de azért a város más részein is be lehet ülni olyan pubokba, ahol nem csak sört lehet fogyasztani, hanem ételt is - természetesen ezek inkább a tipikus pub kaják, illetve finger foodok. Ezeket igyekeznek összekötni egy-egy nagyképernyős TV közelségével, így aztán sokak számára egy egész délutános program tud lenni egy pubba való beülés. Meccs előtt fél órával beülnek, megisznak egy sört, a meccs kezdetén rendelnek valami kaját - így aztán eltelik az egész délután.

Van olyan kollégám, akinek nincs otthon TV-je, így ha meccset akar nézni, akkor általában ezt a megoldást választja. Az ilyen helyen egy-egy étel általában 10-15 euró között van, és a sült krumplis + salátás burger mellett a csirkeszárny, steak, és hasonló ételek jellemzők. Itt van eddigi kedvenc ilyen jellegű helyünk menüje.

Felmerülhet a kedves olvasóban, hogy ez azért így elég drága mulatság lehet, egy átlagos szombat délután / este simán elverhet ötven eurót egy pár, aki beül enni, és még megiszik 1-2 sört is mellé. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy az írek - az abortusz tiltásának is köszönhetően - általában nagycsaládos fajta, márpedig a gyerek is eszik.

Szóval költenek rendesen. Viszont a fizetések még mindig összehasonlíthatatlanok az otthonihoz képest: az, hogy mondjuk egy havi 2000 eurós fizetés 2%-ának a seggére versz egy-egy ilyen napon, simán belefér. Ha minden héten egy ilyen napot csinálsz, az is még csak 10%. Szóval mások az arányok.

Persze a 10% is nagy összeg tud lenni, ám eddigi tapasztalataink alapján mondhatom, hogy az írek nem azok a spórolós fajták. Elég furcsa hallani nálam tapasztaltabbaktól, hogy a helyiek megtakarításai általában a 0 felé konverálgnak, viszont cserébe a hétköznapokban is megadnak maguknak mindent, amire szükségük van: évente két spanyol nyaralás, a hétvégeken éttermi kajálások, stb. Hogy ez szimpatikus, vagy sem, azt mindenki döntse el maga.

Elnézést, ha kicsit csapokodós lett a poszt, sok dolog ugrott be írás közben, így aztán lehet, hogy nem minden került tökéletesen a helyére. Akit érdekel bármi is bővebben, kommentben írhat - akinek meg véletlenül nem tetszett a poszt, vigasztalja a tudat, hogy készül ugyanezen bejegyzés italos változata, amiben egyértelműen több sör lesz, mint bármelyik eddigi írásunkban.