Hogyan NE vásárolj autót?

Alapvetően egész jól kiegészítjük egymást, nem túl sok olyan téma van, amely terén valamelyikőnknek ne lenne legalább egy kicsi tudása. Sajnos azonban az autók ezen kevés kivételek közé tartoznak.

Ugyan mindkettőnknek van legalább 6 éve jogsija, de valóban csak egyikőnkre merjük rámondani, hogy tud vezetni (és az nem én vagyok), azt pedig egyikőnkre sem, hogy értünk az autókhoz.

Ennek megfelelően az autóvásárlás, valamint a vele megtett első lépések kisebb bohózatba fulladtak. Úgy döntöttünk, ez ér annyit, hogy megörökítsük egy posztban.

Az alábbiakban néhány igazán hasznos jótanácsot olvashattok a vásárlással kapcsolatban: jó szórakozást!

1. Ne legyen preferenciád!

Az első, nagyon fontos lépés autóvásárláskor: ne gondolkodj azon előre, hogy mit akarsz venni. Nekünk ezzel kapcsolatban igazán nem voltak nagy igényeink. A biztosítás miatt tudtuk, hogy 1.4-es motornál semmiképp nem lehet nagyobb, és 2006-osnál nem nagyon lehet öregebb a megcélzott jármű. Ezen kívül fontos volt még, hogy jobbkormányos, és ír rendszámos legyen. Na meg szerettük volna, hogy 3000 eurónál sokkal ne legyen több az ár. Itt körülbelül meg is állt a tudományunk.

Természetesen arról, hogy VW, Renault, Nissan, Hyundai, Fiat, stb. autók között mondjuk mi a különbség, fogalmunk sincs - a fényképeken mindegyik jól néz ki. Ennek megfelelően volt olyan pillanat, amikor tucatnyi autó volt előtttünk, amelyekből mi magunktól egyet sem tudtunk volna kilőni. Odáig még el sem jutottunk, hogy megnézzünk esetleg egyet-kettőt, csak ültünk a gép előtt tanácstalanul.

Szóval bátran ajánlom ezt a lépést mindenkinek, kiváló családi veszekedéseknek lehet alapot adni ezzel!

Ha ezt a hibát szeretnéd elkerülni: érdemes utánaolvasni, érdeklődni ismerősöknél, majd ezután 2-3 márkát kiválasztani, és azon belül nézelődni. Sokat segít.

2. A távolabbi autót nézd meg először - akkor is, ha van közeli!

Miután egy kedves ismerősünk felajánlotta segítségét a vásárláshoz - adott néhány gyakorlati tippet az aukciós oldalakon való szűréshez, és felajánlotta, hogy bárhova elvisz minket az országon belül -, rögtön bátrabbak voltunk. Ennek megfelelően ugyan Galway megyében is találtunk 3-4 autót, ami megfelelt számos kritériumunknak (emlékeztető: max 1.4, min 2006, jobbkormány, ír rendszám - ez akár tízezres nagyságrendre leszűkítheti a lehetséges autók számát), a szomszédos megyében is találtunk párat.

És persze a szomszéd fűje mindig zöldebb kocsija mindig szebb: a szomszéd megye autói jobban néztek ki a fényképen! Úgyhogy úgy döntöttünk, hogy mi márpedig Tipperary-ban akarunk autót találni, azon belül is 3 különböző településen akarunk szétnézni. Hiába mondták a nálunk járatosabbak, hogy lehet először a galwayi autókat kéne megnézni - mit értenek ők hozzá! :)

Szóval karácsony után úgy döntöttünk, hogy indulás. Kinéztünk egy napot, és .... na de ez már a 3. pont lesz.

Ha ezt a hibát szeretnéd elkerülni: nézd meg először a közelit. Az csak 20-30 kilométerre van, nem veszítesz vele. Ha mégsem jó, mehetsz távolabb. 

3. Olyankor indulj el autót vásárolni, amikor nincs nyitva a bank!

Írországban jelenlegi tudomásunk szerint ritkán tesznek le előleget autóra, és ritkán fizetnek utalással - inkább készpénzben megy a biznisz. Persze ha zsír új, színes-szagos-szélesvásznú 0 kilométeres autót veszel, akkor általában a bankkártyás fizetést preferálja a szalon. De mi nem ebben a kategóriában mozogtunk: ahol mi voltunk, ott inkább a "lerakod a kápét és viszed az autót" dívik.

Szóval nem árt, ha van nálad a megvásárolni kívánt autó értékének megfelelő készpénz. Ez esetünkben olyan 3000 euró körüli összeg. Ennyi párnahuzatban tartott euróval természetesen nem rendelkezünk, ha volt is ennyi összeg valaha a kezünkben, azt azonnal kolbászba fektettük, amivel a kerítést raktuk ki.

Szóval induláskor irány a bank: december 28, két ünnep között körülbelül félúton, miért ne lenne nyitva a bank? Hát, itt is tudott meglepetés érni - zárva!

(Egy kis háttérinfo: itt a fejletlen nyugaton ha egy ünnepnap hétvégére esik, akkor kapsz +1 napot a következő héten. Tehát a 25-e vasárnapra eső karácsony helyett 27-e itt munkaszüneti nap volt. Ennek megfelelően joggal gondoltuk, hogy 28-án már minden nyitva lesz, ám sajnos a bankok úgy gondolták, hogy nekik jár még egy nap. Még ma sem tudjuk, miért. Volt azonban még egy szolgáltató, amelyik nem volt nyitva 28-án, de erről majd később ...)

Tehát a bank nincs nyitva, a maximális készpénzfelvétel pedig 600 euró: úgyhogy kis túlzással a családban lévő összes debit és credit kártyát bevetettük, hogy le tudjuk venni a szükséges mennyiségű pénzösszeget.

Ha ezt a hibát szeretnéd elkerülni: nézz nyitvatartást online, esetleg ne a vásárlás napján vegyél fel pénzt.

4. NE tájékozódj!

Ez tényleg baromi fontos! E nélkül az egész terved (mégpedig hogy jól elbaszd az autóvásárlást) dugába dőlhet, hiszen még az is lehet, hogy megtaláljátok egymást az eladóval!

Na jó, azért a fentiek talán költői túlzásokat tartalmaznak: ahol csak lehetett, utánajártam a helyszínnek. Ez azt jelenti, hogy az 5-6 autóból álló listámon kerek egy helynek tudtam a pontos címét, az is egy privát autókereskedő volt. A magán eladók ugyanis nem szeretik a pontos címet közzétenni az aukciós oldalakon, mindössze a várost - rosszabb esetben a megyét - írják meg. Sokkal korábban, vagy egynél többször pedig nem akartam őket felhívni: nehogy már megérezzék, hogy neked tényleg kell az autójuk, és még a végén ne engedjenek majd az irányárból!

Szóval elindultunk úgy, hogy tudtuk, melyik városba megyünk, ám a pontos címet nem. Galway határában felhívtuk az általunk első helyen rangsorolt autó tulajdonosát, aki valószínűleg a helyi alkoholista klub vezető tagja lehetett, mert beszélni nem nagyon tudott még délután egykor sem.

Annyit azonban sikerült kivennem borhangú ékesszólásából, hogy ő valójában nem az aukciós oldalon megírt településen, hanem tőle 15 mérföldre lakik, és majd amikor beérünk arra a bizonyos településre, hívjam fel. Többet nem volt hajlandó elárulni. 

Úgyhogy úgy döntöttünk, felhívjuk inkább az autókereskedőt, azzal nem bukhatunk nagyot: természetesen 28-án ők is zárva vannak (miért is ne), de semmi gond, hívjam fel őket amikor a városban vagyok, és csak a kedvemért kinyitják a "bótot".

A sztori első feléhez még hozzátartozik, hogy még egy autót meg akartunk nézni, ám ez 30 km-rel arrébb volt. Ezzel az emberrel sikeresen le is beszéltem, hogy X városban vagyok (ő Y-ban az egyszerűség kedvéért). Mondta, hogy tök jó, amúgy is van dolga X-ben, találkozzunk a Tesco parkolóban akkor. Kiváló tervnek tűnt, úgyis várni kellett a többi eladóra. 

Úgyhogy megérkeztünk az X városban lévő Tesco parkolójába, és ő is .... az Y városéba. Úgyhogy vagy én nem értettem rendesen, amit ő mondott, vagy ő nem értette rendesen, amit én mondtam. Lehet valahol a kettő között van a megoldás. Nem éreztem magam hülyének - eléggé.

Ha ezt a hibát szeretnéd elkerülni: lehet nem hülyeség felhívni az utazás előtt 1-2 nappal az eladót, és rákérdezni a pontos címre. Persze Írországban semmire nincs garancia, lásd még az első kollégát, aki még amikor úton voltunk sem volt hajlandó elárulni a helyszínt. Nem egyszerű.

5. Mikor már mehet a biznisz: ne tudd hazavinni az autót!

(Ehhez a ponthoz egy kis háttérinfo: autót csak akkor vezethetsz, ha van rajta biztosítás. Megoszlanak a vélemények arról, hogy a vásárlás helyéről hazaviheted-e az autót, vagy sem - valószínűleg ez a téged esetlegesen megállító rendőr jóindulatán is múlik. Mi úgy döntöttünk, óvatos duhajok leszünk, nem akartunk ilyenre vállalkozni. Ha jobban belegondolsz, véletlenül hazafelé totálkárosra töröd az autót, akkor utólag már hiába hívod a biztosítót, hogy "becsszónáladakartambiztosítani" ...)

Szóval miután az első három autóból egyet sikerült megnézni, kettőnél szervezési problémák léptek fel, a másik három autóhoz pedig még messzebb kellett volna autóznunk, úgy döntöttünk, végiggondoljuk a további lépéseket.

Úgy döntöttük, első lépésben felhívjuk a biztosítót, kérünk egy ajánlatot a megnézett autóra, és meglátjuk, hogyan tovább. Így egy telefonhívás ... és már meg is tudtam, hogy aznap a bankokkal egyetemben az összes írországi biztosító is zárva tart.

Hogy állunk most? Autóztunk két órát. Megnéztünk egy autót, további kettő kérdőjeles volt a közelben, másik három pedig még kérdőjelesebb a távolban, de még ha meg is vesszük bármelyiket, haza már nem tudjuk vinni.

Mi marad? Letesszük az előleget, és visszamegyünk érte (fentebb már írtam, hogy valahogy ez itt egy kevésbé elterjedt konstrukció, másrészt van a fasznak kedve még egyszer ennyit autózni), vagy hazakullogunk. Utóbbi mellett döntöttünk.

Ha ezt a hibát szeretnéd elkerülni: érdeklődj a nyitvatartásról :)

 

Epilógus, avagy minden jóra fordul 

Hát ennyi volt a történet első fele ... illetve lett volna. Hazafelé azonban azt mondtuk, hogy ha már a kettes pontot elbasztuk, legalább próbáljuk meg hazafelé jóvátenni, és az egyébként a papírunkon leírt 4 galwayi autóból legalább egyet megnézni.

Szóval hazafelé, mivel Lougrea (és az ott található Nissan) úgyis útba esett, tettünk vele egy próbát. A lehetőség adott volt: amennyiben az autó jó, körülbelül 20 km-re lakik egy ismerős, aki biztosításának köszönhetően jogosult bármilyen autót vezetni. Ugyanez 150 kilométerről picit neccesebb lett volna. Tehát a terv a következő volt: megnézzük az autót, amennyiben tetszik, úgy elhívjuk az ismerőst, aki szintén ránéz, aki elhozza nekünk azt Galwayba.

Kiderült, hogy a tulaj Loughrea mellett, valahol az egysávos utak + 100 km/h-s sebességkorlátok vidékén lakik. Cserébe viszont nagyon segítőkész volt, a telefonban részletesen elmagyarázta, hogy hogyan találjuk meg. Ez pedig a következőképpen hangzott (NEM vicc!!): gyere az úton, amin vagy, és kb. 10 perc múlva meg fogod látni az X nevű pubot. Na, onnan még gyere tovább 5-6 kilométert, és akkor meg fogod látni az Y nevű pubot. Ezek után már csak kb. 1 kilométert gyere tovább, és a második balra leágazó út mentén az első házban vagyunk mi - a kocsi kinn lesz a ház előtt, onnan tudod, hogy jó helyen vagy. 

Végül sikerült teljesítenünk ezt a küldetést, így a vidéki ír naplemente szépségei mellett az autóban is gyönyörködhettünk. Gyakorlatilag első, valójában második tulajos Nissan Micra (az első tulaj fia vette át tőle az utolsó pár hónapra, és nem használta), a vidéki Írországban használva, annak minden gyönyöreivel (értsd: a szűk utakra belógó bokrok miatti karcolások) együtt. Persze nem reprezentálni járunk az autóval, úgyhogy nekünk ez nem jelentett akadályt. Műszakilag rendben van, apróbb dolgokat ki kell rajta javítani, de összességében tetszett.

Úgyhogy irány az "autó vezetésére jogosult" ismerősért, aki eljött, ő is átnézte az autót, majd azt mondta, a 3300 euróért meghirdetett autót 2500-ért hozzam el. Végül félútig sikerült lealkudnunk, és mivel egyrészt tetszett is, másrészt meg kell a francnak még pár ilyen nap, úgy döntöttük, visszük.

Így örömmel jelentjük, hogy boldog tulajdonosai vagyunk egy 2008-as Nissan Micrának. Remélhetőleg ez egy ideális első kisautó lesz, amin én is visszarázódom, és jobbkormányos autóval is elsajátítom a vezetés csínját - bínját. Hazahoztuk, egyszer sem állt meg, azóta napi szinten használjuk, úgyhogy nagyon mellé nem lőhettünk :)

 

Ezek után már csak annyi dolgunk volt, hogy megkössük a biztosítást, befizessük a road taxot, megnézessük az autót egy szerelővel, és elkezdjük használni az autót. Persze itt is történek érdekes dolgok, de erről már egy másik posztban.

Címkék: autó