Kitört a március, ezzel együtt megjelentek a szép idős hétvégék, úgyhogy mi magunk is úgy döntöttünk, elindulunk. Március első hétvégéjén még kettesben voltunk, St. Patrick hétvégéjén viszont kedves barátokat láttunk vendégül, így akkor már csoportosan vágtunk neki a felfedezéseknek. Apróbb szépséghiba volt, hogy szakadt az első, de erről még később.

Roundstone / Dogs Bay Beach

Március első hétvégéjén viszont még jó idő volt, ráadásul egyikőnknek sem volt különösebb dolga vasárnapra, és még egy jó tippet is kaptunk arról, hogy mit nézzünk meg. Így úgy döntöttünk, hogy a Dog's Bay Beach felé vesszük az irányt, és mivel Roundstone (amit már tavaly is meg akartunk nézni) kimondottan közel van hozzá, ezért megállunk út közben szétnézni a faluban. 

Külön öröm volt, hogy az úton 5 geoládát is meg tudtunk célozni, úgyhogy vasárnap reggel összekaptuk magunkat, beültünk az autóba, és ... az én vezetésemmel elindultunk a célponthoz.

Aki olvasta korábbi posztjainkat, az tudja, hogy igazi tálentum vagyok autóvezetés terén, úgyhogy eleinte volt némi izgalom - városon kívül még nem vezettem az íreknél, úgyhogy épp itt volt az ideje. Google maps alapján 75 kilométer, többnyire főút (már amennyire az ír főutak azok ugye ...), és egy kis alsóbbrendű. Jelentem, probléma nélkül megérkeztünk mindenhova, sőt, annyira jó volt minden, hogy még hazafelé is majdnem végig én vezettem. Hős vagyok, na. 

Félúton bezsákoltuk az első geoládát, majd irány Roundstone. A település maga egy Galway megye nyugati felében fekvő falucska, körülbelül 700 lakossal - itt a falu az tényleg falu. A kikötő egyébként így néz ki nyáron, legalábbis a Wikipedia képe szerint. Senki ne hagyja magát megtéveszteni a pálmafák által, nem Tenerifére ugrottunk le pár órára. Ráadásul pálmafát sem láttunk. Szerintem átverés.

Akit bővebben érdekel a falu, itt talál róla bővebb információt. (vajon rákattint valaha valaki ezekre a linkekre?)

Nyáron állítólag tele van a hely. Nem tudom mit értenek azon, hogy tele, de túl sok embert nem jelenthet: az egész település ugyanis a kezdetétől (ami kb. a "kikötő") a falu vége tábláig 30 perc alatt végigsétálható: három hotel, négy-öt étterem, két-három templom, és egy park néhány kézműves bolttal.

Még a TripAdvisor is csak 8 éttermet talál itt, amiből mondjuk 4 ugyanazon két hely kávézó és kajálda része. Tényleg pici, no. Visszatérve, állítólag azért imádják az emberek (főleg a művészek), mert kicsi, csendes, távol van a nagyvárosok (már ha beszélhetünk ilyenről Írországban) zajától, mégis jó inspirációt ad a művészlelkeknek. Azt azért el kell ismernem, fura gusztusa van a helyieknek: ha átutazóban éppen itt érne minket az éjszaka, nem tiltakoznánk, de azért ide eljönni napokra nyaralni ... hát nem tudom.

Szóval betértünk az egyik helyi étterembe, ahol sajnos a híres vendégszeretetnek nagy nyomát nem láttuk: a pincér hölgy nem túlságosan nagy lelkesedéssel vetette bele magát a rendelésünk felvételébe, ráadásul utána az egyik rendelést el is szúrta. Sajnos az ír konyhaművészet is megmutatkozott. A választék a tengeri herkentyű / steak / hal skálán mozgott - úgyhogy úgy döntöttem, életemben először megpróbálkozom az ír fish & chips-el. Hol máshol próbálnám ki a halat, mint egy aprócska halászfaluban ugye. És el kell ismernem, meglepően jó volt - még a végén vigyáznom kell, rá ne kapjak a tengeri herkentyűkre. Végül is, ha már választék nincs, legalább a kaja legyen jó.

Kajálás után viszont a látnivalók hiányában (na meg annak fényében, hogy az itteni geoládát az elmúlt hónapokban senki nem találta meg) nem időztünk sokat a településen, továbbmentünk eredeti célunkhoz, a Dog's Bay Beach-re. Ez a part körülbelül 5-10 kilométerre van Roundstone-tól, és ismerőseink elmondása szerint "mintha Ciprusra érkeznél", olyan gyönyörű homokos partja van. Mivel Cipruson még sosem jártam, nem tudom megerősíteni. Azt viszont elmondhatom, hogy tényleg szép volt.

Jól eldugott hely, nekünk speciel sikerült az oda vezető utat benéznünk, de szerencsére kiváló sofőrünknek köszönhetően pillanatok alatt visszafordultunk, és már lent is voltunk a parton. Szerencsére itt is volt geoláda, de nem az volt a fő látnivaló. Innentől beszéljenek inkább a képek:

Geoláda-vadászat, 1. megálló. Tényleg jó helyekre visznek el a ládák ...

Mögöttünk Roundstone, előttünk a 12 tű. Ez egy - mily meglepő - tizenkét csúcsból álló hegyvonulat Galway nyugati oldalán, az egyes csúcsok 550 és 750 méter között vannak. A Wikipedia szerint gyakorlott hegymászók egy nap alatt megjárják mind a tizenkettőt. Én annak is örülök, ha majd egyet megmászunk valamikor.

Dog's Bay. A bal oldalon látható fekete foltok autók, ott tudsz besétálni a partra. Ahol állunk, az egy óceánba nyúló földnyelv. Érdeklődők kedvéért a fotó kb. a lenti térkép X pontjáról készült, onnan sétáltunk ki a földnyelv végéig. Balra és lefelé a nyílt óceán.

Ugyanez egy kicsit hátrébbról, panorámában

Megtaláltuk a saját, különbejáratú partunkat is. Nem volt nagy tumultus.  Amúgy nem tudom, bárki is be tudná-e lőni az országot, ha nem tudná, hol készült.

Ezen a földnyelven több helyen is megállt a víz, ezért ilyen kiváló fotókat lehetett készíteni. Előtérben a "kis víz", háttérben a "nagy víz".

Miután körbejártuk a helyet, úgy gondoltuk, elindulunk haza. Ám mivel a közelben volt még egy geoláda, és hármat egy nap még sosem gyűjtöttünk be, még megálltunk a szomszédos Gurteen Beach-en. A parton egy szépen kialakított strand rész van - egyetlen apró szépséghibája, hogy az út másik oldalán egy temető fekszik. Fura ez egy kicsit, mintha Szegeden a lapos egyik felén néhány kereszt van a földben.

Mivel a ládához kellett pár száz métert sétálni a parton, ezért igyekeztünk még a dagály megérkezése előtt eljutni odáig. Ezt meg is oldottuk gond nélkül, csak azt felejtettük el, hogy az odafelé még száraz lábbal megjárható út egy szakaszát visszafelé már lehet el fogja önteni a víz. Persze meg lehetett volna még úszni szárazon, de a kemény férfi a csúszos köveken sétál végig, amíg le nem csúszik róluk - így lett egy pár vizes zoknim. Tanulság: túrázáshoz váltászoknit is be kell tenni.

Lőttünk még néhány képet, majd hazaindultunk. Szép volt, jó volt, "szezonnyitó" napnak tökéletesen megfelelt.

St. Patrick's Day 2017

Ahogy már említettük, barátaink meglátogattak minket a nemzeti ünnep hetében. Akit az első ilyen St. Patrick napi élményünk érdekel, itt találja a tavalyi posztot. Kollégáim szerint ez a hétvége mindig szép és napos. Hát lehet, hogy így van, de idén az ír esőistenek visszavettek valamit: az elmúlt évek napsütése után igazi szarrá áztató eső fogadta a felvonulókat és a nézőket.

Mi magunktól nem mentünk volna ki, de mivel Zoliék (vendégeink) még nem láttak ilyet, és valószínűleg nem tudják minden évben megtapasztalni, ezért nekivágtunk. Szerencsére idén már sikerült kiváló kiegészítőt is beszerezni - jóárasított zöld színű sapkát szereztem be, így már egészen sikerült elvegyülnöm a tömegben.

Bár ahhoz képest, hogy tavaly a vékony kabát elég volt, idén a 2 sapka - sál - kesztyű kombó is kevés lett. Bár tisztességgel végigálltuk a felvonulást, és utána még a hétvégét is lenyomtuk, sajnos néhány nappal később levertek az ír bacik, amit viszont pár napi itthonról való dolgozással sikerült átvészelni betegszabadság kikérése nélkül.

Szóval három napot túráztunk: ebből az elsőn megnéztük a felvonulást, majd nekivágtunk Connemarának. A képekből majd jól látható lesz, hogy sajnos a látási viszonyok kevéssé voltak ideálisak. Cserébe viszont ezeket a képeket nem mobillal lőttük, úgyhogy ismét mutatkozik némi esély arra, hogy jó minőségű képeket fogtok látni a blogon :)

Szóval jöjjenek a hétvége első napjának képei:

Ha egy képet láttál az idei felvonulásról, mindet láttad. Ilyen szép időnk volt.

Ahogy azt ezt a kép is mutatja, a látási viszonyok nem voltak éppen ideálisak. Cserébe viszont a connemarai hegyoldalakban futó kis patakok egy kicsit nagyobb patakokká nőttek, amit már az útról is lehetett látni.

Azért közelre jól lehetett látni, mint azt ez a kép is mutatja. Ez korábbi emlékeink szerint szintén egy békésen csordogáló patak, de most még véletlenül sem sikerült róla képet találnom, hogy ide tegyem összehasonlításul. Majd legközelebb csinálunk róla.

Aki még nem látta korábbi posztjainkban: Kylemore Abbey.
A hegyoldalban lévő vízfolyás szintén nem látható általában. Valamint felhívnám a figyelmet a kép tetején lévő fehérségre - alacsonyan szálltak a felhők aznap.

Az Abbey után még beugrottunk a közeli nemzeti parkba, ahol szembejött velünk egy kecskecsalád.

Zárásul pedig két látkép a nemzeti parkból, a kiváló időjárási viszonyok prezentálására

A második és a harmadik nap is izgalmasan alakult: de erről már a következő posztban lesz szó. Azért néhány kulcsszó, hogy visszatérjetek a második részre is: tengeribetegség, sárdagasztás, lunda-vadászat.