Ahogy egy korábbi posztban említettük, a külföldre költözés kimondottan jót tesz a válogatósságnak. Az alábbiakban megpróbáljuk 1.5 hét tapasztalatait összegezni ételek terén. Eddig leginkább Aldiban, Tescoban, Foodlandben jártunk, szóval ha valamire azt mondjuk, nem létezik, azt vegyük úgy, hogy nekünk még nem sikerült megtalálni, de semmiképp sem azt, hogy olyan itt nincs (legalábbis nagyon reméljük).

Kezdjük a Foodlanddel: ezek itt az úgynevezett "lengyel boltok", köszönhetően a nagyszámú itt élő lengyelnek. Magyar bolt sajnos még nincs Galwayben, úgyhogy leltünk egy piaci rést, amit akár be lehet tömni. A lényeg, amennyiben normális kenyérre vágysz, vagy túrót, tejfölt, esetleg nem csomagolt felvágottat vagy kolbászt szeretnél venni, akkor ezekre a helyekre érdemes menned. Egyébként mintha otthon lennél, az egyik ilyen boltban teljesen "Magyarország-élményem" volt. Még magyar feliratú Knorr-termékeket is találtunk. Persze a cuccok többsége lengyel, úgyhogy bőszen tanuljuk a lengyel ételneveket :)

Az eladók is lengyelek, nagyon normálisak, próbálnak a kedvedben járni - nekünk körülbelül 5 percig keresett a csajszi egy cuccot a megfelelő kiszerelésben, mire feladta, mert nem találta. Kedden és szerdán 10% kedvezmény van. Valószínűleg a törzsvásárlói kártyát is kiváltjuk. 

Kenyérért tényleg szinte csak ide érdemes jönni. Igaz, hogy elég drága (1.8 euro körül van egy 800 grammos), de a helyivel összevetve: nem egy ligában játszanak, na. Ja igen, a kilós kenyeret itt nagyon úgy tűnik, nem ismerik. Az írek ezt a kenyér dolgot sajnos eléggé amerikai stílusban nyomják, szinte minden toast kenyér, lengyel házigazdáink is azt mondták, leginkább a szivacshoz tudnák hasonlítani. Egyébként ilyet már körülbelül 0.5-1 euro között is lehet már kapni, általában 400-800 gramm között mozog. Azért nem fogjuk bánni, ha megérkezik otthonról a kenyérsütőnk.

Legutóbb bevállaltunk egy tejfölt is. Bár először nem nagyon sikerült megkülönböztetni a joghurttól, végül a google fordító áldásos közreműködésével megtaláltuk. Eléggé más, mint amihez otthon szoktunk, még ki kell tapasztalni, házigazdáink elmondása szerint rengeteg különböző tejfölük van, rá kell jönni, melyik hasonlít az otthonira. A konzerv kukoricával is jól megjártuk, szörnyen szokatlanul édes volt. Túrót még csak itt láttunk (mondjuk máshol nem is nagyon kerestünk).

Egyébként azt érdemes megjegyezni, hogy a legtöbb boltban hatalmas választék van mindenből. Ilyen felvágott, olyan felvágott, kisebb-nagyobb kiszerelés, olcsóbb-drágább, mindenki megtalálja, ami neki megfelel. És kis hazánk sok helyével ellentétben az olcsó nem egyenlő a szarral. Szóval fontos megjegyezni, hogy habár mi többnyire az olcsó kategóriát nézzük egyelőre, azok teljesen mást képviselnek, mint az otthoni low-end termékek. Az ehetetlen, 600 ft / kg párizsihoz hasonló termékeket el lehet felejteni, legalábbis mi még ilyennel nem találkoztunk itt. Mondjuk itt a legolcsóbb felvágottaknak is 5 euró körül van a kilónkénti ára. A kedvencünk eddig egy Foodland-ben talált, 7.5 euro (~2500 HUF) / kg sonka, ami minden igényünket tökéletesen kielégíti.

Eddigi két hétvégénken Marietta igyekezett valami hazait főzni, úgyhogy húsleves + rakott krumpli volt múlt héten, most pedig gulyásleves + baconos csavart a menü. Előbbihez találtunk leveszöldséget (1 euro), amiben volt karalábé, ez köztudottan "kedvenc" étel nálunk. Viszont az itteni csomagban olyan jól álcázta magát, hogy jóízűen sikerült elfogyasztani - az íze ugyanis teljesen olyan volt, mint az otthoni krumplié, és még fás sem volt.

Apropó, levesek. Ahogy említettem valamelyik korábbi posztban, itt leginkább a krémlevesek hódítanak, minden mennyiségben (sárgarépakrém-, krumpli + hagymakrém, stb.). A zöldséglevesüknek nem szabad bedőlni, az ugyanolyan krémleves. Gyanítom ez úgy működik, hogy fogják az előző napiakat, és összeöntik :) Nálunk a cégnél minden nap kétféle leves is van, a fentiekhez hasonló általában 0.8 euroért, meg egy "normális" 1 euroért kapható (a városban ugyanezek 3-4 eurok). Ez utóbbi, "normális" kategóriába tartozik minden, ami nem krémleves: édes-savanyú leves, húslevesnek csúfolt "mindentbele", és társaik. A lényeg, hogy kollégáim néznek is, hogy én nem csak főételt eszem, szóval meséltem nekik egy kicsit az otthoni konyháról.

A húsok terén: igazi hentesnél még nem jártunk, azokat eddig az Aldiban szereztük be, és még mellé nem sikerült nyúlnunk. Próbálkoztunk már csirkével, sertéssel, szóval egyelőre elég elfogadhatónak tűnik - pedig otthon a piaci hentesek kivételével másnál nem nagyon vettünk húst. Májast sem sikerült még találnunk, de próbálkozunk.

Ja, igen, a gulyásleves külön lengyel házigazdáink kérésére készült, megkérdeztük tőlük, hogy "meghívhatjuk"-e őket az otthonunkban egy ebédre, és ha igen, mire. Ők persze egyből mondták, hogy gulyást kérnek :) Elmagyaráztuk nekik, hogy de nálunk a gulyás az leves, és arra számítsanak. Először meglepődtek, de (szerintünk) nagyon jót ettek belőle. Azért ahogy készültünk is rá, itt a magyar ételeket nem olyan egyszerű megfőzni, mint otthon: gulyáskrémet például még nem leltünk sehol, normális paprika ugye nem igazán van, úgyhogy ez egy "tartalékos" gulyás lett például, de azért nem vagyunk elégedetlenek vele (én meg pláne nem, aki szokásosan a közeli megfigyelő szerepét vettem fel). A piros aranyat ellenben ők is felismerték fényképről, és mondták, hogy ők is sokat adnának azért, hogy valami hasonló legyen itt is :)

Szóval összegezve: van, ami olcsóbb, van, ami drágább, mint otthon, de összességében eléggé hasonlóak a kajaárak. Arról már nem is beszélve, hogy ha nem csak a kajáról beszélünk, akkor igazi gyöngyszemeket lehet itt találni. Igaz, hogy ezeket főleg az otthoni euros boltokhoz hasonló helyeken, de szerencsére itt sem minősül istenkáromlásnak ilyen helyekre járni. Sőt, itt úgy is hirdetik ezeket a helyeket, hogy ide gyere, mert a nagy márkákat itt jóval olcsóbban kapod meg: Gillette, Dove, Head&Shoulders, minden amit akarsz.