Többen is kérdeztétek, hogy oké, hogy eljöttünk otthonról, de hogyan kerültünk pont Írországba? Úgyhogy következzen néhány info arról, hogyan is ment ez a dolog. Esetleg most külföldre készülő kollégáknak próbálok néhány (szerintem) hasznos tanácsot is elrejteni a posztban. Akit esetleg nem érdekel, annak igyekszünk majd hamarosan egy újabb fényképes poszttal jönni.

Szóval körülbelül egy éve alakult ki bennünk, hogy ki kellene próbálni magunkat külföldön, ám mivel Mariettának idén októberig határozott idejű szerződése volt, nagyon nem ugráltunk. Ráadásul tudtuk, hogy van még célunk bőven otthon, úgyhogy az első hónapokban néha felmerült, de semmi különös nem történt. Aztán január-február környékén leültünk, megbeszéltük, hogy miért is akarunk / nem akarunk menni, milyen dolgokat kellene megoldani, hogy jönni tudjunk (nyelviskola, szerződés lejártának kivárása, anyagi háttér, stb.), és úgy döntöttünk, belevágunk.

Feleségem beiratkozott egy nyelviskolába, én pedig az előző munkahelyemen beadtam a külföldre távozási igényemet (volt ilyenre lehetőség), szeptember - októberi távozással. És mivel júliusig sajnos semmilyen elfogadható lehetőség nem jött, elkezdtem a munkaerőpiac egy másik szegmensét, a LinkedIn-t felfedezni.

Én már anno is azt mondtam, hogy LinkedIn-re addig nem regisztrálok be, amíg nem akarok munkahelyet váltani, mert egy idő után úgysem tudsz ellenállni a csábításnak a bedobott eurok láttán. Végül év elején ugyan beregisztráltam, de júliusig egyetlen HR-est sem jelöltem vissza. Akkor viszont már megtettem, mert körülbelül 30 contact request várt rám, na meg ahogy mondtam, a másik vonal nem haladt. Ennek ugye az is nagy előnye, hogy az embert akkor jelölöd vissza, amikor konkrétan érdekel a meló, és az épp aktuális ajánlatokat fogod megkapni tőlük privátban. Nem mondom, hogy ezután tömegek kerestek meg, de azért 3 nap alatt kb. 10 levél érkezett a 30 visszajelölt embertől, ez szerintem nem rossz arány.

Én azt a taktikát követtem (ami szerintem más élethelyzetben is hasznos), hogy elsőre olyannal beszélsz, akitől nem vársz sokat. Ez jelen esetben szerintem azért is fontos, mert akármennyire is tudsz angolul és felkészülsz, akkor is kicsit izgulni fogsz, nem fognak beugrani dolgok, lesz amire nem gondoltál, és nem tudod kontrollálni a beszélgetést. Persze ehhez kell az is, hogy a végén felismerd, melyik részek nem mentek annyira (beköszönés, korábbi tapasztalat elmesélése, kérdések, stb.), és aztán azokat vedd át magadban még egyszer. Végül 20 percet dumáltunk, és bár szerintem egész jó volt, a végén ő is mondta, hogy hát sajnos nem igazán vannak a személyemre illő melók most épp nála. Nekem ez így tökéletes volt, a lényeg az volt, hogy gyakoroljak.

Tovább böngészgettem az elküldött JD-ket (job description), és lenyomtam még 2-3 beszélgetést. Volt egy budapesti HR-es, aki minden áron fel akart volna rángatni Pestre, mondván, hogy vidékről nehéz külföldre menni (haver, nem jó ötlet vidékezni, no ...), és hogy majd 1-2 év pesti tapasztalat milyen jót tenne (na ja, legfeljebb a te bónuszodnak), esetleg-esetleg bécsi melót tudott volna még ajánlani. Szóval mondtam neki, hogy nem vagyunk egymásnak valók, de mindenesetre kösz, és ha mégis érdekel, majd jelzek.

Szóval a terjengős bevezető után eljutunk a lényegig: utólag már költői túlzás lenne azt mondani, hogy ahol most dolgozom, annak a leírásán már az elején megakadt egyen a szemem, de arra határozottan emlékszem, hogy szimpatikus volt, és gyorsan jeleztem is az illetékes HR-esnek, hogy na, ez érdekelne.

És elkezdődtek a szokásos körök. Először e-mailben kaptam egy kb. 10-15 kérdésből álló kérdőívet, amire eddig tapasztalataim alapján válaszolni kellett. Ezután jött 1-2 telefonos beszélgetés, ki vagyok, mi vagyok, mit csináltam eddig, melyik cégnél lenne a munkahely, mit kéne csinálni nagyjából, és így tovább. Ekkor már én is éreztem, hogy ez egy megfelelő meló lehet. Hozzátenném, a HR-es kolleginát beíratnám egy alapfokú levelezés tréningre, vagy legalábbis arra biztosan megtanítanám, hogy ha X-től kapsz egy levelet, majd arra válaszolsz egy olyat, amit másnak már megválaszoltál, akkor baromira figyelj oda, hogy amikor a másik levélből másolsz, akkor onnan a korábbi leveleket nehogy bemásold! Mert ha így teszel, akkor X el fogja tudni olvasni a teljes levelezésedet azzal a másik jelölttel. Na mindegy.

A tapogatózó beszélgetések után jött a lényeg: a CV-m és a válaszaim szimpatikusak voltak a cégnek, szeretnének velem egy technikai interjút. Le is beszéltük az időpontot, pont egy szabadságom kezdőnapjára esett, semmi gond nem volt. 12-kor volt az interjú, de mivel semmi információ nem jött aznapig, délelőtt 10-kor ráírtam a HR-esre, hogy akkor mi is a helyzet, mivel a cégtől még senki nem keresett.

30 percen belül kaptam egy emailt, hogy úristen, ne haragudjak, teljesen kiment a fejéből, hogy nekem ma interjúm van. És igen, ilyenkor szokott küldeni információkat az interjúalanyoknak: úgyhogy gyorsan küldött is nekem egy kb. egy A/4-es oldalnyi szöveget, hogy miből kellene felkészülni, minek kellene utánanéznem a cégről, stb. Minderre volt 1.5 órám. Itt hirtelen ez a kép (vagy esetleg ez) ugrott be. A másik, ami érdekes volt, hogy állítólag technikai interjúra kellett készülnöm, ennek ellenére azt mondta, 30 percnél nem lesz több. Ja, mondom komoly technikai interjút lehet letolni telefonon, 30 percben.

Végül be is jött a dolog, semmilyen technikai kérdés nem volt, a cég 2 képviselőjének kellett kb. ugyanazokat még egyszer elmondanom, mint amit a HR-es beszélgetésekkor már elmeséltem. Még aznap délután kaptam egy levelet, hogy elégedettek voltak velem, akkor behívnánk egy ....... na hova ...... igen, egy technikai interjúra! Hádemondom az most volt, nem? Oh, nem, az csak egy elbeszélgetés volt, a technikai interjú majd jövő héten lesz! Szóval megérte felvinni a vérnyomásomat délelőtt fél 11-kor kiküldött levéllel ... 

Na, közben pont egy hét jól megérdemelt szabadságunkon voltunk, szóval onnan hazajöttünk csütörtökön, pénteken pedig megvolt a tényleges technikai interjú. Hát, a kérdések minőségéről szerintem mindent elmond, hogy ezeket az előző munkahelyemen én is feltettem néha: olyanoknak, akiknek maximum 1-2 éves tapasztalata van. Szóval maradjunk annyiban, hogy jóval könnyebb volt a vártnál. Ja, igen, az interjúztatóm (ma már csapattárs, és mondhatom egy végtelenül rendes és jó arc srác egyébként) dadogott. Először azt hittem, szívatnak, és így tesztelik az angolom, de aztán rájöttem, hogy a srác tényleg dadog! A lényeg, hogy úgy éreztem, az interjú tök jól ment, szerencsére ők is.

Egyébként ez egy érdekes helyzet volt, amikor felhívtak, hogy gratulálnak, én vagyok a szerencsés kiválasztott, az a ritka esemény történt meg velem, hogy hirtelen szóhoz sem jutottam. Volt öröm, no, ez a lényeg.

Ezután jött a bértárgyalás rész (persze ahogy ez otthon is szokott lenni, jót tárgyaltunk, ők mondtak egy összeget, én meg mondhattam igent vagy nemet). Ezzel kapcsolatban két javaslatom lenne, amit külföldre indulóknak talán érdemes megfogadni: 1. Ha tetszik a meló, adhatod jelét; de különösebben ne éreztesd velük, hogy Te akarod ezt a melót - akarjanak csak ők Téged inkább. 2. Ha van egy előzetes elképzelésed, hogy mennyit akarsz keresni, még véletlenül se inogj meg egy fél pillanatra se - ha máshoz nem is, de ennek a kiszagolásához a HR-esek baromira értenek, és ez bizony súlyos ezer eurókban jelenik meg az év végi bruttó fizetéseden. Illetve hát nem jelenik meg, értitek. Közben lett volna még 2-3 interjúlehetőség, de addigra már nagyjából eldöntöttük, hogy jönni akarunk, szóval igent mondtam.

Egyébként a HR-esek a különböző beszélgetések során nekem végig azt hangoztatták: a nagyvárosokban (London, Dublin) lehetsz pofátlan, de "vidéken" próbálj meg engedékenyebb lenni. Utólag belegondolva, szerintem ez egy fa***ág. Ha nagyjából normális önértékelésed van, és úgy gondolod, tudod mennyit érsz, szerintem ne engedj belőle. Persze, Londonban ne ugyanannyit kérj, mint mondjuk Alsómocsoládon, de csak azért ne add nagyságrendekkel alább, mert nem a nagyvárosba mész. Ha valahova kellesz, úgyis felvesznek.

A másik amit többen említettek, hogy kelet-európaiként (igen, Magyarország innen nézve Kelet-Európa) nehéz lesz egyből vezetői pozíciót megfogni, még ha otthon valami hasonlót is csináltál. Egyszerűen nem tudják, mire számítsanak tőled, és elvárják, hogy itt bizonyíts. Viszont ha bizonyítasz, akkor állítólag sokkal jobban észreveszik és megbecsülik, mint otthon. Valamint, ha itt bizonyítasz, innen már könnyebb más nyugat-európai melókat megfogni. Ezekben azért lehet némi igazság.

Szóval itt tartunk most: a sikeres interjúk után múlt hét hétfőn elkezdtem dolgozni, lassan 2 hét eltelt. A kollégák elég vegyesek, valószínűleg lesz itt minden - a cél úgyis az, hogy a profibbaktól lehessen minél többet eltanulni.

És végül, hogy megválaszoljam az első mondatban feltett kérdést: nem mi választottuk Írországot, hanem Írország választott minket :)