Ahogy már említettük egy korábbi blogposztban, végre beköltöztünk (egy évre biztosan) állandó helyünkre. Az alábbi poszt az albérletkeresésről, a költözésről, illetve az első két napról szól.

Lakáskeresés

Megérkezésünk után rögtön ezt a feladatot tekintettük a legnagyobb prioritásúnak, mivel meglepődve tapasztaltuk, hogy az augusztus közepi felvételem időpontjában az "ír nemzeti lakáskereső", azaz a daft.ie még tele volt lakásokkal, szeptember közepére viszont ezek eltűntek, és gyakorlatilag egy darab üres galwayi lakás nem volt.

Az egyik ingatlanirodában el is mesélték, miért: Galway ugye egyetemváros, szeptember elején rengeteg új ember jön, az egyetem dinamikusan növekszik (na meg a kelet-európai bevándorlók is dobnak a létszámon), viszont az ingatlanok száma eléggé konstans. Ennek megfelelően az ingatlanok mindegyike ki van adva, és október elejére áll vissza a piac a normál kerékvágásba. Hogy mi történik szeptemberről októberre, ne kérdezzétek, sajnos mi sem tudjuk.

Ennek megfelelően a Daft-on nem volt semmi, egy ingatlanirodában felvették az adatainkat, de mondták, hogy október elejéig ne nagyon számítsunk semmire. Ez annyira igaz volt, hogy azóta sem kerestek, bár arra azért nagyon figyeltek, hogy a hírlevelükre rápakoljanak. Épp ezért, ezzel párhuzamosan a helyi magyarok csoportjába is írtunk egy üzenetet, hogy október közepétől lakást keresünk, lehetőleg közel a munkahelyemhez, a korábban már többször említett nagy távolságok miatt.

Itt persze ismét kaptunk olyan üzenetet, hogy ne maradjunk a városban, kint jóval olcsóbb lakást találni, de eddigre mi már eldöntöttük, hogy ezeket figyelmen kívül hagyjuk. Egyszerűen nem akarunk kiköltözni falura: inkább fizetünk havonta 200 euróval többet a bérlésért, csak legyen közel a munkahelyhez, és a belváros se legyen megközelíthetetlen.

Szerencsére nem csak ilyen javaslatok voltak: kaptunk egy üzenetet egy sráctól, aki két opciót is javasolt nekünk. Az egyik sajnos nem vezetett sehova (egy helyi illetőségű személynek több ingatlanja is volt, de egyik sem volt kiadó), a másik irány viszont egy magyar pár volt, akik épp most készülnek távozni Galway-ből, azt javasolta, vegyük fel velük a kapcsolatot.

Nagyon dióhéjban: így ismertük meg Pétert és Andit, akik nagyon rendesek voltak, és megismerkedésünk után felajánlották, hogy október közepétől beköltözhetünk a helyükre, habár amíg új lakóhelyükön Péter lakást talál, addig Andival illetve macskáikkal közösen "kellene" laknunk. Ezzel azért könnyedén meg tudunk birkózni :)

Eleinte azért még nézegettünk ugyan helyeket, és nagyjából be is jött, amit mondtak az ingatlanirodában: szeptember 25 után napi 2-3 olyan ingatlanról is kaptunk értesítést a Daftról, ami a mi kritériumainknak (1000 euró alatt, 1-2 hálószoba, a város keleti részében) megfelelt. Mint az egy korábbi posztból már kiderült, a kiküldött érdeklődő leveleinknek kb. 50%-ára válaszoltak. A maradékra vagy válaszoltak, de elment már a lakás; vagy lett volna lehetőség megnézni, de irreális időpontban; vagy megnéztük, de oda még lehet az ellenségeimet sem költöztetném be (na jó, ha lennének ilyenek, őket lehet mégis ...); vagy az ár / távolság arányában nem lett volna annyival olcsóbb a felajánlott helynél, hogy megérje oda menni.

Szóval összességében nem sokat gondolkodtunk, úgy döntöttünk, hogy megköszönjük a nemes felajánlást, és élünk azzal, hogy a munkahelyemtől 10 percnyire lakjunk, egy sorház egyik két hálószobás lakásában. Ahogy említettük, tényleg nagyon sokat köszönhetünk Péternek és Andinak (és ezt nem csak az mondatja most velünk, hogy néhány hétig még együtt lakunk :)), rengeteg segítséget és tippet kaptunk és kapunk nem csak a költözésben, hanem minden egyébben is.

Ismét megemlíteném, hogy sokan mondták, hogy csak magyarokkal ne - hát mi most magyar segítség nélkül valószínűleg egyáltalán nem itt tartanánk. Persze lehet mondani, hogy "jaaa, így könnyű", meg hogy "szerencsétek volt": mi az első pillanattól úgy vagyunk vele, hogy szerencséje annak van, aki megdolgozik érte.

Beköltözés, bevásárlás

Szóval, habár lengyel házigazdáinknál a szállás hétfőig volt kifizetve, mi mégis úgy döntöttünk, már pénteken átköltözünk. Nem mintha rosszul éreztük volna magunkat náluk, de azért mégis csak jobb egy hétvégét az új helyeden tölteni, és meglátni, hogy mi hiányzik még, minthogy egy hétfői napon költözz be, és a munkaórák letelte után kelljen rohangálni például vasalót venni.

Szóval a múlt hét csütörtökén összepakoltuk a cuccok nagyját, majd a pénteki napon én reggel elindultam munkába a régi helyről, délután pedig már az újba érkeztem. A csajok ugyanis úgy döntöttek, pénteken ők megoldják a cuccok áthozását napközben, nekem pedig már nem kell a péntek délutáni csúcsban buszoznom haza egy órát. 

Pénteken kipakolás (jó lesz most már mindennek megtalálni a helyét, ez az ide-oda pakolgatás, illetve "táskából élés" azért egy hónap után fárasztó), terepszemle, és összegyűjtöttük azokat a dolgokat, amiket a hétvége során be kell szerezni.

Szerencsére az alapvető dolgok megvannak, a lakás bútorozott (illetve Andiék egy csomó dolgot itt hagynak nekünk, ami szintén nagy segítség), de azért az is kiderült, néhány dologra szükségünk lesz. Így felkerekedtünk, és a hétvége mindkét napján eltöltöttünk néhány órát a bevásárlással.

Tőlünk körülbelül 15 perc sétára van egy retail park, ahol három háztartási cikkeket árusító bolt (angolszász hálózatokban profiknak: Woodie's, Home Store, Home Focus), két kütyüs bolt (PC World, Maplin) meg egy kisállatbolt (Pet Mania), mozi, hotel, és 1-2 kajálda található. Na, mi a háztartási cikkes boltokat támadtuk meg. Feleségem elmondása alapján úgy érezte magát, mint csodaországban: hatalmas választék, rengetegféle termék, mindenből olcsó / közepesen olcsó / drága is volt, kicsi / közepes / nagy méret, a legtöbb dolog legalább 5-6-féle színben / mintával - szóval mindenki megtalálja az ízlésének és pénztárcájának megfelelőt. Ha akarod, tényleg be tudod rendezni úgy a lakásod, hogy az az egyéniségedet tükrözze.

Nagyjából be is szereztünk mindent, amire az otthonossá tételhez még szükségünk volt: ezek között olyan dolgokat kell elképzelni, mint vasaló + deszka (ami mondjuk nekem furcsa volt, hogy nincs benne az alapfelszerelésben, de mindegy, az otthoni vasalónk amúgy is a végét járta, úgyhogy egyszer majd ez költözik haza velünk), szemetes, szárító, serpenyő, vízforraló, kenyérpirító, éjjeli lámpa (eredeti 12.99 helyett 3.49-ért, az égő hozzá majdnem ugyanennyibe került), és rengeteg más apróság. 

Ja igen, és persze fontos, hogy vettünk normális, egyszemélyes paplanokat is, mert az itteni "king size" méretet nem sikerült megkedvelnünk. Szerintünk azt olyan embereknek találták ki, aki leteszi a fejét, majd reggelig ugyanabban a pózban alszik - nálunk e helyett az éjszaka közepére biztos, hogy valaki paplan nélkül maradt.

Általánosságban úgy látjuk, hogy a termékek talán egy kicsit drágábbak, mint otthon (a 30 eurós pirító + vízforraló kombó például a lehető legolcsóbb volt), de ordító különbségek nincsenek az otthoni Media Markt, Jysk, és hasonló boltokhoz képest. IKEA persze itt is csak a fővárosban van, a házhoz szállításuk meg elég horrornak hangzik (35 euro).

Úgyhogy itt tartunk most, az első hétvége után. Ezek a sorok még vasárnap este íródnak, én már alig várom, hogy holnap csak 7.30-kor kelljen kelnem, hogy a 8.30-as munkakezdésre simán beérjek. Ennél már csak azt várom jobban, hogy a nap végén, a billentyűzet eldobása után 15 perccel már itthon legyek :) Na meg persze, ez egy elég izgalmas időszak, minden nap tanulunk valami újat a lakásról + a helyi viszonyokról, de ezekről majd egy következő posztban. Addig is, zárásként egy kép-kvíz az írek egyik csodájáról: érdeklődők gondolkodhatnak rajta, hogy mire is jó ez a kütyü.