Az első kajás posztban az első egy hét néhány élményét olvashattátok. Most viszont, hogy már egy havi tapasztalattal fel vagyunk vértezve, igyekszünk kicsit jobban kivesézni azt, mit és hogyan is esznek a helyiek illetve hogyan látjuk az árakat kaja terén. Persze mindez saját tapasztalat, illetve innen-onnan hallott történetek alapján. A képeket ezúttal az Internetről szedtük, egyik sem saját.

Reggeli szokások

Az első napokban meglepően sokszor találkoztunk a porridge kifejezéssel, amit nem is nagyon tudtunk hova tenni. A google szerint a pontos magyar megnevezése a zabkása, és lehet is benne valami: tulajdonképpen arról szól, hogy zabpelyhet tejjel felöntenek, jól felforralják, és az egész összeáll valamilyen tejberizshez hasonló masszává.

Mindenféle ilyen cuccot lehet kapni: a félkilós kiszerelésű alaptól kezdve van kis dobozos epres, kakaós, stb. A cégnél is kapható reggelire, 0.85 euróért vesztegetik, és 0.15-ért rakhatsz bele még extrákat is, például granola-t. Egyébként jó cucc, müzli helyett kiváló alternatíva.

Másik tipikus reggeli az Irish breakfast, azaz tojás, bab, bacon, kolbász (na persze ne otthoni házikolbászra számítsunk), black és white pudding (ami leginkább az otthoni véres és sima hurkára hajaz), grillezett paradicsom, gomba, pirítós. Persze ez kiegészíthető vajjal, dzsemmel, salátával, kávéval, teával, amit akarsz. Jól hangzik, de ha minden nap ezt kéne enni, relatíve gyorsan rá lehetne unni. Ez például szintén kapható a cégnél, svédasztal-jelleggel magadnak válogatod össze, mit akarsz a tányérodon látni, a kasszánál meg tételesen fizetsz.

Egy korábbi posztban már említettük, hogy az írek nem korán kelős fajta, ennek megfelelően a reggelijüket is relatíve későn fogyasztják, hétvégén meg pláne. Talán épp ezért van itt nagy divatja az úgynevezett brunch-nak, ami nagyjából a reggeli és az ebéd egy étkezésbe való összevonását jelenti.

Egyébként is jellemző, hogy hétköznap későn és keveset, vagy egyáltalán nem ebédelnek az emberek. Itt egyáltalán nem ördögtől való, ha valaki csak egy háromszög-szendvicset eszik. Hogy mennyire egészséges, az más kérdés: persze lehet mellé diétás kólát nyomni, amivel együtt már sokkal jobb az összkép :)

A céges étkezde előnyei

A céges ebédlő nálunk úgy néz ki, hogy az egyik pultnál össze tudsz rakni magadnak bármilyen szendvicset, de ha éppen salátára vágysz, van külön salátabár is. Van egy hűtött rész, ahonnan a hűtős szendvicset, darabolt gyümölcsöt, szénsavas lötyiket tudod megvenni. E mellett 3-4-féle süteményből lehet minden nap választani, amik viszont vitán felül isteniek.

Levesből kétféle van, erről már meséltem az első kajás posztban. Főételből egy traditional, egy international (ezek általában valamilyen húsok, ami mellé köretet tudsz venni), egy vega, meg egy "hot to go" van, ami általában sima egytálételt jelent, vagy valamilyen különlegesebb kaját - itt például burrito, fajita, carbonara, ilyesmi kapható időnként. Egy normál kétfogásos (leves + hús + egyféle köret) ebédet körülbelül 3-3.5 euróból tudsz összehozni, de ha pakolsz mellé még salátát, veszel egy süteményt, vagy épp háromféle körettel pakolod meg a tányérod, akkor is 5 euró alatt maradsz. Ezzel azért lehet spórolni havi szinten: az átlagos ebéd munkahelyen kívül egyébként 8 eurónál kezdődik. Ezen mondjuk egy gyorséttermi kajálást, vagy egy szendvicset + egy levest kell érteni, ami azért nem túl egészséges minden nap. Természetesen ha az ember étteremben akar enni, akkor legalább egy kettes szorzót oda is tehet.

Az international kategória eddig nagyon vegyes, a héten például lengyel hetünk volt - gondolom ez köszönhető a nem kis mennyiségben jelen lévő lengyel nemzetiségű konyhai alkalmazottnak is. Persze biztosat nem merek mondani, de mivel lengyel kollégám valamilyen számomra ismeretlen nyelven beszél velük, amit ők viszont értenek, ezért gyanús a dolog :) Egyik nap hivatalosan Bigos volt. Az internetes képek alapján (lásd lent) tele kellett volna lennie káposztával, szerencsére azonban itt kispórolták belőle. Így aztán maradt egy jó szaftos, sertéspörkölthöz hasonló valami, én meg gyorsan meg is kóstoltam egy adagot belőle.

Egy másik napon valamilyen fura, vastag húst láttam: lengyel kollégám azt mondta, hogy ez a bécsi szelet lengyel változata. Hát az volt vagy sem, ez volt az első étel, ami a felénél otthagytam, valahogy nem sikerült eltalálniuk. Vastag, sületlen hús, különösebb fűszerezés nélkül. Szóval nem volt rossz a lengyel hét, 2-3 dolgot sikerült kipróbálni, de azért nem enném minden héten.

Mint az a fentiekből is látható, az írek néha érdekesen értelmeznek újra ételeket. Nem tudom, csak a céges konyhánkra jellemző, vagy ez általános, de nálunk MINDENBE gombát raknak. Nem vicc, tényleg mindenbe - ismerőseim pedig tudják, hogy ez engem mérhetetlen boldogsággal tölt el. Annyira, hogy örömömben igyekszem belőle a lehető legtöbbet visszajuttatni a tányéromon a konyhás néniknek. A héten a carbonarából sikerült indokolatlanul nagy méretű gombaszeleteket eltávolítanom, de gyakorlatilag az összes kajájukba, ami nem egy darab húsból áll, belerejtik ezt a kiváló étket. Láttam már gombás bolognait is (én eddig úgy tudtam, ez milánói álnéven fut), de egyik héten lasagne volt az egyik főétel, és abban is volt! Arról már ne is beszéljünk, hogy még az adag is pici volt, szóval szentségtörés a köbön.

Amikor a konyhás kislány kiszedte nekem a (szerintem) negyed adag lasagnet, és kérdezte, hogy kérek-e még valamit hozzá, mondtam neki, hogy mondjuk még egy kis ugyanezt pakoljon rá, és akkor jók leszünk. Nagy nehezen eljutottunk fél adaghoz, úgyhogy végül kértem még mellé sült krumplit, ebben egyeztünk ki. Mondtam én, hogy szentségtörés a köbön.

És még egy utolsó rövid történet ebben a szekcióban: ugye első kajás posztunkban említettem, hogy ingyen van a gyümölcs. Ez tök jól hangzik, csak sajnos nem igaz: ugyanis itt az úgynevezett "free fruit Monday" hódít. Vagyis a gyümölcs ingyen van - hétfőn. Persze erről semmilyen hivatalos információm nincs, ezek a dolgok szájról szájra terjednek. Mindenesetre most már értem, hogy ugyanazért az árfekvésű kajáért + gyümölcsért miért fizettem más árat hétfőn és szerdán.

Akció mindenhol

Fentebb említettük már a diétás kólát - ez csak azért érdekes, mert habár mindent szeretnek akciózni, bizony a "népegészségügyi termékadó" (ha jól emlékszem, ez a hivatalos elnevezése az otthoni förmedvénynek) alá tartozó termékek itt is elég drágák. Low cost energiaitalok 0,5-nél kezdődnek, 0,33-as szénsavas lötyi 1 euró, 2 literes 2-2.5 euró, chipsek szintén 2 euró körül, de sört sem nagyon találsz 2 euró alatt. Ami a legdurvább talán, hogy a legolcsóbb borok is 7 euró árban vannak legalább, márpedig az állítólag nem a legjobb fajta. Szerencsére a mi legkárosabb, és naponta előkerülő szenvedélyünkből, a csokoládéból annyira sokféle kapható, hogy szinte mindig találni megfelelő árút köztük :) Étcsokijuk viszont minimális van.

Ha már csokoládé: otthon is kezd elterjedni, de itt hatalmas divatja van a "többet kevesebbért" típusú akcióknak. Az egy euró alatti darabárú termékekből tipikusan összecsomagolnak annyit, hogy darabonként 1,2-1,3 euróra jöjjön ki, majd eladják 1 euróért. A picivel 1 euró feletti csokikat (Twix, Mars) általában párosával csomagolják össze, és 2-ért árulják, jobb akció esetén akár hármat is kapsz ugyanennyiért. De ez mindenre igaz:

• sörből 12-es pakkot lehet 12-15 euróért kapni (Budweiser, Heineken, de akár még Guinness is)
• borból ha elviszel legalább 6 üveggel, kapsz 10 euró kedvezményt bizonyos helyeken
• gyümölcsből akciója válogatja, de láttunk már tíz almát 2 euróért, tizenöt mandarin 3 euróért, stb. Néhány boltban (pld. Aldi, Lidl) minden héten két kör akció fut le, amelynek keretén belül mindig bizonyos zöldség és gyümölcs kilóját vagy fél kilóját fél euróért veheted meg. Vagy listáznak 5-6-féle terméket, és abból bármelyik kettőt viheted 2-3 euróért.

• húsokból nem csak a fenti helyeken, hanem a henteseknél is van olyan akció, hogy ha a húsok adagonkénti (értsd: egy-két személynek egy-két étkezés, fogyasztásüggő) ára négy / hat euró, de ha több fajtát veszel, akkor tíz / húsz euróért viheted.  

Persze ezek mind igényelnek némi előrelátást, de ezekkel elég komolyan lehet spórolni. És fontosnak tartjuk ismét megjegyezni, hogy annak ellenére, hogy ilyen mértékben leáraznak néha, még nem futottunk bele kimondottan romlott, vagy épphogycsak ehető termékbe, ezek teljesen normális, fogyasztható dolgok voltak.

És az alapvető élelmiszerek?

A kenyerükről sajnos ugyanazt tudjuk mondani, mint az első bekezdésben: nem az igazi. Toast kenyérből ugyan van mindenféle, de normál kenyeret leginkább a lengyel boltban lehet venni. Igaz, abban is volt már olyan, amire azt mondtuk, köszönjük, többet nem. Várjuk már nagyon a saját kenyérsütőnket, meglátjuk, az itteni alapanyagokkal hogyan boldogul el.

A tejet itt elég nagy mennyiségben fogyasztják (például a porridge miatt is), szóval nem nagy meglepetés, hogy akár 3 literes kiszerelésben is viszik az emberek. Bár nem sok terméknék tapasztaltuk, hogy teljesen más az íze, mint otthon, de a tejnél valahogy az itteni jóval finomabbnak tűnik.

Vajból sokkal többet látunk, mint margarinból. Ami viszont furcsa, hogy alapból jóval sósabbak ezek a termékek (legalábbis azok, amiket mi vettünk eddig), mint amihez mi otthon szoktunk.

A felvágottaknál sajnos sok helyen elég kicsi a választék, valamint az itteni "sausage"-ot azt csak erős jóindulattal lehet kolbásznak hívni. Egy dolog viszont mindenhol van, megint csak korlátlan mennyiségben: sonka. Nyersen, félig átsütve, félig-meddig átsütve, jól átsütve, ilyen ízesítéssel, olyan ízesítéssel, ahogy tetszik. Persze ezt körülbelül egy hétig akarod, utána azért ennél valami mást is. Szerencsére továbbra is igaz, hogy a lengyel boltban 7-12 euró kilóár között mindenféle normális felvágottat lehet találni, beleértve a kolbászokat is.

Ez ismét egy hosszúra nyúlt poszt lett, úgyhogy már csak egy rövid örömhír a végére: a héten ittlétünk során először sikerült TV-paprikát találni a lengyel boltban. Egy picit ropogós volt (gyanítjuk fagyasztóban lakott nem rövid ideig), de ez most különösebben nem érdekelt minket :)