Az előző részek tartalmából: bankszámla, telefonszám, költözés: pipa. PPS-szám: egyikőnknek már majdnem kész. Szolgáltatók: egész jól haladnak. Nézzük a sorozat zárórészét.

Lakhatás

Szóval beköltöztünk, szépen lassan rendezgetjük be a lakást. Ahogy említettük, szerződésünk jó sokáig nem volt, a tulaj ugyanis nem tartózkodott Galwayben. Szerencsére ez múlt hét szombaton megváltozott - épp hazaértünk a végül nem tökéletesen sikerült tuami kirándulásból, és megebédeltünk, amikor csengettek. Na, gondoltuk, ismét egy ügynök. Lélekben már elő is vettem legszebb "menjafrancbanemkellsemmi" angolságomat, ám meglepetésemre a főbérlő állt ott, így hirtelen stílusváltással elnapoltam nagyszabású terveimet.

A lényeg, hogy megjavította a porszívónkat, illetve hozott egy szerződést, mondván írjuk alá, majd néhány nap múlva jön, ő is aláírja és elviszi. Reméljük ez tényleg hamarosan bekövetkezik, mert azért ez így még mindig csak egy fél-szerződés, hivatalos okmánynak nem nagyon fogadnák el. Amúgy nem viszik túlzásba a dolgot: valami sablon kinyomtatva, fekete tollal ráírva a személyes adatok, meg az összegek, és ennyi :) Benne van, hogy az ablakokat évente legalább négyszer le kell mosni. Hát, ez szerintem naponta megtörténik (legalábbis kívülről biztosan), de majd azért igyekszünk.

A szerződés mellett megemlítettük neki, hogy ősz van, amit a lakás előtt, illetve a hátsó placcon tornyosuló lehullott levélkupac is jelez. Mondta, hogy valamikor megcsinálja. Mi azonban nem hagytuk magunkat átverni, mondtuk, hogy inkább megcsinálnánk mi magunk (semminthogy újabb egy hónapot várjunk rá), ha ad hozzá eszközt. Itt hagyott egy ásót. Hát itt szeretném közhírré tenni, hogy senkinek nem javaslom az ásóval történő levélszedést, mert k***as**r meló.

Vízdíj

Jó blogger felkészül a korábbi posztjaiból, ezért mi is visszaolvastuk az első két kezdő lépéseket, hogy lássuk, mit osztottunk már meg a nagyérdeművel. Hát, hogy óvatosan fejezzük ki magunkat: a vízdíjjal kapcsolatban nem voltak túl pontos információink. Először azt írtuk, nincs vízdíj, majd azt, hogy nálunk még nincs, mivel a vízórát csak most szerelték be.

Ezek után képzelhetitek, mekkorát néztünk, amikor kiküldtek egy 61 eurós számlát - állítólag ez 3 hónap vízdíja. Igazából annyira nem érdekli őket, hogy ki fizeti be azt, hogy a számlán is a "The Occupier" (a lakó) áll. Tök mindegy, hogy ki vagy, csak fizess.

Na, szóval ennek gyorsan utánajártam környéken lakó kollégáknál. Azt mondták, igen, ez egy teljesen hivatalos számla, de a többség nem fizeti be. Az ír káosz ugye ... hát, én úgy voltam vele, hogy nincs kedvem packázni az itteni hatóságokkal, ki tudja mit vernek a nyakadba egy idő után, úgyhogy inkább befizettük. 

Online is fel lehetett iratkozni csoportos beszedésre, gondoltam ezzel le is vagyunk rendezve. Néhány nap múlva jött egy levél, hogy köszönik a feliratkozást, akkor a következő számla megérkezésétől már ezen a módon vonnák a pénzt. Viszont az első számla még mindig aktív volt, úgyhogy a hét elején inkább átutaltam nekik. Ennek ellenére sajnos a mai napon még mindig ott volt a tartozás az online egyenlegemen. Reméljük azért mihamarabb megoldódik ez is, és nem fogják kétszer levonni az összeget. Pláne, hogy azóta már jött egy kedves levélnek álcázott felszólítás is, miszerint egy héttel a határidő után vagy, itt lenne az ideje, hogy fizess. Nagyon reméljük, hogy ez még azelőtt került feladásra, hogy a pénzünk beérkezett volna.

Szóval, rövidre zárva: van vízdíj, bármennyire is szerettük volna, hogy ne legyen - szimplán átalánydíjat fizetsz.

Egyéb szolgáltatások

Fűtés: hűséges olvasóink már tudják a kulcsszavakat: olajfűtés, bottal való méricskélés. Azóta heti rendszerességgel mérjük, hetente kb. 2 cm-rel csökken az olajszint, ha így folytatjuk, a telet kihúzzuk vele. De nem fogjuk így folytatni, mert az elmúlt egy hétben elég hideg tud lenni, úgyhogy hamarosan fentebb tekerjük a fűtés bekapcsolásának gyakoriságát.

Áram: Szerencsére ez elég evidens módon ment, beregisztráltunk, ők örültek nekünk, majd küldték a számlát: 65 euro havonta - elég húzósnak tűnik, állítólag ez a normális. Ez is átalánydíjas, kéthavonta küldik a számlát. Viszont egy évben egyszer 100 eurót visszaigényelhet a kedves user - tehát olyan, mintha kb. 10.5 hónapot fizetnél ki évente. Állítólag az áram úgy működik, mint az autóbiztosítás: érdemes minden évben váltanod, különben felmegy a díj. Ezt nem csak a házaló ügynökök mondják, hanem itt élő kollégák is.

Érdekesség, hogy itt működik az úgynevezett top-up, azaz a feltöltős áramfogyasztás. Ez úgy megy nagyjából, hogy beszerelnek egy elektromos egységet hozzád, ami méri az áramfogyasztást, majd amikor eléred a feltöltésed közeli értéket, akkor szól, hogy fizetni kéne, vagy különben lehet gyertyával világítani. Ezután újra feltöltöd, majd ismét boldog vagy egy ideig. Állítólag gazdaságos (mondjuk ha a cég ügynöke lennék, én is ezt mondanám). Úgy döntöttünk, ezt most még inkább nem próbálnánk ki.

Mobiltelefon: Korábban már említettük, hogy a havidíjból 5 eurót levonnak, ha bemutatod nekik a számládat az internet-szolgáltatótól. Mi eddig lusták voltunk, nem mentünk be, ráadásul nekem egyre gyanúsabb, hogy ez csak akkor érvényes, ha annál az Internet-szolgáltatónál vagy, amelyik a mi mobilszolgáltatónkkal megállapodott (gondolom nem árulok egy nagy titkot, hogy mi pont nem annál vagyunk). Mindegy is, ez a hétvége egyik feladata, megnézzük. 

Bankszámla

Talán még nem említettük korábbi posztokban, hogy a banki átutalások itt egy kicsit másként mennek, mint otthon. Pénz itt is kell hozzá, viszont nem SMS-értesítésben kapod a kódot. Helyette rendelned kellett egy kártyaolvasót, miután megérkezett a bankkártyád. Ha kevésbé vagy ügyes - mi ez utóbbi kategóriába estünk - akkor is megrendelheted, amikor az első olyan banki tranzakciót végrehajtanád, amihez kártyaolvasó kell. Ha sürgős lenne a tranzakció (nekünk még "véletlenül" sem volt az), az kellemetlen, mert 2-3 nap a kártyaolvasónak is kell, hogy megérkezzen.

Szóval a lényeg: átutalás elindít, bankkártya a kártyaolvasóba bedug, PIN-kódot megad, 2-3 jól definiált lépést végrehajt, majd a kártyaolvasó visszaköp egy kódot, azt adod meg az online felületen. Ha ugyanoda utalsz többször (például albérleti díj), és elmented az átutalás címzettjének adatait, akkor másodjára már nem kéri a kártyaolvasót - mi legalábbis ezt tapasztaltuk.

Egyébként a bankunk online felülete elég komoly, saját mérleget tudsz készíteni a kiadásaidról, bevételeidről, kategóriákba tudod őket sorolni, stb. Szóval a netbankod egyben egy költségfigyelő alkalmazásként is használható.

Ha már biztonság: annak ellenére, hogy amikor beállítod az online fizetést, a legtöbb szolgáltató simán bekéri a bankszámla-adataidat CVV-kóddal, mindennel, azért vigyáznak. Csak a netbankba való belépéshez kell egy nyolc számjegyű egyedi azonosító, és egy ötjegyű titkos kódból három véletlenszerűen kiválasztott számjegy. Az online fizetés során szintén kettős ellenőrzés van: egyrészt a bankkártya-adatok validálása, másrészt pedig egy külön az online vásárláshoz megadott titkos kódból három karaktert is bekérnek. Lehet ez itt tök normális, és máshol is így van - nekünk ez újdonság volt.

PPS, tax certificate

Legutóbb ott hagytuk abba, hogy néhány nap múlva megjön a PPS számom és a kártyám. Elvileg a feladat az lett volna, hogy ez megjön néhány nap alatt, én gyorsan felpostázom Dublinba az adózáshoz szükséges 12A nyomtatványt (rajta a PPS-számmal), majd ők néhány nap alatt visszaküldik a tax certificate-t, és onnantól kezdve nem lesz 40%-os adózásom. 

A terv jó volt, a megvalósításba kisebb hiba csúszott. Amikor már egy hét után sem jött meg a PPS szám (a cégem pedig jelezte, hogy ha aznap nem lesz meg, akkor semmi esélyem arra, hogy ne 40%-os adózással kapjam az akkori fizut), úgy döntöttem, ebédidőben ismét meglátogatom az illetékes elvtársakat. Ott közölték, hogy nagyon furcsa, hogy nem kaptam meg (hát még nekem milyen furcsa volt ...), és persze, a számom már megvan, oda is adnak egy nyomtatványt, rajta a hőn áhított számsorral. 

Ezzel spuri vissza a céghez, papír kitölt, Dublinba felad, majd vár ... Közben kiderült, hogy a PPS számom megjött ugyan, csak a postás nem tudta, hogy hova kell bedobni a levelet (lásd korábbi poszt), ezért ahhoz a szomszédhoz dobta be, aki szerencsére épp akkor volt egy kéthetes nyaraláson.

Sajnos a tax certificate sem jött meg a várt két-három napon belül, így maradt a 40%-os adózású fizu. Sebaj, ahogy már mondtuk, a maradék lesz a karácsonyi ajándékunk Írországtól. Két hét után úgy döntöttem, most már "feltelefonálok" a helyi fővárosba, hogy mi van már. Közölték a telefonban, hogy nagyon furcsa, hogy nem kaptam még meg (köszi, ezt már hallottam a helyieknél), és újra kipostázzák. Fél óra múlva kaptam az értesítést otthonról, hogy megjött a papír. Gyanítom nem a villámléptű postás ért le 30 perc alatt Dublinból, hanem nekem kellett volna még egy órát türelemmel lennem :)

Mindenesetre az újra kipostázott tax certificate azóta sem érkezett meg, szerintem a postával itt sem leszünk nagy haverok. Itt jegyezném meg, hogy a tax certificate-t én ugyan papír alapon kaptam meg, de állítólag ezzel párhuzamosan a munkáltatónak is elküldték - online! Amikor erre a héten rákérdeztem, akkor mondták, hogy persze, ők megkapták, minden rendben van. Azért ez egy kisebb meglepetés volt.

És bár a magyar szolgáltatókkal küzdünk, mint disznó a jégen (a női cenzúra gondos kezei viszont letiltották a fikaposztot :)), azért a TB-ből való kijelentkezéssel kapcsolatban beírtam egy piros pontot Magyarországnak a virtuális EU-naplómba. Mindent el lehetett intézni ügyfélkapun keresztül, este 20.15-kor elkezdtem a folyamatot, 20.30-ra már minden kész is volt, és nem siettem el. Néhány nap múlva jött az értesítési címre a levél, hogy minden rendben, tudomásul vették, hogy külföldön vagyok. 

A folytatás

Hát, ezek lettek volna a kezdő lépések. Úgy döntöttünk, bedurvulunk, és két hónapnyi ittlét után belevágunk az írországi vállalkozás-indításba, hogy mindketten rendelkezzünk rendes, bejelentett munkával. Úgyhogy legközelebb valószínűleg már a Haladó lépések sorozattal jelentkezünk. Elöljáróban annyit: bár Írországban tényleg baromi könnyű vállalkozást nyitni, de azért bőven van itt olyan dolog, amire még oda kell figyelni, ezért nem megy egyik napról a másikra.