Szombat délelőtt, odakint 4 fok, lágyan szemerkélő eső, a ház előtt lassan ismét kialakul a csónakázótó a csatorna korlátozott vízelvezetési képessége miatt, Mariettának vendége van ... mit is csináljunk ... írjunk blogposztot! Szóval következzen az elmúlt hetek összefoglalója, már karácsonyi hangulatban.

Karácsony

A karácsonyi időszakot itt is nagyon élik az emberek. Egyelőre csak két különbséget említünk meg, tervezünk majd külön karácsonyi posztot, reméljük összejön.

1. Itt a karácsonyfa feldíszítése november végén - december elején megtörténik, és általában olyan helyre rakják, hogy az utcáról is jól látható legyen. Nagyon szép látvány esténként sétálni, és a kivilágított házakat meg karácsonyfákat nézni, de mégis furcsa, hogy 24-e előtt ilyen látsz. Ettől függetlenül lehet, hogy jövőre már mi is így csináljuk.

2. A menünek nagyon fontos eleme az úgynevezett "christmas pudding". Nekünk még nem volt szerencsénk kóstolni, de jövő héten például lesz céges karácsonyi vacsora, biztos vagyok benne, hogy ez kipróbálásra kerül.

Karácsonyi buli

Természetesen a karácsonynak fontos eleme a céges karácsonyi buli, amit nálunk a sports and social club szervez. Ennek potom havi 5 euróért tagja is lehetsz - hát én még szeptember óta nem láttam értelmét belépni ide. Most viszont kiderült, hogy nem ártott volna.

A karácsonyi buli ugyanis két részből áll: egy vacsorából és egy esti buliból. Mivel a helyek száma erősen korlátozott (700-an dolgoznak a cégnél, ebből 300-an mehettek a vacsorára), és mi hivatalosan contractorok vagyunk, nem a cég alkalmazottjai, ezért az volt a mondás, hogy aki tagja a sports and social club-nak, az mehet a vacsorára is, aki nem, az csak az esti bulira (a nem contractorok közül mehettek volna a nem tagok is, barátságos 40 euróért cserébe). Nem örültem, de azért különösebb szívfájdalom sem maradt bennem.

Néhány további érdekesség:

• Itt egyik buli sem családbarát, tehát belépés csak alkalmazottaknak.
• Az esti buli külön belépős, amit nálunk hagyományosan a cég áll, akin keresztül bedolgozunk
• A belépő mellé járt két italkupon is, amit a napján megtoldottak még eggyel.
• Sajnos a csapatunkból elég kevesen döntöttek úgy, hogy eljönnek (50% kb.), de a projekten dolgozó 3 csapatból még mi voltunk ott a legjobb arányban - volt olyan csapat, ahonnan konkrétan 0 embert láttam. Így én is kicsit nehezebben vettem rá magam a részvételre, de utólag kiderült, nagyon megérte.
• Éjfélig élő zene volt, utána pedig DJ nyomta a zenét. Kollégáim elmondása alapján ilyen egy tipikus ír karácsonyi rendezvény, sőt, még az esküvők is ilyenek. Első hallásra ez elég szimpatikus, mindenki megtalálja a magához illő stílust, bár nem tudom, ez Magyarországon mennyire működne, ahol a család egyik fele a mulatóst imádja, a másik fele meg ki nem állhatja, a maradéknak meg mindegy, úgysem táncol.
• A HR-esek jó arcok voltak, a 3 kupon mellé én még kettőt kaptam "csak úgy", a végére majdnem több italjeggyel indultam el haza, mint amennyivel eljöttem otthonról. Szerencsére maradó csapattársaim még szomjasak voltak, így kupon kárba nem veszett.
• Végre volt lehetőség kipróbálni az ír whisky-t "jutányos áron" - a pubokban általában 8-10 euróért mérik őket, itt viszont csak egy kupont kellett odaadnom az épp aktuális kört "fizető" kollégának. Mondjuk az igazsághoz hozzátartozik, hogy fogalmam sincs, miket ittam, mert a pult előtt mindig annyian álltak, hogy csak egy kolléga ment oda, akinek csak annyit mondtam, hogy valami tipikus ír whisky-t hozzon. Ő meg aztán kapta, amit kapott. Szóval ennek a valódi kipróbálása azért még várat magára.
• Az ír dress code-ot imádom, szerintem konkrétan nem létezik ez a szó náluk. A hétköznapi pólót viselő emberektől kezdve a karácsonyi csúnyapulcsi verseny örökös bajnokán át az öltöny - nyakkendő kombóig minden volt, és látszólag senkit nem érdekelt, hogy ki mit visel. Ez egyébként a céges hétköznapokra is igaz: állítólag business casual van, valójában itt ugyanolyan gyakran fordul elő a kapucnis pulcsi, mint otthon. Egyedül a flipflop meg a szakadt farmer van letiltva. Előbbi mondjuk felesleges, ebben az országban minimum őrült, aki papucsban közlekedik, Utóbbi viszont teljesen jogos, a fiatalabb csajok még télen is szaggatott nadrágokban járnak, ami rosszabb esetben természetesen háromnegyedes, hozzá a lehető legrövidebb orrú topánkával - nem normálisak, no. 

A karácsonyi hangulaton szintén segít, hogy cégünk úgy döntött, karácsony 12 napjához kötődően kvízjátékot szerveznek, ahol napi rendszerességgel olyan bonyolult kérdéseket kell megválaszolni, mint például hogy hova száll le a Mikulás szánja általában, ki nem a Mikulás egyik rénszarvasa, stb. Akit esetleg érdekel a karácsony 12 napjáról szóló gyerekdal is, itt megtalálja.

Szóval a lényeg, hogy a napi helyes választ beküldők közül sorsolnak, és különböző ajándékokat lehet nyerni. Szerencsére az egyik napon rám esett a választás, így aztán sikerült egy 30 eurós étteremkuponnal gazdagabban eljönnöm a munkából. Amúgy is gondolkodtunk rajta, hogy el kéne menni egy éttermet kipróbálni még mielőtt hazamegyünk a karácsonyi időszakra - így már a helyszín is eldőlt :)

Na de, távolodjunk el az ünnepektől, hiszen lassan nem lesz mit írni a karácsonyi posztba.

Desmond

A múlt héten már megemlítettük, hogy Desmond jött, látott, és vitt mindent, amit ért. Ez szerencsére nálunk a városban különösebben nem jelenik meg, de a környező kistelepüléseken nem túl rózsás a helyzet, néhol nagy áradások vannak, házakba, pincékbe tört be a víz, ilyesmik. Claregalway felé például volt egy szakasz, ahol csak egy sávon lehetett autózni, a víz úgy döntött, a másik sávban ő közlekedik. De láttunk olyan képet is, ahol az autópálya egyik sávját kellett lezárni. Egyik kollégám, aki kb. 30 perc autózásra lakik, 3 napig otthonról tolta, azt azt mondta, nem érné meg az időbefektetés, akkora dugók vannak.

Egyik helyi kollégám azt olvasta valahol, hogy 25 éve nem volt ilyen erős vihar - ezt azért fenntartásokkal kezelem, de ki tudja. Az viszont biztos, hogy 36 óra alatt 10 cm eső hullott, míg máskor 1 hónap alatt esik le ennyi.

Magyar portálokon is megjelent a videó a galwayi Black Rockról, ahonnan két tizenéves a legnagyobb viharban ugrált be a vízbe. Ezt az esetleges érdeklődők kedvéért ide linkelem. Ennél talán viccesebb annak az ír riporternek az esete, aki Galwayből tudósított a vihar éjszakáján. Nagy sztár lett, a közösségi média pillanatok alatt felkapta, a helyi újságban és készült róla egy riport. Még egy háttérben hasast ugró médiamunkás kellett volna a tökéletes összképhez. Addig is, a lényeg, hogy ne ússzatok az óceánban, ha vihar van :)

Albérlet

Sajnos ismét kiadóvá vált albérletünk, aki január 1-től beköltözött volna, úgy döntött, hogy inkább mégsem teszi. Szóval akinek van esetleg albérletet kereső ismerőse Szegeden, nyugodtan szóljon, nem haragszunk meg érte! :)

És a szürke hétköznapok

Végül álljon itt két rövidebb történet, amelyek önmagukban továbbra sem érnek meg egy blogposztot, de ide még pont beférnek.

Egyik kollégánk úgy döntött, Skóciába teszi át a székhelyét, a héten volt a búcsúztatója. Egy olyan helyre mentünk, rengetegféle nem kommersz helyi sör volt (legalábbis Heinekent, Budweisert, Carlsberget, de még Guinness-t sem láttál). Cserébe a hely kicsi volt, tömeg volt, én pedig megtanultam, hogy ha natívokkal megyek el sörözni, akkor szigorúan középre kell ülni, különben a felét nem fogod érteni annak, amit mondanak a hangzavarban.

Egyik olasz kollégánk is eljött, aki (virágnyelven szólva) az angol nyelv terén elég korlátozott képességekkel rendelkezik. Viszont egy óra alatt legurított 4 sör után ő úgy gondolta, megtanult angolul (hát nem), így aztán egyszerre 3 beszélgetésbe is képes volt bekapcsolódni. Ő nagyon jól érezte magát, másnap opcionálisra is vette a 10 órási stand-upot :)

Egyébként van egy új olasz kollégánk is, aki a héten érkezett. Úgy tűnik, a céljuk az, hogy legalább annyian legyenek, mint a magyarok :) Az új kolléga érkezése azért érdekes, mert a múlt heti team meetingen még semmi jele nem volt annak, hogy jönne (ezeket be szokták jelenteni előre). Mint kiderült, nagyjából az történt, hogy felvették, majd 3 nap múlva már itt is volt, ugyanis az elmúlt 1 évben munkanélküliként tengette napjait (ami minimum kérdéseket vet fel egy IT-szektorban dolgozó esetén, de ne legyünk rosszindulatúak), és a szüleivel élt. Hát, majd meglátjuk. 

Helyi munkatársaim, bár a menekültválságra mint egy távoli egzotikumra tekintenek, azért nem nagyon engedik el a témát. Kéthetente biztosan előkerül, és mindig megkérdezik tőlem, mint "keletitől" (ráadásul a déli határ mellől) érkezőtől, hogy mi a helyzet a menekültekkel. Miután meséltem kicsit a vasútállomáson felállított központról, és egyebekről, egyikőjük még azt is megkérdezte aranyosan, hogy akkor ... ez azt jelenti ...  hogy te láttál ... IGAZI MENEKÜLTET? Igen, láttam, és remélem ezután minimum félelemmel vegyes tisztelettel néznek majd rám :)

Egyébként nem árt tudni, hogy bár otthon divat a menekültválság kezelését szidni (még mielőtt megtalál bárki is, gyorsan leírom, hogy valóban volt felháborító része is a történetnek), a világnak ezen a részén azért egy picit másképpen tekintenek a dolgokra. Lengyel kollégánk például kimondottan dicsérte a magyarok tökösségét, amiért ki mertünk állni magunkért és kerítést építettünk (amit hogyhogynem ma már elég sokan csinálnak, de ebbe ne menjünk bele, ez nem egy politikai blog ... még :)), az írek pedig úgy gondolják, hogy nem feltétlenül baj az, ha megpróbálják keretek közé szorítani ott a "vadkeleten" az érkező tízezrek hullámait. Hát, ennyit erről.

Szóval így alakulnak a mindennapjaink. Végül szolgálati közlemény: visszajáró olvasóinknak köszönjük, hogy időnként benéznek erre! :) Elnézést kérünk azoktól, akikre privátban nem írunk rá, de szerencsére sokan érdeklődtök hogylétünk felől, és elég sok privát üzenetet kapunk ilyen-olyan csatornákon, elsősorban ezekre válaszolunk. Szóval akit érdekel, hogy mi van velünk, de arra vár, hogy mi írjunk rá, az ne tegye, írjon nyugodtan, mert mi lusták vagyunk! :)