Az elmúlt két hétben ismét nem volt blogposzt, ugyanis Magyarországon jártunk. Csináltunk sok jóságot, miközben megjártunk 4 várost, megtaláltunk 3 geoládát, meglátogattunk 2 esküvőt, és elkezdtünk tervezni 1 másikat, a sajátunkat. 

Magyarországi érzések

Mitagadás, a tavaly decemberi látogatásunk eléggé rohanósra, és ezáltal nagyon fárasztóra sikeredett. Azt nem lehet mondani, hogy ez a mostani egy sima ügy volt, mert azért most is volt mit elintézni, de ez már mégis egy más jellegű hazaút volt, mint a legutóbbi.

A szombatjaink lagzikkal teltek, és mivel két külön városban volt a két esemény, így volt lehetőségünk mind a szegedi, mind a pesti illetőségű barátokkal néhány találkozásra. Ennek nagyon örültünk, jó volt már egy kicsit kimozdulni a szürke (szó szerint!) hétköznapokból, és kicsit a nem megszokott dolgokat csinálni. Persze sajnos jónéhányan kimaradtak (igen, most már értem, hogy milyen érzés egy Pestre költözött szegedinek hazatérnie egy hétvégére :)), de idén még legalább egyszer járunk Magyarországon, szóval van még egy második esély.

Az is biztos, hogy ez a kb. 10 nap igazi kaja- és alkoholtúra volt. Most látom csak igazán, hogy a magyarországi és az írországi átlagos adagok között mekkora a különbség: egyszerűen alig volt olyan ebéd vagy vacsora, aminek a végén ne azt éreztem volna, hogy ha még egy falatot le kell nyelnem, végem. Persze ez egy-egy hétig nem feltétlenül rossz dolog, de lehet, hogy a hosszú távú egészség szempontjából jobb a kevesebbet, többször.

Közben, ha már megtörtént az eljegyzés, elkezdtük szervezni a leendő esküvőnket is. Nem sok helyszínt néztünk meg személyesen, szerencsére kiváló inputokat kaptunk a szegedi és környékbeli helyszínekről (kösziii!), illetve több helyen mi magunk is jártunk már korábban. Szóval a végére 2-3 helyszín maradt, ebből kell választanunk. A probléma inkább az volt, hogy a jövő évi időpontok már nagyon be vannak telve a kinézett helyeken. Ezt azonban még megoldottuk.

Ám sajnos a jelenlegi kiváló magyar törvényeknek köszönhetően, legkorábban 365 nappal a tervezett esküvő előtt jelentkezhetsz be az anyakönyvi hivatalba. És mivel állítólag a szeptemberi helyek még gyorsan betelnek (hallottunk már nyári időpontra 4.30kor az anyakönyvi hivatal előtt szobrozó leendő férjet úgy, hogy a 8. volt a sorban), ezért jó lenne minél korábban hazamenni. Persze minél korábban mennél haza, annál drágább a repülőjegy - jelenleg épp egy 320 eurós ajánlattal szemezgetünk. Egy napra hazaugrani, és két papírt aláírni: elég húzós. 

De azért ez bőven a megoldható kategória. Ez azért kellemes teher, annál nagyobb problémánk sose legyen, mint hogy össze akarunk házasodni. Ahogy ezt a sort leírtam, épp befutott egy árajánlat, úgyhogy haladunk :) És úgy néz ki, lassan kialakul, hogy hol és mikor szeretnénk megejteni az egybekelést, így aztán alakulnak a dolgok.

Azért nem lenne igazi Tibis poszt, ha egy kicsit nem morcognék a Magyarországon töltött időről. Speciel két esetet emelnék ki, kezdjük a rövidebbel: lehet azt mondani, hogy az írek nem tudnak vezetni, de az biztos, hogy a reptérről leszállás után az első 50 kilométeren több balesetveszélyes szituációt láttam, mint itt az elmúlt hónapokban összesen. Állatok a magyar autósok, türelmetlenek, bunkók, és persze többségükben az "erősebb kutya ...."-elvet. Itt meg a legnagyobb autóval járnak a legelőzékenyebb emberek. Van még mit taulni.

És ha már utazás: a budapesti repülőtér tényleg szégyenletes. Azt már kezdem megszokni, hogy a karámban 4x kell sorbaállni, mire eljutsz a gépig (a karám megnyitása előtt, a karámban a csippantásnál, a karámban a csippantás után, majd amikor kinyitják a karámajtót, de a géphez még nem engednek oda). Még az is megszokható, hogy 60 perccel indulás előtt jelentik be a kaput, így aztán néha kisebb tömegjelenet zajlik le a bejelentés után. Dublinban a 7.20-kor induló gépem kapuja már 5 körül kinn volt a táblán.

Azt már kicsit nehezebben viselem, hogy az ásványvíz 385 (Dublinban még mindig egy euró, csak szólok, bár tudom, hogy ez itt a hanyatló nyugat), és hogy egy bagett + három deci 100%-os narancslé ára 2350 forint (Dublinban 8,60ért vettünk két óriásbagettet, megint csak mondom). De amit én speciel a legnehezebben viselek, az az Erste Bank kihelyezett gyülekezete: amint átérsz a Duty Free shopon, már a seggedben is vannak az épp aktuális ajánlattal. Hétfőn is, amikor megkérdezték, tudok-e magyarul, hirtelen csak annyit tudtam kapásból válaszolni, hogy igen, de nem veszek semmit. Erre kiröhögtek. És ne akard rájuk borítani a pultot ... Magyarország, 2016, szolgáltatás.

Amit kihagytunk, míg otthon voltunk

Beszéljünk kicsit az ír dolgokról: amíg mi Magyarországon süttettük a hasunkat, addig itt a helyzet változatlan volt: 15-20 fok, szakaszos esőzések. Sikerült kimaradnunk a város legnagyobb éves őrületéből, a lóversenyből. A 7 nap alatt hivatalos adatok szerint közel 140.000 ember fordult meg a városban (aminek lakossága még mindig 70.000 körül van). Állítólag tényleg hatalmas dugók vannak, egy kollégám beszámolója szerint pedig volt olyan taxis, aki a város két vége között 100 euróért fuvarozott ezekben a napokban - ezt azért fenntartásokkal kezelem, az itteni taxisokról nekünk egyelőre csak pozitív élményeink vannak. Persze ettől még itt is lehet egy-két hiéna.

Szerencsére mi az őrületből semmit nem érzékeltünk, mire visszajöttünk hétfő este (ami egyébként itt public holiday volt), már semmiféle dugó nem volt. Persze jó lett volna megnézni, milyen ez a lóverseny, de mivel Magyarországon sem izgatott túlságosan a "lovak futnak egy körpályán, közben szépen felöltözött emberek leisszák magukat"- típusú esemény, szerintem valahogy majdcsak kibírjuk még egy évig.

Ami még érdekesség, hogy egyik nap fél délelőttön kereszül nem volt áram a városban, mivel a helyi központi áramellátóban eldurrant valami, aminek nem kellett volna. Kicsit aggódtunk miatta, hogy az élesített riasztónk az áram visszatérése után addig fog sipákolni, amíg mi haza nem érünk - de szerencsére nem tapasztaltunk ilyen problémát megérkezéskor, és a szomszédok sem vártak minket vasvillával :)

És amire visszaértünk

Fura volt visszajönni, főleg azért, mert már nem először és nem másodszor repüljük le ezt a távot, így már egyre kevesebb újdonság van. Most is csak a biztonsági ellenőrzés során lenyúlt 125 ml-es dezodorjaink jelentették az egyetlen izgalmas pontot. Eddig 100 ml-es cuccot vittünk, most viszont jól megfeledkeztünk róla. Nem baj, azt szoktam mondani, részemről még a seggembe is benézhetnek, ha cserébe biztosítják, hogy a gép, amivel repülünk, rendben megérkezik a célállomásra.

Szóval hétfő este hazaérkezés, kipakolás, rákészülés a munkanapokra, és kedd reggeltől indult a daráló. Ezen sorok írásakor csütörtök van, és lassan kezdünk visszaállni a megszokott mederbe. Már csak a holnap és jön a hétvége, amikor lehet majd pihenni. Péntektől ráadásul olimpia, így elég valószínű, hogy én legalább egy napot az ágyon elterülve, és sportot nézve fogok tölteni.

De még mielőtt zárom soraimat, nincs blogposzt időjárás-jelentés nélkül: szerencsére az időjárás kegyes volt hozzánk visszafelé, és már Magyarországon elkezdett felkészíteni arra, mi vár ránk - hétfő reggel már erősen felhős időben jutottunk ki a reptérre.

Az időjárás-jelentés közepén egy kis mellékvágány: ha már fentebb írtam negatívumokat, álljon itt egy pozitívum: a miniBUD-dal mentünk ki, melynek ára 4900 forint volt, Budáról. Ez bőven az alatt az ár alatt van, amit vártam, azt meg már gondolom meg sem kell említenem, hogy a "sárgáknál" mennyivel olcsóbb volt .... sajnos a hotel csinált egy kis kavarodást a foglalás során, így a miniBUD-os és a taxis egyszerre jelent meg. Utóbbi barátunk elég gyorsan távozott, amikor megemlítettük, hogy nekünk 4900 forintos fuvardíjat ígértek.

Szóval a felhős idő Írországban is folytatódott: onnan tudtuk, hogy már majdnem itt vagyunk, hogy az addigi verőfényes napsütést egyszercsak egy hatalmas felhőzóna váltotta fel, így még az ablak mellett ülve sem láttunk semmit. Aztán a tegnapi napon megjött egy kisebb vihar is: szokásos 17-20 m/s-os szél, egész napos eső - nehogy elfelejtsük, milyen is az igazi hétköznapi idő itt. Szerencsére ma délutánra kivirult, szerintem megint volt legalább 20 fok. Úgyhogy most ismét volt néhány óra napfürdőzés. Ki kell használni.