Már megint jó ideje nem volt blogposzt. Inkább nem is ígérünk már semmit, majd jön poszt, amikor jönnie kell :) Mondjuk most. Ez viszont nem Írországról szól, hanem teszünk egy kis kitérőt: úgy döntöttünk, hogy egy év esős időjárás után pont megérdemlünk egy hét igazi kikapcsolódást, és célba vettük az írek kedvenc helyét, a Kanári-szigeteket. 

Először látogattunk el ide, de ha minden jól megy, nem utoljára. Az alábbiakban olvasható egy összefoglaló a szigetről, a végén pedig sok kép, bár teljes az egyetértés abban, hogy a képek nem adják vissza a hely varázsát. Fantasztikus hely, nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy életünk legjobb nyaralásán vagyunk túl.

A helyszín

A Kanári-szigetek egy elég összetett hely: hivatalosan az Európai Unió (Spanyolország) része, földrajzilag Afrikában található (Marokkó déli határaitól 300 kilométer nyugatra), helyi idegenvezetőnk szerint viszont az emberekre leginkább a dél-amerikai mentalitás jellemző. Példaként Kubát, Venezuelát és Uruguayt hozta fel - inkább nem akartuk neki megemlíteni, hogy előző kettővel azért manapság nem túlságosan szoktak példálózni :)

Ezen belül is a legnagyobb szigetet, Tenerifét vettük célba, ami egy körülbelül 2000 km^2 területű hely, a Kanári-szigetek legnagyobbika, közepén Spanyolország legmagasabb pontjával, és egyben Európa legmagasabb vulkánjával, a Teidével.

A szigeten a közlekedés elég jól van megoldva: két repülőtér is található ezen a 2000 km^2-en. Nagyon ötletes névadással ezek a déli és az északi reptér nevet kapták: természetesen van normális nevük is, de ez körülbelül olyan elterjedt, mint a budapesti repteret Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérnek hívni. Szóval mindenhol csak Sur és Nord néven illetik őket.

A szigeten egy 2x2 sávos autópályán lehet körbemenni, ennek is köszönhető az, hogy a bal alsó sarokból, ahol mi is voltunk (Los Cristianos), körülbelül egy órányi autózással fel lehet érni a fővárosba, Santa Cruzba- így elég sok ingázó is van. Az egész sziget körülbelül 2-3 óra alatt körbeautózható, persze csak ha a pálya mentén haladsz, és nem térsz le túl gyakran, amit azért nem könnyű megállni.

A program

Tőlem igazán meglepő módon nem kész heti útitervvel érkeztünk meg a teneriferi repülőtérre, hanem úgy döntöttünk, hogy minden nap kitaláljunk, mihez van kedvünk a következő napon. Szerencsére a szigeten bőven van látnivaló és szórakozási lehetőség, így mint kiderült, az egy hét még kevés is volt.

Végül három olyan nap volt, amit a parton, a nyugágyakban töltöttünk el. Ezeknek a napoknak elég egyszerű programja volt: feküdjünk a napozóágyakban, amikor megszomjazunk / megéhezünk, válasszuk ki a közelben lévő valamelyik éttermet, időnként menjünk be az igen kellemes, 21-22 fokos Atlanti-óceánba, egyébként pedig napozzunk a 27-28 fokban, amit simán 34-35-nek is érzel a nap közepén.

Mivel körülbelül 9 órakor tűnt elő a nap a város hegye mögül, onnantól kezdve a trikó / fürdőnadrág / strandpapucs hármas volt az, ami a legkényelmesebb viseletnek bizonyult. Este 7-ig simán tudtál napozni, utána azért már nem ártott egy póló.

A többi napokon pedig az alábbi programokon vettünk részt: egy hajótúra, benne delfin- és bálnanézéssel + átruccantunk a szomszédos Las Americasba, ami a helyi partiközpont; egy állatkerti látogatás, benne fóka-, ragadozó madár-, és egzotikus madárshow; valamint egy egynapos szigetnéző kirándulás, benne képeslapra illő helyekkel.

Ezekről lentebb látható a képes beszámoló, ám előtte még beszéljünk néhány érdekességről.

Érdekességek

Ejtsünk néhány szót az árakról: nem néztünk utána előre, ezért nagyjából semmit nem tudtunk róla, de odaérve rájöttünk, miért is imádják az írek ezt a szigetet. Következzen néhány éttermi ár, mögötte zárójelben ugyanennek az ír megfelelője: egy korsó Guinness 2,5 euró (5 az íreknél), egy koktél 4-5,5 euró (7-8 Írországban), egy Full Irish / English Breakfast 4-5 euró (Vs 8-10), egy főétel 6-15 euró (Vs 15-25), egy pizza 5-6 euró (Vs 11-14).

Röviden összefoglalva: körülbelül fele az írországi éttermi árfekvésnek, és hasonló, talán kicsit drágább a magyarországinál. Szóval fogyott a koktél, és az étkezéseknél is úgy döntöttünk, hogy ezúttal megadjuk a módját, és nem a boltban fogjuk a sonkát és a baguettet megvásárolni. A legdrágább étkezésünk is 38 euróra rúgott, amiben volt két hatalmas méretű főétel, valamint két koktél - ez Írországban egy közepesen olcsó ebédnek mondható két személyre, egy-egy főétellel és itallal.

Az is egy érdekes dolog volt, hogy nem nagyon sikerült úgy az étterem előtt úgy elmenni, hogy legalább egy erre szakosodott kolléga ne próbáljon meg minket berángatni a helyre. Természetesen mindenhol minden van, még az is, ami az étlapon nincs - legalábbis az ő elmondásuk szerint. Csak hozzájuk ülj be. Természetesen semmi probléma, ha a szomszédba ülsz le - amikor mész hazafelé, akkor a "See you tomorrow"-val (holnap találkozunk) köszönnek el :)

További felfedezés, hogy habár a legtöbben beszélnek angolul, azért a basic english-t kell elővenni. Például ásványvíz vásárlásakor a "with or without gas" már többeknél túl magasra tette a lécet, ezért a hét második felében már szimplán csak a "No gas?" kérdést tettük fel, amikor az ásványvíz bubitartalmáról érdeklődtünk. Egyik délután betértem egy boltba, ahol valamilyen, lehetőleg általunk nem ismert szénszavas lötyire vágytam. Le is vettem egyet, majd megkérdeztem az eladótól, hogy ugye nincs benne alkohol? Számára csak annyi jött le, hogy "alkohol", és már vitt is a söröspulthoz. Beletellett egy kis időbe, mire elmagyaráztam neki, hogy én most épp valami alkoholmentest keresek, de köszönöm a buzgó segítségnyújtást.

Az éttermi felszolgálók között rengeteg volt az ázsiai - természetesen ők egy másik temperamentumot vettek elő, mint a helyi arcok, nekem speciel előbbi szimpatikusabb is volt. Náluk valahogy nem volt az az érzésem, hogy még a szart is aranyként próbálják meg eladni. Szintén érdekes volt még egy réteg: a gagyit ("Michael Kors"-táska, "Giorgio Armani"-napszemüveg, mindez természetesen aranyáron indulásként, de akár egy tizesre is le tudod alkudni, ha ügyes vagy) az utcán áruló srácok, akik mindegyike fekete volt. Gyakorlatilag más feketét nem is láttál a szigeten, csak a különböző cuccokkal csencselő kétes arcokat.

A város, ahol laktunk, gyakorlatilag egy üdülőváros, hatalmas apartman-komplexumokkal (a miénkben kb. 200 lakás volt, és egy közös, elkerített medence-rész az udvarban). Ezeknek a helyeknek általában saját nevük van, így a helyiek is ezek alapján, és nem az utcanév alapján tájékozódnak. Nekünk viszont AirBNB-s szállásadónk csak egy utcanevet és egy házszámot adott meg. Érkezés előtt pedig elkövettünk egy hibát, és nem töltöttünk le offline térképet.

Így aztán hiába tudtuk, hogy a buszállomástól mindössze 2 utcányira lakunk, de az irány nem volt meg. Amikor bemondtuk az utcanevet, senki nem tudta, hogy hol is van az - ellenben mindenhol megkérdezték, hogy mi az apartmanház neve, akkor tudnak segíteni. Az egészben a legjobb az volt, hogy amikor már a saját utcánkban voltunk, akkor a célállomással szembe betérve egy (egyébként helyi utazásokat kínáló) irodába, a kiscsaj simán elirányított minket két utcával arrébb! Hát, így megy ez. Szóval javaslat ide utazóknak: kérdezzétek meg az apartmanotok nevét.

A fényképek

Úgyis mindenki erre kíváncsi, úgyhogy jöjjönenek a képek: először a helyszínről, városról és a partról. Kezdjük egy kis kilátással az erkélyről - előtérben a ház medencejével, háttérben a parttal, ami kb. 15 perc sétára volt: 

A parton az általunk vártnál kevesebben voltak végül, minden nap tudtunk napozóágyat szerezni, amiért egyébként külön pénzt kértek: a kikötőben lévő strandon 9 euró, a "normál" strandon 12 euró volt két napozóágy és egy napernyő egy napra. Az alábbi kép egy körülbelül reggel 10 órás időpontban készült.

A nagyobbik strand furcsasága volt, hogy az egyik végén elég nyugodt volt a víz, viszont kicsit középre orientálódva még alapvetően szélcsendes időben is összejöttek a 40-50 cm magas hullámok, ami azt jelentette, hogy körülbelül derékig érő vízben állva is beterített a víz. Ez egy úszni nem tudó embernek - mint amilyen ennek a posztnak a szerzője is - különösen kellemes érzés, ám be kell ismernem, nagyon jó élmény volt :) Íme egy példa egy nagyobb hullámra a víz szélén állva:

És végül következzen egy kép, amin Los Cristianos és Las Americas látható. Előbbiben laktunk mi, ez a két hegy között látható a bal oldalon (a bal oldali, magasabb hegy mögül kelt fel a nap reggel), Americas pedig a jobb oldalon. Érdekesség, hogy annak ellenére, hogy ez utóbbit tekintik sokan a délnyugati part szívének, nekünk az a hely, ahol mi voltunk, sokkal jobban bejött. Americas-ban még sziklás partot is láttunk, ahol fürdeni nem is lehetett - márpedig olyan helyből Írországban is látunk eleget :)

És most jöjjön néhány kép, amelyek a túrák során készültek.

A hajótúrára egy katamaránon került sor - ennek érdekessége az volt, hogy a hajó hátulján háló volt kifeszítve a víz fölé, amelyre ráfeküdve tudtál napozni, alattad pedig csak a víz volt. Na ez volt az, amit én nem próbáltam ki :) Utunk során láttunk néhány delfint, és szerencsére jóval nagyobb mennyiségű bálnát. Viszont mielőtt még belevágnánk, tisztázzuk, hogy mit is láttunk pontosan.

Ugyanis aki ilyesmi állatokra, hatalmas kardszányúakra, vagy óriáscetekre gondol, annak most csalódást fogok okozni: a parttól ilyen távolságra ekkora lények nem taláthatók meg. Helyettük pilot whale-eket láttunk, amelynek kis kutatással megtaláltam a magyar nevét is, ami gömbfejű delfin. Hogy most bálna, vagy delfin, azt döntse el mindenki maga, ebben az alábbi magyar nyelvű blogposzt is segítséget nyújthat. Nekünk igazából teljesen mindegy, hiszen nem az a lényeg, hogy elmondhassuk magunkról, hogy "bálnát láttunk", vagy hogy "delfint láttunk", hanem az élmény, ami átéltünk. Márpedig az borzongós volt :)

Pont belefutottunk egy "óvodába", ami a kapitányunk elmondása alapján az a hely, ahol rengeteg kicsi, és nőstény található, körülöttük pedig néhány hím - itt "tanítgatják" a kicsiket. A hozzánk legközelebb elúszó egyed körülbelül 3 méterre közelítette meg a hajót, és mivel a víz kristálytiszta volt, gond nélkül láttuk a víz alatt is. Általában 3-5 méter hosszúak voltak. A kép talán egy picit elmosódott, de jól visszaadja, mennyien voltak - hajósaink elmondása szerint legalább 30-40 egyed úszkálhatott körülöttünk.

A túra második felében kivittek minket egy partra, ahol körülbelül 10 méter mély vízben lehetett úszkálni a hajó körül - azt hiszem az mindent elmond a vízről, hogy még a hajóról is leláttál az aljáig. Az úszkálás viszont érdeklődés hiányában részemről elmaradt. Az alábbi kép már visszafelé készült:

Mivel a kikötőbe busz vitt ki - erről még később -, visszafelé hamarabb leszálltunk, és megragadtuk az alkalmat egy Las Americas-beli ebédre és sétára is. Megnéztük Európa legnagyobb Hard Rock Café-ját (mivel előtte ebédeltünk, ezért csak kívülről), ami egyébként egy elég giccses helyen van. Mivel erről jobb képem nincs, ezért csak idelinkelek egyet. Külön kiemelném az oszlopok tetején álló nyilas alakokat.

Illetve még elmeséljük, hogy mivel Las Americas-ban többnyire sziklásak a strandok, ezért építettek egy olyan komplexumot (Parque Santiago), ami valójában egy pláza, körülötte 5-6 tömbnyi apartmanházzal, a közepén pedig egy hatalmas, medencés stranddal, ami egyben bejárat is a plázához. Nem nagyon sikerült leírni, ezért inkább itt egy kép róla: 

A következő napunkat állatkertben töltöttük. Azt kell tudni, hogy Tenerifén van 3-4 nagyobb park, ahol élményfürdőzni és/vagy állatokat nézni lehet: AquaPark, SiamPark (ezek az élményfürdők); Loro Parque, amely északon egy hatalmas állatkert, benne kardszárnyú delfin show-val, és következő utazásunk során, ha lesz olyan, biztosan célbavesszük; MonkeyPark, ahol majmok között lehet sétálni, ám TripAdvisor alapján nem a legjobb hely, és az állatokra sem nagyon vigyáznak; és végül a Jungle Park, ahol mi is voltunk. 

Szóval mi csak utóbbiba mentünk el. Mitagadás, itt tapasztaltuk azt a leginkább, hogy ez egy iparág, ahol a lényeg, hogy fogyassz. A büfé előtti hűsben lévő asztalokhoz nem ülhettél le, csak ha vettél valamit a büfében, ami persze az ír áraknál is drágább volt; egy elég gyér minőségű pizzát 14 euróért vehettél meg; már belépéskor csináltak veled egy fotót, amin egy óriáspapagáj a csőrébe veszi az ujjadat, és úgy fotóznak le (és ezt persze távozáskor veheted meg további 10 euróért); 55 euróért lehetőséged van az oroszlánfókákkal úszni; 12 euróért fotót készítenek rólad, ahol az oroszlánfóka "puszit ad". Szóval ahogy említettük, a lényeg, hogy fogyassz.

Ennek ellenére a hely maga nagyon szép volt, az oroszlánfókák és a Humboldt-pingvinek előtt órákat el tudtam volna álldogálni, amikor a sólymok fél méterrel a fejed felett repülnek el, vagy az óriáspapagájok a kezedből eszik a kaját, az is emlékezetes. Szóval ha ellen tudsz állni a kizsákmányoló kapitalistáknak, és viszel magaddal kaját és italt, akkor relatíve olcsón megúszhatod ;)

A fókáknak épp elkaptuk a reggeli "bemelegítését":

Aztán a műsort is:

A papagájok műsora volt a leginteraktívabb:

És végül egy fotó a személyes kedvenceimről. A képen semmilyen nagyítás nincs, tényleg ilyen távolságban voltak tőled:

Sajnos a ragadozó madarakat nem sikerült fotózni, a műsor alatt szigorúan tilos volt felállni, és hivatalosan még a kajákat is el kellett volna pakolni előtte. Ezen kívül sétálhattunk még leguánok és lemurok között - szóval azért panaszra semmi okunk nincs :)

Viszont mivel lassan 15.000 karakteresre nyúlik a poszt, és még a legjobb túra fotói hátravannak, ezért úgy döntöttünk, azokat majd egy második részben osztjuk meg veletek. Stay tuned :)