Avagy miért nem szeretem a budapesti repteret? Az elmúlt két bejegyzés nagyon pozitívra sikerült, úgyhogy most jöjjön egy igazi, hamisítatlan fikaposzt :) Azért a végére becsempészek egy reptéri sztorit is, ami a legutóbbi hazautunk során történt. Szóval ha valakit érdekel, hogy miért fordul vissza felszállás közben egy repülő a kifutópályáról, javaslom olvassa végig a posztot, vagy görgessen rögtön az aljára.

Szóval miért nem szeretem a budapesti repülőteret? Az elmúlt három évben jártam néhány ország néhány repterén, és habár nem tucatnyi helyről van szó, de sikerült összehasonlítási alapot gyűjtenem néhány helyről. Ezek alapján alakult ki az a véleményem, hogy a budapesti reptér sajnos nem üti meg azt a mércét, amivel labdába lehet rúgni Európában.

Megpróbáltam pontokba szedni az "érdekességeket", jöjjön most ezek kifejtése. Előre szólok, ezek szubjektív elemek: lehet, hogy másnak ezek némelyike egyáltalán nem gond, vagy csak én futok bele mindig a problémás dolgokba. Ez esetben nyilván vonzom a bajt, és lehet majd rámcáfolni, meg hülyének titulálni a hozzászólásokban. Hátha ez lesz majd a kommentmágnes poszt :) Amiket amúgy előzetesen úgyis moderálok, csak szólok.

Ha végigfutjátok a pontokat, láthatjátok, hogy nem írok a reptéri személyzetről. Ez nem véletlen, rájuk ugyanis - -- eddig - egy rossz szavam nincsen. Nekem problémám még senkivel nem volt, mindenki kedves, segítőkész - akárcsak bárhol máshol külföldön. Szóval respekt. Na jó, a vámosok talán indokolatlanul sokszor állítanak meg kifelé a zöld folyosón, de ők egyrészt csak a munkájukat végzik; másrészt meg tudom, hogy az én arcberendezésem kimondottan hivatalosszerv-vonzó, valahogy engem minden reptéren megtalálnak. Szóval ha velem utazol, és zavarba jössz, ha megállít egy vámos vagy rendőr, gyere mögöttem inkább 10 méterrel,és tegyél úgy, mintha nem ismernél :)

Karám

Kezdjük azzal, ami a legtöbb külföldinél és magyarnál egyaránt kiveri a biztosítékot: a karám. Természetesen mindez csak a "fillérbaszó" fapados utasokra igaz, akik mindig British Airways-el repülnek business class-on, azoktól előre is elnézést a felesleges szócséplésért :)

Azok kedvéért, akik nem tudnák, egy átlagos repülőtéri beszállás az alábbiak szerint zajlik:

1. átmész a biztonsági ellenőrzésen
2. megvárod, amíg kiirják a beszállókapud számát
3. a beszállókapunál beállsz a sorba, itt lehúzzák a beszállókártyádat
4. mehetsz a géphez

Ez jobb esetben egy, fapadosoknál mondjuk kettő sorbaállás, ha még a gépnél is várnod kell egy keveset. Szerencsére ezt Budapesten sikerült úgy megcsinálni, hogy legalább három, de akár négy ilyen művelet is beleférjen.

1. átmész a biztonsági ellenőrzésen
2. megvárod, amíg kiirják a beszállókapud számát
3. a beszállókapukhoz vezető kapu előtt beállsz a sorba (sorbanállás egy)
4. miután itt átengednek, eljutsz "a" karámba, ahol a beszállókapuk vannak - itt lehúzzák a beszállókártyádat (sorbanállás kettő)
5. vársz a karám ajtajában, hogy kiengedjenek a géphez (sorbanállás három)

Ha szerencsés vagy, ezután egyből mehetsz a géphez, de ha úgy jársz, mint mi, akkor kiküldenek az esőbe, és vársz még 5-10 percet, mire odaengednek (sorbanállás négy). 

Ha minden jól megy, a karámot hamarosan megszüntetik, de én már két éve is olvastam ilyen híreket, szóval majd akkor hiszem el, ha tényleg nem lesz. Persze ez a külföldiek számára is egy nem kicsit furcsa megoldás. Legutóbb egy ír lány még az első sorbanállás során megkérdezte, hogy itt pontosan mi történik? Szerencsére utastársaink gyorsan megnyugtatták, hogy ne aggódjon, innen már csak alig három sorbaállás, és már fenn is lesz a gépen.

Arról pedig már ne is beszéljünk, hogy a karámban nincsen WC, úgyhogy gyakorlatilag van egy olyan késéstől függően 60-90 perces szakasz, amikor esélyed sincs mosdóba menni. Mi még csak kibírjuk, de a nem éppen huszonéves rokonok ezt már lehet kibírják röhögés nélkül. Szerencsére szék azért van, úgyhogy a 180 utasból akár egyszerre öten-hatan is le tudnak ülni. Nevetséges, na.

Erste

Személy szerint nekem ez az a pont, ami miatt úgy igazán rühellem a pesti repülőteret. Miután átérsz a biztonsági ellenőrzésem, bejutsz a duty free Heinemann-ba. Innen ha kilépsz, egyből az Erstés hiénák kezébe jutsz: jól öltözött fiúk és lányok próbálják rádsózni a hitelkártyát, amiről persze rögtön ott kell döntened, hiszen ez reptéri KÜ-LÖN-LE-GES ajánlat! Sőt, ha minden jól megy, még ingyen WizzAir utazást is kaphatsz a vásárlásaid után. Persze ehhez magyarországi lakcím kell, szóval egyértelmű, hogy kikre utaznak.

Nekem még nem sikerült máshol olyan reptéren járnom, ahol a központi helyre képesek kirakni egy ilyen bandát. Szégyen, komolyan. Ráadásul simán lefogadom, hogy a szolgáltatások többsége a külföldieknek egyáltalán nem vehető igénybe. Persze tudom én, ez az igazi biznisz: az árakat a külföldiek pénztárcájára szabjuk (lásd lentebb), a helyi hülyét meg lehúzzuk.

Valaki megoszthatná velem amúgy az ultimate taktikát, amivel le lehet rázni őket, mert próbáltam már az odalépés pillanatában a "köszi, nem veszek semmit"-dumát, mire egyszer kiröhögtek, máskor ugyanezért egy gyilkos tekintetet kaptam. Próbáltam már, hogy nem válaszolok; próbáltam már végighallgatni őket, de egy perc után meguntam. Még kezdő koromban egyszer majdnem a pultig is eljutottam, de azóta már nem vagyok nyeretlen kétéves. Ám sajnos a jó megoldás még várat magára.

WiFi

Ezt a pontot csak félve írom le, és rövidre fogom, mivel simán lehet, hogy az én Windows Phone-om volt a ludas. De sajnos már nem egyszer előfordult, hogy a Free WiFire nem sikerült felcsatlakoznom, még annyira se, hogy a Facebook-értesítéseket letöltsem, vagy megnézzem az Index-címlapot. Máshol ilyen még nem fordult elő, de még egyszer mondom, lehet, hogy ez az én WinPhone-om hiányosságaiból adódik. Mindenesetre kellemetlen tud lenni.

Árak

Igen, tudjuk, a repülőterek drágák. Általában a hanyatló nyugaton is némileg drágábban veheted meg felszállás előtt az ételt és az italt, mint az utca végén lévő Lidl-ben, ez rendben is van.

Viszont nem vagyok benne biztos, hogy a budapesti repülőtérnek ezen a téren fel kéne venni a versenyt nyugati versenytársaival. Ahogy mondtam, minden reptér drágább, mint a bolt: ugyanakkor amíg egy nyugati reptéren körülbelül 25% a különbség, addig Budapesten sikerült ezt is mesteri szintre emelni. Értem én, hogy a nyugati turista pénztárcájához vannak szabva az árak, de akkor is pofátlanságnak tartom, hogy a boltban maximum 100 forintért megvehető vizet a repülőtéren 650-ért kapod meg.

Jöjjön néhány kiragadott példa:

Fél literes ásványvíz: 450 forinttól 750 forintig mindent találsz, amit szeretnél: ez olyan 1,5 - 2,5 euró, fél literért. Ehhez képest Dubliban a fél literes, becsületkasszás víz 1 euró, a 0.75-ös a reptéri boltban 1.25 euró. Persze én is találkoztam már drágább árral, Shannonban például ugyanezért akár 2 eurót is elkérnek. A 750 forint viszont akkor is rablás.

Ha valaki tippet szeretne: a B2-B6 kapuknál lévő ellenőrzőpont előtti automatában a legolcsóbb az egész repülőtéren a víz. Persze ha euróval fizetsz, figyelj oda, hogy csak egész euróst fogad el, és visszaadni forintban ad vissza; valamint a már megkezdett fizetést nem tudod megszakítani, tehát ha bedobtál egy eurót, és rájössz, hogy nincs nálad több egész eurós apró, akkor buktad a pénzed.

Bagett + narancslé: gondoltuk urak leszünk, ezért egyszer a reptéren reggeliztünk. Két bagett, és fél liter 100%-os narancslé: 2300 forint. Majd kiesett a kezemből a pénztárca, amikor meghallottam. Ez olyan 7.5 euró, ami a dublini repülőtér árainak (sem) felel meg.

Szerencsére nyílt egy új sportbár az emeleti étkezős részben, ahol 5+ kivetítőn lehet nézni az M4Sportot, és ahol igazi ír kajákat és söröket (= Guinness) is lehet kapni. Utolsó utazásunk alkalmával nagy táblán volt hirdetve a nyitási akció: egy hamburger és fél liter Heineken most csak 4950 forint! Na elmentek a picsába. Ez éppen 16 euró, amire szerintem még az írek is "elégedetten" csettintenek...

Összehasonlításképpen: eddig még nem nagyon jártunk olyan reptéren, ahol 10-12 euróból ne tudtál volna két nagyméretű bagettet és két vizet megvenni, ami egy három órás repülőútra bőven elég kell, hogy legyen.

Illemhelyek

Az illemhely egy nagyon szép szó arra a helyre, amiről sajnos Budapesttel kapcsolatban nekem két kifejezés marad meg: tömeg és szarszag. Megint csak lehet, hogy csak én vagyok peches, de sajnos nekem nem sikerült még úgy egy budiba bemennem, hogy ne kandikáljon ki valami az egyik WC-ből, ne legyen a piszoár körbelőve, stb. Persze lehet mondani, hogy ez még előfordul más reptéren is, de ez Budapesten valahogy mintha gyakrabban történne meg. Azt is érdemes megemlíteni, hogy a szappanadagolók elég gyakran üresek - remélem nincs valami reptéri szappan-maffia. Mindenesetre sokat segítene a higénia-érzetemen, ha egy WC-használat után rendesen meg tudnám mosni a kezem.

Speciel a szarszagot meg a szappan hiányát még el tudom viselni, fogjuk rá, hogy ilyennel már máshol is találkoztam, meg hogy nincs meg a kapacitás az összes WC tisztán tartására, és hogy nem lehet mindenki után ellenőrizni, hogy lehúzta-e a budit. De beszéljünk még egy kicsit a tömegről. Szerintem olyan mindenhol előfordul, hogy a női WC előtt sorok állnak, a lányoknak ez bonyolultabb. Ez sem feltétlenül természetes, de előfordul.

Azonban azt, hogy a férfi WC-ben a piszoárokhoz is sorba kell állni, olyat még csak Budapesten láttam. A felszállás részen még istenes a helyzet, ám hogy az érkezési oldalon, a csomagfelvételi pont mellé (ami azért egy elég központi hely tud lenni) sikerült egy olyan férfi WC-t odatenni, amelyben van 2 igazi WC, meg talán 3 piszoár - na, ez a nevetséges. Amikor a legtöbb utas leszáll a repülőről, alig várja, hogy mosdót lásson. Ha épp két repülő száll le egyszerre, az körülbelül 400 ember ráeresztve erre az 5 budira. Legyen az utasok fele férfi, 200 ember: ha ezeknek csak 5%-a (10 fő) akarja ezen a ponton használni az illemhelyet, már kész a sor. És ilyenkor nem 5% az arány ...

Köszönöm, hogy mindezt kiírhattam magamból. Jöhetnek a "de szar lehet az életed, ha ilyenekbe kötsz bele"-kommentek. De még mielőtt erre vetemednél, következzen ...

A beígért történet

Szóval október elején úgy alakult az életünk, hogy haza kellett ugranunk 48 órára Magyarországra - az anyakönyvi hivatal nagy úr, csak személyesen, közösen megjelenve lehet bejelenteni esküvőkötési szándékotokat, viszont időben meg kell tenni, nehogy a gonosz más házasulandók elvigyék előled az időpontot. Szerencsére minden rendben ment, visszafelé egy hétfő esti járattal repültünk Budapestről. 

A biztonsági ellenőrzés után Erste-hiénák lerázva, túlárazott ásványvíz megvásárolva, büdös budi meglátogatva, mind a négy sor végigállva - úgyhogy már csak annyi dolgunk volt, hogy végre élvezzük az utat hazafelé. Fura volt azonban, hogy az előttünk lévő sorok egyikéből néha nagyon fura, harsány röhögés hangzik fel, ami néha elég összefüggéstelen beszéddel párosult. Gondoltam is, hogy úgy tűnik, valaki korán kezdte a bulit; de ekkor még nem gondoltuk, hogy ebből bármi gond is lenne. 

Aztán amikor eljött a biztonsági öv bekötésének ideje, akkor már két légiutas-kísérő állt meg egy pár mellett, kérlelve őket, hogy kapcsolják be öveiket - látszólag eredménytelenül. Ezután ismét szakaszosan felhangzó kiáltások törte meg az utastér alapzaját, ennek ellenére elindultunk a kifutópályára. 

A pályára végül rá is kanyarodtunk, ám gyanús volt, hogy nem gyorsítunk, csak gurulunk. Néhány perc után éreztem, hogy itt valami gebasz lesz, már rég a levegőben kéne lennünk. Hamarosan be is mondták, hogy a pilótánk úgy döntött, visszafordulunk. A dokkolóba való visszaérkezés után először csak egy-két láthatósági mellényes arc jött be a utastérbe, úgy tűnt, tényleg valami technikai problémánk lehet. A pilótafülkébe szaladgáltak, és a gép elejében beszélgettek a légiutas-kísérőkkel.

"Kedves" utastársaink persze ekkor már hangosan érdeklődtek az indulási időpontot illetőleg (értsd: kezeikkel kapálózva óbégattak a hivatalos szervek felé), ám hirtelen letekerték a hangerőt, amikor két rendőr is megjelent. Persze ekkorra már édesmindegy volt, rövid úton jelezték feléjük, hogy most el kéne hagyniuk a gépet.

Természetesen ekkor aztán kitört belőlük az igazi kőbunkó, az "ez is csak Magyarországon történhet meg" (személyes vélemény: nem barátom, az ilyen csak az olyan magával nem bíró parasztokkal történhet meg, mint amilyen te is voltál) mellett felhangzott az örök mantra, a "nekem holnap dolgoznom kell, ki téríti meg a káromat". Hát, valószínűleg majd te téríted meg a légitársaság kárát, amit a késés miatt szed össze.

Végül jó 75 perc késéssel szálltunk fel, és körülbelül ennyi késéssel is érkeztünk meg Dublinba. Igazából csak azokat sajnáltuk, akik még ugyanazzal a géppel repültek vissza Budapestre - 23.55 helyett valamivel hajnali kettő előtt megérkezni hatalmas élmény lehetett. 

Szóval most már azt is tudjuk, hogy milyen az, amikor a kifutópályáról fordulsz vissza egy-két sötét paraszt miatt. Ha valakinek esetleg van bővebb információja, hogy ilyenkor mi történik az ilyen kedves utassal, én nagyon kíváncsi lennék rá - szóval akár erről is lehet kommentelni :)