... is lehetne, de csak részben lesz az - soha ne higgyetek az átverős címeknek! Eredetileg valóban egy karácsonyi posztot terveztem, ám végül rájöttem, hogy bizonyos részei annyira hasonlítanának a tavalyihoz, hogy elég lesz belinkelnem a tavalyi posztot. Szóval ennek a posztnak az első felében kaptok egy rövid hírösszefoglalót arról, mi van velünk; a poszt második fele viszont tényleg a karácsonyi készülődésről fog szólni.

Mi van velünk?

Habár blogposztot mostanában ritkán írunk, valójában egyáltalán nem unatkozunk, próbáljuk a napjainkat tartalmasan tölteni. Elöljáróban annyit: ezekről a dolgokról tilos minket kérdezni személyesen, mindenkit automatikusan a blogra fogunk irányítani ;)

Időjárás 

Olyan rég volt már egy jó időjárás-jelentés, gondoltam megleplek titeket most ezzel, ilyet még úgysem olvastatok. Szóval az idei tél eddig inkább a magyarországira hasonlít, semmint egy igazi ír télre. Csak hogy bemutassa az időjárás, hogy itt is meg tud őrülni, a múlt héten volt olyan nap, amikor 14 fokot mutatott a hőmérő. Ez azonban csak egy-két napig tartott, általánosságban az elmúlt hetekben eléggé hideg volt (ez kb. 0-5 fok közti hőmérsékletet jelent). Ami viszont szinte hihetetlen, hogy novemberben és decemberben eddig alig láttunk esőt, olyan tiszta az ég, hogy öröm néha felnézni rá. Persze azért túl sokáig nem kell örülni, a héten már időnként elkapott egy-egy kisebb zápor, ma pedig megérkezett az idei év első nagyobb vihara amerikai barátaink felől, aki Barbara névre hallgat. 

Munka

Nem meglepő módon mindketten dolgoztunk még ezen a héten is. Nálam amellett, hogy bizony húzósabbá váltak az irodai mindennapok az elmúlt időben, végre sikerült költöznünk. Ez azt jelenti, hogy most már tényleg abban a csili-vili új irodaházban dolgozunk, amit anno az interjúztatás során beígértek. Tervben van egy munkahelyi poszt, erről majd bővebben ott mesélek.

A szépségszalonban pedig karácsony előtti hajtás van. A november elég csendes volt, cserébe amióta visszajöttünk Magyarországról, azóta gyakorlatilag tele a naptár vendégekkel. Ez tök jó, mert ha sokáig bírja ezzel a tempóval, én végre visszavonulhatok :) Persze tudjuk mi, hogy ez nem lesz így egész évben, de a hosszú távú cél az, hogy annyira megismerjék a helyet a városban, hogy egyre több és több vendég legyen. Ennek a célnak az elérése érdekében már a helyi újságban is jelent meg egész oldalas hirdetésük, úgyhogy reméljük ez egy lépés, hogy leendő feleségem komoly üzletasszonnyá váljon :)

 Magyarország

Apropó, Magyarországon jártunk, és persze megint nem jutott minden(ki)re idő. Ezúton is elnézést, ha valakinek nem szóltunk, és úgy gondolta, majd az ünnepek táján összefutunk otthon. Nem akartunk kib..... senkivel, de - többek között az esküvői ügyintézés és a karácsony előtti várt munkamennyiség miatt - idén Írországban karácsonyozunk, így aztán sajnos akivel még nem találkoztunk idén személyesen, azzal már nem is fogunk.

Autóvásárlás

Gondoltam külön posztot írok erről, de egyelőre sajnos nincs megfelelő mennyiségű alapanyag hozzá. Szóval több okból is úgy döntöttünk, autóra van szükségünk, és sajnos ez a folyamat hosszabb ideig tart, mint gondoltuk.

Írországban ugyanis a használt autók ára egészen baráti, 3000 euróért, azaz körülbelül 1.000.000 forintért egészen korrekt 10 év körüli autókat kapsz. A gond a biztosítással van: amennyiben semmilyen bónuszod nincsen - márpedig nekünk nincsen, Magyarországon nem volt szükségünk autóra -, úgy körülbelül ugyanezen az áron kötheted meg az első éves biztosításod. Persze vannak feltételek.

Először is, ez az ár egy kis autóra érvényes, ami maximum 1.4es motort jelent. Továbbá, ez csak úgynevezett "third party, fire and theft" típusú biztosítást takar, amelyben a másik autós kára, valamint a tűz- és lopáskár van benne, semmi más. Azaz ha totálkárosra töröd az autót saját hibádból, így jártál. Ha normális biztosítást akarsz kötni, dobj rá még egy ezrest. 

Először egy 1.6os VW-t gondoltunk beszerezni egy helyi honfitársunktól. Három helyről kértünk rá ajánlatot, 3500 és 4400 euró között mozogtak a biztosítási összegek, egy évre. Hülyék ezek. Szóval sajnos gyorsan lemondtunk az 1.6os autóról, na meg mi magunk is rájöttünk, hogy nem kell nekünk ekkora jármű elsőre.

Egyébként hogy mi áll a horror biztosítási árak hátterében: állítólag sokáig potom pénzért lehetett itt autót is venni, és biztosítást is venni, ezért sok volt a hamis kárbejelentés. Amikor elindultak felfelé az árak, akkor egyre többen kezdtek el biztosítás nélkül vezetni, és a biztosítók néhány éve kitalálták, hogy akkor majd ezt a többiek fizetik meg: azóta folyamatosan emel az összes biztosító, az ír "újoncok" meg szívják a fogukat.

Szóval javaslat: ha néhány éven belül tervezel idejönni, vegyél magadnak Magyarországon autót akkor is, ha nem is használod, és kösd meg rá a biztosítást. Amit Magyarországon kifizetsz pluszban, azt itt meg fogod spórolni, szimplán mert lesz pár év bónuszod. És hiába hiszed azt, hogy Írországban nem lesz szükséged autóra: de igen, lesz. Ha már itt tartunk, annak ellenére, hogy EU-n belül vagyunk, bizony az ír biztosítók nem annyira csípik a magyar jogsit, legalábbis erősen preferálják az írt. Állítólag több száz euró különbség is lehet az ajánlatokban, szóval karácsonyi ajándékkén épp a mai napon érkezett meg az ír jogsim. A magyartól pedig pedig könnyes búcsút kellett vennünk.

Az autóbeszerzés lassúságának oka még a fenti problémák mellett hatalmas szakértelmünk ebben a témában: próbálkozunk, de sajnos nem az igazi ez a folyamat. Ráadásul azért ez nem egy olyan döntés, amit egyik pillanatról a másikra hozol meg. Remélhetőleg azért legkésőbb jövő januárban már saját kisautónk bemutatásával jelentkezhetünk. Főleg, mert sajnos kétkerekű barátom (na, ezt a szókapcsolatot sem gondoltam, hogy valaha is le fogom írni ...) első kereke néhány napja valamilyen rejtélyes oknál fogva leeresztett, így átmenetileg használhatatlanná vált. 

Karácsonyi készülődés

Hát ezzel telnek napjaink, most viszont jön 10 nap szünet, hiszen jönnek az ünnepek. Térjünk is rá az ünnepi előkészületekre - konkrétan a karácsonyi vásárlásra húzzuk fel a posztnak ezen részét, és ebből kiindulva osztunk meg néhány magvas gondolatot.

Tele a város 

Azt mondják, Magyarországon advent ideje alatt tömve vannak a boltok. Ezzel a kijelentéssel az idei évig teljes mértékben egyetértettem, az elmúlt hetekben azonban kezdem átértékelni ennek igazságtartalmát. Azért szerencsére nem olyan rossz a helyzet, mint egy amerikai black friday videón, de itt Galway-ben szörnyen sok ember tud összegyűlni a városban. Mi szombaton és vasárnap délelőtt azért szerettünk közlekedni, mert 11 óráig konkrétan üres a város - hát ez erre az időszakra nem igaz, már reggel kilenckor dugók vannak a belvárosban.

Szóval megnyugtatnék mindenkit: nem csak Magyarországon jellemző az, hogy az emberek olyan mértéke bevásárlásba kezdenek advent idején, mintha közeledne a zombi-apokalipszis.

Egyébként akkora forgalom képes betámadni a belvárost, hogy ezekben a hetekben külön Park&Ride járatok közlekednek. Ezt körülbelül úgy kell elképzelni, mintha Szegeden az Auchan parkolója környékén lerakhatnád az autódat, és onnan egy 15 percenként közlekedő busz egy buszjegy áráért bevinne a belvárosba (és vissza is vinne persze), többnyire buszsávval rendelkező útvonalon keresztül. Szerintem ez egy kiváló kezdeményezés, sajnálatos módon azonban a helyiek nem nagyon élnek vele. Úgy tűnik, ők jobban szeretnek a dugóban álldogálni, mint felülni a buszra, ami kb. 15 perc alatt beviszi őket a belvárosba.

 Karácsonyi beszerzőtúra

Nekünk szerencsére az ajándékvásárlással idén sok időt nem kellett töltenünk: úgy döntöttünk, hogy az ír ipar egyik kisebb csodájával, egy elektromos ágymelegítővel lepjük meg magunkat az ünnep alkalmából. Ezt online megrendeltük, másnap pedig átvettük, így körülbelül egy óra befektetett munkával lerendeztük a karácsonyt. 

Először akkor találkoztunk ezzel az eszközzel, amikor Kerryben voltunk: AirBNB-s házigazdáinknak volt ilyen, és ott helyben el is döntöttük, hogy nekünk is kell egy. És még mielőtt valaki azt hinné, hogy az elektromos ágymelegítő csak a 60+-os korosztály hóbortja: az északabbra fekvő országokban ez egy teljesen sztenderd eleme a lakásoknak. Nagyon pöpec kis cucc amúgy, öt fokozaton tudod állítani a hőmérsékletét, és amellett, hogy kellemesen meleg ágyba fekhetsz be, még a fűtésszámlán is tudsz spórolni, ha akarsz. Tudnék még róla mesélni, de ez a poszt nem az elektromos ágymelegítőről, hanem a karácsonyi előkészületekről szó, úgyhogy térjünk is vissza a bevásárlásra.

Természetesen itt is megtalálhatók a karácsonyi vásárok, ahol szerencsére Magyarországgal ellentétben nem kapható például pamutzokni. Helyette van itt is forralt bor vagy puncs (5 euró egy pohár, akár kérsz bele +1 röviditalt, akár nem - kisebb rablásnak éreztem), valamint néhány kajálda is kitelepül, még kürtős kalácsos is van! Egyébként a vásár maga jóval kisebb, mint például a szegedi: igazából itt ha karácsonyi vásárba mész, akkor többnyire csak enni vagy inni akarsz, és nincs meg az a központi társadalmi szerepe, mint mondjuk egy magyarországi karácsonyi vásárnak (hogy érthető legyen mire gondolok, itt a helyiek körében ritkábban hangzik el a "kimegyünk a karácsonyi vásárba szétnézni?").

A helyi vásár egyik legfurább eleme a tavaly és idén is kitelepülő német sörsátor, amelynek köszönhetően a galwayi főtéren Oktoberfest-hangulatban készülhetsz a karácsonyra. Az idei nagy dobás viszont az óriáskerék volt, amelyet fogtak, és beraktak a főtér szélére, közvetlenül a buszmegállók mellé. Feldíszítették jó sok izzóval, úgyhogy igazán jól néz ki. 

Aki esetleg képeket szeretne nézegetni, ezt a cikket tudom ajánlani hozzá, szerintem érdemes végigfutni.

Na de, most már tényleg beszéljünk a bevásárlásról, konkrétan kezdjük az ételekkel, ez az egyszerűbb. A héten a boltok tele vannak pulykával és libával, mindenki viszi, mint a cukrot. Idén nálunk is előbbi lesz a karácsonyi menü alapja. Oké, nem egy töltött káposzta, de itt ez legalább olyan autentikus. 

És hogy a töltött pulyka / liba mellett mi kerül még általában egy ír karácsonyi ebédnél / vacsoránál az asztalra? Előételnek általában valami tengeri herkentyűt vagy gyümölcsöt esznek. A főétel a már említett szárnyas, ami mellé a jól bevált sonka + tört krumpli páros dukál, áfonyaszósszal és zöldségekkel. Utóbbiból karácsonykor a legkedveltebb a kelbimbó, vagy a brokkoli (nahát ezeket tényleg egye az, akinek két anyja van ...)

Desszeretnek jöhet a karácsonyi "puding", aminek semmi köze nincs az általunk ismert pudinghoz (lásd a linken), vagy a "mince pie", amit hirtelen le sem tudok fordítani magyarra, inkább lopok egy képet ide a Wikipediáról.

Ezek nagy részét valószínűleg mi is ki fogjuk próbálni idén, bár a kelbimbó tiltólistán van, már az ajtón sem fog tudni bejönni :)

Ha már kajavásárlás, még a lengyel boltba is el kellett ugranunk: ők aztán nem vitték túlzásba a karácsonyi készülődést, teljesen ugyanazok a cuccok kaphatók náluk, mint általában. Az viszont ismét kiderült, hogy ők tényleg a helyi lengyel közösségre építenek: konkrétan három darab végtelenül kedves, ám az angol nyelv terén erős kihívásokkal küszködő fiatal lengyel eladót kellett megkérdezném, hogy hogyan vannak nyitva karácsonykor, mire a harmadik el tudta mondani.

Ezt csak azért jegyeztem meg, mert egyrészt mókás, amikor egy lengyel és egy magyar Írországban próbálja elactivityzni egymásnak a "karácsony" és a "nyitva tartás" szavakat, másrészt meg ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy vajon az ilyen boltok működnének-e egy magyar közösséggel? Az, hogy nem létezik ilyen bolt (illetve létezett, csak bezárt évekkel ezelőtt), nagyjából meg is válaszolja a kérdést sajnos.

Szóval kajánk lesz, de még a lakást fel kell díszíteni (valójában időrendben ez következett előbb). A karácsonyi mütyürvásárlás itt is nemzeti sportnak minősül. Már november közepétől tele vannak a boltok a különböző karácsonyi cuccokkal: én speciel imádom ezeket. Ilyenkor újra visszaváltok gyerekmódba, és engem órákig el lehet szórakoztatni a világító üvegkalitkában éneklő télapóval, melynek fejére hópelyhekként hullanak a hungarocell-darabkák.

Tavaly még korlátokat szabtunk ilyen jellegű vásárlásainknak, idén azonban sikerült egy ablakdíszt, és két egyéb haszontalan, ám annál színesebb és jópofább nagyobb méretű karácsonyi díszt is beszerezni. Ezen a téren furák amúgy ezek az írek. November közepén pofátlanul túlárazva kirakják az összes terméket, amikre a gazdagok (és a türelmetlenek) általában azonnal le is csapnak. Szerencsére azért ezekből a termékekből bőven van elég, és a karácsony előtti utolsó egy-két héten már egészen normális áron be lehet szerezni őket. Hogy csak egy példát említsek, egy házikót, amin 8-10 mini led-lámpa és egy forgó karácsonyfa van, az eredeti 60 eurós áráról a múlt hét végén 18 euróra értékeltek le. Ez már nekünk is megfelelő összeg volt, így gyorsan be is zsákoltunk egyet.

Ahogy a tavalyi posztban már említettük, az írek a karácsonyfát már december elején felállítjuk, így mi erősen le voltunk ezzel maradva. Ám múlt hét végén mi is behoztuk a lemaradást. Otthonról kihozott műfenyőnket előszedtük a dobozból (igazi autentikus karácsonyi mozdulat ez), és feldíszítettük. Gondolkodunk egyébként egy nagyobb fának a beszerzésében, ám rá kellett jönnünk, hogy akkor a karácsonyfadísz-állományunkat is jelentősen bővíteni kell. Majd máskor.

Persze a karácsony nem csak egy fenyőfából áll, úgyhogy a lépcsőtől kezdve a kandalló feletti polcon át az utcafrontra néző ablakokig minden fel van díszítve. Szóval összegezve: nálunk már áll a karácsonyfa, villognak a karácsonyi fények, a kaja bekészítve. Így azért már sokkal jobban ki lehet bírni egy Magyarországtól 2000 kilométerre töltött ünnepet. Kíváncsiak leszünk, milyen lesz.

Ezúton ragadnánk meg az alkalmat, hogy békés karácsony kívánjunk minden kedves olvasónak, és boldog új évet 2017-re! Jövőre folytatjuk!