Állásbörze Írországban

Tegnap job expo-n jártunk, gondoltam azon melegében gyorsan írok is egy rövid posztot róla. Fogjátok fel amolyan időkitöltőnek a "rendes" posztok között, és reméljük azért találtok benne egy-két érdekességet is, ami miatt megéri rászánni azt az 5 percet az elolvasására. A végére tettem egy kis extrát megint azoknak, akiket nem érdekel az állásbörze.

Mi van, munkát keresel?

Köszönöm kérdésed, nem. A sztori az, hogy a csajok (a kozmetikás brancs :)) kitalálták, hogy megnéznék, milyen egyéb lehetőségek vannak még a környéken. Végül úgy alakult, hogy mindenki visszamondta különböző okokból. Viszont mivel feleségemnek már megvolt a jegye, úgy döntöttem, elkísérem - ha mást nem, hát lesz belőle egy blogposzt ...

Így aztán több párhuzamos céllal indultunk el: egyrészt egy ismerős CV-jét akartuk leadni pár standnál, másrészt szét akartunk nézni és a blogposzthoz akartunk megfelelő alapanyagot szerezni :) Úgyhogy a kb. 35 standból 10-nél is szóba elegyedtünk emberekkel, Persze magunk között vagyunk, legalább itt ne hazudjunk: ha szembejött volna az álommeló, nem ugrottunk volna el előle.

A rendezvényre egyébként előre kellett regisztrálni, amiért cserébe kaptál egy ingyenes jegyet. Mivel nagy tömegre számítottak, így akarták megoldani, hogy ne lehessenek benn túl sokan egyszerre. Nem sikerült.

Itt szólnék néhány szót a helyszínről: az egyik belvárosi hotelben került sor az eseményre. Úgy tűnik, az angolszász országokban ez nagy divat, az ilyen helyek sok rendezvénynek adnak otthon. Hogy két példát hozzak: a céges karácsonyi partik nekünk eddig mindkét évben hotelben voltak, másrészt amikor még volt szerencsém egy walesi hotelben "csövezni" 3 hetet, akkor láttuk, hogy ott minden péntek és szombat bulinap, nem csak a hotel vendégeinek. Szóval ez itt teljesen általános, és szerintem ötletes is - a holtidőben (azaz abban a rövid 4-6 hónapos télben) is fellendíti a forgalmat. Na meg mégsem vihetsz egy pubba egy ilyen rendezvényt.

És mit láttatok?

El kell keserítsek mindenkit: a job expo itt ugyanolyan, mint Magyarországon. Sok-sok ember, akik mind állást keresnek (+ mi), és valamivel kevesebb ember, akik állást kínálnak. A legnagyobb különbség, hogy itt egy ilyen rendezvény nem 8-17 között tart. Szombaton 8-kor még mindenki alszik, 5-kor meg már iszik. Úgyhogy a rendezvény 11-kor kezdődött, és 16.00-kor már zárt is. Nem viszik túlzásba.

Szóval standok kipakolva, rengeteg repicucc (onnan tudtuk, hogy közelítünk, hogy körülöttünk mindenki a főtámogató gyönyörű narancssárga táskájával szaladgált), öltönyös emberek a pultok mögött - velük szemben meg a nép. Összesen körülbelül 35 cég standja volt kinn, plusz egész nap mentek előadások, amelyekben a kiállítók mutatták be magukat.

Ahogy mondtam, jó sok ember volt, ezért a szűkebb helyeken bizony némi türelemre - vagy rosszabb esetben egymás taposására - volt szükség, hogy eljuss a célállomásra. Csodálom a kitartását azoknak, akik egész nap ott állnak, és mosolyognak. Itt merült fel bennem: minek az ingyenes előregisztráció, ha utána nem szűrik a bent lévő emberek mennyiségét?

A beszélgetés egyébként kb. úgy zajlott, mint otthon: megkérdezték miben segíthetnek, te feltettél egy kérdést, amire legjobb tudásuk szerint válaszoltak, majd a végén jó eséllyel a kezedbe nyomtak egy brossúrát, amin kiemelték a weblapjukat, ahol további információkat szerezhetsz.

Itt álljunk is meg egy pillanatra. Nekem szerény véleményem az, hogy az ilyen rendezvények hamvában holt ötletek: manapság már a többség vagy a LinkedIn-en keres állást, vagy fejvadászok keresik meg őket, vagy vállalkoznak. Én nem tudom, hány ember találja meg álmai munkahelyét egy ilyen helyen, de meglepődnék, ha nagy lenne a számuk.

De még ha azzal a céllal is mész oda, hogy munkát találj: miért az minden beszélgetés vége, hogy itt a honlapunk, ott találsz több információt, vagy tudsz jelentkezni álláshirdetésekre? Ne vicceljünk már - hát pont azért jövök el az expora, hogy több információt találjak, vagy jelentkezzek hozzátok! Ti meg a honlapra irányítotok? Na mindegy, hülye vagyok én a marketinghez. Ellensúlyként azért több helyen lehetett CV-t is leadni.

Megjegyzés: A b) opció az, hogy a "honlapon találsz bővebb információt" a lerázós duma, ha hülye kérdést tettél fel. Lehet, hogy ennek van inkább realitása :)

Ami még érdekes volt, hogy a legtöbb cég nem csak helyi munkaerőt toborzott, hanem ha olyan meló iránt érdeklődtél, amit a cég csinál, csak épp egy másik országban / megyében látnak el, simán megkérdezték, hogy érdekel-e - és ha igen, felvették az adataidat. Hogy aztán a "majd keresünk"-ből lesz-e valami, az már egy másik kérdés.

 

Ezek után nézzük, kik voltak jelen? Természetesen fejvadász cégek (többek között az is, aki engem "kijuttatott" ide), ahol az egyik standnál sikerült egy román lánnyal beszélgetni. Nagyon megörült, amikor meglátta a magyar nevet a CV-n. Mellékesen: a román-magyar ellentétből mi itt lassan 1.5 év alatt semmit nem tapasztaltunk. Lehet, hogy tényleg csak a politikusaink szítják a feszkót? Na de erről majd máskor ...

Meglepően sok volt az orvosi alkalmazásokkal, technológiákkal foglalkozó "medical" cég - úgy tűnik ez az iparág most nagyon fut errefelé. Ők egyébként nagy számban keresnek mérnököket is, de abba már nem akartam belemenni, miért - annyira nem érdekelt a dolog.

És természetesen IT-cégek. mivel az olvasók közül lesznek olyanok, akit ez a rész érdekel, megosztok 4 ismertebb nevet:

  • LotusWorks - akik pont pár napja találtak meg a LinkedIn-en egy "jó kis" PLC-programozói és tesztelői állással. Persze nem érdekelt a dolog, de legalább volt egy jó kiindulópont a kötelező "How are you?" után.
  • MathWorks - ők a MATLAB és a Simula készítői, előbbi szegedi programozó matematikusoknak ismerős lehet. Nekik egy nagy lapon kinn volt a Galwayen kívüli szabad pozíciók listája is - kb. 10 ország volt felsorolva a listában Finnországtól Anglián át a spanyolokig.
  • SiteMinder - ha már ott voltam, ők kimondottak érdekeltek, mivel nemrég nyitottak Galwayban. Sajnos azonban ők csak sales pozíciókba keresnek most itt embereket, talán néhány hónap múlva lesz már programozós csapatuk is. Végül itt leadtuk az ismerős CV-jét, aki pont sales melót keres. Ez is megerősített minket abban, hogy az IT-cégek itt nem feltétlenül csak IT-sokat keresnek, viszont más, nem elsősorban IT-ban utazó cégek is simán keresnek mérnököket, esetleg programozókat is.
  • Smartbear - ők meg még jobban érdekeltek, mivel ők többek között tesztelői alkalmazásokat is fejlesztenek. Kiderült, hogy ők elsősorban fejlesztőket keresnek, de mondták, hogy ha már van 8 év tapasztalatom szoftverek tesztelésében, írjak már nekik. Ugyanis volna nekik pre-sales melójuk, ami elmondásuk szerint egy informatikusokat és ügyfeleket összekötő meló. Szerintem ezt jobb helyen "business analyst"-nak hívják, de majd meglátjuk - egy érdeklődő e-mailbe még senki nem halt bele.

Hát ennyi. Aki valami nagy csattanóra számított a végén, el kell keserítsem, semmi ilyesmiről nem volt szó. Elmentünk, megnéztük, majd hazajöttünk.

Ha munkát keresnék ...

De ha már állásbörzéről, meg ilyesmiről írok, leírom, hogy mi a helyzet itt a LinkedIn-nel és a fejvadászokkal - egyben szóba kerül az is, gondolkodunk-e költözésben.

Amióta a profilomon be van állítva az ír elérhetőségem, és az ír munkám részletei rendesen ki vannak töltve, azóta átlagosan hetente 2-3 levél érkezik a LinkedIn postafiókomba. Sajnos ezek között van néhány, amelyik random módon próbálkozik.

Az informatikusoknak itt egy érdekesség: van, aki ha meglátja a profilodban az "automation" szót, akkor már minden szart megpróbál rád sózni. A kedvencem az volt, aki az alábbi követelményekkel írt nekem. Process automation engineer with knowledge: Kostal, Electro-Pneumatic principles, PLC programming, AutoCad, CE mark certification. Esélytelen. Mondjuk aki egy ilyet kiküld, az egyébként is alkalmatlan arra a munkára, amit megpróbál elvégezni.

A maradékból sajnos 80%+ dublini ajánlat, de jött már - elenyésző mennyiségben - limericki vagy corki is. Jelenleg azonban az a hallgatólagos megállapodás itthon, hogy nem költözünk, hiszen jó helyen vagyunk. A galwayi ajánlatokból eddig csak néhány futott be, azok között is volt komolytalan (PLC programozás, vagy a jelenlegi fizetésemnél szignifikánsan kevesebb): ami érdekelt volna, az meg sajnos 30 km-re volt innen. A napi 2 x 45 perc ingázást nem vállalom be, na meg ingázzon az ír dugóban az, akinek muszáj. Nekem nem muszáj.

Próbálkoznak még magyar fejvadászok is, de azon, hogy ezen egyáltalán elgondolkodjak, ahhoz valami nagyon különleges ajánlat kellene. Olyan pedig nincs.

Összegezve: az itteni lehetőségek abban hasonlítanak nagyban a magyarországira, hogy van a főváros, ami az ajánlatok 80%-át adja. A kisebb városokban jóval ritkábban adódnak lehetőségek. Abban is hasonlít, hogy a recruiterek itt sem feltétlenül okosabbak, sokan eléggé "vakon mennek", fogalmuk sincs arról a szakmáról, ahova embereket keresnek. Abban viszont különbözik, hogy sokkal többféle lehetőség van (legalábbis én ezt látom a beérkező levelek sokszínűségéből): egyébként is tapasztalom, hogy itt sokkal kevésbé divat, hogy egész életedben ugyanazt csinálom. Ha az egyetem után szoftverfejlesztőként kezdesz, nem feltétlenül számít bűnnek, ha 10 év múlva az IT-n belül valami mást, vagy urambocsá teljesen mást csinálsz.

Úgyhogy így állunk jelenleg - úgy gondolom, mindketten jó helyen vagyunk, szeretjük, amit csinálunk, és el is fogadtak minket a kollégáink. Itt sincs kolbászból a kerítés, itt sem mindig mosolygósak és vidámak a napok, van amikor mérgesen és fáradtan érsz haza - de nem gondolkodunk azon, hogy jelentős váltás következzen az életünkben. Persze ha 3 hónap múlva új melóról számolok be, ne lepődjetek meg: az IT-ban szerintem bármikor jöhet egy "visszautasíthatatlan" ajánlat. Ha megtalál, nem fogok elugrani előle, ahogy már írtam fentebb - de hogy jelenleg nem keresem, az is biztos

Címkék: munka