Az előző rész tartalmából: miért dönt úgy egy pár, amelynek egy tagja még úszni sem tud, hogy hajótúrára mennek? Hogyan ne töltsd ki az ESTA-t, ha az USA társult államába akarsz utazni? Egyáltalán hova is utazunk?

Többek között ezekre a kérdésekre is választ kaphatsz, ha elolvasod az első részt, amelyet ott hagytunk abba, hogy ha minden jól megy, beléphetünk majd az USA területére. Ezek után pedig elkezdtük a lényegi részek tervezését: repülőút, hajótúra, szórakozási lehetőségek a szigeteken, stb.

A hajó

Amikor már tényleg eldőlt, hogy megyünk (értsd: kifizettük a teljes összeget), elkezdtük megtervezni magát a hajóutat. Ezt a hajót nem úgy kell elképzelni, mint egy kis motorcsónakot: 90.000 tonnányi tömör gyönyör, egy 13 emeletnyi böhöm nagy állat, amelynek a teljes hossza majdnem 300 méter! Egy út során legfeljebb 2,139 utast tud szállítani, akiket 869 főnyi legénység szolgál ki. Ja, ez egyébként a társaság egyik legkisebb hajója.

Mi a "csóró" szobát választottuk, sem ablak, sem erkély, csak egy 13 négyzetméteres kabin, saját fürdőszobával. Azt javasolták, hogy ha limitált a keret (miből is gondolták ...), akkor ezen sokat lehet spórolni. Ez valóban így van, körülbelül 500 euróval lett volna drágább egy erkélyes kabin. Azért is mertük ezt választani, mert állítólag tényleg csak aludni jársz oda: annyi minden van ugyanis a hajón, hogy egy hétig simán el tudod foglalni magad.

A teljesség igénye nélkül: saját moziterem, színházterem, minden este valamilyen énekes-táncos produkció, stand-up, stb. Kosárlabdapálya, teniszpálya, falmászási lehetőség, konditerem, gyerekmegőrző, a hajó saját napilapja. Saját kaszinó, természetesen számolatlan medence, és kismillió étterem. És még folytathatnám.

Az utazás árában az alap kajáldák kínálata ingyenes, az italokból pedig néhány alap szintén (narancslé, limonádé, tea). Szénsavas lötyikért, sörért külön kell fizetni. Vehettünk volna italcsomagot, akciósan 200 dollár / fő a hét napra - úgyhogy köszönjük, nem kértük. Ha minden nap, fejenként 30 dollárt költünk el italra (ami körülbelül 3 koktél, vagy 6 sör, vagy ugyanennyi kis dobozos szénsavas üdítő - aki pedig ismer minket, az tudja, hogy ez bőven több annál, mint amit mi megiszunk), akkor éri meg csak. Mi szerintem először beérjük az ingyenes cuccokkal.

Ja igen, ha már a hajóról beszélünk: minden egyes fizetésnél az árhoz +18% borravalót felszámolnak - nekünk ez is benne van az árban, hiszen mi az alap díjjal együtt kifizettük az összes borravalót is. Ennek ellenére az utolsó napon állítólag kapni fogunk egy borítékot, amit "saját belátásunk szerint" kibélelhetünk némi amerikai dollárral, és ők ezt majd szétosztják az illetékesek között. 

Egyébként hogy a borravalót itt mennyire komolyan veszik: a cég, amellyel utazunk, összerakott egy "ajánlott" napi juttatási csomagot az utasoknak. Ha lakosztályban utazol, páronként napi 15 dollár jár a takarítónak - egyszerűb kabinban ez csak 10 dollár. A pincérnek páronként 7.50, a kisegítő pincérnek 4.30, a főpincérnek 3.00 dollár. Naponta. Aham ...

Mint kiderült azóta, a kabinunk a hajó legaljában lesz, a 2. szinten. Ennek elsőre csak előnyeit láttuk: itt van a legkevesebb szoba (értsd: csend éjszakánként), megfelelően távol van minden hangos eseménytől (színház, kaszinó), és a kiszállás ezen a szinten van, tehát minden szigetet az elsők között hódíthatunk meg. Aztán biztos lesz ennek böjtje is, eddig két dolgot olvastam itt-ott. Egyrészt, állítólag a legénység egy részét is az alsóbb szinteken szállásolják el, azok meg eléggé szeretnek bulizni éjszakánként. Másrészt, minél lentebb vagy, annál közelebb vagy a hajó motorjához, amit majd jobban lehet érezni. Majd meglátjuk - azt mondják, még mindig jobb, mint ha mondjuk a kaszinó alatt van a szobád.

Viszont a fent felsorolt dolgokkal kb. ki is fújt minden, ami ingyenes. Hogy megtudjuk, mire költhetünk még, beregisztráltunk a honlapon, ahol nyomon tudjuk követni az útitervet, és természetesen további extrákkal turbózhatjuk fel az utazásunkat. Ezek nem túl olcsó dolgok: internet 12.5 dollár / nap, egy eszközre (van egy olyan érzésem, hogy nem sok blogposztot fogunk írni a hajóról), a különleges éttermekben való vacsora 35 dollár / fő / este (jó lesz az a sztenderd menü. Állítólag abban is 3 leves, 4 főétel, 3 desszert közül választhatsz), egy masszás 90 dollár körüli összeget kóstál. De kérhetnék pezsgőt és rózsaszirmot is a szobába érkezéskor, potom 70 dollárért. Az italcsomagról pedig már szóltunk.

Ja, ha már kajálás: van egy fő étterem, ahol pincéres kiszolgálás van. Itt pedig bizony dress code van a vacsorához. A 7 estéből 3 casual (Farmer, póló OK. Viszont rövidnadrág és flip-flop még ekkor is tilos!), 2 smart casual (Állítólag én ilyenben járok dolgozni: ha ez igaz, akkor kapucnis pulcsi, túracipő lesz ez nyilván. Valójában egy inget várnak el ilyenkor), 2 pedig formal (hosszú ujjú ing + szövetnadrág). A biztonság kedvéért 4 inget beraktam, de utóbbi estéken valószínűleg inkább a rengeteg alternatív kajálda egyikét fogjuk választani, amelyek többségében ugyan önkiszolgálás van. Reggelihez, ebédhez azt veszel fel, amit akarsz, de az asszonyverő például ekkor is tiltott.

Állítólag az "önkiszolgáló", itt szimplán csak Café-nak hívott helyek is amúgy ugyanolyan jók, ott is igazi terülj-terülj asztalkám van. Kivéve, ha minden nap homárral akarod csillapítani az éhséged, és mellé 80 dolláros bort inni.

Apropó, alkohol: minden kabin utasai legfeljebb 2 üveg bort vihetnek fel a hajóra, amit az út folyamán meg is ihatnak a kabinban. Akár az étterembe is behiveted, de akkor corkage fee-t számolnak fel, ami gyakorlatilag a magyar dugódíjnak felel meg. Ennyit fizetsz tehát azért, hogy az otthoni borod kinyissák. "Potom" 30 dollár / üveg. Szinte ajándék.

Amit az egyes szigeteken vásárolsz alkoholt, azt a hajóra felviheted ugyan, de rögtön elveszik, és majd az utolsó napon kapod vissza. 

Összegezve, ez egy iszonyatos nagy biznisz, és elég komolyan is csinálják. A társaságnak saját blogja van, ahol folyamatosan közzétesznek mindenféle információt, utazási tippeket adnak, leírják, hogy mit csinálhatsz a gyerekkel a hajón, mit is jelent a korlátlan italfogyasztás csomag, stb. Az utóbbi hónapokban például folyamatosan posztoltak a hurrikán utáni újjáépítésekről is.

Ezen kívül, az egyes kabintípusokra és hajókra külön értékelő felület van a weboldalukon: mi gyorsan át is futottuk a sajátunkat, és hát találkoztunk egy-két igazi first world problem-mel (aki nem ismerné a kifejezést: ezek olyan problémák, amelyek a gazdag országok lakóit érintik, és valószínűleg egy-két szegényebb országból származó személy kontextusba sem tudná helyezni ezeket a dolgokat).

A kedvencem az az úriember volt, aki felháborodásának adott hangot, mert a rákkoktél soha nem volt elég hideg, mivel nem rakták jégre, és a homárfarok (lobster tail) is elfogyott a 7 napos út közepénél. De volt, aki arra panaszkodott, hogy túl gyakran takarították a szobáját. Valóban, szerintem is felháborító dolgok ezek.

Jó, mondjuk ismerjük be, ha már kiadok egy jelentékeny összeget erre az egészre, akkor ha én homárfarkat akarok enni, akkor igenis legyen bekészítve.

Oké, fontos a hajó - de mikor is lesz időnk mindezt élvezni? Hiszen elvileg minden nap kikötünk valahol. Ez így van, az egyes "megállókban" általában reggel 8 körül köt ki a hajónk, és szinte minden nap 17 óráig marad ott, utána kihajózik. Szóval a reggeleket, estéket mindenképp a hajón töltjük, valamint az 5 sziget meglátogatása után az utolsó 24 órában még lesz lehetőségünk kényeztetni magunkat. 1.5 napba telik ugyanis visszaérni San Juan-ba. 

A szigetek

Ha már a szigetek, beszéljünk a kirándulásokról: kiraknak a szigeten, és mehetsz, amerre akarsz - de nem ajánlják. És hogy miért? Hát mert úgy kevesebb pénzt tudnak beszedni tőled.

Minden szigeten van ugyanis rengeteg szervezett kirándulás, amelyeken baráti áron (legalábbis az ő elképzelésük szerint) vehetsz részt. A szervezett kirándulás további nagy előnye elmondásuk szerint, hogy a hajó mindenképpen megvárja, hogy a kirándulók visszaérjenek - míg ha magadtól mész, akkor X időpontra vissza kell érned, különben nem csak a hajó hagy ott, de úgy éred utól, ahogy akarod, természetesen saját költségeden.

Ennek ellenére mi azt a javaslatot kaptuk az utazási irodákban, hogy a legtöbb helyen olcsóbban kijövünk, ha mi magunk oldjuk meg a kirándulásunkat. Szóval az elmúlt hetekben / hónapokban konkrétan legalább öt körben átnéztük a kínálatot, minden egyes helyszínhez kigyűjtöttük a szervezett túrák legjobbjait, megnéztük, hogy van-e megfelelő alternatív megoldás, majd ezek után döntünk, és rendelünk.

Csak példaként: egy strand meglátogatása körülbelül 10 dollár taxival egy irányba kettőnknek, míg a hajótársasággal foglalva 30 euró (kb. 37 dollár) fejenként. Jó, ebben időnként benne van 1 welcome drink, vagy egy ingyenes szék a parton, de a differenciát jelentő 54 dollárból szerintünk már mindkettő belefér. Plusz még egy lightos ebéd.

A legtöbb szigetnek saját tömegközlekedése van, illetve a kikötőből kifelé nem telik el úgy 2 másodperc, hogy valaki ne akarja rád sózni a sziget szerinte legjobb túráját, csak neked, csak most ... szóval taxit sem olyan lehetetlen fogni, így azért tényleg elgondolkodtató a saját szervezésű túra.

Most egyelőre úgy néz ki, legalább 2 helyen befizetünk egy egész napos szigettúrára, a többi helyen pedig még meglátjuk.

Egy kis ízelítő, hogy miket is lehet kipróbálni - tényleg a teljesség igénye nélkül, a különlegesebbeket kiválogatva:

• kétéltű kismotorral víz alá merülés
• helikopteres vulkánnézés (jó, ez mondjuk a legdrágább a teljes kínálatban, 350 euró/fő)
• úszás delfinekkel, rájákkal, oroszlánfókákkal
• karibi party boat 
• hegymászós vulkántúra
• tengeralattjárós utazás
• vonatos szigettúra egy régi cukornád-begyűjtő vonaton
• drókötélpályás szigetnézés

És mindezek mellett persze kajakozás, búvárkodás, katamaránon utazás, bevásárlótúrák, strandtúrák és szigettúrák minden mennyiségben. Az egyik helyszínen meglátogatható a National Geographic által a világ TOP10-ébe választott strand is - ő lenne az. 

Úgyhogy egyelőre a bőség zavarával küszködünk. Bár el kell ismerni, úszástudásom hiánya azért korlátoz, de szerintem nagy duzzogva fogunk tudni választani mindenhol valami szépet.

De még mielőtt felülnénk az óceánjáróra ...

Előtte még eltöltünk 3 napot Puerto Rico-ban. Eleinte nem gondolkodtunk hotel + hajó kombóban, de végül így jött ki a legjobban. E mellett úgy számolunk, hogy a hajótúra azért elég intenzív lesz, úgyhogy előtte a 3 nap épp jó lesz lazulni + átállni az amerikai időzónára. Sajnos a magyarországi országgyűlési választásokon így nem tudunk részt venni, de valamit valamiért. Addig is bízunk benne, hogy sok-sok ismerős elmegy szavazni, és magává teszi a "taktikai szavazás" szakkifejezést. Sok sikert!

Szóval 3 éjszakát egy, a San Juan óvárosában fekvő hotelban töltünk. A hotel konkrétan lent van a kikötőben, az óceánjárók dokkjával szemben. Ha szerencséd van, és erkélyes szobát kapsz, simán előfordulhat, hogy reggelre egy óceánjáró parkolt be az ablakod elé.

Forrás

Mivel a 0. nap éjfél körül érkezünk meg, ezért valószínűleg csak egy kiadós alvás lesz a program. A következő 2 napban szeretnénk felfedezni az óvárost + egy strandolós napot tartani a város modern részében. A harmadik napon pedig már indul a hajó, amire már 11-től fel lehet szállni, és az este 8-as kihajózásig ismerkedni, felavatni a medencéket, vagy csak egy jót kajálni.

Szóval valójában két napunk van, amelyen belül még szívesen meglátogatnánk az USA egyetlen trópusi esőerdőjét, az El Yunque-t is, de állítólag a tavalyi hurrikán elég komoly károkat tett benne, úgyhogy még mindig csak egy nagyon rövid szakasza van nyitva.

És végül, de nem utolsó sorban, nagyon érdekelne minket az öböl, amelyben éjszakánként világítanak a vízben tanyázó egysejtűek. Hogy miért, arról ez a Wikipedia oldal mesél bővebben: "Ezek az egysejtűek akkor világítanak, ha mechanikai stressz éri őket, és nagyon kis nyomásváltozásokra is reagálnak. A Karib-tengeren, Puerto Rico közelében egyes öblökben igen nagy számban fordulnak elő. Itt a vizet ért legkisebb zavar is kiváltja a világító reakciót, ami a csónakok közelében vagy akár az úszó ember által megkevert vízben megdöbbentő fényeffektusokat eredményez."

Ez sajnos egy kicsit messze van tőlünk, majd meglátjuk, sort tudunk-e keríteni rá.

És persze el ne felejtsük, hogy geoládákat is fogunk gyűjteni ... a hoteltől az egyik irányban 240 méterre, a másik irányban 400 méterre van egy-egy láda. Nem fogunk unatkozni :)

És a piszkos anyagiak

Zárásként beszéljünk arról: mégis, ki teheti meg, hogy ilyen túrára menjen? Hát, ez bizony nem a kelet-európai piacra van rászabva, azt már most látjuk. Nyugat-Európából azért már többen utazgatnak, de ott is sokan inkább a kontinensen maradó hajóutakat veszik igénybe. Az viszont biztos, hogy egy karib-tengeri túra az amerikaiaknak egy ugyanolyan kirándulás, mint egy európainak egy kontinensen belüli túra.

Felülnek a repülőre, pár óra alatt ott vannak a kiindulási helyen (ez többnyire Miami, Texas, vagy a nyugati partvidék valamelyik városa, ha épp Alaszkába vágynak), és utána napfény, strandolás, relax. Amikor valaki leírta, hogy "ez volt az ötödik hajótúrám, de ez volt a legrosszabb", akkor majdnem megsajnáltam.

A minimális költség a repülőjegy + a hajózás díja, de rengeteg olyan apróság van, amely még tovább dobja a díjat: különleges éttermek, alkoholos italok, kaszinó, biztosítás, kirándulások, borravalók, stb. Ezeket persze ki lehet kerülni ilyen-olyan módon, de ehhez nem árt ügyesnek (és elsősorban megfelelően önmegtartóztatónak) lenni. Itt ugyanis tényleg minden arról szól, hogy menj, és költsd a pénzt. Egyébként az egész hajó készpénzmentes, ezzel is elősegítve, hogy minél többet költs (nem véletlenül mutatják ki kutatások, hogy a hitelkártyával kifizetett összeg midig kevéssé fáj). Kapsz egy accountot az út elején, aminek állapotát majd a szobádon lévő TV képernyőjén tudsz követni, és a végén mindenért egyben fizetni.

Hát ezekre számíthatunk. Mi már türelmetlenül várjuk - reméljük ez a kis ízelítő senkit nem untatott el nagyon. Holnap hajnalban indulunk, szóval több "nászút előtt" poszt már nem lesz. Viszont amikor hazajöttünk, igyekszünk részletesen beszámolni mindenféle élményeinkről.

Persze rákérdezhetnénk, hogy mi köze is van ennek Írországhoz? Valójában semmi, de mivel ez a mi privát blogunk, ezért ezt is megírjuk :) Vagy talán egy dolog mégis ... Írország tette lehetővé, hogy ezt megtegyük. Magyar fizetésből erre nagyon hosszú évekig kellett volna spórolnunk, abból pedig valószínűleg valami másra költöttünk volna inkább.