Nászútra készülünk. Tavaly az esküvő utáni egyéb bokros teendőink miatt már nem volt erre lehetőségünk, viszont idén úgy döntöttünk, ez lesz az év fő eseménye. Valami egzotikusra vágytunk, szeretnénk tényleg emlékezetessé tenni az utat.

Így aztán lefoglaltuk az utat, és belevágtunk a tervezésbe. Az előkészületek (legalább) két posztban lesznek összefoglalva, ez a poszt a körülbelül a mai napig tartó időszakot öleli fel. Mostanában úgyis túl sokszor vádoltak meg azzal, hogy nem tervezek eléggé előre ... itt volt hát az ideje :) A nászútig ugyanis még körülbelül 2.5 hónap van hátra. 

Szóval ha esetleg valaki megkérdezné, miért nem halad az "Írország Vs Magyarország - Árak és megélhetés" posztunk ... hát azért, mert Tibi folyamatosan karib-tengeri szigetekről + óceánjáró hajókról készült képeket nézeget, és közben a leesett állát szedegeti össze.

Mivel a hajózás mindkettőnk életvitelétől megfelelően távol áll, úgy gondoltuk, egy hajótúra pont megfelelő lehet nászútnak. Gondolkodtunk egy Nyugat-Európa + Észak-Afrika kombóban, de ilyen nem igazán volt - illetve ami volt, az nem volt semmivel sem olcsóbb a végül kiválasztott ajánlatunknál, és/vagy Észak-Afrika helyett Tenerife környékén áll meg, ahová bármikor visszamennénk, de inkább egy hétre, és nem néhány órára. Nekem titkos vágyaim között szerepelt még egy északi hajózás, a sarki fény megnézésével, de Marietta jelezte, hogy ez esetben nyilván külön nászútra megyünk, merthogy ő tűző napsütést, égszínkék vizet, National Geographic-strandokat, flip-flop papucsot, ötven faktoros naptejet, és lebarnulást akar. 

Így végül a Karib-tenger mellett döntöttünk. - úgy gondoltuk, most vagyunk életünkben először, és valószínűleg utoljára olyan helyzetben, hogy egy ilyen nyaralást megengedhessünk magunknak.

Persze egy ilyen utazást magadtól azért kockázatos lenne összerakni (megpróbáltam én, de körülbelül az 5. percben elakadtam), így irány a galwayi utazási irodák egyike, tanácsadásért.

Valójában két utazási irodában is jártunk, de míg az egyikben egy végtelenül kedves, mindent elmagyarázó hölgy jött velünk szembe, addig a másikban egy tipikus, "Na, ti meg mit kerestek itt ..."-típusú, elég magas lovon ülő nőszeméllyel kellett volna szót érteni. Ez el is döntötte a kérdést, hogy melyik cégnél hagyjuk ott kemény munkával megkeresett eurójainkat.

Az első találkozás után kaptunk egy prospektust, amely 113 oldalon mutatja be a társaság által vitt hajótúrákat - szerencsére a Karib-tenger ebből csak körülbelül 15-öt tett ki. Túlságosan sokáig nem gondolkodtunk - illetve a francokat nem, egy hétvégét ültem az útitervek felett, mire megszültem a szűkített listát! És még csak ekkor ültünk neki közösen ... hogy végül aztán kiválasszunk egy olyan megoldást, ami a hajótúrát összeköti 3 nap hotellel. 

Úgyhogy áprilisban Atlanta -> Puerto Rico, ahol 3 éjszakát eltöltünk a főváros egyik szállodájában, majd felszállunk a hajóra, amely az alábbi szigeteket és országokat fogja meglátogatni, minden nap másikat:

• St. Thomas, Amerikai Virgin Szigetek
• St. Kitts, St. Kitts és Nevis
• Antigua, Antigua és Barbuda
• St. Lucia
• Barbados

Ez összesen 7 napot jelent, az ötödik sziget után ugyanis egy teljes napot az óceánon töltünk - ennyi időbe telik Barbadosról Puerto Rico-ba eljutni. Visszafelé leszállunk a hajóról, majd irány a repülőtér, és onnan New York, ahol átszállva elvileg röpke 9 órás utazás után már Dublinban is vagyunk. Mondjuk kérdőjelessé teszi a dolgot, hogy NY-ban 50 percünk lesz átszállni, amit finoman meg is említettem a hölgynek, hogy "talán" kevés lesz a világ egyik legnagyobb repülőterén. Azt mondta, ne aggódjunk, biztosított a csatlakozás, ha lekéssük, a következő gépre felraknak. Mi lehet hát a legrosszabb? Egy napot New York-ban kell töltenünk. Egyefene, valahogy majdcsak túléljük.

Remélem így összefoglalva már látható, hogy miért is nem egyszerű ezt magadtól elintézni: két repülőjegy, átszállással, transzferekkel, hotelszállás, a hajótúra elintézése. Mindez egy másik kontinensen. Ez így együtt túl sok lett volna. Itt viszont megkaptunk mindent egy füst alatt, nekünk csak a végösszegre kell rábólintani.

Azért ha valaki ilyenbe fog, azt nem árt tudni, hogy a kaució igen borsos is lehet. A legtöbb esetben ez az útiköltség 10-15%-a. A mi esetünkben még ennél is több volt: mivel néhány nap hotellal is megdobtuk a kiruccanást, ezért az utazási iroda költségei is hirtelen megugrottak (gondolom valamit ki kellett fizetni egyösszegben előre, a foglaláskor). Szóval nagyon nem örülnének, ha lemondanánk - ennek következtében tőlünk a teljes díj 55%-át kérték el kaució gyanánt.

Végül még két fun fact:

- Kiváló ütemérzékkel, néhány nappal a Maria nevű hurrikán megérkezése előtt foglaltuk le az utat, amely a fenti szigetlistának körülbelül csak a felét rombolta le, plusz ugye Puerto Rico-t. Álllítólag jól haladnak az újjáépítések, áprilisra minden rendben lesz mindenhol.

- Nagyon megörültem, hogy odafelé felszállunk Dublinból körülbelül délelőtt 11-kor, és délután fél 3-kor már az USA-ban is vagyunk. Gondoltam is magamban, 3.5 óra, hogy fejlődik a technika ... aztán rájöttem, hogy Atlanta 5 órával hátrébb van, úgyhogy a repülőút valójában 8.5 óra lesz. Nem árt figyelni.

Oké, megvan a helyszín, az időpont: mi kell még? Először is, valahogy el kell jutni oda.

Belépés Amerikába

Az első elintézendő maga az amerikai utazás volt. Mivel magyar állampolgárok vagyunk, és még egyik, az amerikai kormányzat által tiltólistán szereplő országban sem jártunk, ezért jogosultak vagyunk elektronikus vízum igénylésére, amely segítségével 2 évig bármikor beléphetünk az ország területére: ez az ESTA.

Ennek igénylése hivatalosan egy egyszerű folyamat: online beléptünk, majd miután elfogadtuk, hogy mostantól az amerikai kormányzat minden lépésünket követi ezen a weboldalon (is :)), már ki is tölthettük a kérdőívet, ami alapján elbírálják kérelmünket. Miután megjelöltük a jó válaszokat (nem vettünk részt népirtásban, terrorista-cselekményben, nem vagyunk kolerások, és cserkészbecsszóra nem maradunk tovább az Egyesült Államok területén, mint amennyit szabad), majd elküldtük a kérelmet, három napon belül meg is jött a válasz: beléphetünk az USA-ba!

Ez egyébként mindkettőnket meglepett: azt hallottuk, hogy átlagosan egy hónap alatt bírálják el az ESTA-kérelmeket (ezért is adtuk le ilyen korán), úgyhogy örömmel láttuk, hogy 72 órán belül már a levelesládánkban volt a jóváhagyás. Aztán ki tudja, lehet ez felgyorsult az utóbbi időben.

Természetesen semmi sincs ingyen, ahogy ez sem: fejenként 14 dollár a "nevezési díj". De nagyon jó fejek, a jelentkezés maga ugyanis csak 4 dollár - és ha jóváhagyták a próbálkozásod, akkor egy tízessel még megfejelnik a díjat. Ha véletlenül elrontasz valamit, akkor új igénylés, újabb 14 dollár fejenként.

Akkor most már beléphetünk az USA-ba .... vagyis nem. Tegyük ezt tisztába: hivatalosan ezzel a papírral csak a repülőre szállhatunk fel. Az, hogy az USA-ba beengednek-e, azt majd ott helyben az amerikai határon dönti el az épp aktuális John vagy James (vagy Donald, he-he) nevű illetékes határőr. Hallottam én már olyanról, aki látott már olyan embert, akit ezen a ponton fordítottak vissza, úgyhogy ne kicsinyeljük le ezt a megugrandó akadályt.

Persze nem is mi lennénk, ha az ESTA kitöltése problémamentes lett volna. A nevek kitöltésével még csak-csak megküzdöttünk (ezek után úgy döntöttünk, mégis jobb lesz, ha Marietta nem változtat nevet az esküvő után), viszont az egyik becsapós kérdésen - mint utólag kiderült - elhasaltunk: 

Az Egyesült Államokba való utazása célja az, hogy továbbutazzon egy harmadik országba? Szabad fordításban ez az a kérdés, ami a Legyen Ön Is Milliomosban 10 éve legalább 1.500.000 forintot ért volna. Az én értelmezésem szerint Atlantába megyünk, ahol rögtön át is szállunk Puerto Rico felé, tehát a válasz egyértelmű IGEN. 

Hát mint kiderült, nem: Puerto Rico ugyanis az Egyesült Államok társult állama, ezért a helyes válasz a NEM lett volna. Megvolt nekem ez az információ valahol az agyam egyik hátsó szegletében, de nem sikerült a megfelelő pillanatban előrántanom.  Az utazási irodában ennek megfelelően azt ajánlották, hogy hívjuk fel az USA dublini nagykövetségét. 

Persze a hívás sikertelen volt, az automata menürendszerén nem sikerült túljutnom, pedig esküszöm mélységi és szélességi bejárást is alkalmaztam rá. Ezután kisebb konzíliumot tartottunk a problémám felett, ám mivel nem jutottunk közelebb a megoldáshoz, maradt az írásos megkeresés. Az ESTA-honlapon ugyanis jelezték, ha nem találom a választ a honlapon, írjak X címre, és 30 napon belül válaszolnak.

Ez meg is történt, legszebb oxfordi angolságommal előadtam a problémámat, majd számítottam az egy hónapos várakozási időre. Ehhez képest 2 órán belül a levelesládámban volt az illetékes amerikai kolléga válasza, ami tekintve hogy ottani idő szerint körülbelül hajnali háromkor írtam a levelet, elég korrekt teljesítmény.

A válasz lényege: amennyiben már kitöltöttem az ESTA-t, azt valaki jóváhagyta, de én rosszul válaszoltam meg ezt a kérdést, akkor ne aggódjak, nem kéne, hogy probléma legyen. Itt álljunk is meg rögtön egy szóra: "should not create any issues" - ez állt a levélben. Azt azért tudjuk, hogy a "should" az angol nyelvben nem egy életbiztosítás. Mi azért reméljük a legjobbakat, mindenesetre a kinyomtatott választ visszük magunkkal. Reméljük nem ezen a megspórolt 28 dolláron (ennyi lett volna az új ESTA leadásának a költsége) fog múlni majd minden.

Szóval ott tartunk, hogy nem kéne, hogy probléma legyen. A válasz folytatásában jelezték, hogy majd amikor elérek az amerikai határra, akkor kell a pontos tartózkodási címemet megadnom a helyi erőknek. Végül zárásként finomutalásféleképpen jelezték, hogy legyek szíves a jövőben pontosan megválaszolni a kérdést.

Szóval az ESTA kész, jöhet a tervezés lényegi része. Repülőút, hajótúra, szórakozási lehetőségek a szigeteken ... itt viszont átmenetileg megszakítjuk történetünket, ugyanis itt tartunk most. Ezek a kalandok már a következő poszt témájául szolgálnak, valamikor még április előtt.